Hadi és más nevezetes történetek, 5. kötet (1791)

S?és ( ° ) Iga ralist Luckner Urat; és mivel nem volt reménytelt foganatja hívásának , maga ment látogatására a’ Generális Úrnak oly czéllal, hogy azt a’ Frantia Hertzegek’ részére hódíttsa. Elővette e’ végett minden ékesenszállását, a’Hertzegek’ nagy készűleteiknek, ’s erejeknek magasztalására, és erősen állította a’ Contra - revolutióinak elmúlhatatlan voltát. Azt mondja erre Luckner Úr mosolyogva a’ Dámának: Fogadjunk eggy ejtszakába , hogy senmi se lesz a Contra - revolutióból. Őrült Luckner Úr’ feltételének a’ Dáma, úgymint a’ mellyböl éppen jó alkalmatosságot vehetett azon nagy ígéreteknek ki-nyilatkoztatására, mellyekhez tökélletesen bízott, hogy azok által meg nyerheti a’ Frantzia Hertzegeknek Luckner Urat. Sok pénzzel, ’s nagy tisztségekkel kinálgatta tehát , és mindig fellyebb fellyebb ment az ígéretben, míg nem végre két millión, ’s Feldmarsall páltzán állapodott meg. — Nem kitsin kísértet volt, egy hatalmas szép Asszony’ szájából hallani illy nagy ígéretet. De Luckner Úr ingadozatlan maradt mintt ezekre is , a’ maga hazafiúi gondolataiban, és hajlandóságiban, mellyet látván a’ Dáma, elbútsuzott nagy kedvetlen. Luckner Úr hírt adatott mindjárt ezen történetről Dietrich Úrnak (a’ ki közelébb újra Polgár - Mesterré választatott) ki is legottan kerestette a’ szép Csábítót; de már ekkor tsak a’ hültt helye volt. — Ezen alkalmatossággal nyilvánvalóvá tette Gén. Lakner, hogy ő néki hatalma vagyon a’ Királytól, hogy a’ ki költözött Frantziáknak legelső ellenséges mozdulásokra, mindjárt haddal indúlyon azon Tartományba, melly a’ ki költöztteknek Frantia Országba való beütéseket elősegítette, vagy megszenvedte.