Hadtörténelmi Közlemények, 108. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1995)

4. szám - Műhely - Hermann Róbert: A Görgey-kérdés mai állásáról. Gondolatok és megjegyzések Kosáry Domokos 'A Görgey-kérdés és története' című kötete kapcsán. – 1995. 116. p.

Dembiňski fővezérsége alá" (I. 37. o.), hanem azért, mert ezt a hadtestet csupán egyetlen (XVI.) hadosztályként tüntette fel, ellentétben a többi, 2-4 hadosztályra osztott hadtesttel. Kosáry szerint Dembiňski „alkalmazása magas szinteken, szabadságharcunk nagy tévedései közé tartozott", s az orosz nagyhatalom várható reagálása miatt „politikai veszélyt is rejtett magában". (I. 36. o.) Dembiński fővezérsége után Kossuth és Görgey között ismét helyreállt a jóviszony, s ez mindkettőjük 1849 március-áprilisi megnyilvánulásaiból látszik. A tavaszi hadjárat pedig azt is megmutatta, hogy Görgey nem csak retirálni, de támadni is tud. A hadjárattal kapcsolatban néhány nyomdahibán kívül (IV. hadtest III. helyett, április 3, április 4. helyett) meg kell jegyeznünk, hogy Windisch-Grätz a tápióbicskei ütközet után nem ismerte fel, „hogy a magyar [fő]sereg merre mozog", s nem ezért kerülte el a bekerítést, hanem azért, mert fogalma sem volt arról, hogy honnan kell várnia a magyar főerőket, s inkább visszavonult Isaszeg és Gödöllő környékére. (I. 46-47. o.) Közölte-e Kossuth Görgeyvel a függetlenségi nyilatkozat tervét, s ha igen, milyen formában? Kosáry szerint kétségtelen, hogy beszéltek egymással a tervről, de a beszámolók ellentmondásossága miatt megállapíthatatlan, hogy pontosan mi hangzott el e beszélgetésen. Valószínűnek tűnik azonban, hogy Görgey korántsem figyelmeztette Kossuthot olyan határozottan egy ilyen lépés kedvezőtlen következményeire, mint emlékirataiban állítja, annál is inkább, mert „érzelmeinek a nemzeti függetlenség ügye amúgy is megfelelt". Kosáry szerint azonban Kossuth a tervet nem közölte határozott formában a többi tábornokkal, s Görgey maga sem sejtette, hogy Kossuth négyszemközt előadott tervét „máris követi a politikai akció". (I. 46-47. o.) Mindez egybevág azzal, amit Görgeynek a trónfosztási határozat vétele utáni reagálásáról tudunk. (I. 56-58. o.) Erre mutat Görgey két, április 9-én Gödöllőn, illetve 10-én Vácott kibocsátott felhívása. Az elsőben, amelyet Windisch-Grätzhez intézett a magyar hadifoglyok ügyében, s amelyet aztán Léván „A magyar hadsereg főparancsnoka a néphez" címmel ki is nyomtatott, így fogalmazott: „Magyarország készen áll élethalállal harcra, mert a nép hosszú tűréséből kifogyott, mellyel eddig elnyomói iránt viseltetett". A második, „a vitéz magyar sereghez" szóló felhívásban pedig így fogalmazott: „Nagy dolgok történtek már, még nagyobbaknak kell történniök, hogy szép hazánk igazán szabad és szerencsés legyen". Ez utóbbi kitétel pedig arra is utalt, hogy Görgey elfogadható célnak tartotta az ország függetlenségének kivívását, de ennek deklarálását csak a teljes katonai győzelem után vélte célszerűnek. Kosáry szerint Görgey saját érzelmeit jól mutatta a Marczius Tizenötödike irányítóihoz április 7-én írt, a lap által 10-én közölt levele is, amely „már közvetlen tegező hangnemével is világosan jelezte, hogy ő az ifjú radikálisokkal közeli, egyetértő, személyes kapcsolatban állt." (I. 49. o.) Véleményem szerint az említett cikk szerzője nem Görgey, hanem a Kossuth környezetében tartózkodó, az egész tudósítást aláíró Csernátoni Lajos. A két levél ugyanis nem válik el egymástól a tipográfiai szempontból igen egyértelmű lap hasábjain. A szövegben egyetlen passzus sem utal Görgey szerzőségére, Csernátonnéra annál inkább. „Nem vagyok képes két sornyi eszme láncolatot leírni. Hiába nagyon közel vagyunk Pesthez, hova, tudod, sok mindenféle érdek vonz". Nem a fővezér beszámolója, hanem a fővárosi közönségtől elszakadt hírlapíró sóhaja ez. A félreértést az okozhatta, hogy a „Seregünknek ma a következő napiparancsa volt. " szöveg után belső idézőjelben a következő szöveg szerepel: „Előre minden áron! Éljen a haza! Görgey". Kossuth e napon az OHB-hoz írott jelentésében pedig a következőket olvashatjuk: „De vezéreink s e vitéz hadsereg nem ismernek fáradságot, (...) holnapra is azon jelszavuk van, amely tegnap volt, s e szó: »előre«". Csernátoni szerzőségére utal a szöveg egy másik helye is: „Windisch-Grätz és vazaljai még ma reggel ugyanez szalonban voltak, melyben jelen soraimat írom, még helyük sem halt meg jóformán". Erre rímel a szintén Kossuth jelentésében szereplő következő kitétel is: „Késő éjjel van, s én fáradtan, de nyugodt kebellel azon nyoszolyában hajtom álomra fejemet, melyből ma reggel riadva szökött ki Windisch-Grätz... " A tévedés egyébként nem Kosárytól származik; Mód Aladár volt az, aki 1948-as 2 vagy IMSZIÓ - Rohonyi Gábor- Tóth Gyula (szerk.): Szemelvények a magyar hadtörténelem tanulmányozásához. A vonatkozó részt összeállította Barta István. Bp., 1955. 142-143. o. 3 Mindkettőt közli nyomtatásban és hasonmásban Tragor Ignác: Vác története 1848-49-ben. Vác, 1908 136., 167— 169. o. 4 Kossuth Lajos összes munkái. XIV. k. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. II. (S. a. r. Barta István) Bp., 1953. 839. o.