Hahota, 14. (1983)

A LÉTRA Valamikor ezzel vágott neki a felfelé­ útnak az ember. Nélkülözhe­tetlen, komoly kelléke az életünknek, mégis, mintha szüntelenül tréfára ingerelne ben­nünket. így van ezzel Csacsóka és Borzas is. 3

Next