Hadtörténelmi Közlemények, 33. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1986)
1. szám - Közlemények - Molnár József: A Magyar Köztársaság Érdemrend és Érdemérem, 1946–1949. – 1986. 154. p.
Az utóbbi kettő létezésére írásos utalás található,30 az előbbiek mint objektumok léteznek. Néhány hitelt érdemlő írásos dokumentum és tárgy (aranycsillag, katonai tagozatú szalag) szükségeltetne ahhoz, hogy a KÉR történetét még teljesebbnek mondhassuk. Epilógus A Köztársaság alapította valamennyi kitüntetést — érdemrend, díj, érdemérem, emlékérem, díszérem — viselése, egy kivételével, napjainkban is engedélyezett. A 44.678/Elnökség — 1949. számú körrendelet többek között a következőkre intézkedik : „A „Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemérem" jelvényei, a szalagsavakat is ideértve, jelen körrendeletem megjelenése után nem viselhetők. Budapest, 1949. október 29."32 Nagy kérdőjel az érdemrend történetében az a szigorúság, amely az adományozás megszüntetését, a viselés megtiltását, majd a jelvények megsemmisítését kiváltotta. Igaz, a tanulmány elején elzárkóztunk attól, hogy az érdemrend története mostohagyerekként való kezelésének okaival foglalkozzunk, most mégis — számadatokra, időpontokra és történésekre hivatkozva — kísérletet teszünk annak felvázolására, hogy milyen szerepet játszott a KÉR létezésének időszakában. A kutatás során gyűjtött tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kitüntetés „életútja" egy nagyszerű korszak eseményeit is regisztrálja. A KÉR-t nem lehet pusztán a törvények, a rendeletek és a szabályok paragrafusai és szankciói alapján megítélhető kitüntetésnek tekinteni. Olyan társadalmat formáló harcok időszakában született, amikor a politikai küzdőtér középpontjában a hatalom eldőlésének, a jobb-, vagy baloldali erők győzelmének kérdése állt. Ennek a bonyolult küzdelemnek részeseként és függvényeként szolgálta a forradalmi átalakulás egyik lépcsőfoka, a köztársaság építése és megerősítése érdekében kimagasló érdemeket szerzett személyek elismerését. Minden kitüntetésre érvényes az az elv és gyakorlat, hogy mennyiségileg az alapítási célokban meghatározott (munka, tudomány, sport, kultúra stb.) területen szerzett érdemek nagysága és gyakorisága arányában kerülnek adományozásra. A KÉR évenkénti és állampolgárságonkénti adományozási számának alakulása figyelmet érdemlő megállapításokra enged következtetni. 1947-ben a magyar állampolgárok részére adományozott 340, a szocialista országok állampolgárainak adományozott 97 és a nyugatiaknak adományozott 118 darab kitüntetés az érdemrend egyeduralmát jelentette az érdemek elismerésében, a rajta kívül akkor létező egyetlen kortárs kitüntetés, a „Magyar Szabadság Érdemrend" mellett, amely azonban adományozási célját tekintve nem kötődött közvetlenül a köztársasághoz, hiszen a partizán- és ellenállási tevékenység elismerésére alapították. Az érdemrend — fent említett — egyeduralma és a nyugatiaknak adományozott viszonylag nagy száma egy politikai állapotot és törekvést tükröz. 1948-ban, a társadalomban folyó küzdelem kiéleződésének egyik jeleként, azt tapasztaljuk, hogy a köztársaság megerősödéséért munkálkodók az előző évhez viszonyítva nagyobb számban kapják (456 személy) kitüntető elismerésként a KÉR valamely fokozatát, ugyanakkor azonban a centennáriumi év hagyománytiszteletének kifejezésére alapított „Kossuth Érdemrend" mellett a „Kossuth-díj", de különösen 30 L. az 1. és 5. számú lábjegyzetet. 31 „Magyar Szabadság Érdemrend",,,Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemérem",,Kossuth-híd emlékérem", „Magyar Köztársasági Sport Érdemérem", „Közbiztonsági Szolgálati Jel", „Magyar Munka Érdemrend és Érdemérem", „Köztársasági Elnök Elismerésének Koszorúja", „Kossuth Érdemrend", „Kossuth-díj", „48-as Díszérem". 32 Honvédségi Közlöny, 1949. november 1., 31. szám.