Néplap, 1946. szeptember (3. évfolyam, 194-218. szám)
1946-09-01 / 194. szám
4 A debreceni kulturélet minden tünetén észleljük azt a nagy belső válságot, amely a háború utáni magyar kultúrát tépázza. Lappangó osztályban; tünetei ezek. A polgári közönség zöme, AZ ÚRI KÖZÉPOSZTÁLY kivonult a porondról. Azt, amit a nyilvános felelősségrevonás fórumain olyan ritkán és nehezen vall be, a kultúralétben, egy tömegmozgalom névtelenségébe burkolózva, nyíltan és nyersen vágja a demokrácia szemébe: ebben a rendszerben sem termelni, sem fogyasztani nem kíván. Az úri közönség paszszivitásba vonult. Megnövesztette a kultúrátlanság fasiszta szakállát és tüntetőleg nem vesz részt semmiben. Lehet, hogy ez a tüntető igénytelenség nem is esik nehezére, mert sohasem volt komoly életszükséglet számára a kultúra. Sokaknál talán a kultúremberség nem is volt több egy nagy adag sznobizmusnál. Vállalták a kultúrember életét, színházba, hangversenyre jártak, mert így illett Most: ez a kényszer megszűnt, tehát visszaáll az ősállapot, az igénytelenség, a kultúrátlanság. A középosztály egy másik rétegét viszont az Infláció döntötte a teljes igénytelenség állapotában . Nagy kérdés, hogy a stabilizációval viszsza fog-e térnis ennek a rétegnek kultúrigénye ? Ha a kultúra funkcióját mechanikusan fogjuk fel, azt látjuk, hogy az egyesülyi zavarok mind a kultúra terelésének, mind pedig fogyasztásának területén válságot okoznak. A termelés mindig a fogyasztás igényeihez alkalmazkodik. AZ ÚJ FOGYASZTÓ-RÉTEG, a munkásság, még nem tiatosította igényeit s nem jelent meg a „piacon“ vásárlóként. Az infláció zivatara itt is zavarólag hatott, késleltette az új fogyasztó réteg megszerveződését. A termelés ennek megfelelően akadozó és tétova. Egyedül a kultúrálét senkiföldjén, azon a keskeny sávon, amely az elhagyott régi állások s a még el nem foglalt újak között húzódik meg, nyüzsög az élet. A debreceni Bika nagyterme a megmondhatója, hogyan vetették szét szinte falait a nemes Holéczy-jazz együttes, meg a jeles reakciós pécsi öregdiák hígvelejű, alpári produkciójára az érdeklődők. Ugyanez a terem a tanúja, mint vonult ki belőle szembesütve a zenebarátok kétszázfőnyi kis serepe, amikor nemrégen a bécsi opera kiváló művésznőjének, Rotta Verának hangversenyére képtelen volt négy széksornyinál több helyet kitölteni. Vagy gondoljunk arra a küzdelemre, amit a színház folytatott a közönség kegyeiért. Ha jót adott, ráfizetett, ha élni akart, silányságot kellett feltálalnia. Az a réteg, amely zsebében a pénzt csörgette, az inflációs idők szinte társadalmi osztályokon kívül s alul élő lumpen-burnoátlása, csak a silányért fizetett, tréfában csak a vaskosat értetik, zenéből csak a fülbemászót kívánta. Ekkora zavar és szervezetlenség közepette kezdi meg munkáját Debrecenben A MUNKÁS-KULTÚRSZÖVETSÉG Célja az, hogy bevezesse a munkásságot a kultúra minden területére, hogy ott elfoglalhassa azt a helyet, amelyet az egyre vékonyodó polgári közönség elhagyott. Nevelni akarja a munkásságot, alkalmassá tenni arra a szerepre, amely ezen a területen reá vár. Mindenekelőtt érdeklődését szeretné felkelteni és ez feladatának talán legnehezebb része. Az a sok nagyképűség, a szertartásoknak az a bonyolult sora, amely a polgári kultúrközönség kultúrafogyasztását kísérte, az egyszerűbb lelkeket mindig visszatartotta attól, hogy belépjenek ebbe a bűvös körbe. Attól sem szabad visszariadni, hogy a könnyebb műélvezetre való készséget fogjuk be a magasabbra való nevelés érdekében. A műélvezet igényétkell kifejleszteni i s nem baj, ha ennek érdekében a mércét először alacsonyabbra helyezzük s csak később emeljük fokról-fokra. A munkásságban nagy a tudás-szomj, ezt minduntalan tapasztaljuk és nagy benne a tudás iránti tisztelet. Nem véletlen, hogy a dolgozók hazájában, a Szovjetúnióban a tudósokat, művészeket, szellemi embereket különösen nagy tisztelet és szeretet övezi. Ez a tisztelet és szeretet kötelez is, ezért más azután a szovjet-művész, szovjet-tudós, szovjet-intellerduel típusa, nincs benne úgynevezett bohémség, vagyis felelőtlenség és társadalmonkívüliség, hanem komoly és áldozatkész polgára annak a társadalomnak, amely ilyen kivételes piedesztálra helyezi. A népi demokrácia sem kívánja a művészektől, hogy „leszálljanak" a nép közé, hanem csak azt, hogy komolyan vegyék és művészetük ezt a fokozott komolyságot sugározza. A Munkás-kultúrszövetség, mint a népi demokrácia eszköze, egy SZÉLES ÉS EGYETEMES KULTÚRA tanítómestere kíván énni. Ez a széles és egyetemes kultúra oszthatatlan. Marx, Engels és Lenin éppen úgy beletartozik, mint Shakespeare, Dante és Mozart. A szocialista és kommunista politikai és gazdasági világnézet közös evangéliumán túladni akarja a munkásságnak a kultúra teljességét, amelynek tartozéka többek között a lírizmus, az érzelmek kultúrája is. Meg kell tanítanunk tanítványainkat a természet szeretetére is, arra, hogy élvezni tudják egy táj melankéiáját, egy hegycsúcs komor fenségét, éppenúgy, mint azt a diadalmas erőt, amit egy modern, új város vasbeton-költészete fejez ki. Éppen ezért a Munkás-kultúrszövetség kultúrmunnkája nem fog arra szorítkozni, hogy a marxista tudományokról tanfolyamokat tartson. Ezt is tenni fogja, mégpedig igyekezni fog ezeket a tanfolyamokat egészen szigorú, tudományos mértékkel mérten magas színvonalon tartani. De ugyanakkor be akarja mutatni hallgatóinak azt az új világképet, amit a természettudományok fejlődése alakított ki. A relatívitás tana éppenúgy hozzátartozik ehhez, mint az atomerő fitkainak tudománya, a modern biológiáé, kémiáé és a csillagászaté. Irodalmi ciklusának összeállításában az az elv fogja vezérelni, hogy minél kevesebb elmélettel, esztétikává terhelje hallgatóit, de annál több verssel. Arra fog törekedni, hogy ezeket a verseket a fogékonyabb hallgatók meg is tanulják. Ugyanígy igyekezni fogunk elvinni a hallgatókat a Csokonai-színházba és minél több színházi tagunk lesz, annál több lesz a reményünk arra, hogy befolyást gyakoroljunk a színház műsorpoltikájára. De ennél is fontosabbnak tartjuk, hogy a jó színházat belülről ismerjék meg minél többen, vagyis bátorítani fogjuk a műkedvelő-színjátszókat, hogy maguk adjanak elő a maguk életének köréből vett tárgyú darabokat, idővel talán gyarapodni és mélyülni fog az efajta repertoár. Zenekedvelőink is akkor lesznek igazi zenekedvelők, ha nemcsak azokat az elméleti előadásainkat fogják szorgalmasan hallgatni, amelyeket a zenei műélvezet elsajátítása érdekében rendezünk, hanem maguk is részt vesznek dalárdákban, zenekarokban. És igazán szívesen akkor fognak énekelni és zenélni, ha nem idegen ritmusú indulókra és keltőietlen tartalmú szövegekre tanítjuk őket, hanem magyar szövegre, magyar muzsikára. Mert a munkáskultúra NEM VÉKONYODHAT OSZTÁLYKULTÚRÁVÁ olyan értelemben, ahogyan például a szórakozási nagyipar osztálykulkultúrává — rossz értelemben vett polgári osztálykultúrává — silányította a filmművészetet. A munkáskultúra akkor lesz teljes, egészséges és nemzedékek serkentője, ha gyökereit a népi művészet talajába ereszti. A munkáskultúrának el kell vesztenie az illegalitás fojtott levegőjében szerzett szekta-jellegét, ki kell emelkednie a pártszemináriumok egysíkú szemléletéből. Osztályharcos lendületének fokozásával kapcsolatot kell találnia a népi kultúrával. A munkásság valóságtudományának, a marxizmusnak népi élményalapot kell találnia. A tudatost össze kell olvasztani a játékossal. A tartalom — az osztályharcos marxizmus — számára meg kell találnia a formát, a népművészet kifejező eszközeit. Egy új magyarság-élményt kell tudatosí-tani. Ez a magyarság-élmény men- j les minden hatalmi tébolytól és mi- litarista önzéstől, szakít az úri ha- zafiság osztály-egoizmuson alapuló ideológiájával és úgy építi bele magyarságát nemzetköziségébe, mint a régi templomépítők színes üvegmozzaikjaikat a katedrálisok hatalmas arányaiba. Micsoda övert lesz, amikor a demokrácia hívő, becsületes, tiszta művész találkozik ezzel az új közönséggel, amely alig várja, hogy a művészet kifejezze őt hitével, problémáival, lelkesedésével és csüggedéseivel egyetemben. Milyen kitűnő, új művek fognak születni ebből a találkozásból! Az, hogy a Munkás-kultúrszövetség megalakult, az első, határozott lépés a találkozás felé. NÉPI DEMOKRÁCIA és MUNKÁSKULTÚRA Inn: Fáy Árpád Vendéglősök, cukrászok, kereskedők és a nagy közönség figyelmébe! Príma, friss Ilsemi TEA-VAJ bármilyen mennyiségben kapható VÁR-UTCA 6. SZ. Tejszövetkezettjei NÉPLAP OLCSÓ FORINTÁRAK! Szőrme bunda, szőrme béléssel már 560. forinttól, irha és minden más nemes szőrméből bundát méret után készítek. Alakítást és átszabástvállalok. Szakszervezeti tagoknak 5 százalék engedmény. Varga-Kozma Béla szücsmester szentieszalonja ALFÖLDI PALOTA. Telefon: 413 B A vassal viaskodtak között Láng villog a csarnokban, sistergés és ütemes kopogás zaja hullik. Rozsdás, nagy mozdonyok tetejében, belsejében dolgoznak a vagongyári munkások. A fal melletti hoszszanti munkapadnál is munkás munkás mellett működik. Legtöbbnek reszelő a kezében, munkálja, simítja a satuba fogott vasakat. Feketék az emberek, a vas, a füst, az olaj adja kezük, ruhájuk és egy kicsit az arcuk színét is. A vassal van örök viaskodásuk, azt teszik kezessé az ember szolgálatára. De közben az anyag, amit alakítanak, őket is formálja, a vas urai ők, de a vas fiai is. Rettgel héttől délután háromig a vas az örök társuk és örök gondjuk is. Vele törődnek, vele beszélgetnek. Ha egymáshoz szólnak is, csak a vele való elbánás kedvéért teszik. Már legalább aki igazi munkás. De három óra előtt hirtelen más levegő támad a mindig engol nagy csarnokban, átváltódik a dolgozók lelke, egyszerre megint a nagy emberi társadalom tagjaivá lesznek, emberek közötti problémáik támadnak. A mosdóhoz gyűlnek, sikálják le kezükről a feketeséget. Szappana kevésnek van, lúgozott fűrészporral dörzsölik kezüket, csuklójukat, míg meg nem tisztul Közben szavakat váltanak. A gondolatuk már odahaza van, házuk, lakásuk, családjuk körül, az otthoniak gondja ül a nyakukba. Őket gondolják akkor is, mikor az elbocsátásokról vagy a fizetésről ejtenek egy-egy szót. Vagy a télről. Mert a legutolsó stációja minden gondolatsoruknak a nem is olyan távoli tél Még a hőség csurgatja izzadságukat, de már a téltől fáznak. Nem tudják még, ki megy, ki marad, még mind a heti 50 forintját osztogatja be mindig újra, úgy kapaszkodik bele, mint a bizonyosba. Éa, így is túlszaladnak mindig a havi 200 szabta határokon. Gyömöszölnének bele mindent, ami kell, de ahogy az egyik belefér, a másik kimarad, hiába, nem telik ki belőle minden. Közben megszáll a kétség : sokuknak mégiscsak háza, kertje, benne alighanem malaca, kacsája, tyúkja van, hátha csak az idegent tisztelik meg bennem a sok panaszukkal. De ahogy a cipőjükre nézek, a toldott-foldottra, meg a szakadozó ruhájukra, elkergetem a kétségeket. Tisztelem a tűrésüket és hogy a sok panaszuk mögött mégse bujkál a kétségbeesés. Hogy nem egy mély kátyúban rekedtünk meg örökre, hanem felfelé mászunk a lejtőn, tudja mind, még aki a munkából kiállók sorsán töri is a fejét. „Amikor Európa romba van magyarázza egyik nem igaz, hogy min keltünk. Annyi építeni- és termelnivaló van, hogy éjjel-nappal járhatnak a gyárak, az se lenne elég. Nem tart ez így soká." Nyugtatom, hogy csakugyan nem, hiszen ellenkezik a valósággal. Romország és romvilág közepében ki kell húzni a munkanélküliek kezét a zsebükből és szerszámot adni bele. A kormányunk külföldön mind csak azután jár: adjanak nyersanyagot, készárut adunk helyébe. Pamutért vásznat, nyersbőrért cipőt, fáért bútort, de közben nekünk is marad belőle. Tudtuk a zökkenőt előre, amit a stabilizáció hozott, teszünk is ellene, csak győzzük a most folyó munkák eredményét kivárni. Lassan eltűnik a feketeség minden kézről, sorban szállingóznak el a beszélgetők. Egy elvtárs magyarázza meg az előző napi szakszervezeti gyűlés izgalmait. A csarnok pttvides, a sepr égőtök is behajítják szerszámaikat egy aknába. — Négy óra van, ideje hazaindulni. Nagy, széles markába fogja az elvtárs a kezemet, kér, hogy jöjjek ki máskor is. Hiszen olyan jólesik a magukban hordott gondot másra is rábízni s vele az egész munkásnépre. Mindenkire, aki most néhány percig velem együtt járt a Vagongyárban. V. I). Abavittal csávázz! így megvéded vetésedet üszög és gombabetegségek ellen. Kapható: a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ M. Sz. kirendeltsége átalakított nyílt árusítási üzletében Debrecen, Hunyadi-u. 13. Üzleti telefon: 262. — Irodai telefon: 427. másik prímeár, vasarsjp Viszont elárusítók ! IkKolai cikkek, pergamentpapír Diadal cigarettapapír és hüvelykX Varsa Rezső nagykereskedőnél Simonffy Zrt. 2/b