Hahota, 8. (1982)

Ezzel a viccel a budapesti Sára Karcsi nevette­tett meg bennünket: — Mennyi idős vagy te? — szólt rá egy járókelő Jancsira, aki nyolcadikos létére görkorcsolyán ku­porgott és kézzel lökdöste magát — akármerre. — Én? — nézett fel Jancsi a csodálkozó idős asszonyra. — Én szünidős vagyok. ★ No, hát ha így áll a dolog, akkor mindannyian egyidősek, „szünidősek” vagyunk, mert nyár van, vidám nyár és a csoda bánja, hogy hányadik. Még abban is egyformák vagyunk, hogy ezen a nyáron, ugyanúgy mint eddig mindig, sok-sok tréfás törté­net esik meg velünk. Ezek kincset érnek, mert a Hahotában közreadjuk, hogy mások is vidámak le­gyenek tőlük. Persze csak akkor, ha . .. ha ... ha ... továbbra is elkülditek ezeket a tréfás esete­ket szerkesztőségünk címére. Jó nyarat kívánunk hát neked­­, Hahotánk ja­vára isi - rCw

Next