Hadtörténelmi Közlemények, 2. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1955)
3-4. szám - Tanulmányok - Molnár Pál (altábornagy): A dolgozó honvéd. Az 1. Honvéd Műszaki Hadosztály, később Műszaki Vezetési Törzs Magyarország újjáépítésében és a népi demokrácia megalapozásában kifejtett küzdelmei és teljesítményei 1945–1947. – 1955. 3–4 . sz. 267–303. p.
A dolgozó honvéd 285 A Tiszaug-i közúti- és vasúti híd roncskiemelése és helyreállítása (4. és 5. ábra) 1945 folyamán a hadosztály, erősen összekeverve polgári dolgozókkal, a közlekedési minisztérium újjáépítési szerveivel dolgozott együtt. A munkaerőgazdálkodást az egyes építésvezetőségeknél a pillanatnyi szükségletek kielégítése irányította. Mi nem rendelkeztünk újjáépítési tervekkel. Ennek hiányában az alsó műszaki vezetésnek alkalmazkodnia kellett a polgári építésvezetőségek ad hoc terveihez. 1946 márciusában azután a közlekedési miniszter nagyvonalú előrelátása lehetővé tette, hogy a Műszaki Hadosztály a kapott feladaton belül vezetés, tervezés és végrehajtás terén önállóvá válhatott. Csupán az ellenőrzés és az anyagi ellátás maradt központiasan meg a közlekedési minisztérium közegeinél, így az elért eredmények jobban lelkesítették a dolgozó honvédeket, a katonai vezetés szabadabb kezet nyerve sajátos katonai szervezéséből kifolyólag nagyobb teljesítményt is tudott felmutatni, mintha egy meglévő katonai szervezettel egy más polgári szervezésbe kellett volna beilleszkednie. Azok közül az újjáépítési munkák közül, melyeket a hadosztály az előző bekezdésben mondottak szerint teljesen önállóan hajtott végre, a főhelyet a Tiszaug-i vasúti és közúti Tisza híd roncskiemelési és újjáépítési munkája foglalja el. A Tiszaug-i egyesített közúti- és vasúti híd a Budapest—Békéscsaba útvonalon vezet a Tiszán keresztül. A híd két darab 100 méteres medernyílásból és az ezekhez csatlakozó egy-egy 50 méteres ártéri hídnyílásból állott, összesen tehát 300 m hosszú, tehát olyan, mint a budapesti Szabadság-híd. Kocsipályája 5,30 m, a főtartók középtávolsága 7,20 m, a teljes hídszélesség 8,30 m volt. A híd önsúlya: a 100 m-es nyílások 830 tonna, ebből 533 tonna vas, az 50 m-es nyílások 345 tonna, ebből 195,8 tonna vas. A hidat 1929-ben adták át a forgalomnak. Eredeti állapotát a 4. ábrán láthatjuk. Ez a vízszín felett kb. 15—20 m-re vezető híd csaknem teljesen el volt rombolva. Az 1944-ben visszavonuló német náci csapatok a meder feletti két mezőt a mederpillérekhez csatlakozó szélső kereteikben felrobbantották, minek következtében ezek a mezők a Tiszába zuhantak. A bal 100 m-es nyílásban lévő vasszerkezet a vasúti síneknél fogva lerántotta a tiszaugi hídfőről a bal 50 m-es mezőt, melynek part felőli része az ártérre zuhant. Csak a jobb 50 m-es mező maradt épen. A 4. ábrán látható a felrobbantott állapot is az első felderítés alapján. Megállapítható volt, hogy a jobb 100 m-es mező utolsó 4 kerete igen súlyosan, a bal 100 m-es mező pedig a mederpillértől számított 6—8. keretében volt súlyosan megsérülve. A bal 50 m-es hídmező utolsó kerete sérült meg.