Hadi történetek, 1. kötet (1789)
Ezen Dubitzánál másod ízben vallott karunknak okáúl közönségesen azt adták, hogy' népünk kevés számmal volt. Minek okáért is a’Hertzeg kérésére, azonnal mintegy 16 ezer ember Dubitza felé útnak indula, és 4 hét múlva az annak’ellenében fekvö szerovlyáni táborhoz nagyobb részént el érkeze. E’ szerinte a’ Hertzeg népe már alkalmas számmal volt ugyan, de még is ezután nem annyira a’ Törökökkel kelletett küszködni, mint, a’ majd három égész hónapokig tartott rekkenő hivséggel, melly felette sok nyavalyákat okozott. Éhez járult a’ teméntelen legyeknek, otsmány férgeknek és más bogaraknak alkalmatlankodások. Júliusban maga a’ Hertzeg betegségbe esett, azután későbbre Bécsbe hozatott, a hol végtére meg is halt, hagyván maga után példás ember szeretőségének örökké fel maradandó emlékezetét. Hertzeg Lichtenstein, után az egész Horvát országi sereget ismét maga vezérlése alá vette Báró de VINS (h egy mind szószínte a’ Hertzeg’ nyakához is mérte, a’ mikor a’Hertzeg pistollyát kapván, a’Bosznyákot úgy főbe lőve, hogy azonnal lováról le fordula. Eredetére nézve külső Nemzet ugyan, de már az Eleje, az Indigenátot megnyerte, és a* jelenvaló Hadi Tárnokmester Úr (General Feldzeugmeister) Révfaluban született, Győr mellett. £‹—=‹«}&