Hadi történetek, 1. kötet (1789)
csak a született Magyar Ifjjak közzül, tapasztalták szintén negyvenen, az isteni jóság kimenthetetlen kútfejének reájok lett oly bör ki-áradását, hogy természeti ajándékaikhoz, szorgalmatosságok is hozzá járulván, úgy tündöklenek Társaik között, naint a’ Hold, mi reánk nézve, az apróbb égi testek között. Illyenek voltak, a’ kik immáron oskolai futásokat nagy ditsérettel végezvén, a’ Semináriumból kiléptek, ’s közelebbről fogják magokat készíteni, az Úr szőlöjében való munkásságra, a’ következendő nevezetes iffjak, úgymint: Bereits Ferent, a’ Pétsi megyéből; Halász Ferent, a’ Vátiból; Jordanszky Elek, Mészáros Jósef, a’ Fejérváriból; Királyi László, a’ Veszprémiből; Aúr Ferent, ugyan abból; Horváth Ferent, 21 Vasváriból; Molnár Ferent, a’ Vátiból; Takáts Jósef, a’ Győriből; és több ilyek, a’ kiknek mi ismerettségekre nem juthattunk. — De maradtak még oda benn is, az tsak rész szerint elő számláltakhoz hasonlók, mind tudománnyokra, mind jámbor erköltseikre, mind a’ Haza példás szeretetére ’s született nyelvünkhöz van szó megbetsülhetetlen hajlandóságokra nézve, kiknek becses neveiknek feljegyzésével, liszen is annak idejében szerencsénk, szálúnkat ékesíteni.hu-