Néplap, 1944. november (1. évfolyam, 1-6. szám)

1944-11-15 / 1. szám

2. oldal Lenin és Sztálin ne­ve pirkadó reményt szül a világ minden zugában és harsogva hív harcra a népek békéjéért és boldog­ságáért, harcra a ka­pitalizmustól való tel­jes felszabadulásért. (Molotov) A Balkán félszigeten Szerbia fel­szabadí­­án lassan befejeződik. Titó tábornagy jugoszláv felszabadító hadserege bolgár kötelékek támo­gatásával elfoglalta Kumanova vá­rosát és benyomult Skoplje váro­sába, így végleg elvágta a még Dél Balkánról menekülni igyekvő némmet csapatok útját. A legutolsó jelenté­sek Kaszimenia t­ovábbá Cetinjé­­nek, Montenegró alvárosának fel­­szabadításáról. Időközben a szövetséges angol csapatok, görög partizán csapatok támogatásával felszabadítoták Gö­rögország túlnyomó részét, valanaint Albánia egy részét. Az Észak Görög­országban még elszigetelten harco­ló német csapatok maradéktalan megsemmisülését egyébként a duó hadsereg déljugoszláviai sikerei is biztossá teszik. Az olaszországi tromfon az angol-amerikai hadsereg az Adriai tenger mentén nyomul előre és Forli elfoglalása után egyrészt Raven­na közvetlen­­sídiseréibe jutott, más­részt a Diana csatornán való átke­­lés után Bologna elé is támad. A nyugati arcvonal szélső jobb­­szárnyán, a francia-német-svájci hármashatár közelében az újonnan felállított és 1 /szerűen felszerelt francia hadsereg Balfort-tól északra Ílszász felé akad. A csatlakozó lotharingiai ar­cvonalon az amerikai hadsereg súlyos harcban áll és ennek során Metz várát már majd­nem teljesen bekerítve és a Mosellen átkelve Saarbrücken felé nyomul előre. Thionville város nagy része a szövetségesek kezére került. A két fentemlített szakasz között Nancy, Luneville, Bruyere és Epi­­nal városok a szövetségesek kezén vannak. A lllttem­burgi határ és a délke­leti holl­indi kiszögelés közti sávon a szövetséges csapatok mindenütt német földön harcolnak, Aachen és Köln között, megkóstoltatva itt is at nácikkal a totális háború "gyö­nyöreit,, saját földjükön. innen az arcvonal nyugatnak fordul és nagyjából a Maas folyó vonalát követve éri el az északi tengert. A szövetségesek nyugati had­műveleteinél döntő fontosságú a teljes fölényben levő légierő állan­dó és nagyértékű bevetése. Ennek során nemcsak a közvetlen ellen­séges arcvonalak és utánpótlási vonalait pusztítják éjjel nappal, ha­nem Németország belsejében levő városokat is lehetetlenné téve a a folyamatos haditermelést. Jellemző a szövetséges légierő ötőerejére az a jelentés, mely sze­rint ez vasárnap nattonnás bom­báival elsüly­esztett­e az utolsó német csatahajót, a Tirpitzet, mely a tá­vol norvégiai Tromső fjordban ke­resett menedéket. Munkások! Jelentkezzetek a Szakszervezetekbe NÉPLAP Debrecen* * 1944 november 15 Sztójaytól a Szálasiig A Magyar önállóság árulói A Sztójay-kormány pártfeloszlató határozata óta a magyar politikai élet kilső arculata megváltozott. Csend volt kifelé, de annál­ inkább zajlott befelé. Különös megnyilatko­zásai csak a kormánypárt helyisé­geiben zajlódhattak le, befelé azonban mindjobban gyülekeztek azok az erők amelyek a magyar politikai élet balra való fordulását hangsúlyozták és az elmúlt 25 éves reakció felszámolását sürgették. A reakció azonban, am­i mindig, most is szűk látókörű­nek bizonyult, mert azt hitte, hogy látszaten eredményekkel, egyes embe­rek kicserélésével magát a rendszert, a magyar köztisztviselő-osztály, a dzsentri fés középosztály uralmát mentheti meg. A Sztójay-kormány bukása a Lakatos és a Rabovszky­­kormány kinevezése ilyen látszatin­tézkedés volt. Még ez a kormány is azonban abban látta főcélját, hogy az elle­n’..int a Szovjetunió ellen Megszervezze és a németek mellett, az utolsó csepp vérig kitartson. A magyar köztisztviselő osztály annyira „felült’ a saját propagandájának, annyira ragaszkodott vérrel és bűn­nel megszerzett uralmához, hogy ra­gaszkodásának és félelmének oltárán képes volt feláldozni az egész or­szágot. Nem­ gondolta meg, hogy ezzel nem csak az ország, hanem a saját sírját­­ megásta. A Vörös Hadsereg győzelmes se­regei azonban feltartóztathatatlanul közeledtek és illegalitásban mozgó politikusainknak sikerült egységfron­tot létrehozni, a kommunista párt­tól a kisgazdákig. Az illegrilitás, amelynek erejét a Békepárt adta, minden képességével azért küzdött hogy Magyarország tegye le a fegy­vert és szabaduljon meg a német fasizmus halált hozó ölelésétől. Azonban Horthy, aki Orgovány­­nál és Siófoknál nem habozott és meggondolás nélkül akasztotta fel Sallayt és Fürstöt, most mikor az ország megmentéséről volt szó, nem tudott határozni. Így húzódtak a dolgok szeptember elejétől október közepéig, amikor először nyílt al­kalom arra, hogy a népfront képvi­selői kifejthessék előtte álláspontju­kat. Ez a késlekedés a véget jelentette mert a német elnyomók sem ma­radtak tétlenek. Már, amikor Sztó­­jayt a Lakatos kormány felváltotta az Imrédysta elemek kimaradtak a kormányból, és ezzel március 19.­­ének „csodás forradalo­ma” likvidáló­­dott, gyanút fogtak. Még inkább elkeserítették őket a Lakatos kor­mány jegyzékei, melyekben a ma­gyar hadvezetőségne­k önállóságot, a csapatok felhasználásában nagyobb szabadságot követeltek.Utolsó jegyzé­kében pedig a kormány Erdély ki­ürítésénél tapasztalt soros német visszaéléseket és visszásságokat ho­zott szóba, garanciát kérve arra, hogy ezek a jövőben többet ne for­dulhassanak elő. Hitler halogatta a válaszadást és Weesenmayer több­szöri sürgetés dacára sem tudott felvilágosítást adni. A halogatás oka világos volt. Hitler elővette süllyesz­tőjéből Szálasit, aki azután Win­­kelman SS tábornok főhadiszállásán ütötte fel tanyáját. A nyilas árulók aknamunkájának most már semmi sem szabott gátat. Röpcédula röpcé­dulát követett és a nép és a had­sereg mételyezése soha nem látott mértékben megindult. Mikor mindezt megszervezték, adta áz Witsenmayer Hitler válaszát: “sajnos a magyar kormány kérésé­nek nem tud eleget tenni, mert nem lát elég garanciát a jelenlegi magyar kormányban a háború foly­tatására". Ez a magyar független­ségnek újbóli nyílt megsértése kész­tette végül Horthyt arra, hogy szó­­baálljon az ellenzék képviselőivel és eleget tegyen annak az óhajnak, hogy a Szovjetuniótól fegyverszü­netet kérjen. Így virradt fel az október 19-i reményteljes vasárnap, amikor­­Hor­­thyéknak sikerült a fegyverszüneti kérelmet tartalmazó kiáltványt rádi­óban beolvastatni. A várakozás nagyon nagy volt, sajos az ered­mény nem igazolta a várakozást. A Magyar nemzetben még nem volt meg az erő ahhoz, hogy a fasiszta ölelésből szabaduljon. Azon­ban munkásaink egyrészt készen állt a harcra és hősi ellenállási kísérletük három napig kétessé tette a Szálasi brigantik uralmát. De a rádiónak Szálasi által va­ló elfoglalásával megakadt a had­sereg és a vidék felkelése. Min­denki a sötétségben tapogatódzott és a magyar középosztály részé­ről mi sem állíthatott volna ki ször­nyűbb szegénységi bizonyítványt, minthogy ez a politikai kalandor­banda tudott kormányt alakítani. Hamis hírek és parancsok egész sorozatával sikerült ezeknek a gangszereknek a hadsereget továb­bi ellenállásra késztetni. Ezzel nem­csak életek számtalan sorát áldoz­zák fel pünkösdi királyságuk meg­hosszabbítása érdekében, hanem harctérré teszik az egész országot. Mindezekről az üzelmekről rántotta le a leplet Dálnoki Miklós Béla az első hadsereg parancsnoka és Vörös János vezérkari főnök, akik még idejébe teljesítették a kor­mányzó parancsát és nemcsak a további harc beszüntetésére szó­lították fel a honvédséget, hanem arra is, hogy a vörös hadsereg ol­dalán maga is vegyen részt az or­szág felszabadításában. A harcok mutatják, hogy kato­náink nagy részében sőt egyes tisztben, mint Béldy tábornok, Hatz Ottó vezérkari ezredes Szent­­királyi alezredes, megvan a jóaka­rat, hogy szembeforduljanak a hit­leri fasizmussal de a középosztály­ból származó tisztjeink nagy része még mindig kétségbeesve ragasz­kodik uralmához és nemcsak, hogy ellenáll, hanem katonáit is ellen­állásra buzdítja- Szálasi közismert zagyva stílusában zug­prókátoraival egyik rendeletet hozatja a másik után, de többé már nem ő dirigál, sem a Dunántúlon, sem Budapes­ten, hanem az SS, amelynek sorfala között bevonult a királyi várba, így szűnt meg az önálló magyar belpolitika utolsó lehetősége Szála­si uralma alatt. R. H Harcoljunk együtt közös céljainkért Szakszervezeti, hírek Az Építő Munkások Szakszerve­zete november hó 14-én délután 2 órai kezdetei tartotta alakuló gyűlé­sét, a Baltazár Dezső­ utca 9. se. alatti Szakszervezeti Székházban. A gyűlésen kb. 140-150 építőmun­­kás vett részt. Az ülést Béres And­rás szaktárs nyitotta meg a követ­kező napirenddel : 1. A szaktervezetek kiépítésének szükségessége, 2. A Vörös Hadse­reg támogatása, 2. A munka meg­indítása a szakszervezet által, 4. Anyag lefoglalása a házak kijavítá­sára, 5. Munkásőrség fölállítása, 6. Szervezőbizottság megválasztása. A programmód Pálfi Sándor s rak­­tára ismertette pészietesen, majd megválasztották az öttagú tíz.rrszt. bizottságot Béres András, Juhász András, Pálfi Sándor, Szatmári Imre, és Ladó Ferenc szaktársak személyében Számos hozzászólás után a szak­társak egyhangúlag készségüket nyil­vánították a Vörös Hadsereg har­cának támogatására és élesen bírál­ták a jelenlegi polgárőrség műkö­dését, mely igen sokszor a Vörös Hadsereg számára dolgozó szak­munkásokat akadályozza meg a munkahelyre való menetelben és ezzel hátráltatja a hadsereg támo­gatását. Valamennyi szaktárs követelte a munkásőrség felállítását, hogy azon keresztül a munkások személyének és családjának biztonsága és az elvégzendő munkák igazságos el­osztása biztosítható legyen. Hatá­rozatilg mondotta kit az alakuló gyűlés valamennyi szakma szerve­zetének életre hívását és a szak­­szervezetek általi munkásközvetítést egyben követelte az ellátás kérdé­sének napirendre vételét. Az ala­kuló gyűlés 4 órakor véget ért. Sz. J. Kiadják a debreceni komunisták­­ Felelős szerkesztő: Szilágyi József — Felelős kiadó: Radó István * ^ ---------------------------------------------------------________________________________| HÍREK A front egy másik szakaszán a 23. hadosztály kötelékébe tartozó ,Szentkirályi Gusztáv alezredes át­­pártolt az oroszokhoz és a követ­kezőket jelentette ki: kevéssel az­előtt, hogy a németek letartóztatták Bélas tábornokot, engem pedig a frontra küldtek ki, arra a meggyő­ződésre jutottam, hogy az oroszok elleni ellenállás hiábavaló és nincs semmi értelme, hogy katonáim éle­tét a németek érdekében feláldoz­zam. Elhatározásomat minden tisz­tem helyeselte és a katonák az utolsó száz emberig mögém álltak. Boldogok voltak, hogy tehették a fegyvert, fejezte be nyilatkozatát Szentkirályi Gusztáv alezredes. A moszkvai rádió közölte Pet­­rescanu román kommunista igazság­­ügyminiszternek sajtónyilatkozatát, amely szerint Petrescanu sürgős feladatának tekinti az eddigi tiszt­viselői kar eltávolítását. A miniszter tekintet nélkül eljárást hirdet min­den rendű és rangú tisztviselő ellen egyaránt azzal vádolva őket, hogy megakadályozták a baloldali elemek kifejlődését. Attól sem riad vissza, hogy a demokratikus politikusok ellen eljárjon, akik szerinte csak hirdették a demokráciát, a valóság­ban azonban meg akarták akadá­lyozni, hogy Romániából szabad, független és demokratikus ország legyen.

Next