Haditechnikai Szemle 3. (1969)
1969 / 4. szám - Nagy István György: Űrállomások
ilán-ról, hogy eredményei.h. a jövő bizonyárn realitásai mellett a fák.ondolata persze nem ment fele, sajtóban gyakran jelentek meg olyan, hogy a szovjet holdprogramban tírállójutnak majd nagy szerephez. Szó esett az amerikai MOL (Manned Orbiting Laboratory ) személyzettel ellátott, a Föld körül keringő laboratórium tervéről is, mely eredetileg 1969-re szánta egy katonai célú űrállomás létesítését (Haditechn. Szbe. 1967. 29-30. old.). Mi az űrállomás? Mielőtt továbbmennénk, tisztáznunk kell az űrállomás fogalmát, meg kell állapodnunk abban, hogy mit értünk ezen az elnevezésen. A magyar szakirodalom szóhasználatában - a legújabb lexikális meghatározás szerint - az űrállomás az emberek huzamos idejű tartózkodására berendezett nagyméretű mesterséges hold. Lényeges vonása tehát, hogy mesterséges holdként tartósan a Föld körül kering, s méreténél fogva több ember befogadására és életfeltételeinek a biztosítására alkalmas. Mindezek előrebocsátására és hangsúlyozására azért van szükség, mert a fogalmat néha tágabban értelmezik és a nagyobb mesterséges égitesteket is űrállomásnak mondják. De az eddigi űrhajók túlnyomó többsége ugyancsak az embereket befogadó mesterséges holdak közé tartozott. Mi a különbség közöttük és az űrállomások között? Kétségtelen, hogy a Föld körül keringő űrhajók személyzete szükségszerűen ellát olyan funkciókat is, illetések, helyiséget és így tovább. Gondos kell az életfenntartó rendszer, az energiaellátás , a távközlési berendezések elhelyezéséről. Az eddigi űrhajók legfeljebb egy-két hétig adtak hajlékot utasaiknak, itt az életfenntartó rendszernek lényegében csak a levegő utánpótlásról kellett gondoskodnia . Mint láttuk, az űrállomás üzeme más jellegű, mint az űrhajóké. Számolni kell azzal, hogy személyzetét több hétig, netán egy-két hónapig sem váltják le, sőt esetleg az utánpótlást szállító űrhajók is valamilyen oknál fogva nem érkeznek meg. Ezért az űrállomás életfenntartó rendszere nem lehet egyszerűen a mai űrhajók hasonló berendezéseinek felnagyított mása. Az életfenntartó rendszernek az űrállomáson - ugyanúgy, mint a jövő bolygóközi űrhajóin - a levegő regenerálásán kívül gondoskodnia kell az ivóvízszükséglet kielégítéséről, nemkülönben a hulladékanyagok eltávolításáról is. Számításba jöhet - a Ciolkovszkijféle télikert korszerű változataként - egy többé-kevésbé zárt ökológiai rendszer kialakítása, például oly módon, hogy a széndioxidból algákkal termelnek oxigént, az algák viszont táplálékul szolgálnak. Ami az energiaellátó rendszert illeti, az Apollo-űrhajókon jó tapasztalatokat szereztek a fűtőanyagcellákkal. Ezek előnye, hogy üzemükben víz termelődik - tehát az ivóvíz utánpótlásának a nehézségei enyhül széndioxid 4. ábra: Az űrállomás életfenntartó rendszerének működési vázlata 134