Néplap, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-01 / 1. szám
1049 JAFTUAR 1, SZOMBAT A népé lesz a kozifiaig'atós is... Elfoglalja hivatalát a város két új munkástanácsnoka Pinczés János és Rózsa Lajos elvtárs A közemultban megtartott, városi közgyűlésen Ménesi János polgármester elvtárs bejelentette, hogy adebreceni Városházán munkástanácsnokok és tisztviselők leváltják azokat a régi vezető köztisztviselőket, akik a felszabadulás óta állandóan csak akadályokat gördítenek a népi demokrácia útjába. A napokban foglalja e tanácsnoki állását a városházán Pinczés János elvtárs A Belváros-1. jelenlegi párttitkára. 1911-ben született, szegény, földműves családból származik. Édesapja a Balmazújváros mellett elterülő Semsey-grófi birtokon mit gazdasági cseléd. — Nagyjelentőségű volt számomra az 1927-es esztendő, mikor a tanyáról beköltöztem Debrecenbe és itt mint cipésztanone kerestem meg kenyeremet. Ezekben az években ismerkedtem meg a munkásmozgalommal. Bezárt szobákban olvastam Marx és Engels műveit, eljártam a munkásotthonba és ott tanultam meg pyűtelni a kapitalista rendszert. A német elnyomás alatt nem egy ízben gyűlt meg a bajom a rendőrhatóságokkal. —s életem legnagyobb élménye a tél.Szabadulás után következett el, amikor 1941 novemberében tagja lehettem a Magyar Kommunista Pártnak, amely a legtöbb áldozatot hozta a magyar nép felszabadításáért vívott küzdelemben. Pinczés elvtárs élete azóta szemünk elül pergett le. Munkatársaival együtt eltakarította a romokat Debrecen egyik cipőgyárából, beindította az üzemét, majd 1915. év elején hathetes pártiskolán sajátíttá el a marxizmusleninizmus tanait. 1945 augusztusában a Párt megbízta a Hajdúmegyei Földbirtokrendező Tanácsban az MKP képviseletével. Ez eszendő áprilisának közepén megvan sztották a Belváros I. párttitkárának és ezt a szervezetet azóta is vezeti. Most a Párt a közigazgatási vonalra állítja Pinczés elvtársat Nagy szükség van ltta munkájára, mert nagyon sok a tennivaló, hogy valóban a népé legyen a föld, a gyár, a bank és aziskola utáni közigazgatás is. — Beviszem a mókámba a Párt és a dolgozók iránt érzett hűségemet — csak ennyit mond az előtte álló nagy munkáról., Pinczés elvtárs hétfőn foglalja el hivatalán ő lesz a bürokrácia egyik legjellegzetesebb intézményének, az elsőfokú közigazgatási hatóságnak vezetője. A másik munkástanácstól, Rózsa Lajos elvtárs beosztása felől még nem döntött ok. Rózsa elvtárs most 45 éves. 1922-ben lépett, be a Bril Ipari MunkásokSzakszervezetébe, ott küzdött az elnyomott munkásság jogainak kivívásáért. — Hosszú munkásmozgalmi múltra tekintek vissza. Az első évek után a munkások is érezték, hogy közéjük tartozom, mert hol választmányi tagsággal, hol üzemi bizalmi vagy szervezőbizottsági tagsággal tiszteltek meg. 1936-ban a kőrös szakszervezet pénztárosa ettem, majd mint ellenőr működtem a felszabadulásig. — A Vörös Hadsereg elhozta számomra is a várt szabadságot, bár az első napokban összefügtünk és a Böszörményi úti cipőgyárban, amely ma már a ,,Táncsics Mihály“ Nemzeti Vállalat nevet viseli — beindítottuk a munkát, a kommunista elvtársakkal vállvetve dolgoztunk. Rózsa elvtárs a Szociáldemokrata Párt balszárnyán foglalt helyet. Tagja volt a két munkáspárt egyesülésekor az egységesítő bizottságnak. Azóta már végzett háromhetes pártiskolát, jelenleg pedig hathónapos esti pártiskolára jár. Nem érte váratlanul a Párt részéről jött megbízatás. — A Magyar Dolgozók Pártjának ez az intézkedése is bebizonyította, hogy a volt szociáldemokraták nem másodrendű párttagok! Megbízatásomat a Pártnak köszönhetem és igyekezni fogok a Párt útmutatásai szerint tovább építeni a népi demokráciát ! CSOKONPI SZÍNHÁZ Szombaton, Újévkor délután Vasárnap délután fél 4-kor fél 4-kor KABARÉ Lámpaláz Operett Szombaton este fél 8-kor Vasárnap este fél 8-kor Hegyek alján Ida regénye Opera Zenés vígjáték Cipőfizletemet a megszűnt Kontsek Cipőüzlet részheyiségében 1949 január 3-án megnyitom. Raktáron tartok állandóan nagy választékban márkás és olcsó típuscipőt, valamint luxus kézimunka cipőt Szaké Troutimaknenltein a Kontsek-cég volt üzletvezetője tiszántúl néplap Megállapítják a Hatvan utcai forgyilkosnő személyazentsságát Két nappal ezelőtt, megírta a „Tiszántúli Néplap’’, hogy este hét óra tájban ismeretlen, fiatal nő az egyik Hatvan utcai villamos alá vetette magát. A kerekek a szerencsétlen nőt halálra roncsolták, úgy hogy mielőtt klinikára szállították volna, belehalt sérüléseibe. A halott kabátjában MF bejegyzést találtak a rendőrök, zsebében pedig Murvai Ferenc névre szóló kenyérjegy volt. Megállapították, hogy az öngyilkos nő ifj. Murvai Ferencné, Faiskola utcai lakos. Ugyanakkor azt is megállapította a minden részletre kiterjedő nyomozás, hogy a 22 éves nő elkeseredésében vott meg az élettől. Hatalmas lépéssel közeledtünk a megegyezés írta: haltamén? Imre hajdúdorogi górikát, lelkész A karácsonyi ünnepek alig múltak el, az ország dolgozó népe alig ülte meg az első karácsonyát, amikor békeszínvonalon ünnepelhette a szeretet ünnepét, máris új perspektívák nyíltak meg a hónapok óta vajúdó egyház és állam viszonya kérdésében. A hívő tömegeknek az a törekvése, hogy egyház és állam viszonyában a rég óhajtott megegyezés létrejöjjön, Mindszenty hercegprímás akadályozó szerepének megszüntetésével hatalmas léptekkel közeledik a megvalósulás felé. Az egyház és a népi demokrácia kérdésének megoldásában az állam már négy év óta megegyezésre törekedett. A hívő tömegek és az alsó papság nagy része, mely a néppel érez, világosan látta, hogy az az út, melyet Mindszenty hercegprímás követett, nem alkalmas a megegyezés létrejöttéhez. Ellentétek nem a hívő tömegek és a népi demokrácia között voltak, hanem az egyházba behatolt reakció és a dolgozók állama között. Az ellentéteket az egyház érdekei ellenében támasztották azok, akiknek a népi demokrácia rendje osztályszempontból nem felel meg. Az új esztendő küszöbén mit várhatunk? Most van az ideje annak, hogy mindazokat a valóságos vívmányokat, melyeket a dolgozó nép négyéves erőfeszítéssel elért és amelyeket az idegen politika érdekek miatt az egyház nevében vezetőink megtagadtak, egyházunk is elismerje. Most van az ideje annak, hogy mi, haladó katolkusok már nyíltan, bátran és szabadon a néppel, együtt építhessük az országot, meg a miénk is. Mert vannak már országok — utalok itt Franciaoszág, Lengyelország, Csehszlovákia haladó katolikusságára —, ahol a demokrácia harcosainak első sorában ott küzdenek az egyház hű fiai is. Az új évben előrehaladást mindenesetre úgy várhatunk, hogy ha az alsó papság és a dolgozók közt minél szorosabb együttmunkálkodás jön létre. Az alsó papság tudja csakis a dolgozók egyházát kiépíteni. Az új esztendő feladata, hogy síkra szálljunk s fogjunk össze, akik harcosai akarunk lenni a dogozók boldogulásának, a nép felemelkedésének, mert ma már világos, hogy akik a földreformot tagadják, a régi államrendszert, a Habsburg-dinasztiát akarják visszaállítani, akik a hároméves tervei, a szövetkezetek kiépítését akadályozzák, nemcsak a nép boldogulásának megtagadói, hanem az egyháznak is hűtlen szolgái. feiiiímmnűíé® As emberszálak ködöt pipáltak, a gyárkémények füstöt. Még a sor tompánál járt, mikor már fújt a gyár. ■— Megint elkésem — gondolta magában s káromkodhatnék jó támailt. Aztán abból se lát semmi, csak szaporábbra fogta a lépteit, hogy a munkapadhoz azért egyszerre álljon a többiekkel. Harminc év alatt, ennyi ideje jár ide a gyárba, megszokta, hogy esőben, sárban, lyukas cipőben, vagy majdnem mezítláb, de csak el kell kezdeni a munkát idejében. A kapuban lihegve érte utol a Sréri fiú. — Megint elkésünk. Kovács elvtárs — lihegte fiatalos vidámsággal. — Pedig most már nem lenne szabad, mert most már magunktól lopjuk az időt. Miénk a gyár... — Mit tudsz te ahhoz? Elvtárs... elvtárs.. . morogta bosszúsan Nem nagyon szerette ezeket a fiatalokat. Túl sokat tudtak. Aztán csak úgy könnyen visszavágtak az embernek, hogyhát a Pártban hallották... a Pártban így, ri meg a Pártban úgy... Az ő korában jobban tiszteltek egy idősebb elvtársat. Na igen, akkor nem is volt könnyű dolog elvtársnak lenni... Egész délelőtt ezek a dolgok kavarogtak az eszében. A munkára se túlságosan figyelt oda. Harminc év megszokásával lendült karja, keményen tartva kezével az izzó fémet fogó csípővasat. Minden olyan volt, mint harminc érc, csak a bőrébe ette bele magát kitörölhetetlenül a korom s a karja vált izmosból inassá. Egyszer csak egy szó ütötte meg a fülét: ... felülvizsgálás! 11”Ledöbbent ez a szó és megértett mindent. Ez fájt már jó ideje. Hogy őt felülvizsgálják. Persze, ma lesz... Jim, hogy is lesz?"Egy kicsit kellemetlenül érezte magát- .. lenne, ha.. Bánom is én — gondolta magában —, lesz, ahogy lesz! Igaz, a Bara elvtárs is mondta neki a multkát, hogy tanuljanak együtt, de hát ki ez a Bar Lad ,hogy őt tanítani akarja, meg hát, öreg már ő ahhoz. Egymást kergették agyában a gondolatok. Igaz, nem kellett volna morogni a múltkor, mikor az elmaradt tagdíjat sürgették, de hát nem is úgy képzelte ő, csakhát az ember megszokta a, sok év alatt, hogy mikor kézhez kapja a munkabért, mindig van egy csomó levonás. Idáigjutott a gondolataival, mikor a műhely túlsó vége felől a nevét kiáltották, összerezzent, de aztán úgy csinált, mint akit nem érdekel túlágosan a dolog. Mielőtt belépett, az ajtón, megszorította a zsebében lévő kis könyvet, amelyikben hát, bélyeggel most is kevesebb volt, mint kotlett volna. Aztán becsukódott mögötte az ajtó. *■ A távolból úgy hangzott a zvári dudaszó, mintha hajókürt lenne. A félálomben zsongás csak segítette tökéletessé tenni az illúziót. Zsongító fáradsággal ringott az álom habjain. A jól végzett munka ernyedtsége volt ez. — Hála Istennek hogy ezen is túl vagyok — gondolta magában. Az éjjel ugyanis sikerült átrágnia magát a „Tőke“ utolsó száz oldalán is. Ezért nem is kelt fel most 8-kor, ahogy szokott. A segéd majd kinyit nélküle is. Vásárló meg úgysem akad ilyen korai órákban. Az ő közönsége csak 1í körül szokott szálingózni. Kilenc körül mégis felhúzta a redőnyöket. — Drágám, a múlt évi ruhámat készítsd id — szólt a feleségének. Aztán ahogy csodálkozó, kérdő tekintetét látta, még hozzátette: — Tudod, felülvizsgálásra megyek s mégis nem illik, hogy.. • Vígan fütyörészett egész nap. Csak a segédje bosszantotta meg dél felé, pedig az üzlet is egész jól ment aznap. Azt akarta a Kiss, hogy egy órával előbb engedje el, mert valami fontos családi ügye van. Na de ő ki is oktatta. — Nem indja segéd úr, hogy országot építünk? Magának is ki kell venni a munkából a részét. Látja, én sohasem akarok, kibújni a munka alól. Amikor bezárjuk a 4 boltot, vagy pártnapra megyek, vagy szemináriumra. Vasárnapom sincs. Vagy „Szabad Nép“, vagy ,,Népnap“, vagy „Népszava“ agitációra megyek- Munkásember létére maga is jobban törhetné magát Különben is felülvizsgálásra megyek s még ,... akarok olvasni valamit. . Már a gázlángok is égtek a Vörös Hadsereg útja két oldalán, mikor elindult otthonról. Nyugodt volt, biztos a dolgában. Táncolt a gondolata ide-oda. „Ha a következő nagy szövetüzlet jól üt be, felemelem a felülfizetésemet a Pártban 50 forintra“. Egész megörült a gondolatnak s fissen kezdte szedni felfelé a lépcsőfokokat. Borult idő volt aznap, mikor az eredményeket kihirdették. Pártunk erőssége a munkásosztály ... — mondták az egyik helyen és Kovács elvtárs tag maradt. — Pártunknak osztályid egér elem nem lehet tagja... — mondták a másik helyen és Nagy urat kizárták a Pártból. A Vörös Hadsereg úti ablakon éppúgy belógtak a nagy ólmos felhők, mint a gyár kormos, szellőző nyílásán. Este esni kezdett a hó. A főutcán félóra alatt, locsokká taposták az emberek. A strekken kívül, a gyárkapuban még akkor is állt a hó, mikor Kovács elvtárs másnap reggel elsőnek lépett be rajta. JUHÁSZ RÓBERT BOLDOG ÚJÉVET kíván Pifeó József kézimunka- és fonalkereskedő, KOSSUTH UTCA 4. SZ. 5 Kedves vevőinek és ismerőseinek BOLDOG ÚJÉVET kíván Horovitz Ernő rövidárukereskedő SZÉCHENYI UTCA 1.