Hadi és más nevezetes történetek, 3. kötet (1790)

59* tsiból, siettem leg ottan annak meg járására. Tetz­­tzett benne a’ fő uttzáknak rendes egyenessége, és a Város’ nagyságához képest való alkalmas piatz. — Az Öreg Templomnak tsonka tornya alatt, ’s régisé­gét példázoló falai között senki se gondolná azokat a’ jeles rajzolásokat ’s drága oltárokat, mint a’ miné­­retek Ötlenek szemébe, mikor abba bé lép. Kár­ hogy a’ boldogult Püspököt, Gróf Zichyt, meg előzte a’ halál, míg külső díszét is úgy meg nem adhatta a’ Templomnak, mint szándéka volt, a Lakosok’ bi­zonyítása szerént. Egyéb szemlélésre méltó ritkaság nem igen lévén, el vezettettem magamat Muller köny­­kötőhöz, hogy láthattam amaz olvasó könyvtárhá­­zatskát, mellyről tudósítást tett egy Hazafi, e’folyó eszt. Jan. 15-dikén költ Leveleiteknek 68 ’s 68. lap­jain , találtam benne vagy másfél százra valót a’ haza nyelven költ könyvekből; de mind a’régibbeknek , mind az újjabbaknak nagy hijjával vagyon, és nagyon meg ütköztem, hogy Bessenyeinek némelly darabjait nem láthattam, még annyival inkább, hogy ama’ mé­zes alakú Czirjéknek érzékeny leveleit sém kaphattam. Kérdezni sém bátorkodtam, ha vallyon volnának el számos Olvasók? mert véletlenül Bárótól Katczan­­drajára találtam vetni szem­eimet, hát ez a’ magyar kints egés­zen bé volt szőve pókhálóval. — IMo! gondolám magamban, bizonnyal csak kívánságát akarta jelenteni az a’ Hazafi, a’ ki fenn emlitett Leveletek­ben olly kapósoknak irta Győrött a’ Magyar Köny­veket. — Mivel a’ következendő napon F. Urunknak Tsászárrá lett szerentsés koronáztatása’ innepét szándékozott ülni a’ Város, tehát hogy én is részt vehetnék azon közönséges ö­rvendetében, el végez­tem magamban, hogy még más nap is Győrött ma­radjak. Reggel, a’ Cathedrale Templomba siettem , hely

Next