Hadi és más nevezetes történetek, 5. kötet (1791)
20^2 ( 6 ) a’ Se Burggraf’ példáját az Ország’ Tisztviselői, az örökös hivatalok’ folytatói (nem örökös hivatal Aslei Torai, mint a’ Bétsi Újságban hibában volt téve: Erbanitsberfitzer), a’ jelenlévő Hertzegek , a’ titkos Tanátsosok, a’felsőbb és alsóbb Rendek, és végre a’ Királyi Városok’ Deputátussal. Mindjárt az Elljen kiáltás után, reá kezdte a’ Konjektátor, indulátlan fővel a’ Téged éjjen ditserünket, melly is dob ’s trombita íze alatt elénekeltetett. Azonban el sütögettettek az ágyúk a’ bástyákról, ’s meg vonattak a’Városnak minden harangjai. A’ Téged Isten ditsérünknek végződésével, az Ország’ Fö írójánál ’s Birájánál lévő párnákra tette ő Felsége a’ Kir. Páltzát, és az Ország’ Almáját, ’s le térdepelt; hanem midőn eggy udvari káplán el éneklette volna az Evangyéliomot, ismét fel kelt, ’s a’ Kir. Páltzát, és Ortzág Almáját ujjólag kezébe vette. Az Evangyéliomnak el énekeltetése után, a’ Trónushoz vitte eggy udvari Káplán, és a’ második Diakónus ( kik előtt ment az udvari Ceremoniárius ) az Evangyéliomot, ’s által adták az Artisteos Püspöknek. Ez, eleibe tartotta ő Felségének, ki is azt állva meg tsókolta; annakutánna se térdepelt. Azonközben, el énekeltetett a’ Credo. Ezen igék után, et incarnatus est, le térdepeltek mindnyájan; az Ország’Fö Udvari Mestere pedig ki állott páltzásan, ’s elö ízókongatta az Oltár’ evangyéliomos óldala mellöl azon úri Személlyeket, kik a’ Nemes Vitézek’ száma közzé való bévétettetéseket kérték, ’s meg nyerték ö Felségétől, kik is le térdepelvén ö Felsége előtt renddel egymás után, három ízben ilettettek meg a’jobb vallóknál ö Felsége által a’ Sz. Ventzel kardjával. Ezen tzeremonia után, újra visszamentek