Néplap, 1944. december (1. évfolyam, 7-30. szám)

1944-12-01 / 7. szám

2 (Folytalán az­­ oldalról.) órája, egyre időszerűbbé válik a felelősség kérdése. Véglegesen tisz­táznunk kell a kérdést: a közvet­len bűnösökön kívül kik voltak azok, akik akarva-nem akarva rom­lásba döntötték az országot ? S ha bátran, becsületesen né­zünk szembe a tényekkel, igen kü­lönös megállapításra járunk. A másodrendű háborús bűnösök, a közömbösek, a közönyösek, a gyávák és megalkuvók beláthatat­lan tömege éppen az igazság és szabadság állítólagos mártírjainak sorából kerül ki. Ezek tűrték a németbérencek garázdálkodásait, nyakukat az iga alá hajtották s csak akkor emelték fel panaszos szavukat, ha biztosak voltak afelől, hogy senki sem hallja. Most újjáélesztik panaszaikat, s Petőfi, Kossuth és Táncsics glóriá­jában akarnak sütkérezni. A „szen­vedés jogán"! Felejtik, hogy Petőfi, Kossuth és Táncsics sohasem vártak elismerést vagy jutalmat szenvedéseikért. És felejtik azt, hogy megalkuvá­sukkal, bűnös semmittevésükkel maguk voltak előidézői a nemzet szerencsétlenségének. *" Hát, nem ! A gyávák és tétlenek nem váltak még mártírokká azzal, hogy egy sorban szenvedtek a szabadság hő­seivel ! Ostoba fércm­unkák írói nem tarthatnak igényt a halhatatlanságra, pusztán azért, mert könyveiket kö­zös máglyán égették el az irodalom gigászaival! A csirketolvajok nem hősök. — Pedig őket is az államhatalom ítélte szabadságvesztésre, akárcsak Tán­csics Mihályt. Szenvedni nem elég az igazság­ért és szabadságért. Harcolni kell érte. Beállni az új rend névtelen katonái közé, dolgozni, építeni! És akkor .. . akkor talán jóvátették egy részét annak, amiért felelősek, H. F.­ burgból észak felé nyomul előre és Hagenau fontos vasúti csomó­pontot fenyegeti, amely a Magi­­not-vonalban fekszik. Miközben a 3. amerikai hadse­reg a Saar-vi­dék elleni offenzí­­vája során 3 km-re áll Merzigtől és Saaruniontól. Az 1. és 9. amerikai hadsereg lépésről-lépés­re nyomul előre Köln felé, több helyen elérték az utolsó védelmi vonalat alkotó Roer-folyót és most 34 km-re ál­lanak Kölntől. Az amerikai katonák már látják Köln városát. A 2. brit hadsereg a venlói Maas-szakaszon teljesen megtisz­tította a folyó nyugati partját a németektől. A kanadai 1. hadsereg újonnan indított offenzívája során Nym­­wegentől keletre átlépte a német határt. Mindezeket a hadműveleteket hathatósan támogatja a szövetsé­ges légi haderő éjjel-nappal tör­ténő nagyméretű bevetése. A leg­különbözőbb típusú bombavetők ezrei nagy vadásztámogatás mel­lett nemcsak közvetlen harcá­szati célokat támadnak, hanem új C tonnás bombáikkal a mö­göttes országrész hadicélpontjait is, különösen az utánpótlási vo­nalakat és haditem­etési közpon­tokat, köztük a német benzinter­melés gócpontjait. A pilóták be­számolói szerint német vadászelhárítá­s alig tapasztalható, éppen ezért az angolszász vesz­teségek minimálisak. A nyugati szövetséges offenzíva intenzitását nagymértékben fogja növelni Antwerpen kikötőjének teljes helyreállítása is, ahova Churchill alsóházi közlése szerint már egyre-másra futnak be a hajókaravánok. Egymillió katonát vesztettek eddig nyugaton a németek London, november 30. Eisenho­wer tábornok tegnap este közölte, hogy a szövetségesek június 6-tól, vagyis a normandiai partraszállás óta több mint egymillió német ka­tonát számoltak fel A rádióbeszé­dét Eisenhower tábornok az ame­­rikai hadiipari munkásokhoz intézte és felhívta őket, hogy minél na­gyobb mennyiségű fegyvert és lő­szert termeljenek a szövetségesek számára. Ma oly hadianyagkészle­teket kénytelenek a szövetségesek használni, amelyre csak a jövő év februárjában és márciusában került volna sor. Most azonban a német városok körül záruló páncélgyűrű ostromához nagyobb mennyiségű hadianyagra van szükség, mert had­vezetőségünk ne tankarja katonáink életét pazarolni lőszer helyett. Tpiranpt rr Bika udvarában vágok Papp Sándor­né Néplap 1944 december 1. péntek Lapzárta Eger és Szikszó elesett MOSZKVA, november 30. Sztálin marsall ma esti külön napi­parancsa szerint Malinovszky tábornagy 2. ukrajnai hadserege el­foglalta Egert és Szikszót . A külpolitika eseményei Az olasz és lengyel kormányválság • Politikai ellennétek Belgiumban Az utóbbi idők külpolitikai és diplomáciai eseményeit jellemzi az a szer­vező munka, mely a te­­heráni konferencián létrejött szovjet-angolszász megegyezés­ben körvonalazott új, demokrati­kus alapon felépítendő Európa képét kívánja kialakítani. A szö­vetséges hadseregek által felsza­badított országokban általában a politikai élet forrongása tapasz-* talható: ez természetes is, mert a fasiszta megszállók által a szu­ronyok erejével elnyomott poli­tikai pártok egyszerre szabad­kezet nyertek a szervezkedésre, propagandára, sőt demokratikus kormányok megalakítására is. Ebben a kezdeti stádiumban még a régi ókonzervatív, vagy éppen félfasiszta pártok próbál­ják átmenteni hatalmi pozíciói­kat, de a figyelmes szemlélő már látja annak a friss levegőnek a betörését, mely a radikális polgári- és mun­káspártok összefogása út­ján előbb-utóbb elsöpri a régi taktikázást folytató ál­­demokrata erőket. Ebben az egészséges politikai harcban, az államszervezés kez­deti, még cseppfolyós állapotá­ban nincs éles határ a bel- és külpolitika eseményei között. Ennek a politikai küzdelem­nek a legutóbbi eseményeiről alábbi híreink számolnak be. Az olasz kormányválságot si­került megoldani a hat demokra­tikus párt többnapos tanácsko­zása során. Az új Bonomni-kor­mány megalakult, miután gróf Sforza eddigi külügyminiszter ön­kéntes visszavonulásával elhárult az utolsó akadály, Umberto her­ceg megbízása alapján Bonomi megalakította új kormányát. A belgiumi politikai válság, mely a Pierrot-kormány és az el­lenállási mozgalom súlyos ellen­tétei folytán már-már polgárhá­borúval fenyegetett, tegnap az ellenállási mozgalom képviselőinek a kormány­ba való belépésével a legjobb után van a békés meg­oldás felé. A lengyel kormányválság is, mely a Mikolajczyk-kormány le­mondása óta húzódik, a megol­dás útján van. A szociáldemokrata Kapinsky sikertelen kormányalakítási kí­sérlete után. Kaczinsky államel­nök az ugyancsak szocialista Ar­­sesevszkynek adott megbízást, aki tegnap meg is alakította az új kormányt Kapinsky bevonásá­val. A külügyi tárcát a párton­­kívüli Tarnovsky vállalta. A helyzet tisztázását célozták azok a megbeszélések, amelyeket Churchill és Eden folytatott Mi­­kolajczik lemondott miniszterel­nökkel és Römer volt külügymi­niszterrel. Értesítés: Ezúton értesítjük a szociáldemokrata párt tagjait, hogy a párt működését Bethlen utca 3. szám alatti helyiségében megkezdte. P­ártvezetőség. Churchill hetvenéves Tegnap, november 30-án az egész szabad világ együtt ünne­pelte a brit birodalommal Chur­chill angol miniszterelnököt 70. születésnapja alkalmából. Emlé­kezetes még az a bensőséges ün­neplés, amelyben tavaly a tehe­­ráni értekezlet idején Sztálin marsall és a szovjet politika­i hadsereg kiemelkedő egyéniségei részesítették a brit államférfiat 69. születésnapja alkalmából . Sztálin pohárköszöntőjében emel­kedett szavakkal emlékezett meg az agg államférfi hervadhatatlan érdemeiről: nemcsak a brit nemzet, hanem a világ összes szabadságszerető népeinek cso­dálatát vívta ki a legsötétebb időkben tanúsított törhetetlen ki­tartásáért, mellyel a már-már végromlással fenyegető helyzet­ben — Dünkirchen után —■ fel­ébresztette és ébrentartotta az angol ellenállási szellemet. A világ minden tájáról özönle­nek az üdvözlő táviratok. Töb­bek közt Sztálin, Roosevelt, Csangkaisek, de Gaulle üdvözle­tei. Az egész brit sajtó a konzer­vatív „Times“-től a munkáspárti „Daily Ilerald‘'-ig, pártállásra való tekintet nélkül méltatja a miniszterelnök érdemeit, mint a nemzet hivatott vezéréét. Még a berlini „Deutsche Allge­meine Zeitung“ is megemlékezik ez alkalomból Churchillről, mint Németország 40 éve engesztelhe­tetlen ellenfeléről. Churchill ezt a megemlékezést talán hízelgőbb­nek tartja minden ünneplésnél. Winston Churchill nem had­vezér, neve mégis odakívánkozik Anglia történelmének legkiválóbb hadvezérei, Marlborough (egyik őse volt), Nelson és Wellington neve mellé. Szerepe ebben a minden eddiginél borzalmasabb háborúban tényleg világtörté­nelmi volt, mert személye honfi­társai szemében szimbóluma volt a hitleri Németország világuralmi terveivel szemben való ellenál­lásnak, még akkor is, midőn 1919-ben, a francia összeomlás után Anglia egyedül állta az óriási német hadigépezet pöröly­csapásait. Churchill megmentette a brit világbirodalmat, de egyúttal meg­mentette a világszabadságot. Min­den ünneplésnél nagyobb juta­lom az agg és egyben örökifjú harcosnak; megérhette jóslata beteljesedését, melynek a sötéten látók akkoriban nem adtak hi­telt : a szövetséges hadseregek saját területén zúzzák szét a hit­leri hadigépezetet. „Minél hamarabb ismerik fel ez országok népei, hogy milyen zsákutcába vezették őket a hitle­­risták és minél hamarabb tagad­nak meg minden segítséget, me­lyet saját országukban német le­­igázóiknak és azok quislingista csatlósainak nyújtanak, annál ke­vesebb háborús áldozat és kár lesz osztályrészük ezeknek az or­szágoknak, annál inkább számít­hatnak a demokratikus országok megértésére.“ Sztálin

Next