Néplap, 1944. november (1. évfolyam, 1-6. szám)

1944-11-15 / 1. szám

Pa zdrevstviiat Krisnája Krrwlja, kotoraja osvobodila nas I I. Évfolyam. 1. saám Debrecen, 1944 november 15 Szsrkasztőség: Pl AC-UTCA 59 POLITIKAI NAPILAP ■■■■MHMBBHBHHHHitnHMnil Kiadóhivatal: 6 ATTH.' ÁNYI-UTCAA Mi történt? Hol állunk ? Merra visz az út ? Riadt szemek keresik, tétova ujjak tapogatják, jelszavaktól viaszhangzó agyak fejtegetik a nagy titkot, a szörnyű csodát. Bódultan áll a szét­tépett ország. Történelmünk leg­súlyosabb óráit éljük. 25 év aljas, reakciós politikája, a dolgozók tudat­lanságára építő ravasz propaganda művét csodálhatjuk most a füstölgő romokon, a dúlt, kifosztott földeken. Nincs itt csoda, nincs itt rontás, az igazság, a történelem, a fejlődés győzött. Ennyi az egész. 25 éve uralkodó osztályunk elin­dított a halálos lejtőn, aminek most végére értünk. Ne a közelmúlt és a jelen pünkösdi királyait, a csör­tető, véresszájú pereembereket te­gyük egyedül felelőssé pusztulásun­kért. Az egész uralkodó­ osztály fe­lelős ! 25 év óta minden szavukkal féktelen gyűlöletet hirdettek szom­szédaink, Csehszlovákia, Jugoszlá­via, Románia ellen. 25 éve hazug rágalmakkal gyalázták a hatalmas Szovjetuniót, a virágzó kolh­ozok, az óriás ipartelepek békés birodal­mát. 25 év óta harcra, gyűlöletre izgattak a zsidóság ellen. Ha a paraszt földet akart, akkor szerb dolgozók földjével csalogat­ták : „Majd elvesszük tőle majd, te kapod !“ Ha a munkás jobb bért akart, akkor a zsidó gyáros ellen izgattak , majd elvesszük tőle te kapod“ És mit kapott a paraszt, a munkás az ígéretekből ? Semmit ! A rablott földek a nagybirtok éhes markába kerültek, a paraszt hoppon maradt. A zsidó gyáros helyébe beült az őskeresztény tő­kés, a munkás leshette sorsa javu­lását. A tajtékzó gyűlölet, a szer­zés mohó vágya végül is vérpadra vitte dolgozóink szine-virágát. Har­­cot vívtunk, halálos bűnös harcot. A tűzzel vassal hódító fasizmus rabszolgái lettünk, úgy összeforr­tunk vele, hogy még ma is, az elvesztett háború utolsó perceiben sem tudunk saját lábunkra állani. A győzelmes Vörös Hadsereg ez év tavaszán elérte a Kárpátok elő­terét. Vezetőink, még mindég cso­dákban, fantasztikus fegyverekben hittek. Minden gondolkozni tudó agyvelő tisztán látta az ország sor­sát. Nekik még akkor is legfőbb gondjuk a zsidóság gyalázatos elhur­colása volt, marakodtak a prédán. A Szovjetunió és szövetségesei szűn­­telnül figyelmeztették felelőtlen gazd­ember politikusainkat : ha nem tér-­­ nek észre szörnyű megtorlás, vár a Magyarországra. De mit érdekelte őket az ország, a nép? Eljött a nyár. Románia megértette és végrehajtotta a történelem parancsát. Megfordította fegyvereit és most azok ellen harcol akik népét elvéreztették, országát feldúlták. A diadalmas Vörös Had­sereg átlépte a Kárpátokat. A né­metek megkezdték Magyarország „tervszerű" kiürítését. Gyújtva, fosz­togatva vonultak vissza. Felrobban­tották a hidakat, feltépték az utakat felgyújtották a gyárakat, elhajtották a lábasjószágot, magukkal sodorták­ a tehetetlen szerencsétlen népet. Hisz Magyarország védelme egy pár­tig sem volt szándékukban. A Kár­pátok védő vonalának megtartása és a többi hazug ígéret csak eszköz volt arra, hogy a honvédséget harcra biztassák. Közben aljasul készültek a pusztító visszavonulásra. A Vörös Hadsereg győzelmes rohammal szá­guldott végig Románián. Felsorako­­zottt az Alföldön és Szegedtől Nagy­váradig hatalmas éket vágott a fa­siszta seregek közé. Eljöttek a vég­ső órák, elhangzottak a végső figyel­meztetések. Tíz napig szünetelt a légiharc, tíz napig várták a tankok az első önálló magyar lépést. Ekkor döbbenhetett rá az az egy két kijó­­zanult koponya, hogy milyen aljas pusztító munkát végeztek itt negyed évszázadon keresztül Nem tudtak kire építeni ! Fasizmussal átitatott katonatisztikar, tisztviselők szolga­hada elszédített gyanakvó tömegek, ettől vártak határozott szabad lépést ? A kormányzó gyenge szervezkedését letörte az éber német hadsereg. Szálasi pribékjeivel kézbe vette a szerencsétlen fél ország sorsát. Ez­ a kalandor banda tartja még mindig hadseregünk zömét a véres fasiszta járomban. Miattuk ellensége még mindig Magyarország a fejlődésnek, a szabadságnak. Budapestünk az ő ítéletük miatt lesz romváros, a Du­nántúl dermedten várja szörnyű vég­zetét. Ez történt itt állunk ! A jövő útja pedig : a szabad demokratikus Ma­gyarország. Megértés, együttműködés a szomszédállamokkal és őszinte, baráti szövetség a világ demokrati­kus hatalmaival, a Szovjetunióval, Amerikával, az Angol Birodalommal. Ez a szoros együtthaladás csak ak­kor lesz biztosítva, ha Magyarország minden becsületes, demokratikus pártja és szervezete összefog. Kezet nyújtunk minden építő kéz­nek ! Lássunk munkához ! R. I. MEGINDULT A HARC BUDAPESTÉRT a MISKOLCÉRT A szövetséges haderők sikerei az összes arcvonalakon Minden európai fronton a német birodalom köré kovácsolt acélgyűrű egyre szorosabbra fonódik. A külön­böző szakaszokat, részben folyamat­­ban levő szövetséges offenzívák, rész­ben az offenzívákat megelőző súlyos őrlőharcok jellemzik. A német had­sereget az utolsó vérátömlesztés, a nagy propaganda-puffogtatás köze­pette behívott Volkssturm- alakulatok (60 évesek) sem tették képessé a kezdeményezés magához ragadá­sára, legfeljebb a kikerülhetetlen összeomlás elodázására. Ha a frontokat egyenként szem­ügyre vesszük, a többezer kilométe­res arcvonalon diadalmasan előre­nyomuló Vörös Hadsereget a keletporosz határon kiépített erőd­rendszer áttörése után széles fron­­ton áll német földön és súlyos har­cokat vív a Danzig és Németor­szág szíve felé megindítandó döntő offenzíva előkészítésére, amelynek jelei már mutatkoznak. Innen délre a lengyelországi arcvonal nagyjá­ból a Narew és a Visztula folyók vonalát követi. Itt jelenleg a harcok átmeneti csillapodotsága tapasztal­ható. A Duklai hágónál csatlakozó Szlovákiai arcvonalon partizán csapatok nyugtalanítják a német hátsó összekötő vonalakat. A Vö­rös hadsereg magyarországi arc­vonala Ungvár és Sártoraljaújhely között kezdődik és innen nagyrészt a Tisza vonalát követi Polgárig. Itt elválik a Tiszától északnyugati irányban, az offenzíva láthatólag Miskolc ellen irányul, ele Mis­­kolctól kb. 20 kilométerre, Em­őd­nél van. Az arcvonal Mezőnyárád és Mezőkövesd elfoglalása után több helyütt megszakította a németeknek létfontosságú Miskolc — budapesti vasútvonalat. Az orosz csapatok Füzesabony fontos vasúti csomó­pontot 6 km.-re meg­közelítették, a Jászságban, Szolnoktól északra el­foglalták Jászkisér, Jászapáti és Jásztelek helységeket, súlyos a né­metekre nagy veszteségekkel járó harcokba, nagy hadizsákmányt ejt­ve. Innen délre a Vörös hadsereg elfoglalta Pusztákért, Tápiószent­már­ton és Tápióbicske községe­ket, Nagykáta tőszomszédságában. A 2. ukrajnai hadsereg nagy erőkkel nyomul előre Ceglédtől északnyugatra Budapest irányában és súlyos harcok közben elfoglalta Monort. E harcok elkeseredettségére jel­lemző, hogy az ellenállást megkí­sértő 20. magyar hadosztály oly súlyos vereségeket szenvedett hogy állományából pindössze egy zász­lóalj maradt meg- A Budapest kö­rül szűkülő gyűrű további pontjai Ócsa és Alsónén­edi , innen dél­nyugatra eléri a punzt. A Mezőkövesdi a Dunáig hú­zódó főarcvsalat több beöblösödés és kiszögelés jellemzi, melyek al­kalmasak terepzsákok létesítésére és ennek folytán megsemmisítő kat­lancsaták megvívására. Különöse fenyegető a német és magyar fa­siszta csapatok helyzete a Monor és Ócsa közötti zsákban. A Duna vonalán is többhelyütt súlyos har­cok folynak így Dömsödnél, továbbá Dunaföldvárnál, ahol *’’-­e vált a német hídfőállást kiküszöbölni. Legjelentősebb most már a Du­nántúl ellen irányuló hadműveletek és Budapest későbbi nyugati irányú teljes bekerítése szempontjából a vörös hadseregnek és Titó tábor­nagy csapatainak a Danán Baján és Apatia között 100 km széles arcvonalon történt átkelése. Ez a hadművelet, ha kifejlődik, a leg­nagyobb reményekre jogosít az ország nyugati felének a fasiszta uralom alól való felszabadítására. Ára 20 «»ér

Next