Haemus, 1998 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám
Bolgár s az európai szellemiség polgára „Én az 1849-nek vagyok követője, azon 49-nek, mely a Magyar hazát a maga ősi függetlenségébe visszahelyezte, melynek dicső vívmányai a Hazát a Világegyetem minden mívelt nemzeteinél tiszteltté tette, melynek dicső elveiért catastropha után a többiek között én is súlyos rabságot szenvedtem, a rabság után pedig számkivetésbe menni kénytelenítettem..." Dunyov István Kicsoda Dunyov István? Bolgár vagy magyar? Ez a kérdés a hatvanas években vita tárgya volt a magyar s a bolgár történészek között. Mindkét részről magukénak tekintették a jeles ember tetteit. A kor szellemét megidézve egyszerűen kijelenthetjük: a bolgár Dunyov magyar honpolgár. Mert születésükkor a nemzetek mindegyike polgárok nemzete s nem etnikumuké. A bolgár Dunyov István jobban kötődik a magyar nemzethez, többet tesz a magyar szabadságért és függetlenségért folytatott harcban, mint nagyon sok magyar, a forradalom ellenségei. A másik kérdés, mely személyével kapcsolatban felmerül a határon túl egy tömbben élő bolgár közösségek kérdése. Jóllehet századokkal ezelőtt elszakadtak az anyaországtól, a bánáti bolgárok máig megőrizték bolgár tudatukat, nyelvüket, szokásaikat. Óvják, őrzik azokat, pedig jóval korábban települtek ki Bulgáriából - mielőtt az újjászületési korabeli folyamatok eredményeként a modern bolgár nemzet kialakult. A gyökerekhez való kötődés - miközben az utódok tartósan szervesülő részét képezik az ország társadalmának, amelyben élnek - a jelenkor példája s a jövő modellje lehet. Azé a küszöbön álló világé, amelyben az államhatárokat és a szemellenzős nacionalizmust feloldó sokszínű és napvilágban minden népközösség kisebbségnek tekinthető már. Ilyen értelemben Dunyov István élete és tevékenysége üzenete a jövőhöz, amelynek - joggal hisszük - közvetítői vagyunk. HAEMUS Szondi György fordítása