HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 49. ÉVFOLYAM (2003)

2003 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - JÁSZBERÉNYI JÓZSEF: "Tedd be a mikróba" : a mikrotörténetírás lehetséges haszna és problematikussága a nyelvi reflexióval számoló irodalomtörténetírás számára

JÁSZBERÉNYI JÓZSEF / „TEDD BE A MIKRÓBA..." 161 White provokatív könyvét, amelyben a történetírást, főként a nagy XIX. századi történészek műveit sajátos irodalmi alkotásoknak tekinti, hatástörténetileg ma je­lentősebbnek látom, leginkább azért, mert a nyugati történettudomány diskurzu­sában erős szakmai viták bontakoztak ki körülötte. A tanulmánynak nem célja azon történetírói iskolák, irányzatok, tudósok mun­kásságának vizsgálata, akiknél ez a reflexivitás különféle módokon és különféle fokokban megjelenik. Ennek két oka van. Egyrészt az, hogy ezt már nagy vázla­tossággal elvégeztem egy másik munkámban, másrészt pedig az, hogy most a mik­rotörténetre fogok koncentrálni. Dolgozatomnak tehát elsősorban az a célja, hogy megmutassa ezen irányzat lehetséges hasznát és problematikusságát a mai, a nyelvi reflexióval erősebben áthatott irodalomtörténeti gondolkodásmódok számára. Ebből következően munkám nem fog hosszabb történeti ismertetőt sem tartalmazni az irányzatról, csak a legszükségesebbekre szorítkozom. II. A mikrotörténetírás első alakjai a hetvenes évek elejétől Olaszországban, a Qua­derni Storici című lap körül jelentek meg. Részben hatásukra, de sokkal inkább velük párhuzamosan ugyanezekben az években Nyugat-Európa más államaiban és az Egyesült Államokban is létrejöttek az övéikkel megegyező és hozzájuk hasonló előfeltevésekkel és módszerekkel dolgozó történészi közösségek. Ennek a rendkívül sokrétű és több országban megjelenő két csoportnak olasz és olasz hatástörténeti alapokkal bíró ágát mikrotörténetnek, az elsősorban az angol­amerikai hatásokból megszülető irányt történeti antropológiának nevezik. Fon­tos kiemelni azt is, hogy az egybevágó és hasonló módszertani és előfeltevésbeli jellemzőkre nemcsak két különböző jelző van forgalomban a mai történeti dij­ m­odellje Reinhart Koselleck történetiségkoncepciójában­, illetve SZIRÁK PÉTER: A kultúrák sokfélesége: a tör­ténelem partikularitása és univerzalitása (Jörn Rosen történetelmélete). ( Történelem, kultúra, mediali­tás. Balassi, Bp. 2003. 31-52., ill. 53-70.) 4 A nyelv, a valóság és a tények átértékelődése.­­ Korall, 2001. ősz-tél, 163-185. 5 A mikrotörténet-fogalom « keresztapjának » nagy valószínűséggel Edoardo Grendi tekinthető, aki 1977-es cikkében használta - mai tudásunk szerint először - ezt a szót a történetírói irányzat megnevezésére. L. GRENDI: Micro-analisi e storia sociale.­­ Quaderni storici, Bologna, XII. 1977, 506-520. 6 A történeti antropológia kialakulásához talán leginkább hozzájáruló tudós Clifford Geertz ant­ropológus volt, akinek munkásságában a hermeneutikai kérdések jóval aktívabban voltak jelen, mint a nyugat-európai mikrotörténészekében. Éppen ezért a történeti antropológusok közül többen is - ugyan különböző mértékben, de - számolnak a fent jellemzett nyelvi reflexióval, azonban ők saját irányza­tukon belüli többségnek sem kvantitatív sem hatástörténeti szempontból nem mondhatók. Termé­szetesen a rituális cselekvéseket mint szövegeket vizsgáló antropológusok munkálkodása kiváltotta a mikrotörténészi kritikát, 1. erről BÓDY ZSOMBOR: A makrotörténelem haszna nagy társadalmi cso­portok kutatásában.­­ Századvég, http://www.c3.hu/scripta/szazadveg/15/bodi.htm . 21. lábjegyzet.

Next