Hadifogoly Híradó, 1998 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1998-02-01 / 1. szám
A VOLT HADIFOGLYOK BAJTÁRSI SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Emlékmű-avatás a Don-kanyarban és Jéglaban 1997. július Mint a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola tábori lelkésze vettem részt az avatáson. A helyszín Voronyezstől 75 és Urivtól 15-20 km-re fekvő Bolnyirevka (Boldirevka) nevű kis falu. Annak idején nagy harc folyt az urivi magaslatért, amelyben sok magyar katona esett el. Ők, - a helybeliek tudomása szerint több mint ezren - a falu határában kiásott tömegsírban nyugszanak. Itt avatták fel az emlékművet, a székely stílusú faragott kaput és mögötte a hét kopjafát. Mindegyiket magyar katonák faragták ki. A viszonylag magas rangú magyar delegáció, többek között Fodor István a Fonvédelmi Minisztérium politikai államtitkára, Cseri Sándor a Magyarok Világszövetségének elnöke és a helybeli megyei szintű politikai és közigazgatási vezetők részvételével az ünnepség - röviden összefoglalva - az alábbiak szerint zajlott le: Kezdetként a magyar küldöttség megkoszorúzta a falu központjában levő orosz katonai emlékművet. Ebben közreműködött egy orosz katonai zenekar is. Ezt követte a magyar emlékmű ünnepélyes felavatása, melynek során mindkét részről beszédek hangzottak el. Az előadók felelevenítették az orosz és a magyar történeti kapcsolatok negatív vonásait is és kifejezték óhajukat a végleges megbékélésre és a gyümölcsöző együttműködésre a jövőben. Ez megegyezett a helybeli lakosság véleményével, melyet a falu polgármester asszonya az alábbiakban fogalmazott meg: „A halott katona nem ellenség. Egy háború akkor fejeződik be, amikor az elhunyt katonák megkapják a végtisztességet.” A kétoldalú megbékélési törekvéseket dokumentálva szó esett az 1991 -ben létrejött államközi szerződésről is, amelyben fontos szerepet kapott az egymás területén levő katonai sírok gondozása. A boldirevkai ünnepségen nem mindig tapasztaltuk a helybeli szervezők és hatóságok törekvését az együttműködésre. Az emlékmű felavatásához nem bocsátották rendelkezésünkre zenekarukat, szónokuk élesen ellenezte Magyarország belépését a NATO-ba, a voronyezsi repülőtéren a vámosok megkísérelték megakadályozni az emlékmű fa alkatrészeinek bevitelét azon a címen, hogy nem sugárfertőzött-e??? Vonakodtak elfogadni a hivatalos engedélyeket. A sok huzavona után végül is rendeződtek a dolgok. Az ünnepséget egy ökumenikus istentisztelet zárta, melyen a résztvevők imát mondtak a doni harcokban és a hadifogságban elpusztult 150 ezer magyar halottért és meghallgatták a reménység evangéliumát. A magyar delegáció egyházi tagjai és katonái Voronyezsből elrepültek Novgorodba, onnan autóbusszal elutaztak Borovicsibe, hogy Joglaban felkeressék az egykori hadifogolytábort, ahol 113 honfitársunk pusztult el. Itt is elhelyeztünk, felavattunk, felszenteltünk és megkoszorúztunk egy magyar emlékművet és koszorúkat helyeztünk el a már ott álló német, cseh, holland és finn emlékművekre. Jóleső érzéssel tapasztaltuk a helybeli lakosságnak és vezetőinek lojalitását. Egy öreg bácsi már alig győzte kivárni a magyar emlékmű felavatásának végét, mert mindenáron elsőnek akarta elhelyezni rajta virágját és gyertyáját. A vendéglátók végigvittek bennünket Borovicsiben, hogy megmutassák a helység nevezetességeit. Barátságos magatartásuk feltehetően a feltámadt lelkiismeretükből fakadt, amiért embertelenül bántak az odakerült hadifoglyokkal. Csuka Tamás