Néplap, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

1049 JAFTUAR 1, SZOMBAT A népé lesz a kozifiaig'atós is... Elfoglalja hivatalát a város két új munkás­­tanácsnoka Pinczés János és Rózsa Lajos elvtárs A közemultban megtartott, vá­rosi közgyűlésen Ménes­i János polgármester elvtárs bejelentette, hogy a­­debreceni Városházán m­unkástanácsnokok és tisztvise­lők leváltják azokat a régi vezető köztisztviselőket, akik a felszaba­dulás óta állandóan csak akadá­lyokat gördítenek a népi demo­krácia útjába. A napokban foglalja e­ tanács­noki állását a városházán Pinczés János elvtárs A Belváros-1. jelenlegi párttitkára. 1911-ben született, szegény, földműves családból származik. Édesapja a Balmazújváros mellett elterülő Semsey-grófi birtokon m­­it gazdasági cseléd. — Nagyjelentőségű volt szá­momra az 1927-es esztendő, mi­kor a tanyáról beköltöztem Debre­cenbe és itt mint cipésztanone kerestem meg kenyeremet. Ezek­ben az években ismerkedtem meg a munkásmozgalommal. Bezárt szobákban olvastam Marx és En­gels műveit, eljártam a munkás­otthonba és ott tanultam meg pyűtelni a kapitalista­ rendszert. A német elnyomás alatt nem egy ízben gyűlt meg a bajom a rend­őrhatóságokkal. —­s életem legnagyobb élménye a tél.Szabadulás után következett el, amikor 194­1 novemberében tagja lehettem a Magyar Kommu­nista­ Pártnak, amely a legtöbb áldozatot hozta a magyar nép felszabadításáért vívott küzdelem­ben. Pinczés elvtárs élete azóta sze­münk elü­l pergett le. Munkatár­saival együtt eltakarította a ro­mokat Debrecen egyik cipőgyárá­ból, beindította az üzemét, majd 1915. év elején hathetes pártisko­­­­lán sajátí­­ttá­ el a marxizmus­­leninizmus tanait. 1945 augusztu­sában a Párt megbízta a Hajdú­­megyei Földbirtokrendező Tanács­ban az MKP képviseletével. Ez esz­endő áprilisának közepén meg­van sztották a Belváros I. párt­­titkárának és ezt a szervezetet azóta is vezeti. Most a Párt a közigazgatási vonalra állítja P­inczés elvtársat Nagy szükség van lt­ta munká­jára,­ mert nagyon sok a tennivaló, hogy valóban a népé legyen a föld, a gyár, a bank és az­­iskola után­i közigazgatás is. — Beviszem a mókámba a Párt és a dolgozók iránt érzett hűsége­met — csak ennyit mond az előtte álló nagy munkáról., Pinczés elvtárs hétfőn foglalja el hivatalán ő lesz a bürokrácia egyik legjellegzetesebb­ intézmé­nyének, az elsőfokú közigazgatási hatóságnak vezetője. A másik munkástanácstól, Rózsa Lajos elvtárs beosztása felől még nem dön­tö­tt ok. Rózsa elvtárs most 45 éves. 1922-ben lépett, be a Bril­ Ipari Munkások­­Szakszervezetébe, ott küzdött az elnyomott munkásság jogainak kivívásáért. — Hosszú munkásmozgalmi múltra tekintek vissza. Az első évek után a munkások is érezték, hogy közéjük tartozom, mert hol választmányi tagsággal, hol üzemi bizalmi vagy szervezőbizottsági tagsággal tiszteltek meg. 1936-ban a kőrös szakszervezet pénztárosa ettem, majd mint ellenőr működ­tem a felszabadulásig. — A Vörös Hadsereg elhozta számomra is a várt szabadságot, b­ár az első napokban összefüg­­tünk és a Böszörményi­ úti cipő­gyárban, amely ma már a ,,Tán­csics Mihály“ Nemzeti Vállalat nevet viseli — beindítottuk a munkát, a kommunista elvtársak­kal vállvetve dolgoztunk. Rózsa elvtárs a Szociáldemo­krata Párt balszárnyán foglalt he­lyet. Tagja volt a két munkás­párt egyesülésekor az egységesítő bizottságnak. Azóta már végzett háromhetes pártiskolát, jelenleg pedig hathónapos esti pártisko­lára jár. Nem érte váratlanul a Párt ré­széről jött megbízatás. — A Magyar Dolgozók Pártjá­nak ez az intézkedése is bebizo­nyította, hogy a volt szociálde­­mokraták nem másodrendű párt­tagok! Megbízatásomat a Pártnak köszönhetem és igyekezni fogok a Párt útmutatásai szerint tovább építeni a népi demokráciát ! CSOKONPI SZÍNHÁZ Szombaton, Újévkor délután Vasárnap délután fél 4-kor fél 4-kor KABARÉ Lámpaláz Operett Szombaton este fél 8-kor Vasárnap este fél 8-kor Hegyek alján Ida regénye Opera Zenés vígjáték Cipőfizletemet a megszűnt Kontsek Cipőüzlet részh­eyiségében 1949 január 3-án megnyitom. Raktáron tartok állandóan nagy választékban márkás és olcsó típuscipőt, valamint luxus kézimunka cipőt Szaké Trouti­­maknenltein a Kontsek-cég volt üzletvezetője tiszántúl néplap Megállapítják a Hatvan­ utcai forgyilk­osnő személyazent­sságát Két nappal ezelőtt, megírta a „Tiszántúli Néplap’’, hogy este hét óra tájban ismeretlen, fiatal nő az egyik Hatvan utcai villamos alá vetette magát. A kerekek a szerencsétlen nőt halálra roncsol­ták, úgy hogy mielőtt klinikára szállították volna, belehalt sérü­léseibe. A halott kabátjában MF be­jegyzést találtak a rendőrök, zse­­bében pedig Murvai Ferenc névre szóló kenyérjegy volt. Megállapí­tották, hogy az öngyilkos nő ifj. Murvai Ferencné, Faiskola utcai lakos. Ugyanakkor azt is megálla­pította a minden részletre kiter­jedő nyomozás, hogy a 22 éves nő elkeseredésében vott meg az élet­től. Hatalmas lépéssel közeledtünk a megegyezés írta: haltamén? Imre hajdúdorogi góri­kát, lelkész A karácsonyi ünnepek alig múl­tak el, a­z ország dolgozó népe alig ülte meg az első karácsonyát, amikor béke­színvonalon ünnepel­hette a szeretet ünnepét, máris új perspektívák nyíltak meg a hó­napok­ óta vajúdó egyház és állam viszonya kérdésében. A hívő töme­geknek az a törekvése, hogy egyház és állam viszonyában a rég óhajtott megegyezés létrejöj­jön, Mindszenty hercegprímás aka­dályozó szerepének megszünteté­sével hatalmas léptekkel közeledik a megvalósulás felé. Az egyház és a népi demokrá­cia kérdésének megoldásában az állam már négy év óta megegye­zésre törekedett. A hívő tömegek és az alsó papság nagy része, mely a néppel érez, világosan látta, hogy az az út, melyet Mindszenty her­­cegprímás­ követett, nem alkalmas a megegyezés létrejöttéhez. Ellen­tétek nem a hívő tömegek és a népi demokrácia között voltak, ha­nem az egyházba behatolt reakció és a dolgozók állama között. Az ellentéteket az egyház érdekei elle­­nében támasztották azok, akiknek a népi demokrácia rendje osztály­­szempontból nem felel meg. Az új esztendő küszöbén mit várhatunk? Most van az ideje an­nak, hogy mindazokat a valóságos vívmányokat, melyeket a dolgozó nép négyéves­ erőfeszítéssel elért és amelyeket az idegen politika érdekek miatt az egyház nevében vezetőink megtagadtak, egyházunk is elismerje. Most van az ideje annak, hogy mi, haladó katolku­­sok már nyíltan, bátran és szaba­don a néppel, együtt építhessük az országot, me­g a miénk is. Mert vannak már országok — utalok itt Franciao­szág, Lengyelország, Csehszlovákia haladó katolikussá­­gára —, ahol a demokrácia harco­sainak első sorában ott küzdenek az egyház hű fiai is. Az új évben előrehaladást min­denesetre úgy várhatunk, hogy ha az alsó papság és a dolgozók közt minél szorosabb együttmun­­kálkodás jön létre. Az alsó papság tudja csakis a dolgozók egyházát kiépíteni. Az új esztendő feladata, hogy síkra szálljunk s fogjunk össze, akik harcosai akarunk lenni a do­gozók boldogulásának, a nép fel­­emelkedésének, mert ma már vi­lágos, hogy akik a földreformot tagadják, a régi államrendszert, a Habsburg-dinasztiát akarják vissza­állítani, akik a hároméves tervei, a szövetkezetek kiépítését akadá­lyozzák, nemcsak a nép boldogu­lásának megtagadói, hanem az egyháznak is hűtlen szolgái. feiiiímmnűíé® As emberszálak ködöt pipáltak, a gyárkémények füstöt. Még a sor tompánál járt, mikor már fújt a gyár. ■— Megint elkésem — gondolta magában s káromkodhatnék jó tá­­mailt. Aztán abból se lát semmi, csak szaporábbra fogta a lépteit,­ hogy a munkapadhoz azért egy­szerre álljon a többiekkel. Har­minc év alatt, ennyi ideje jár ide a gyárba, megszokta, hogy eső­ben, sárban, lyukas cipőben, vagy majdnem mezítláb, de csak el kell kezdeni a munkát idejében. A kapuban lihegve érte utol a Sréri­ fiú. — Megint elkésünk. Kovács elvtárs — lihegte fiatalos vidám­­sággal. — Pedig most már nem lenne szabad, mert most már ma­­gunktól lopjuk az időt. Miénk a gyár... — Mit tudsz te ahhoz? Elvtárs... elvtárs.­. . morogta bosszúsan Nem nagyon szerette ezeket a fiatalokat. Túl sokat tudtak. Az­­tán csak úgy könnyen visszavág­tak az embernek, hogyhát a Párt­ban hallották... a Pártban így, ri meg a Pártban úgy... Az ő ko­rában jobban tiszteltek egy idő­sebb elvtársat. Na igen, akkor nem is volt könnyű dolog elvtárs­­nak lenni... Egész délelőtt ezek a dolgok kavarogtak az eszében. A mun­­kára se túlságosan figyelt oda. Harminc év megszokásával lendült karja, keményen tartva kezével az izzó fémet fogó csípővasat. Minden olyan volt, mint harminc érc, csak­ a bőrébe ette bele ma­­gát kitörölhetetlenül a korom s a karja vált izmosból inassá. Egyszer csak egy szó ütötte meg a fü­lét: ... felülvizsgálás! 11”Ledöbbent ez a szó és megér­tett mindent. Ez fájt már jó ideje. Hogy őt felülvizsgálják. Persze, ma lesz... Jim, hogy is lesz?"Egy kicsit kellemetlenül érezte magát- .­. lenne, ha­.. Bánom is én — gondolta magában —, lesz,­ ahogy lesz! Igaz, a Bar­a elvtárs is mondta neki a multkát, hogy tanuljanak együtt, de hát ki ez a Bar La­d ,hogy őt tanítani akarja, meg hát, öreg már ő ahhoz. Egymást kergették agyában a gondolatok. Igaz, nem kellett vol­na morogni a múltkor, mikor az elmaradt tagdíjat sürgették, de hát nem is úgy képzelte ő, csak­­hát az ember megszokta a, sok év alatt, hogy mikor kézhez kapja a munkabért, mindig van egy cso­­mó levonás. Idáig­­jutott a gondolataival, mi­­kor a műhely túlsó vége felől a nevét kiáltották, összerezzent, de aztán úgy csinált, mint akit nem érdekel tú­lágosan a dolog. Mielőtt belépett, az ajtón, megs­­zorította a zsebében lévő kis könyvet, amelyikben hát, bélyeg­­gel most is kevesebb volt, mint kotlett volna. Aztán becsukódott mögötte az ajtó. *■ A távolból úgy hangzott a zvári dudaszó, mintha hajókürt lenne. A félálomben zsongás csak segítette tökéletessé tenni az illú­ziót. Zsongító fáradsággal ringott az álom habjain. A jól végzett munka ernyedtsége volt ez. — Hála Istennek hogy ezen is túl vagyok — gondolta magában. Az éjjel ugyanis sikerült átrág­nia magát a „Tőke“ utolsó száz oldalán is. Ezért nem is kelt fel most 8-kor, ahogy szokott. A se­géd majd kinyit nélküle is. Vá­sárló meg úgysem akad ilyen ko­rai órákban. Az ő közönsége csak 1í körül szokott szálingózni. Kilenc körül mégis felhúzta a redőnyöket. — Drágám, a múlt évi ruhámat készítsd id — szólt a feleségének. Aztán ahogy csodálkozó, kérdő tekintetét látta, még hozzátette: — Tudod, felülvizsgálásra me­gyek s mégis nem illik, hogy.. • Vígan fü­työrészett egész nap. Csak a segédje bosszantotta meg dél felé, pedig az üzlet is egész jól ment aznap. Azt akarta a Kiss, hogy egy órával előbb en­gedje el, mert valami fontos csa­ládi ügye van. Na de ő ki is ok­tatta. — Nem indj­a segéd úr, hogy országot építünk? Magának is ki kell venni a munkából a részét. Látja, én sohasem akarok, kibújni a munka alól. Amikor bezárjuk a 4 boltot, vagy pártnapra megyek, vagy szemináriumra. Vasárnapom sincs. Vagy „Szabad Nép“, vagy ,,Népnap“, vagy „Népszava“ agi­­tác­ióra­ megyek- Munkásember lé­tére maga is jobban törhetné ma­gát Különben is felülvizsgálásra megyek s még ,... akarok olvasni valamit. . Már a gázlángok is égtek a Vörös Hadsereg­ útja két oldalán, mikor elindult otthonról. Nyugodt volt, biztos a dolgában. Táncolt a gondolata ide-oda. „Ha a követ­kező nagy szövetüzlet jól üt be, felemelem a felülfizetésemet a Pártban 50 forintra“. Egész megörült a gondolatnak s fissen kezdte szedni felfelé a lépcsőfokokat. Borult idő volt aznap, mikor az eredményeket kihirdették. Pártunk erőssége a munkás­osztály ... — mondták az egyik helyen és Kovács elvtárs tag ma­­radt. — Pártunknak osztályid egér elem nem lehet tagja... — mond­­ták a másik helyen és Nagy urat kizárták a Pártból. A Vörös Hadsereg­ úti ablakon éppúgy belógtak a nagy ólmos felhők, mint­ a gyár kormos, szel­lőző nyílásán. Este esni kezdett a hó. A főut­cán félóra alatt, locsokká taposták az emberek. A strekken kívül, a gyárkapuban még akkor is állt a hó, mikor Kovács elvtárs másnap reggel elsőnek lépett be rajta. JUHÁSZ RÓBERT BOLDOG ÚJÉVET kíván Pifeó József kézimunka- és fonalkereskedő, KOSSUTH UTCA 4. SZ. 5 Kedves vevőinek és ismerősei­nek BOLDOG ÚJÉVET kíván Horovitz Ernő rövidárukereskedő SZÉCHENYI UTCA 1.

Next