Hadi és más nevezetes történetek, 3. kötet (1790)
Magyar Ország, Szeged, Aug. 10-dikán. „A’Törököknek és Kurutzoknak puszarácaiktól lett meg* szabadúlása után Országunknak , mindjárt azon gondolkodott Nemes Városunk’ dicséretes emlékezetű akkori Tanáttsa, miképpen készíthetten a * Város’ Fijai közzül mind magának a’ Városnak, mind pedig a’ Haza, naiv hasznos és épűletes Försdakar. Tudta, hogy óhajtott tzélját nem másképpen, hanem a’ Tudományoknak virágoztatása által érheti el. E’végre, III. Károly Királynak kegyes engedd övéből, tulajdon költségén a’ Városnak, az alsó hat Oskolákat, a’ Tisz. Kiáltttált igazgatások alatt, felállította — örömmel telik el eghz Városunk, hogy a’ fundamentomot kebelében vetett Magzati közzül, azokon kívül, kik a’ maga szolgá*latjára szükségesek, Siskovitsokat, Bajalitsokat, Káránokat, ’s Dugonitsokat is áll láthat elöl, kiknek érdemeik közölségeiben ugyan édes Hazánknak, különössen pedig és Városunknak is ditsőíségére fognak még a’ késő Maradéknál is szolgálni. — Most, amidőn Hazánkban is közönségesebbekké lettének már a’ Tudományok’s Mesterségek, azon vágynak, Ni Tsongrád Vármegye* eggyetértésével, érdemes edöljáróink, hogy a’Filosofiának is széket emelhessenek, ugyan tsak a’ T. Piaristák’ kormányozások alatt, Városunk’ kebelében, hogy ekképpen az ide való, ’s még a’ vidéki szegényebb tehetségű Szülék is részt vetethessenek Győr* Same-