Néplap, 1947. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)
1947-08-01 / 173. szám
K Előrea hároméves tervérti íztat Szabó István nemzetgyűlési képviselő Fiatal demokráciánk történetének jelentős állomásához érkeztünk el: ma indul a hároméves országépítő terv. A Magyar Kommunista Párt, mint már annyiszor a felszabadulás után, most is utat mutattott népünknek a felemelkedés felé a Horthy-rendszer és a háború okozta pusztításokból. Nem szokásunk hátrafelé nézni, nem fog azonban ártani, ha most egy pillantást vetünk az elmúlt két év eseményeire, elsősorban fiataldemokráciánk gazdasági politikájára. Jól emlékszünk még a rohammunkásbrigádoik erőfeszítéseire, akik közvetlenül a felszabadulás után pártunk vezetésével, mozgósításával lehetővé tették, hogy az élet meginduljon. Hol voltak még akkor az „arányosítást“ követelők? Egyetlenegy esetre sem emlékszünk viaszra, hogy ezek az urak valaha is követelték volna a rohammunka arányosításán De továbmentünk, kiüljuk a jelszót: „Arccal a vasút felé!“ A dolgozók hatalmas tábora egy emberként mozdult meg és sietett a lerombolt vasút felépítésére. Jól emlékszünk a gúnyos megjegyzetekre, a kétkedőkre, a munkahalogatókra. Nem őrajtuk múlott, hogy ma már Debrecen és Budapest között három személyvonat közlekedik. Újabb nehézségek fenyegették demokráciánkat. A háború kegyetlen pusztítást végzett mezőgazdaságunkban. Egyedül parasztságunk hősies erőfeszítésének köszönhető az, hogyha szűkösen is, de éhínség nélkül vészeltük át ezeket a nehéz időket De nem utolsó sorban pártunknak köszönhető, hogy idejében megütötte a nagydobot és kiadta a jelszavát, amely meghallgatásra talált, hogy „egy talpalatnyi föld se maradjon meg mű vetettenü !“. Azonban az elmúlt rendszer átkos örökségeként ránk szakadt a pénzromlás veszélye is, amely végső fokon a munkás bérét a semmivel tette egyenlővé. Ma, a forint egyéves születés napján „magyar pénzesődéről“ beszélnek, azonban Rákosi elvtárs 1945 május 9-i beszéde után az úgynevezett „szakemberek“ lehetetlenségről, külföldi kölcsön szükségességéről, vagy éppen arról beszéltek, ahogy a kommunisták becsapják a népet, mert a stabilizálás lehetetlen. Ma már a tények szétzúzták a „szakemberek“ véleményét. Ma ezeknek a „szakembereknek“ központi feladatuk, hogy a stabilizálás babérait a maguk, vagy a pártjuk számára kisajátítsák. Következő állomás az államosítás egy bizonyos minimumának a végrehajtása volt. . Egyesek, elsősorban a Kisgazdapár részéről a magántulajdon megsértését látták a demokrácia ezen intézkedésében, holott ma már nyilvánvaló, hogy a volt háborús pusztítók, hadseregszállítók, trösztök és kartellek gyárainak az államosítása épp a kisemberek, kistermelők magántulajdonának a megvédését jelenti , a harácsoló nagytőkével szemben. Úgy látszik, a Kisgazdapárt egy ítalap alá veszi a Weisss Manfrédok, Chorinok, Ulmannok és Fellnerek „magántulajdonát“ a kisemberek két kézzel szerzett magántulajdonával. Mi nem a nagytőkének, hanem a kisembereknek védjük a magántulajdonát! Ma, a terv megindulásakor kétségbe lehet-e vonni azt, hogy a pártunk által kezdeményezett akciók, így elsősorban a stabilizálás, a közlekedés helyreállítása, iparunk egy részének államosítása nélkül lehetséges-e a hároméves terv? . Nem. Az ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a fent említett akciók alapvető feltételei voltak a hároméves tervnek. Nyilvánvaló az is, hogy pártunk nem ötletszerű, csak napi követeléseket kielégítő gazdaságpolitikát, hanem, jól átgondolt tervszerű, a nép érdekeinek megfelelő távolabbi célokat szolgáló gazdaságpolitikát folytatott. Alig estünk túl az első megjelent formű okozta örömökön. 1946 szeptemberében pártunk harmadik kongresszusán már felvetettük és megbíztuk Gerő Ernő elvtársat egy hároméves gazdasági tervnek az elkészítésével. 1947 januárjában e pár könyvalakban jelent meg a Magyar Kommunista Párt hároméves terve, amely rövid idő alatt a nép terve a kormány terve lett. A hároméves terv gondolatának útja diadalm volt. Érthető okokból, hiszen a hároméves terv többet ad a népnek, mint az elmúlt rendszer 25 év alatt. A hároméves terv célja a dolgozó ember életszínvonalának emelése és az ország függetlenségének a biztosítása. Azonban pártunk nemcsak országos viszonylatban, de városi, illetve megyei viszonylatban is elkészítette a hároméves tervét. Büszkén és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy sokat szenvett városunk, illetve megyénk hatalmas fejlődés elé néz. Az MKP debreceni szervezetének hároméves terve, amely 116 nyomtatott oldalt tesz ki, közismert. A vármegyében másfél millió forint van előirányozva az állatenyésztés fejesztésére, különös tekintettel arra, hogy az igaerőt nélkülöző újbirtokosok és kisgazdák legalább egy igásállathoz jussanak. Gépesítésre 12 millió forint van előirányozva, öntözőberendezés építésére, illetve a Tisza—Berettyó csatorna befejezésére 52 millió forint. Ez hatalmas lehetőséget ad először a belterjesebb gazdálkodásra való áttörésre, valamint, miután munkálatokhoz már augusztus hónapban hozzákezdünk a megyében lévő munkanélküliség felszámolására. A közlekedési utak, bekötő utak kijavítására, újak építésére a terv 7 millió forintot irányoz elő s ezzel szintén hatalmas lendületet veszünk a munkanélküliség felszámolásához. Annál is inkább, mert a munkálatok augusztus végén it is megkezdődnek. Meg kell emlékeznünk a hároméves terv iskolapolitikájáról, mely feladatául tűzi ki, Debrecenben és a megyében egyaránt, az analfabétizmus teljes felszámolását. A hároméves terv végrehajtásával párhuzamosan a dolgozó nép életszínvonalának is emelkedni kell. Megfelelően az előirányzott százaléknak az 1938-as életszínvonalhoz viszonyítva 1949—50-ben 109 százalékot érünk el. Harcos bizakodással nézünk a hároméves terv megvalósítása elé. Semmi okunk sincs a kételkedésre; a magyar munkásság, parasztság és haladó értelmiség idáig is fényesen kiállta a próbát, pártunk a Magyar Kommunista Párt vezetésével. Nagyon jól tudjuk, hogy e hároméves terv politikai előfeltételeit elsősorban az előttünk álló választások kimenetele határozza meg. Előre hát a baloldali győzelemért, a hároméves terv 100 százalékos végrehatásáért. EXRA 40 FILLÉR fflilflll fS|l Bpi • Ma délután fél 4 évgfcur Rákosi Mátyás 'mWmm flii JP§| piraire bőszé! Csepelen rádióközvetítéssel Bmmm IPi a hároméves terv es§ napján lg Pártszervezetek! Elvtársak! A Magyar Kommunista Párt hajdú-bihar megyei képviselőjelölt tisztáját a következőképpen állították össze: Nagy Imre volt miniszter Budapest, Szabó István vasesztergályos Debrecen, Rácz Gyula FElvOSzfőtitkár Budapest, Czifra Sándor földműves Hajdúnánás, Molnár Zoltán vasmunkás Berettyóújfalu, Boros Gergely földműves szövetkezeti elnök Sarkad, Molnár József megyeiszakszervezeti titkár Debrecen, Balogh Elemér tanár Debrecen, dr. Juhász Gézáné tanár, MNDSz megyei elnök Debrecen, Gellén Imre földműves Hajdúböszörmény, Szalay Béla egyetemi hallgató Budapest, Szathmáry Ferenc MÁV tisztviselő Debrecen, Kincses Benjáminné földműves, Nagyléta; ősz Józsefné Debrecen; Tar Ferenc Berettyóújfalu Kiss Lajos Nádudvar, Csuka Sándor Hajdúsámson; Sándor LászlóDebrecen; Bundik Vince Hencida; Kerekes Sándor Debrecen; Kovács Dániel Püspökladány; Jakucs László Debrecen; Szűcs Sándor Bihartorda; Szarvas János Balmazújváros; Imre József Debrecen; Vadon J.l-né Berettóújfalu; dr. Imre Gábor Debrecen; Barta István Debrecen; Béres Sándor Hajdúszoboszló; Szilágyi András Hajdúhadház; Sütő Mihályné Józsa; Illyés Imre Vámospércs; Czibere Sándor Kaba; Varga Albert Okány; Kozma Lajos Derecske; ifj. Mályi Imre Egyek. Az MKP országos tisztáján a következők foglalnak helyet: Rákosi Mátyás, Rajk László, Gerő Ernő, Dögei Imre, Szobek András, Házi Árpád Pestszentlőrinc, Olt Károly, Kállai Gyula, Orbán László, Andits Erzsébet, Nona György, Kertes Mihály Gyula, Szirmai István, Mód Aladár, Somogyi Miklós, Piros László, Kardos László, Ligeti László, Rob Antal, Sipka József, Ilku Pál Pécs. bMr a beszéd tömeges hallgatását!sBBBKL Szervezzétek meg A földosztó miniszter vezeti a, Magyar Kommunista Párt hajdú-biharmegyei listájét Iv. évfolyam, 173. szAM.TILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! 1947 augusztus, péntek Végleges státusrendezést, olcsó lábbelit, ruhát, mezőgazdasági szerszámokat és tankönyvet követel a hároméves tervben az MKP hajdúmegyei bizottsága A Magyar Kommunista Párt hajdúmegyei bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a hároméves terv megindulásával kapcsolatosan a dolgozók életszínvonalának emelésével, örömmel vette tudomásul mindazokat az intézkedéseket, amelyet a gyáriparosok makacssága miatt megszakadt egyeztető tárgyalások hiányában a Gazdasági Főtanács tett, leszögezi azonban azt az álláspontját, hogy a közalkalmazottak kívánsága ezzel még nem nyert megoldást. A végleges státusrendezés során kell orvosolni a legalacsonyabb fizetési kategóriákba tartozó alkalmazottak sérelmeit. Ugyanígy örömmel veszi tudomásul a gazdatársadalom számára a négy és félmillió forint hitel megszavazását, amelyből az őszi vetéseket fogják biztosítani. Nem kevésbbé lényeges intézkedése a Gazdasági Főtanácsnak az aszálysújtotta gazdák megsegítése, melynek során a hajdúmegyeiek támogatása sem maradhat el. Megállapította azonban Szabó István nemzetgyűlési képviselő, megyei titkár, hogy mindezek az intézkedések nem hozzák meg a várt eredményt, a debreceni és hajdúmegyei dolgozók életszínvonalának emelését, ha nem történik gondoskodás ezeknek a dolgozó rétegeknek olcsó lábbelivel és ruházattal való ellátásáról. A városi lakosság számára életbe vágóan fontos az élelmiszerárak leszorítása is. A 15 százalékos fizetésemelés egymagában még nem fedezi a háztartásnak az utóbbi hónapokban lényegesen megnövekedett költségeit. Olcsó iparcikkeket kell biztosítani a falusi dolgozók számára, hogy azok is érezzék a demokrácia jótékony intézkedéseit. Ennek az érdekében a Kommunista Párt követeli, hogy szakítsanak azzal a helyteleníti értelmezett politikával, mely a fővárosi áruellátásról aránytalanul nagy mértékben gondoskodik. Fordítsanak ezzel szemben sokkal nagyobb figyelmet a vidék, Debrecen és Hajdú vármegye dolgozóinak olcsó áruval való ellátására. Követeli, hogy a város sürgősen dolgozzon ki tervet a nagyarányú debreceni munkanélküliség levezetésére és a munkáskezeknek a termelő munkába való beállítására. A paraszt dolgozók, a falusi szegények érdekében pedig a tíz holdon aluli újgazdák és kis-, birtokosok ad■ földadót pénzben, vagy őszi termésben egyenlíthessék ki és ne búzában. Adókedvezményt kell biztosítani számukra az aszálykár arányában, az ellátatlanok pedig évi gabonafejadagjukat ne legyenek kénytelenek uzsoraáron beszerezni, hanem a szövetkezetek útján, a hatóság által megszabott forgalmi áron, kislakások építésére s a mezőgazdasági dolgozók megsegítésére pedig hosszúlejáratú kölcsön folyósítását az UFOSz-on és a FÉKOSz-on keresztül. Nyomatékosan leszögezte a megyei bizottság értekezlete, hogy a gyárak luxusáruk helyett olcsó ruhát és cipőt, olcsó mezőgazdasági szerszámokat és olcsó tankönyveket gyártsanak. Ezeknek a követeléseknek a megvalósításáért hívja harcba Debrecen és Hajdú megye dolgozóit és a hároméves gazdasági terv megindulásával ezzel kívánjamunkáját megkezdeni a Magyar Kommunista Párt hajdúmegyei bizottsága. Batávia sírén vonulnak az indonéz csapatok A köztársasági hadsereg hadijelentése szerint köztársasági csapatok több irányból nyomulnak Batávia felé. A moszkvai rádió jelenti, hogy köztársasági forrásból származó hírek szerint az indonéz harcokban a hollandok eddig 1000 kajonőt vesztettek. A köztársaság lakossága apolitikai pártok felhívására hazája védelmére kelt. Ennek eredményeképpen a holland csapatok támadását sikerült megállítani és a köztársaságiak sok helyen ellentámadásba mentek át. A holland csapatok házában partizán alakulatok működnek; ezek sok helyen elvágták a hollandok összekötő vonalait. Hágai sajtójelentések megállapítják, hogy Jáva és Szumátra szigetén a holland és indonéz csapatok között elkeseredett harcok folynak. íiiiiiiiiniititsninnsnieiBiiiiiiiiiiünnniimiEiBiinniraiciueieieiBKitsia Minden kommunista pirítás követelje az ősszeíró-lapot az uícabizalmitóH