Hadtudomány 1. (1991)
1991 / 2. szám - HADTUDOMÁNY - HADÜGY - Kovács Jenő: A hadtudomány és a hadászat kapcsolata (az első országos hadtudományi konferencián elhangzott referátum)
HADTUDOMÁNY—HADÜGY egyfelől a hadászatot teljesen új alapokra kell helyezni, másfelől viszont a korábbi hadtudomány egésze nem képezheti az új hadászat elméleti fundamentumát. Ezzel együtt a korábbi katonai ismeretek nagy része — a harcászat, a hadműveleti művészet — kétségtelenül felhasználható a jövőben is. A hadászat fogalma, tartalma A hadászat a hadművészet vezető területe. A hadászat hagyományosan közismert tárgya: a társadalom különleges állapota, a háború megtervezésének, valamint az országnak és fegyveres erőinek arra történő előkészítése, illetve a háború idején a fegyveres küzdelem irányítása. Az utóbbi időben a hadászat már műveli a leszerelés, a haderőcsökkentés, az ellenőrzés és egy esetleges nagyobb háborúnak egy kisebb háborúval történő kiküszöbölése kérdésköreit is. A politika és a hadászat kapcsolatában a politika prioritásai érvényesülnek. E tételt még a XIX. század kiemelkedő katonai teoretikusa, Clausewitz állította fel. E szerző a politikát a cél, a hadászatot pedig a cél elérése tervének tekintette. E felfogást ma is helytállónak tarthatjuk. A hadászat tervként történő értelmezésénél pontosan kidolgozott, ám igen nagyvonalú tervre kell gondolni. Clausewitz felfogásában a háborúval kapcsolatos politikai cél a háborút követő békeállapotokig kiterjedő hatalmas ívet öleli fel. A hadászat az ennyire előretekintő cél elérésének katonai tervét fejezi ki. A hadászati tervezés eme kérdéseire a honi stratégiaalkotás féloldalas tapasztalatai miatt indokolt utalni. Magyarországnak a Varsói Szerződés évtizedeiben például hadászati tervei egyáltalán nem voltak. A tervezés mindössze a hadsereg alkalmazásának hadműveleti terveit ölelte fel. Az ország új hadászatáról akkor beszélhetünk majd, ha a szó valódi értelmében vett hadászati tervei kialakulnak. Geopolitika és hadászat A geopolitika ma hazánkban jószerivel ismeretlen tudományterület, holott a második világháború előtt már művelték Magyarországon. Az egykori magyar geopolitika a múlt század közepén kialakuló német iskola nyomdokain indult fejlődésnek. Ezen elméleti irányzat kútforrása a német Friedrich Ratzel nevéhez fűződik, aki a természetföldrajz hajdani új ágazata, az antropogeographia megalkotója volt a XIX. században. Ezt az eszmerendszert fejlesztette tovább a századforduló idején a svéd Rudolf Kjellen, aki a ratzeli „ember és természet" kapcsolatán túllépve megalkotta az állam „térbeli szemléletét". A német Haushofer vitte tovább e gondolatsort, amely a 30-as évek magyar geopolitikájának erős kritikáját is kiváltó német „élettérelmélet" alapjául is szolgált. Az önálló magyar geopolitika a 30-as évek elején született meg Teleki Pál földrajzprofesszori munkássága nyomán. Rajta kívül Wollák Jenő, illetve Kalmár Gusztáv könyvei mutatkoznak kiemelkedőnek. A geostratégia művelői közül talán Rátz Jenő, valamint Kovátsay István munkássága tekinthető számottevőnek. A német iskolára épülő korabeli hazai geopolitika látóköréből sajnos kiesett az