Néplap, 1944. december (1. évfolyam, 7-30. szám)
1944-12-28 / 27. szám
n Emlékezzünk az új magyar szabadság első napjaiban Debrecen utcáin nemzetiszinű zászlók lengenek, hatalmas feliratok hirdeti az erős, a szabad, demokratikus Magyarországot. A falakról szabadsághőseink: Rákóczi, Kossuth, Petőfi képei tekintenek le ránk. Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, megalakult az ideiglenes Nemzeti Kormány, hogy megindítsa a szabadságharcot a független Magyarországért, hogy megkezdje a szabad Magyarország építését. Most, amikor az elnyomás hosszú évei után a szabadság és függetlenség jegyében először ült össze Magyarorrszág első, demokratikus nemzetgyűlése, nem szabad elfelejtkezni azokról, akik Magyarország új szabadságharcát megkezdték, akik halálukkal pecsételték meg a szabadság és a függetlenség eszméit. A föld alá kényszerítve, a magyar szabadságharcosok küzdelme már régen folyik. Magyarország felszabadításáért, demokratikus átalakításáért indított mozgalom nem most kezdődött, hogy a vörös hadsereg előnyomulása folytán szabaddá lett magyar városok immár szabad sajtójában meghirdethettük ezt a harcot. A föld alá kényszerítve már régen folyik a küzdelem. 1941 tavasza kritikus fordulópontot jelent Magyarország történttében. Addig is határozott németbarát, fasiszta politikát folytatott a magyar kormány, de a háborúba nem avatkozott be. 1941 áprilisában azonban, alig pár héttel azután, hogy örök barátsági szerződést kötöttünk Jugoszláviával, a magyar kormány hadat üzenni déli szomszédunknak. Gróf Teleki Pál, Magyarország akkori miniszterelnöke nem volt hajlandó aláírni a hadüzenetet. Öngyilkossága tragikus figyelmeztetés volt a magyarság, az ország felelős vezetői felé: Eddig és ne tovább ! Mégis akadt magyar kormány, mert vállalta a katasztrófapolitikát. Ennek a lépésnek már csak logikus következménye volt a lelkiismeretlenséggel koholt vádakkal indokolt megtámadása a békés Szovjet Uniónak, az orgyilkos német hadsereg oldalán. Magyarország elindult a lejtőn, azon a lejtőn, melynek mélypontjára ez év október 15-én értünk. A kommunista párt, a magyar értelmiség legjobbjai, a magyar hazafiak azonban már akkor látták, meg kellett látniuk, hogy hova visz ez az út. A kommunista párt felvette a harcot a németek és magyarországi bérencei ellen Magyarország függetlenségéért és szabadságáért. A kommunista párt és a haladó értelmiség megpróbált gátat vetni annak a hazaáruló propagandának, mely el akarta ködösíteni, teljesen meg akarta fojtani a németek ellen vívott szabadságharcokban edződött magyar öntudatot, hogy a németeket kiszolgáló Bárdossy-kormány engedelmes eszközévé tegye a magyar tömegeket. Azonban Magyarország múltja, az egész magyar történelem kötelez. Rákóczi, Kossuth népe nem nézhette tétlenül, hogy míg a magyar katonák idegen földön, idegen érdekekért véreznek, a németek itthon kifosszák az országot. Kossuth, Petőfi nevei többet jelentettek ebben ez időben , a „Magyar Nemzet", a „Népszava“ hasábjain, mint egyszerű emlékezés, figyemeztetések voltak a nemzet számára. A függetlenségi mozgalom az igazi magyar történelmi hagyományokban gyökerezett és nemzeti szabadságharcaink zászlóival indult küzdelembe a németek, a nyilasok és ezek nemzetáruló propagandájával szemben. A „Népszava“ híres 1941 karácsonyi száma az első nagyobbszabású megnyilatkozása a munkásság, parasztság és az értelmiség összefogásának ebben a harcom szellemben. Szekfütől Illyés Gyuláig a magyar szellemi élet vezetői a sorok közt burkoltabb, de a puszta ténnyel — nevükkel a munkás lap hasábjain nyíltan is hirdetik, hogy készek összefogni a dolgozókkal a független Magyarországért. Az összefogás eredménye a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakulása, mely ez összes erőket magába foglalja és feladatának tekinti a szellemi harc vezetését, a nemzeti öntudatot aláásó német szellem terjeszkedésével szemben. 1942 elején a Magyar Történelmi Emlékbizottság kiadja a Petőfi-jelvényeket. A tavaszi Budapesten a magyar hazafiak Petőfi-jelvénnyel a gomblyukukban tüntetnek a németek ellen. 1942 március 15-én már tízezres tömegek vonulnak a Petőfi és Kossuth szobrokhoz, hogy hitet tegyenek a 48-as eszmék mellett és bizonyságot tegyenek a függetlenségi mozgalom növekvő erejéről. A kormány megijed. Áprilisban megjelennek Pest utcáin a kommunista párt röpiratai. Nemzeti kormányt követelnek, mely szakít a németekkel, különbékét köt a Szovjetunióval és kész a demokratikus szabadságjogokat azonnal életbe lép.etni. Az egész németeket szolgáló politikai rendszer, a reakció több mint húszéves uralma van fenyegetve. Kíméletlen hajszába kezdenek a függetlenségi mozgalom ellen. Természetesen először a kommunista pártot akarják összetörni. Tudják, hogy a nemzeti mozgalomnak a motorja, a lelke. Ha a kommunistákat „kikapcsolják“, megszűnik az összeköttetés a magyar értelmiség és a munkástömegek közt. A mozgalom méregfogát húzzák ki. És a katonai nyomozóknak nevezett pribékek megkezdik szörnyű munkáinkat. Budapesten az Andrássy-laktanyában ütik fel a szállásukat, mely maga lesz a megvalósult pokol. 500 embert hurcolnak ide, s hetekig hónapokig a legkegyetlenebb, a legrafináltabb módszerekkel kínozzák a szerencsétlen emberek százait. Rózsa Lajost, a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját agyonverik. Ott hal meg az Andrássy laktanyában. Schönherz Zoltán, a kommunista párt főtitkárát a Vezérkari Főnökség külön bírósága ítéli halálra. 1942 október 9-én kivégzik. A mozgalom több vezetői közül négyet ítélnek életfogytig, egyet 15 évig tartó fegyházra. Többszáz évet tesz ki a mozgalom többi elítélt résztvevőjének büntetése. A főtárgyaláson résztvett a Magyar Kommunista Párt által kért tanukként a Magyar Történelmi Emlékbizottság több tagja, Bajcsi- Zsilinszky Endre,írók, politikusok stb. A Vezérkari Főnök külön bírósága előtt Bajcsi-Zsilinszky Endre bátran vallotta, hogy kész volt együttműködni a kommunistákkal, akik síkra szállottak Magyarország függetlenségéért. Mi volt hát ezeknek az embereknek a bűne? Harcolni mertek Magyarország szabadságáért és a demokráciáért. Mi volt Schönherz Zoltán és Rózsa Lajos bűne? Vezették megalkuvás nélkül a szabadságharcot a németek és a magyar kapitulánsok ellen. A magyar nép ismerje meg és vésse emlékezetébe nevüket. Most, amikor döntő rohamra készülünk a németek és fasiszta zsoldosaik ellen, az ő szellemük kísérje a magyar nép harcát Magyarország teljes felszabadításáért. (D. M.) ll ,lu____| --------------------------------------------isszonynak ennyi ereje. Az meg olyan hrtelen elpárolgott, hogy Vinográdov még köszönetet sem mondtatott neki a szives seggéért. — Lám, lám — gondolta magában a tenferés* — *Zagyonkezik az öreg csont. Hiába az asszony mindig csak asszony marad, így töltötte napjait a kilenc jópajtás 47. öreg nénikénél, amíg csak meg nem jött a parancs, hogy tovább kell menni. "Az öregasszony, mikor megtudta, hogy Tagadott fiai távozni 'készülnek, újra visszaesett régebbi komorságába. — De hiszen nem örökre válunk el, sereganyám — vigasztalta őt Vinogradov.— Amint a háborúnak vége lesz, elviszünte téged innen. Az öregasszony azonban, mintha nem is hallotta volna a vigasztaló szavakat, szótanul ült a lépcsőn, fejét kiszáradt kezeire támasztva és szomorúan bámult a tisztás mögött zöldelő erdőre. Este a rádiókezelők, miután minden holmijukat fenakolták, indulni készültek. Vinográdov odalépett az öregaszszonyhoz. — Viszontlátásra szülöm ! Köszönjük azt ez anyai jóságot és szeretet, amelyben részesítettél bennünket És várj bennünket vissza. Korod, az igaz, előrehaladott, de azért reméljük, hogy még viszontlátunk. Vinográdov megölelte az öregasszonyt, Ez meg hirtelen átfogta Vinográdov nyakát, fonnyadt arcát arcához szorította és görcsös zokogásban tört ki. S a fuldokló síráson keresztül a tenyészek ezeket a panaszos szavakat hallották : — Drágáim, a kedves jó elvtársaim ! Ifit fogok én csinálni nélkületek ? Mintha az élet tért volna vissza hozzám, amíg itt volatok, most meg mehetek vissza a síromba ! — Miket nem beszélj, szülöm ! Nyugodjál meg ! Nincs okod így beszélni — ölelte trefásan Vinográdot, gyöngéden simogatva az öregasszony csontos feáját. — Jü közöd neked még a sírhoz. Hiszen kell még vagy harminc esztendő ahhoz, hogy százéves légy ! — Istenem, istenem ! — kiáltott fel az öregasszony hirtelen elszakítva magát Vinográdtól és eltakarta arcát. — Meddig tart még ez a kínszenvedés ? Vagy hogy is nevezzem ? Tudjátok-e, hogy hány éves vagyok ? Egyre csak öreganyámnak, meg szülémnek neveztek, pedig hát valójában — még csak a harmincadik évemet töltöttem be — Ezt csinálták belőlem a németek ... És mintha maga is megijedt volna ettől váratlan beismeréstől, beszaladt a házba, nagy robajjal csapva be maga után az ajtót. A tengerészek némán, megdöbbenve álltak, kikerülni igyekezve egymás tekintetét. Valamennyinek elkomorult az arca. Vinográdov lassú mozdulattal fe emelte a kezét és levette sapkáját. Nyolc társa sz'immul követte a példáját. Szemeik úgy meredtek a házikó zárt ajtajára, mint valami kedves halott sirha'mára . Aztán Vinográdov csöndes, tompa hangon, — melyről érezni lehetett, hogy milyen nehezére esik a szó — valamennyiök nevében mondta : — Bocsás meg, nővér ! Éles, merev mozdulattal fejébe nyomta a sapkáját és társaihoz fordult. De ezek nem ismertek rá a mindig tréfás, mindig vidám !. ....ra. Mintha szürke, ólommal vonták volna be az arcát. És Vinográdov minden egyes szót külön hangsúlyozva, mint aki fogadalmat tesz, ezt mondta : — Addig fiúk, a szüleink házát meg ne lássuk, mig azt el nem érjük, hogy az ő fasiszta asszonyaik mind egy szálig idő előtt meg nem őszülnek és a fasiszta dogóik fölötti üvöltésben páráikat ki nem lehelik ! Indulj ! És a kilenc tengerész gyors lépésben szelte át a tisztást, egy pillantást sem vetve hátra, e reszketve arra a gondolatra, hogy a küszöbön még megláthatják a házban hagyott asszony alakját. N *t& Ion 1944 december 28. csütörtök tolt, eladott újat és használtat, vásznat, szövetet és mindenféle méteres árut, férfi és női ruhát, lettér neműeket, szőnyeget,órát, varrógépet és cipőket nyomtato-n. ! --------------Nagytakarítást! A kolozsvári „Világosságiban olvassuk, hogy az ottani orvoskamara kebelében purifikáló bizottság alakult, mely a kamara tagjainak politikai előéletét vizsgálja felül. Ugyaninnen értesülünk a tanügyi bizottság tisztogató munkálatairól is. Kolozsváron tehát már felismerték az általános tisztogatás fontosságát. Elejét veszik annak, hogy a fasiszta rezsim volt hívei, most fordítva egyet köpönyegükön, mint a demokratikus eszmék „harcosai“ vegyüljenek el a dolgozók sorában. Az elmúlt két hónap alatt nekünk is el kellett volna érkeznünk oda, hogy belássuk a kérdés elsőrendű fontosságát. Létérdekünk nekünk is, hogy az ország újjáépítésének ütemét ne zavarhassák meg a reakció bomlasztó gombái. Követnünk kell a kolozsvári példát: a debreceni közhivatalokban, tantestületekben, az orvosok és ügyvédek között még ma is megtalálhatjuk a régi rendszer híveit. Tisztogatásra, sürgős nagytakarításra van szükség, ki kell sepernünk a szégyenteljes múlt szemetét, kinyitni az ablakokat, kiszellőztetni huszonöt év reakciós politikájának dohos levegőjét. Ami sikerült Kolozsváron, annak sikerülni kell Debrecenben is. H. F. Takáts Gizella gyermekruhakereskedését megnyitotta. Piac u. 40. Hangya bérház Irogévei *»vii Huray Kossuth utca 39. ifj. Pompola Ferencné Rendelést felvesz Kardos-cégnél, 9—1