Hadtörténelmi Közlemények, 33. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1986)

1. szám - Közlemények - Molnár József: A Magyar Köztársaság Érdemrend és Érdemérem, 1946–1949. – 1986. 154. p.

Az utóbbi kettő létezésére írásos utalás található,30 az előbbiek mint objektumok léteznek. Néhány hitelt érdemlő írásos dokumentum és tárgy (aranycsillag, katonai tagozatú szalag) szükségeltetne ahhoz, hogy a KÉR történetét még teljesebbnek mondhassuk. Epilógus A Köztársaság alapította valamennyi kitüntetés­t — érdemrend, díj, érdemérem, emlékérem, díszérem — viselése, egy kivételével, napjainkban is engedélyezett. A 44.678/Elnökség — 1949. számú körrendelet többek között a következőkre intézkedik : „A „Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemérem" jelvényei, a szalagsavakat is ideértve, jelen körrendeletem megjelenése után nem viselhetők. Budapest, 1949. október 29."32 Nagy kérdőjel az érdemrend történetében az a szigorúság, amely az adományozás megszüntetését, a viselés megtiltását, majd a jelvények megsemmisítését kiváltotta. Igaz, a tanulmány elején elzárkóztunk attól, hogy az érdemrend története mostoha­gyerekként való kezelésének okaival foglalkozzunk, most mégis — számadatokra, időpontokra és történésekre hivatkozva — kísérletet teszünk annak felvázolására, hogy milyen szerepet játszott a KÉR létezésének időszakában. A kutatás során gyűj­tött tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kitüntetés „életútja" egy nagyszerű kor­szak eseményeit is regisztrálja. A KÉR-t nem lehet pusztán a törvények, a rendeletek és a szabályok paragrafusai és szankciói alapján megítélhető kitüntetésnek tekinteni. Olyan társadalmat for­máló harcok időszakában született, amikor a politikai küzdőtér középpontjában a hatalom eldőlésének, a jobb-, vagy baloldali erők győzelmének kérdése állt. Ennek a bonyolult küzdelemnek részeseként és függvényeként szolgálta a forradalmi átala­kulás egyik lépcsőfoka, a köztársaság építése és megerősítése érdekében kimagasló érdemeket szerzett személyek elismerését. Minden kitüntetésre érvényes az az elv és gyakorlat, hogy mennyiségileg az alapí­tási célokban meghatározott (munka, tudomány, sport, kultúra stb.) területen szer­zett érdemek nagysága és gyakorisága arányában kerülnek adományozásra. A KÉR évenkénti és állampolgárságonkénti adományozási számának alakulása figyelmet érdemlő megállapításokra enged következtetni. 1947-ben a magyar állampolgárok részére adományozott 340, a szocialista orszá­gok állampolgárainak adományozott 97 és a nyugatiaknak adományozott 118 darab kitüntetés az érdemrend egyeduralmát jelentette az érdemek elismerésében, a rajta kívül akkor létező egyetlen kortárs kitüntetés, a „Magyar Szabadság Érdemrend" mellett, amely azonban adományozási célját tekintve nem kötődött közvetlenül a köztársasághoz, hiszen a partizán- és ellenállási tevékenység elismerésére alapí­tották. Az érdemrend — fent említett — egyeduralma és a nyugatiaknak adomá­nyozott viszonylag nagy száma egy politikai állapotot és törekvést tükröz. 1948-ban, a társadalomban folyó küzdelem kiéleződésének egyik jeleként, azt tapasztaljuk, hogy a köztársaság megerősödéséért munkálkodók az előző évhez vi­szonyítva nagyobb számban kapják (456 személy) kitüntető elismerésként a KÉR valamely fokozatát, ugyanakkor azonban a centennáriumi év hagyománytiszteletének kifejezésére alapított „Kossuth Érdemrend" mellett a „Kossuth-díj", de különösen 30 L. az 1. és 5. számú lábjegyzetet. 31 „Magyar Szabadság Érdemrend",,,Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemérem",,Kossuth-híd emlékérem", „Magyar Köztársasági Sport Érdemérem", „Közbiztonsági Szolgálati Jel", „Magyar Munka Érdemrend és Érdem­érem", „Köztársasági Elnök Elismerésének Koszorúja", „Kossuth Érdemrend", „Kossuth-díj", „48-as Díszérem". 32 Honvédségi Közlöny, 1949. november 1., 31. szám.

Next