Haemus, 1999 (8. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám

Lyuba-Mir 1930 szeptemberében születtem Szófiában. Édesanyám, Ljuba Petkova, bolgár volt, gimnáziumi tanárnő, édesapám, Szabó Jolan, magyar állampolgár. 1921-től 1931-ig Bulgáriában dolgozott mint malomépítő és -tulajdonos. Ez idő alatt 30-40 malmot épített fel Bulgáriában, köztük a nagy burgaszi malmot is. Mindketten az orlandovci temetőben, Szófiában nyugszanak. Először német iskolába jártam, majd a szófiai II. fiúgimnáziumba. 1950-től 1956-ig Budapesten, a Műegyetemen tanultam építészetet. 1957 óta politikai menekült vagyok; először Belgiumba mentem, ahol 1957- től 1959-ig urbanisztikát tanultam a brüsszeli egyetemen. Építészettel foglalkozom: terveim és épületeim Brüsszelben, Párizsban, Hamburgban, Duis­­burgban, Tangerben (Marokkó), Szaúd-Arábiában, Hong Kongban, Bangkokban egyaránt meg­találhatók. Húsz évig Düsseldorfban éltem. 1971-től 1979-ig, nyolc éven át Tajvanon dolgoztam, épületeket terveztem, kiállításokat csináltam. Grafikusként, képzőművészként és karikaturistaként 25 kiállításon, biennálén vettem részt Pá­rizstól Hong Kongig. Budapesten csak egy kaleidoszkópomat állították ki a Csodák Palotájában (Váci út 16.). Nagyon elszomorító, hogy az elmúlt 49 év során semmilyen kapcsolatom nem volt Bulgáriával. 1995-ben kétszer jártam Szófiában, hogy rokonaimat és szüleim sírját meglátogassam. A bolgár nyelvet nem felejtettem el, de használni alig volt alkalmam e 49 év alatt. Magyarországgal felesé­gem, Magda tartja a kapcsolatot az utóbbi 2-3 évben - fordításainak köszönhetően. Ő magyar, de én valahogy teljesen BOLGÁR maradtam - mint édesanyám, Ljuba, a Duna-parti Szvistov váro­sából. Ha a Holdról jöttél, könnyebb elmagyaráznod az embereknek, honnan származol, azt meg­értenék; kínosabb azt mondani, hogy Trákiából, vagy hogy Bulgáriából jössz - senki sem fog meg­érteni, se sajnálni. Egyelőre Németországban élek - itt ugyan támadt némi összevisszaság most, de mégiscsak nyugodt hely. Egy építészeti és egy grafikai könyvet készítek elő. Négy gyermekem és három állampolgárságom van: német, magyar és kínai. Mint a Haemus 1998-as 3. számában olvastam: „mielőtt megszületnének, így választanak a lelkek hazát" (Georgi Goszpodinov: Bulgária! Bul­gária! [kiszámoló]), nemcsak hazát, hanem szülőket, gyermekeket, barátokat is és hivatást, az egész „földgolyón”.

Next