Hadi történetek, 1. kötet (1789)

Ezen Dubitzánál másod ízben vallott ka­runknak okáúl közönségesen azt adták, hogy' népünk kevés számmal volt. Minek okáért­ is a’Hertzeg kérésére, azonnal mintegy 16 ezer ember Dubitza felé útnak indula, és 4 hét múl­va az annak’ellenében fekvö szerovlyáni tábor­hoz nagyobb részént el érkeze. E’ szerinte a’ Her­­tzeg népe már alkalmas számmal volt ugyan, de még is ezután nem annyira a’ Törökökkel kelletett kü­szködni, mint, a’ majd három égész hónapokig tartott rekkenő hivséggel, melly felette sok nyavalyákat okozott. Éhez járult a’ teméntelen legyeknek, otsmány férgeknek és más bogaraknak alkalmatlankodások. Jú­liusban maga a’ Hertzeg betegségbe esett, azután későbbre Bécsbe hozatott, a­ hol vég­tére meg­ is halt, hagyván maga után példás ember szeretőségének örökké fel maradandó emlékezetét. Hertzeg Lichtenstein, után az egész Horvát országi sereget ismét maga ve­­zérlése alá vette Báró de VINS (h egy mind szó­színte a’ Hertzeg’ nyakához­ is mérte, a’ mikor a’Hertzeg pistollyát kapván, a’Bosznyákot úgy főbe lőve, hogy azonnal lováról le­ fordula. Eredetére nézve külső Nemzet ugyan, de már az Eleje, az Indigenátot meg­nyerte, és a* jelenvaló Hadi Tárnokmester Úr (General Feldzeugmeister) Révfaluban született, Győr mellett. £‹—=‹«}&

Next