Hadtörténelmi Közlemények, 18. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1971)
4. szám - Tanulmányok - Gonda Imre: A korlátlan tengeralattjáró háború és az Osztrák–Magyar Monarchia. [2. rész] – 1971. 4. sz. 649–676. p.
Államok tényleges hadba lépésének elodázását célozta, az USA és az antant részéről az Osztrák—Magyar Monarchia megkörnyékezését szolgálta, és a németekkel való szövetség fellazítására, illetve a Monarchia háborúból való kilépésének előkészítésére irányult. De mindkét törekvés irreális volt, mivel a német hadviselés módszerei és a német külpolitika céljai mellett sem az USA visszatartása a háborútól, sem a Monarchia kiválása a központi hatalmak csoportjából nem volt lehetséges. Ennek ellenére megfigyelhető, hogy az említett törekvések az Osztrák—Magyar Monarchiának az USA-val fenntartott és a Dumbaincidens idején megromlott viszonya ezekben a napokban javulóra fordult. A dr. C. Dumba helyére egy évi késedelemmel kinevezett gr. A. Tarnowsky nagykövet 1917 januárjában indult el állomáshelyére, s a Monarchia stockholmi követének értesülése szerint Washingtonban igen barátságosan fogadták. Mint Mr. Morris — az USA stockholmi követe ,— gr. Hadik osztrák—magyar követnek kijelentette, „országában az Ausztria—Magyarország iránti rokonszenv sohasem öltött olyan méreteket, mint éppen most." Amerikában — mondotta még a követ — nem veszik komolyan az antantnak a központi hatalmak békejegyzékére adott elutasító válaszát, s Wilson elnök „a legkevésbé sem szándékozik békeakcióját abbahagyni." Az amerikai közvélemény ugyanis mögötte áll, s ezért a milliárdosoknak az a része, mely éppen a fegyverszállítmányok révén gazdagodott meg, aligha merészel vele szembehelyezkedni.93 Gr. Hadiknak a fenti kijelentésről Bécsbe küldött jelentését a közben Washingtonba érkezett Tarnowsky első benyomásai is megerősítették. Lansing, az USA külügyi államtitkára ugyan sajnálatát fejezte ki afölött, hogy a Monarchia képviselőjének első látogatása a német jegyzék átadásával egy időben történt, de egyben kifejezésre juttatta: az Egyesült Államok nem tételezi fel a Monarchia részéről, hogy az figyelmeztetés nélkül fog elsüllyeszteni hajókat. Tarnowskynak az államtitkár szavaihoz fűzött megjegyzései talán még jellemzőbbek, mint az általa idézett kijelentés. Jelentésében ugyanis ama véleményének ad kifejezést, hogy „rendkívül fontos volna, ha az ittenieket meggyőzhetném arról, hogy megítélésükben nem tévednek." Majd hozzáteszi: Lansing kijelentéseiből világosan kiderül a Monarchiával szembeni rokonszenv, s az, hogy „szeretnék a velünk való szakítást elkerülni."94 Tarnowskyval megegyező álláspontot képviselt egyébként gr. Bernstorff washingtoni német nagykövet is, aki az USA-val való szakítás elkerülésére hívta fel a figyelmet Tarnowsky előtt. Szerinte Wilson szándékai a központi hatalmakkal szemben sokkal jobbak, mint ahogy azt Berlinben elképzelik. Az adott pillanatban azonban — a korlátlan tengeralattjáró háború bejelentése idején — az elnök valóban nem vonhatott le más következtetéseket. A háborút, az amerikai közvéleménnyel egyetértésben, mindenképpen el akarja kerülni, mert a békeapostol szerepét akarja vállalni. „Mindezek az illetékesek 93 Uo. 8/P. B. Unterredung mit dem amerikanischen Gesandten. Mr. Morris. Aláírás: M. Hadik. 94 Tel. Tarnowsky, Washington, 3. Február 1917. Nr. 1. Wien, HHStA. Krieg 61/a Spez. Amerika. 4 Hadtörténelmi közlemények — 657 .