Néplap, 1944. november (1. évfolyam, 1-6. szám)
1944-11-15 / 1. szám
2. oldal Lenin és Sztálin neve pirkadó reményt szül a világ minden zugában és harsogva hív harcra a népek békéjéért és boldogságáért, harcra a kapitalizmustól való teljes felszabadulásért. (Molotov) A Balkán félszigeten Szerbia felszabadíán lassan befejeződik. Titó tábornagy jugoszláv felszabadító hadserege bolgár kötelékek támogatásával elfoglalta Kumanova városát és benyomult Skoplje városába, így végleg elvágta a még Dél Balkánról menekülni igyekvő némmet csapatok útját. A legutolsó jelentések Kaszimenia továbbá Cetinjének, Montenegró alvárosának felszabadításáról. Időközben a szövetséges angol csapatok, görög partizán csapatok támogatásával felszabadítoták Görögország túlnyomó részét, valanaint Albánia egy részét. Az Észak Görögországban még elszigetelten harcoló német csapatok maradéktalan megsemmisülését egyébként a duó hadsereg déljugoszláviai sikerei is biztossá teszik. Az olaszországi tromfon az angol-amerikai hadsereg az Adriai tenger mentén nyomul előre és Forli elfoglalása után egyrészt Ravenna közvetlensídiseréibe jutott, másrészt a Diana csatornán való átkelés után Bologna elé is támad. A nyugati arcvonal szélső jobbszárnyán, a francia-német-svájci hármashatár közelében az újonnan felállított és 1 /szerűen felszerelt francia hadsereg Balfort-tól északra Ílszász felé akad. A csatlakozó lotharingiai arcvonalon az amerikai hadsereg súlyos harcban áll és ennek során Metz várát már majdnem teljesen bekerítve és a Mosellen átkelve Saarbrücken felé nyomul előre. Thionville város nagy része a szövetségesek kezére került. A két fentemlített szakasz között Nancy, Luneville, Bruyere és Epinal városok a szövetségesek kezén vannak. A lllttemburgi határ és a délkeleti hollindi kiszögelés közti sávon a szövetséges csapatok mindenütt német földön harcolnak, Aachen és Köln között, megkóstoltatva itt is at nácikkal a totális háború "gyönyöreit,, saját földjükön. innen az arcvonal nyugatnak fordul és nagyjából a Maas folyó vonalát követve éri el az északi tengert. A szövetségesek nyugati hadműveleteinél döntő fontosságú a teljes fölényben levő légierő állandó és nagyértékű bevetése. Ennek során nemcsak a közvetlen ellenséges arcvonalak és utánpótlási vonalait pusztítják éjjel nappal, hanem Németország belsejében levő városokat is lehetetlenné téve a a folyamatos haditermelést. Jellemző a szövetséges légierő ötőerejére az a jelentés, mely szerint ez vasárnap nattonnás bombáival elsülyesztette az utolsó német csatahajót, a Tirpitzet, mely a távol norvégiai Tromső fjordban keresett menedéket. Munkások! Jelentkezzetek a Szakszervezetekbe NÉPLAP Debrecen* * 1944 november 15 Sztójaytól a Szálasiig A Magyar önállóság árulói A Sztójay-kormány pártfeloszlató határozata óta a magyar politikai élet kilső arculata megváltozott. Csend volt kifelé, de annál inkább zajlott befelé. Különös megnyilatkozásai csak a kormánypárt helyiségeiben zajlódhattak le, befelé azonban mindjobban gyülekeztek azok az erők amelyek a magyar politikai élet balra való fordulását hangsúlyozták és az elmúlt 25 éves reakció felszámolását sürgették. A reakció azonban, ami mindig, most is szűk látókörűnek bizonyult, mert azt hitte, hogy látszaten eredményekkel, egyes emberek kicserélésével magát a rendszert, a magyar köztisztviselő-osztály, a dzsentri fés középosztály uralmát mentheti meg. A Sztójay-kormány bukása a Lakatos és a Rabovszkykormány kinevezése ilyen látszatintézkedés volt. Még ez a kormány is azonban abban látta főcélját, hogy az ellen’..int a Szovjetunió ellen Megszervezze és a németek mellett, az utolsó csepp vérig kitartson. A magyar köztisztviselő osztály annyira „felült’ a saját propagandájának, annyira ragaszkodott vérrel és bűnnel megszerzett uralmához, hogy ragaszkodásának és félelmének oltárán képes volt feláldozni az egész országot. Nem gondolta meg, hogy ezzel nem csak az ország, hanem a saját sírját megásta. A Vörös Hadsereg győzelmes seregei azonban feltartóztathatatlanul közeledtek és illegalitásban mozgó politikusainknak sikerült egységfrontot létrehozni, a kommunista párttól a kisgazdákig. Az illegrilitás, amelynek erejét a Békepárt adta, minden képességével azért küzdött hogy Magyarország tegye le a fegyvert és szabaduljon meg a német fasizmus halált hozó ölelésétől. Azonban Horthy, aki Orgoványnál és Siófoknál nem habozott és meggondolás nélkül akasztotta fel Sallayt és Fürstöt, most mikor az ország megmentéséről volt szó, nem tudott határozni. Így húzódtak a dolgok szeptember elejétől október közepéig, amikor először nyílt alkalom arra, hogy a népfront képviselői kifejthessék előtte álláspontjukat. Ez a késlekedés a véget jelentette mert a német elnyomók sem maradtak tétlenek. Már, amikor Sztójayt a Lakatos kormány felváltotta az Imrédysta elemek kimaradtak a kormányból, és ezzel március 19.ének „csodás forradaloma” likvidálódott, gyanút fogtak. Még inkább elkeserítették őket a Lakatos kormány jegyzékei, melyekben a magyar hadvezetőségnek önállóságot, a csapatok felhasználásában nagyobb szabadságot követeltek.Utolsó jegyzékében pedig a kormány Erdély kiürítésénél tapasztalt soros német visszaéléseket és visszásságokat hozott szóba, garanciát kérve arra, hogy ezek a jövőben többet ne fordulhassanak elő. Hitler halogatta a válaszadást és Weesenmayer többszöri sürgetés dacára sem tudott felvilágosítást adni. A halogatás oka világos volt. Hitler elővette süllyesztőjéből Szálasit, aki azután Winkelman SS tábornok főhadiszállásán ütötte fel tanyáját. A nyilas árulók aknamunkájának most már semmi sem szabott gátat. Röpcédula röpcédulát követett és a nép és a hadsereg mételyezése soha nem látott mértékben megindult. Mikor mindezt megszervezték, adta áz Witsenmayer Hitler válaszát: “sajnos a magyar kormány kérésének nem tud eleget tenni, mert nem lát elég garanciát a jelenlegi magyar kormányban a háború folytatására". Ez a magyar függetlenségnek újbóli nyílt megsértése késztette végül Horthyt arra, hogy szóbaálljon az ellenzék képviselőivel és eleget tegyen annak az óhajnak, hogy a Szovjetuniótól fegyverszünetet kérjen. Így virradt fel az október 19-i reményteljes vasárnap, amikorHorthyéknak sikerült a fegyverszüneti kérelmet tartalmazó kiáltványt rádióban beolvastatni. A várakozás nagyon nagy volt, sajos az eredmény nem igazolta a várakozást. A Magyar nemzetben még nem volt meg az erő ahhoz, hogy a fasiszta ölelésből szabaduljon. Azonban munkásaink egyrészt készen állt a harcra és hősi ellenállási kísérletük három napig kétessé tette a Szálasi brigantik uralmát. De a rádiónak Szálasi által való elfoglalásával megakadt a hadsereg és a vidék felkelése. Mindenki a sötétségben tapogatódzott és a magyar középosztály részéről mi sem állíthatott volna ki szörnyűbb szegénységi bizonyítványt, minthogy ez a politikai kalandorbanda tudott kormányt alakítani. Hamis hírek és parancsok egész sorozatával sikerült ezeknek a gangszereknek a hadsereget további ellenállásra késztetni. Ezzel nemcsak életek számtalan sorát áldozzák fel pünkösdi királyságuk meghosszabbítása érdekében, hanem harctérré teszik az egész országot. Mindezekről az üzelmekről rántotta le a leplet Dálnoki Miklós Béla az első hadsereg parancsnoka és Vörös János vezérkari főnök, akik még idejébe teljesítették a kormányzó parancsát és nemcsak a további harc beszüntetésére szólították fel a honvédséget, hanem arra is, hogy a vörös hadsereg oldalán maga is vegyen részt az ország felszabadításában. A harcok mutatják, hogy katonáink nagy részében sőt egyes tisztben, mint Béldy tábornok, Hatz Ottó vezérkari ezredes Szentkirályi alezredes, megvan a jóakarat, hogy szembeforduljanak a hitleri fasizmussal de a középosztályból származó tisztjeink nagy része még mindig kétségbeesve ragaszkodik uralmához és nemcsak, hogy ellenáll, hanem katonáit is ellenállásra buzdítja- Szálasi közismert zagyva stílusában zugprókátoraival egyik rendeletet hozatja a másik után, de többé már nem ő dirigál, sem a Dunántúlon, sem Budapesten, hanem az SS, amelynek sorfala között bevonult a királyi várba, így szűnt meg az önálló magyar belpolitika utolsó lehetősége Szálasi uralma alatt. R. H Harcoljunk együtt közös céljainkért Szakszervezeti, hírek Az Építő Munkások Szakszervezete november hó 14-én délután 2 órai kezdetei tartotta alakuló gyűlését, a Baltazár Dezső utca 9. se. alatti Szakszervezeti Székházban. A gyűlésen kb. 140-150 építőmunkás vett részt. Az ülést Béres András szaktárs nyitotta meg a következő napirenddel : 1. A szaktervezetek kiépítésének szükségessége, 2. A Vörös Hadsereg támogatása, 2. A munka megindítása a szakszervezet által, 4. Anyag lefoglalása a házak kijavítására, 5. Munkásőrség fölállítása, 6. Szervezőbizottság megválasztása. A programmód Pálfi Sándor s raktára ismertette pészietesen, majd megválasztották az öttagú tíz.rrszt. bizottságot Béres András, Juhász András, Pálfi Sándor, Szatmári Imre, és Ladó Ferenc szaktársak személyében Számos hozzászólás után a szaktársak egyhangúlag készségüket nyilvánították a Vörös Hadsereg harcának támogatására és élesen bírálták a jelenlegi polgárőrség működését, mely igen sokszor a Vörös Hadsereg számára dolgozó szakmunkásokat akadályozza meg a munkahelyre való menetelben és ezzel hátráltatja a hadsereg támogatását. Valamennyi szaktárs követelte a munkásőrség felállítását, hogy azon keresztül a munkások személyének és családjának biztonsága és az elvégzendő munkák igazságos elosztása biztosítható legyen. Határozatilg mondotta kit az alakuló gyűlés valamennyi szakma szervezetének életre hívását és a szakszervezetek általi munkásközvetítést egyben követelte az ellátás kérdésének napirendre vételét. Az alakuló gyűlés 4 órakor véget ért. Sz. J. Kiadják a debreceni komunisták Felelős szerkesztő: Szilágyi József — Felelős kiadó: Radó István * ^ ---------------------------------------------------------________________________________| HÍREK A front egy másik szakaszán a 23. hadosztály kötelékébe tartozó ,Szentkirályi Gusztáv alezredes átpártolt az oroszokhoz és a következőket jelentette ki: kevéssel azelőtt, hogy a németek letartóztatták Bélas tábornokot, engem pedig a frontra küldtek ki, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az oroszok elleni ellenállás hiábavaló és nincs semmi értelme, hogy katonáim életét a németek érdekében feláldozzam. Elhatározásomat minden tisztem helyeselte és a katonák az utolsó száz emberig mögém álltak. Boldogok voltak, hogy tehették a fegyvert, fejezte be nyilatkozatát Szentkirályi Gusztáv alezredes. A moszkvai rádió közölte Petrescanu román kommunista igazságügyminiszternek sajtónyilatkozatát, amely szerint Petrescanu sürgős feladatának tekinti az eddigi tisztviselői kar eltávolítását. A miniszter tekintet nélkül eljárást hirdet minden rendű és rangú tisztviselő ellen egyaránt azzal vádolva őket, hogy megakadályozták a baloldali elemek kifejlődését. Attól sem riad vissza, hogy a demokratikus politikusok ellen eljárjon, akik szerinte csak hirdették a demokráciát, a valóságban azonban meg akarták akadályozni, hogy Romániából szabad, független és demokratikus ország legyen.