Hahota, 34. (1988)
REJTŐ JENŐ: A TIZENNÉGY KARÁTOS AUTÓ (Részlet) A fiatalember ott állt a fák árnyékában, és a nyaralót nézte. Miért leskelődik?Minek ácsorog itt? Maga sem tudta ... Talán fél órát állt ott, igen lehangoltan, idegesen, amikor két férfi közeledett. A sarki lámpa fényénél egy pillanatra láthatta őket, amíg a világosság vetülésében elhaladtak. Az egyik csavargó külsejű, rosszarcú alak volt, a másik egy köpcös, kevésbé elhanyagoltan öltözött férfi. Gorcsev közelében álltak meg, de nem sejtették, hogy a fa mögött áll valaki. — Egyszerűen bemegyek, és beszélek Laboux-val. — Szó sincs róla, akkor elrontod az üzletet. — Az ördögbe is, vagy megismer, vagy kést kap a bordájába. Nem du nem! — Pszt! Nyílt a kertajtó. A tábornok, úgy látszik, csak elkísérte Anette-éket, és most hazatérőben volt. Azút sűrű fái között nem jutott keresztül a közeli lámpák fénye. A csavargó külsejű hirtelen a tábornok elé állt. — Ne siessen, de Bertin! Megismer még? Én Portenis vagyok. — Mit óhajt? — Tábornok úr — szólt egy érdes hang, nyilván a köpcös —, jelöljön ki egy helyet, ahol hajlandó tárgyalni velünk. — Nincs magukkal semmi tárgyalnivalóm és . . . Portenif sújtott valamivel. A tábornok hátraugrott, és kardot rántott, de a köpcös megragadta a csuklóját, és Portenif újabb csapása talált. Ekkor azonban közbevetette magát Gorcsev. A két útonálló nem is sejtette, hogy valaki tartózkodik a közelben. Az ellentámadás váratlan volt. Portenifet valahonnan egy erőteljes ökölcsapás érte a 1