Haditechnika 41. (2007)

2007 / 2. szám - Babos László: Az amerikai 3. gyalogoshadosztály harcai Irakban I. rész

dekében ki kellett kerülniük a nagyobb városokat, s ezeknél (Nasiriyah, Samawah, Najaf) az utánpótlási vo­nalak védelmére csak gyenge biztosító erőket kívántak hátrahagyni. Az V. hadtest csapatai közül a 3. gyalogos­hadosztály települt elsőként Kuvaitba. A hadosztály egységeiből a 2. BCT már 2002 őszén az országba ér­kezett a Desert Spring hadműveletre. Később a teljes hadosztály kitelepült a kuvaiti sivatagba, ahol megfeszí­tett kiképzésnek vetették alá a katonákat. A hadjáratot megelőző négy hónap során annyi lőszert és üzem­anyagot használtak el, mint előtte két év alatt. Ennek az intenzív felkészülésnek jelentős szerepe volt a hadosz­tály későbbi sikereiben. A hadjárat kezdete 2003. március 18-ra a 3. hadsereg V. hadteste és aláren­delt egységei felkészültek az Iraki Szabadság hadműve­letre. Március 19-én 05.34-kor (bagdadi idő szerint) az amerikai légierő csapást mért az iraki fővárosra, s ezzel elkezdődött a háború. A koalíció szárazföldi csapatainak fő erői március 20-án érték el az iraki-kuvaiti határt. Az V. hadtest átkelése az itt kiépített műszaki záron két napig tartott (az akadályrendszert a határ kuvaiti oldalán, egy esetleges újabb iraki támadás ellen építették ki még az első öbölháború után). Az átkelés után a 3. gyalogoshadosztály megindult észak felé. A harci egységeket nyugati irányba a 3­7 CAV (Cavalry) vezette, a 2. BCT a sivatagon keresztül észak felé mozgott, s a 3. BCT is egyenesen északnak tartott, majd áthaladt az 1. BCT vonalain. Az 1. BCT három harccsoportja egymás mellett haladt a hadosztály többi egységével a sivatagban. A dandár közepén, módosított ék alakban a TF 2­7 M­ (7. gyalog­ezred 2. zászlóalj-harccsoport) haladt, egyik szárnyán a TF 3-69 AR (69. páncélosezred 3. zászlóalj-harccso­port), a másikon pedig a TF 3­7 M­ (7. gyalogezred 3. zászlóalj-harccsoportja) nyomult előre. Mivel jelentős el­lenséges erő nem volt a térségben, a hadvezetés a páncéloskötelék gyorsabb haladása érdekében röviddel a sötétség beállta után parancsot adott, hogy kapcsolják fel a járművek fényszóróit. Ez ugyan ellentmondott a ki­képzésen tanultaknak, de a sebesség most fontosabb volt, mint az elmélet. Míg az 1. BCT Jalala repülőtere felé haladt (Talliltól dél­re), addig a 3. BCT-nek meg kellett vernie az iraki 11. gyalogoshadosztályt Tallil körzetében, majd el kellett fog­lalnia a város mellett található légibázist, és az 1-es főút Eufráteszen átívelő hídját Nasiriyahtól északnyugatra. A Tallil légibázis délnyugatra Talliltól, Nasiriyah közelében fekszik, az 1-es főút hajlatában, ahol az út észak felé for­dul, hogy átszelje az Eufráteszt. A légibázis elfoglalása kulcsfontosságú volt az V. hadtest utánpótlása számára, míg a híd az I. MEF (I. Marine Expeditionary Force) elő­renyomulása szempontjából volt létfontosságú. Tallil vá­rosa, illetve a híd elleni támadás ezeken felül az iraki erők megtévesztését is szolgálta. A hadművelet ugyanis azt a látszatot keltette, mintha az V. hadtest főerői az Eufrá­­tesztől keletre akarnák folytatni támadásukat. Az V. hadtest utasította Buford „Buff” Blount vezérőrna­gyot, a 3. hadosztály parancsnokát, foglalja el a légibázist, hogy azon logisztikai támogató területet (Logistics Support Area - LSA) lehessen létrehozni, biz­tosítsa a repülőteret, s akadályozza meg az irakiakat ab­ban, hogy Tallilból kiindulva esetleg elvágják az 1-es és 28-as főutakat. Blount a feladatra a 3. BCT („Hammer” dandár) négy zászlóalját jelölte ki. OBJ CLAY OBJ LIBERTY An Nasiriyah TALLIL OBJ FIREBIRD AP BARROW I 4. ábra: Nasiriyah és az amerikai célterületek 6. ábra: A 3. BCT hadműveletei Nasiriyah-nál: a tallibi légibázis és az Eufrátesz hídjának az elfoglalása 14 HADITECHNIKA 2007/2

Next