Haditechnikai Szemle 5. (1971)
1971 / 2. szám - Nagy István György: A szovjet űrrepülés első évtizede
NAGY ISTVÁN GYÖRGY oki gépészmérnök A szovjet űrrepülés első évtizede A jövő történetírója bizonyára a huszadik század egyik legfontosabb dátumaként emlékezik meg arról a napról, amelynek most érkeztünk a tizedik fordulójához. Gagarin útja 1961. április 12-én, az ember első űrrepülése nemcsak a tudomány és a technika történetének, hanem az egyetemes történelemnek is kiemelkedő jelentőségű eseménye, amelynek első jubileumát most méltán ünnepli az egész művelt világ. Gagarint annak idején elnevezték a világűr Kolumbuszának. Ez a találó név nem feledtetheti el azonban, hogy a kozmikus térség feltárásában gyökeresen más módszereket követnek, mint régen a távoli földrészek fölfedezésében. Még csak a múlt évszázadban is elképzelhetetlen lett volna az a hatalmas szervezettség, amellyel a tudomány a világűr meghódításán dolgozik. Az űrhajózás rendkívül összetett kérdései a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés magasfokú koordinálását követelik meg. A tíz esztendővel ezelőtt elért nagy siker is különösen nagyszabású előkészítő kutatás és fejlesztés eredménye volt. Nem térünk itt ki annak az úttörő munkának a részleteire, amelyet Ciolkovszkij, Mescserszkij, Cander és társaik fejtettek ki az űrhajózás bázisának, a szovjet rakétatudománynak megalapozásában. Amit ők elvetettek, a háború utáni években szökkent halászba, s tette a Szovjetuniót a rakétatechnika területén is vezető világhatalommá. Gyakran idézik Ciolkovszkij néhány szavát, amelyekkel az agg tudós nem sokkal halála előtt mintegy összegezte nézeteit: „A Föld az emberi ész bölcsője, de nem lehet örökké a bölcsőben élni. Az emberiség nem marad örökké a Földön, hanem a fény és a tér utáni vágytól űzve, először félénken kilép a földi légkör határaiból, majd meghódítja az egész Nap körüli térséget.” Nem kellett hozzá egy negyedszázad, hogy a lángeszű tudós szavai valóra váljanak. Tanítványai itt elsősorban Koroljov akadémikust kell megemlítenünk - 1957-re az első kozmikus sebességet elérő, 1959-re a másodikat megközelítő eszközt állították pályára, s 1961-ben az ember valóban kilépett „a földi légkör határaiból”. Az első szputnyik startját, 1957. október 4-ét követő három és fél év folyamán fölröpített tucatnyi szovjet mesterséges égitest készítette elő Gagarin űrhajójának indítását. Rengeteg kérdés várt tisztázásra, mielőtt az ember az űrrepülésre vállalkozhatott. Hiszen a második szputnyik kísérlete előtt még azt sem tudták, hogy a magasabbrendű élőlények elviselhetik-e egyáltalán a tartós súlytalanság állapotát? Az űrrepülések mérlege Egy évtized alatt a Szovjetunió tizenhat pilótavezette űrhajót állított pályára; az űrrepülésekben huszonketten vettek részt: huszonegy férfi és az eddig egyetlen női űrpilóta, Valentyina Tyereskova. A szovjet űrhajók a Szojuz-9 programjának befejeztéig mint Szergej Koroljov akadémikus, a szovjet űrhajók néhai főkonstruktőre A Vosztok-űrhajó hordozórakétája