Hadi és más nevezetes történetek, 2. kötet (1790)
Mutató
26 fő sítette volna Oskoláját, ugyanazekát a Magyar Hegedűsöket már előre meg fogadván, kik a’ bé járó pompánál a’ Korona hintáját keverték, ey tanúló apróbb Ifjúságnak is muzsikát tartatott. Az egész Városban egyedül nálla lévén a’ Magyar Hegedűsök, mind oda gyűlt nem csak a Polgárság, hanem a’ Nemességnek is Nagyobbada. Mindnyájan Örömmel nézték, ’s kivált a* Nemesek közzűl sokan Tiszt. Révay Urat meg ölelték és tsókolták, hogy maga ezen alkalmatossággal tisztességes Magyar ruhában lévén,mellyet a* Papság is nagyobb illendöséggel meg viselhet Hazánkban, mint fém a’ németet) a’ kisdedekben is úgy éleszgette a Magyar érzést, és Koronánk’ Haza térése idejének ezzel az innepléssel is mélyebben igyekezett sziveikbe bé oltani örvendetes emlékezetét. Onnan azután ki indultak muzsika szóval a’ Püspök Udvarába, a’ hová az Udvari Kápolnába által vitetett a’ Korona hálásra, ás egéssz éjjel, egyéb oráliókon kívül, a’ Nemességnek s'zinéből óránként más más két Férfiútól, és szintén úgy a Tanácsból és a’ Városnak Eleiből annyi más más Polgártól Őriztetett ki vont karddal. Ott, T. Révay Úr a’ Kápolnának eránnyában ismét három Magyar Nótát vonatott. Szűk volt a’ külömben tagos Udvar a’ nagy sokaságnak, melly az iffalagot követte, és eggyütt zengette ezen Örvendező kiáltást: Éljen a Magyar Szabadság ! Meg járták azután muzsika szóval a’ Városnak minden főbb úttzáit. — Öröm