Hadi és más nevezetes történetek, 2. kötet (1790)
Mutató
Magyar Ország* A* Soproni Tanulók közzül, egy kis Társaság állott öszve olly nemes szándékból, hogy magát nemzeti Nyelvében, eggyesített erővel annál előmenetelesebben gyakorolhassa. Hogy mi, ezen dicséretre méltó igyekezetét, tőlünk kitelhetőképpen előmozdíthattuk, kisálltunk hazafiúi kötelességünkhez képest, az érintett kis Társaságnak néhány szép Magyar Könyvetskékkel, ’s Munkánknak első Szakaszával kedveskedni; ’s egyszersmind meg kértük, hogy bennünket jeles foglalttótságairól tudósítani ne terheltessen. Mégis tselekedte következendő szép Levelének hozzánk lett botsátása által: „Imhol a kivántt Tudósítás, a’ mi kis Társaságunkról, mellyhez az Urak olly meg hálálhatatlan jósággal viseltettek, ’s közelebb is annak mivolta felől értekezni méltóztattak: — A’ miólta bennünket a’ Tudományoknak ide való műhelyébe vezérlett az Isteni Gondviselés: leg nagyobb gyönyörűségünket kerestük szakadatlanúl, ’s találtuk is minduntalan az egymással való Társalkodásban. Hátra sem hagytuk jól gyermeki esztendeinket, hogy már, tsekély tehetségeinknek eggyesítése, ’s kevés tudományunknak egymással való hír közlése által, el kezdettük magunkat tökélletesíteni. A’ ki közzűlünk többet értett ez vagy ama’ Tudományhoz, az, abban barátságotban oktatta bizonyos óránként több. Pajtássait* Ezen közre dolgozás nagy ösztöneszköz volt mindnyájunknak, az iparkodásra és boldogulásra, ’s alkalmatosig, némelly új nyelveknek is meg tanújágra is.