Hadifogoly Híradó, 1994 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1994-02-01 / 1. szám
1994. február lll.évf. 1. szám. A VOLT HADIFOGLYOK BAJTÁRSI SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Iustitia mérlegelésrebillent... Kínos meglepetés, megdöbbenés érte a múlt év júliusában szövetségünket. A kirakatokból félrehúzódó, a világ zajától magát távol tartó, szerény gazdasági keretek között, mégis mozgékonyan működő szervezetünk - csakúgy, mint mindegyik társadalmi szervezet - várta az ország szegényes büdzséjéből a továbbélését biztosító, pezsdítő támogatását. Számoltunk azzal, hogy az Országgyűlés által megbízott Társadalmi Szervezetek Költségvetési Támogatását Koordináló Bizottság a lehetőség szerint de biztosan a Iustitia mérlegével a kezében méri ki számunkra a törvényes járandóságot. Mint afféle régi idealisták hiszékenyek voltunk. Ám nagyon rosszul számítottunk. Minden előzetes meghallgatás, vizsgálat nélkül kaptuk meg az elmarasztaló határozatot a Belzacár-i lángbetűs írás értelmében: „Mene, tekel, ufarszin”, azaz megszámláltattál, megmérettél, könnyűnek találtattál. Az 1992 esztendei 2 700 000 Ft költségvetési juttatással szemben, rejtélyes mérlegelés alapján a szövetség 200 000 Ft segélyben részesült. Ez a közélet menedzsentrijének egyhavi szokványos jövedelme, szövetségünk részére a gyűrött kalapba ejtett szánalmas alamizsna. Leveleink egyszeri postázásának költsége. Amikor ámuló szemekkel megláttuk leértékelésünket, és végigpásztáztuk a Magyar Közlöny tudósító lapjait, megértettük a bizottság által kijelölt végzetünket. A homokra vetett hal sorsára ítéltettünk. Rákosiék 1948-ban ezt radikálisabban végezték velünk, egy éles tollvonással elmetszették a szövetség nyakát. De 1989-ben mégis csak újjáéledtünk. Most a szorongató hóhérkötél került arra, kimért meghúzással.Jókai regényének címe fenyegeti tragikus sorsunkat: „Akik kétszer halnak meg!" - Mit tehetünk ? Vergődésünk napjaiban minden lehetőséget megkeresve, minden alkalmat kihasználva próbáljuk meghosszabbítani, esetleg megmenteni az amúgy is behatárolt életünket. Talán az idei esztendő új országgyűlésének bizottsága majd igazságot szolgáltat nekünk. Ám addig talpon kellene maradnunk! Vezetőségi értekezletünk 1993 szeptemberében úgy döntött, hogy egyelőre ne teregessük, ne vigyük ország-világ elé szégyenletes megnyomorításunkat, hanem kíséreljük meg különböző közületeknél, közismert jómódú gazdasági személyeknél a szemérmes segélykérést. És ha e próbálkozások eredménytelenek maradnak, akkor lépjünk a nyilvánosság elé. Elhatározásunk szerint kerestük a szponzorokat, a mecénásokat, de ezek mindegyike udvarias elutasításban részesített bennünket. Október elején megkerestük végül is a Költségvetési Támogatást Koordináló Bizottság elnökét, dr. Marx Gyula képviselő urat, akinek elpanaszoltuk sérelmünket. Ő ennek jogosságát el is ismerte, de közölte velünk, hogy a kiürült büdzséből a bizottság már semmit nem adhat. ígérte, hogy egy-két minisztériumnál megkísérli részünkre a támogatás nyújtását. Megállapodtunk abban, hogy amennyiben utánjárása november végéig sikertelen marad, akkor a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége válságos sorsát a média igénybevételével publikálni fogja, felkéri a vele rokonszenvező, tehetősebb gazdasági, pénzügyi társulatokat, üzletembereket, hogy segítsenek. Így került sor e végső lépésünkre. Tudjuk, hogy manapság a múltra hivatkozás, pláne az öregek baja - fajta az ifjabb nemzedék egy részénél immár meguntan unalmas téma. De azért, és ennek ellenére mi csak vagyunk, mert Isten kegyelméből még élünk. És még több százezren vagyunk egykori hadifoglyok. Szorult helyzetünkben bármennyire megalázó is, problémáinkat fel kell tárjuk, nyilvánosságra kell hozzuk, hiszen a több, mint 15 000 tagot magába foglaló Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége e közösség érdekvédelmét képviseli. Továbbá nem akarunk belenyugodni abba, hogy azért, mert némelyeknek fölöslegessé, terhessé váltunk, lassú, kínos tornáztatással időnek előtte minket elsorvasszanak. Súlyos hibának, de inkább igazságtalanságnak tartjuk azt, hogy a Költségvetési Támogatást Koordináló