Haditechnika 42. (2008)

2008 / 4. szám - NEMZETKÖZI HADITECHNIKAI SZEMLE - Légideszantlövegek VII. rész. Wiesel, a kisméretű ragadozó

Nemzetközi haditechnikai szemle ___________________________________________________________ Farkas TiborLégideszantlövegek Wiesel, a kisméretű ragadozó E­zúttal egy olyan jármű kerül be­mutatásra, melyet speciálisan a légi szállítású egységek támoga­tására terveztek, később azonban széles körben közkedveltté vált. A hidegháború idején, a Varsói Szer­ződés tagállamaiban nagy mennyiség­ben gyártottak harckocsikat és páncé­lozott harcjárműveket. A nyugati or­szágok hadvezetése felismerte azt a tényt, hogy az ejtőernyős alakulatok, melyek tagjai jórészt gyalogos egysé­gekből álltak, nem alkalmasak arra, hogy felvegyék ezen egységekkel szemben a harcot. A kézi páncéltörő eszközök ugyanis leginkább csak a gyalogsági harcjárművek ellen voltak hatásosak, a harckocsik ellen azon­ban már mind tűzerőben, mind pedig hatótávolságban kevésnek bizonyul­tak. A telepített, állvánnyal rendelkező páncélelhárító eszközök, mint például az orosz AT-7 Saxhorn vagy a fran­cia-német Euromissie Milan túl nehe­zek voltak ahhoz, hogy kézben lehes­sen őket szállítani. A probléma megol­dására kezdetben a szárazföldi had­erőnél már alkalma­zásban lévő Faun Kraka könnyű szállí­tó járművet használ­ták. Ez egyfajta mo­bil fegyverplatform volt, voltaképpen egy kerekeken guruló plató. Hamar bebizo­nyosodott, hogy a jármű nem alkalmas a közvetlen harc­érintkezésre, mivel semmiféle páncélvé­delemmel nem ren­delkezett, így a keze­lőszemélyzet folya­matosan ki volt téve az ellenség tüzének. A tapasztalatok alapján megfogal­mazták a megfelelőnek tartott járművel szemben támasztott követelményeket. Ezek a következők voltak: kis méret és tömeg, légi szállíthatóság, jó manő­verezőképesség, nagy hatótávolság. A pályázatra a Porsche művek egy könnyű lánctalpas eszközzel nevezett be. A tervezet ígéretesnek mutatko­zott. 1975-ig a hat prototípus legyártá­sa rendben lezajlott, de pénzügyi gon­dok miatt a gyártást 1978-ban leállítot­ták. A program azonban tovább futott, mivel külföldön is híre ment a tesztek­nek, és ennek köszönhetően nagy ér­deklődés mutatkozott más országok részéről is. A már legyártott járművek­kel a próbák 1990-ig tartottak. Ekkorra megérkezett a megrendelés is a had­sereg részéről, így lehetőség nyílt a sorozatgyártás megindítására. A Wiesel ekkor két változatban készült. Az Mk 20-as egy 20 mm-es gépágyú­val, míg a Wiesel TOW a nevében is szereplő páncéltörő rakétával volt fel­szerelve. Az első példányból 133 db, a másikból 210 db került átadásra. A hidegháború befejeztével és a Szovjetunió széthullásával megszűnt az a szintű fenyegetés, melynek ellen­­súlyozására a nagy nyugati haderők létrejöttek. Ebből következően erőik hatékony kihasználása érdekében olyan feladatok ellátását is magukra vállalták, amelyek eredetileg más szervezetek hatáskörébe tartoztak. Ilyenek voltak többek között a béke­­fenntartó küldetések is. Mint később bebizonyosodott, a Wiesel tökélete­sen alkalmas az ezen küldetésekben való aktív részvételre. Előszeretettel alkalmazták konvojok biztosítására, védelmére, objektumok megfigyelésé­re, őrzésére, a biztonsági egységek megerősítésére. Ilyen szerepkörben első debütálása 1993-ban, Szomáliá­ban, az UNOSOM keretein belül tör­tént. Azóta számos egyéb békefenn- 1. ábra. A Wiesel 1 TOW rakétás változata 2. ábra. A két típus együtt, felül a gépágyús, alul a rakétás változat 18 HADITECHNIKA 2008/4

Next