HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete I. Alfonz: New Weird
FEKETE I. ALFONZ / NEW WEIRD 21- ban úgy kellett becsatornázni a kulturális tudattalanba, hogy az új jelenségek ne okozzanak zavart a mindennapi életben, így az ezzel járó krízist és a traumát elnyomták, a fikció területére száműzték, amin keresztül végül is elfogadottá vált, így új formájában visszatérhetett. Ez az Amcanni/23-affektusként írható le, így jöttek létre olyan új narratívák, mint például a detektívtörténet vagy a városi gótikával megtámogatott filléres rémtörténet. Ez az új tematika Edgar Allan Poe életművét is meghatározza. Ehhez kapcsolódva Miéville több tudáson kívülit is azonosít: ilyen a subcanny, amit „tudott ismeretlenként"24 alkalmaz, vagyis „a legrosszabb rémálmok valósággá válása, olyan rémálmoké, amelyektől már eleve félt".25 A másik, amely a weird jelenség olvasata során fontossá válik, az Miéville neologizmusa, az abcanny,26 az ismeretlen nem tudott. Poe talán a weird első olyan előfutárának olvasható, aki tudatosan foglalkozik a kapitalizmus individuumra gyakorolt hatásaival; ennek egyik legmarkánsabb példáját láthatjuk A tömeg embere című novellájában. Timothy Jones említi Walter Benjamin Poe-olvasatát és köti össze Lovecrafttal, utalva arra, hogy mindkét szerzőnek szokása idegennek ábrázolt terekbe helyezni narratíváit.27 Jones szerint Benjamin úgy érti Poe-t, mint aki „képes megjeleníteni a modernitás kondícióját a városi tömegeken keresztül".28 Ezt a kondíciót pedig Benjamin Noys magyarázata nyomán a traumával és a krízissel azonosítom, amelyek egyben előfeltételei is a weird irodalombeli megjelenésének. Jones amellett érvel, hogy A tömeg embere „leírja a weird történet nyugtalanságát és tematikáját, ami kiegészíti a túlhaniságot és a túlzást, amely Lovecraft történeteiben gyakran előfordul".29 Poe már azelőtt jelzi a „modern városi élet különös szövetét"30 szövegében, hogy főszereplője felfedezne valamit, ami mindezen kívül helyezkedik el. Minden korábbi biztos pont távolinak és instabilnak kezd tűnni, olyan erők lendülnek mozgásba, amelyekről az ember nem is sejtette, hogy jelen vannak. 23 Dolgozatomban azért térek el a magyar terminológiában használt kísértetiestől, mert értelmezésemet az angolszász 'ken' szóra alapozom, amely olvasatomban tudást, értést jelent. Éppen ezért, amit a freudi pszichoanalízisben magyarul kísértetiesnek neveznek, azt én az angol terminussal uncannyként fogom használni. Lásd E. T. A. Hoffman A homokember című regényét. 24 China Miéville, „On Monsters: Or, Nine or More (Monstrous) Not Cannies", Journal of the Fantastic in the Arts 23, no. 3. (2012): 377-392, 385. 25 Uo. 26 Miéville az abcanny-t a következőképpen alkotta meg: az 'ab-' prefixumot elorozza William Hope Hodgsontól, aki „pont azokat a nem-emberi, szörnyűséges kreatúrákat" jellemezte így, mint amilyenek szövegeiben felbukkannak. Uo., 381. Miéville elkülöníti az abrcanny-t az objekttől, noha az ezt alátámasztandó érvelése nem a legprecízebb. 27 Jones különbséget tesz a Poe-ra és Lovecraftra jellemző topológiák között. Előbbi gyakran választja a várost narratívája hátteréül, míg utóbbi a nem-euklideszi geometria alapján felépített tereket mint az elidegenedés tereit használja. 28 Timothy Jones, „The Weird Tale", in The Edinburgh Companion to the Short Story in English, eds. Paul Delaney and Adrian Hunter, 160-174 (Edinburgh: Edinburgh University Press, 2019), 164. 29 Uo. 30 Uo.