Néplap, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-03 / 101. szám

VN TISZÁNTÚLI A béke és az ötéves terv jegyében százezer ember ünnepelt a debreceni utcákon május 1-én A Népfront pártjai, a demokratikus tömegszervezetek és az egyházak vezetői előtt több, mint három órán keresztül hömpölygött a színpompás felvonulás 6 óra... reggel... Május 1. Az ég borús. Itt te, ott is ablakok nyílnak, aggódó szemek figyelnek fel a felhőkre. — Jajj, csak el ne romlana az idő, el ne romlana mindnyájunk ünnepe. Az élet egyéb jeleit te látni már. A házfelügyelők sok helyen kint állnak földön, vagy létra tet­ején ég és föld között. Hogyne, öl, is versenyben ál­nak. Némelyi­k olyan gonddal cicomázza az épü­le­tt, mint szülök dédelgetett gyermeküket, mielőtt útra bocsátják 7 óra ... Kitárulnak a kapuk, az emberek utcára lépnek, ün­neplőben vannak, mint a fák is, melyek pompáznak már üde zöld ruhájukban. Az egyik kapun négyen lépnek ki- Egy egész család. Egy percig még együtt vannak... megölelik, megcsókolják egymást s azután elindul ki erre, ki arra. Az apa a gyárral vonul fel, még­hozzá a díszcsoporttal. Kék vász­onruhája pompás tiszta s ki is van vasalva, hogy szinte kacag, mintha új ruha lenne. Az anya egy darabig még együtt megy a két gyerekkel, de az­tán hamarosan e válnak mind a ketten. A kislány jobbra átmegy az ál­ami Svetits leányiskolába és a fiú kereskedelmibe. . — Odakint majd találkozunk! S óra ... Felszakadtak a felh­ők ... Az utcán már vonulnak a cs oportok■ A Petőfi-térről eltűntek­ a romok s most hatalmasabb, mint a pes­i­hősök­ tere. Itt nótaszó harsog, úgy jön az iskola. Három ku­rt szól egyszerre, jön a rendőr díszszázad. Pompás pattogó induló ritmusára lépve jönnek a Vagon­­gyáristák... S lassan megtelik a tér. Veres Péter, Barcs Sándor és Ries István beszéde az új Petőf­i-téren Vasárnap reggel 8 óra után moz­­galmassá váltak Debrecen utcái.­­Hatalmas tömegekben vonultak a férfiak, nők és fiatalok a romtala­­nított Petőfi-térre, ahol Sztálin, Rákosi és Szakasits eltársak, Dobi István és Erdei Ferenc arc­képével díszített vörös és piros­­fehér-zöld zászlóval bevont lelátót, állítottak fel. A csoportok rendezetten helyez­kedtek el a hatalmas téren. Az első sorokban a honvédség, rend­őrség, élmun­kások, élűterm­ek és a Va­wárvár dolgozói voltak, hátuk mögött pedig az úttörők nagyszá­mú tábora foglalt helyet A tribü­nön elh­elyezkedtek a meghívott közélet vezetők, pártvezető­k, él­munkások, mintagazdák, a tudomá­nyos élet legkiválóbbjai, de ott lát­tuk őt. Révész Imrét, a tiszántúli református egyházkerület püspö­két, Pass László evangélikus espe­rest, Buzogány Károly unitárius lelkészt, Papp Imre református lel­készt és dr. Weisz Miksa főrabbit is. Tö­bb mint 50.000 főnyi hallgató­ság jelenlétében a Himnusz hang­jai után Horváth András elvtárs, a Függetlenségi Népfront hajdú­megyei elnöke, országgyűlési kép­­viselőjelölt nyitotta meg május el­sején,­­a munka ünnepén a debre­ceni választói nagygyűlést. Horváth elvtárs üdvözölte a megjelenteket, majd hangoztatta, hogy ez a nap ünnepe az egész vi­lág dolgozó társadalmának. Alka­lom arra, hogy a szabadságukat kivívó és megvédő népek bizony­ságot tegyenek a függetlenség, a szabadság és a béke mellett és megmutassák az imperialisták felé nagyszerű erőiket. A nagy tapssal fogadott beszéd után Veres Péter, a hajdú-bihari választókerület listavezetője lépett a trakrofon elé. Beszédének elején Rákosi Mátyás szavait idézte, majd visszaidézte a smát rendszer bű­neit. — Nemcsak a népet rabolta ki és zsákmányolta ki a feudális Horthy-rendszer, hanem magát a magyar földet is. Megromlott a magyar föld termőereje és ennek következtében a termésátlag is csökkent. Utalt arra, hogy tervszerű és észszerű gazdálkodás mellett meg lehet javítani a föld termőerejét. Veres Péter ezután beszélt az eddigi eredményeinkről, majd ki­jelentette, hogy az ötéves terv valóban a magyar nép életét, a magyar nép gazdagodását, a ma­gyar nép termelését alapjában megváltoztató , nyugodt létekkel mondhatjuk — forradalmi válto­zást, új, végleges és igazi honfog­lalást hoz. Ezután Barcs Sándor, a Nép-­ front ország­gyűlési képviselő­jelöltje tartotta meg beszédét. — Hangoztatta, hogy ennek az idei májusnak külön hatalmas jelentő­séget adnak a történeten hordere­jű országgyűlési választások, mi­kor a dolgozó nép odaállt a Függet­lenségi Népfront lobogója mellé és ill­­et tesz arról, hogy helyesli az eddigi megtett út irányát és l­esi azokat a nagy horderejű ter­veket, amelyek eddig soha nem ta­pasztalt általános jólét és virágzás felé viszik hazánkat. Barcs Sándor beszédének továb­bi részében kiemelte az ötéves terv jelentőségét, beszélt a béke meg­őrzéséről, majd ezzel zárta sza­vait: Éljen a Magyar Független­ségi Népfront! Éljen Rákosi Má­tyás! Lelkes lapsok közepette kezdte meg beszédét R.és István igazság­ügyminiszter elvtárs. — Az ötödik szabad május else­jének ünnepén büszkén el­mond­­hatjuk, hogy a szociafómus építé­sének alapfeltételeit megszereztük, mert a politikai és gazdasági hata­lom Magyarországon a dolgozó nép kezében van. Részletesen kitért Ries elvtárs a választások szükségességére és hangoztatta, hogy ez a választás tipikusan demokratikus választás lesz, olyan amilyen egy kapitalista Végig, a Vörös Hadsereg­ útján­­a Péterfián és a Simonyi-mon, amerre a menet elhaladt, vörös és nemzeti szinti zászlók, Lenin, Sztálin, Rákosi, Szakasits, Gerő, Rajk-képek és különböző deko­rációk díszítették a házakat. A Vörös Hadsereg­ útja és a Csapó­utca sarkán felállított tribünről nézték végig a felvonulást Hor­váth András elvtárs megyei, Kul­csár Ferenc elvtárs városi titkár, a Párt vezetői és a meghívottak, akik között megjelent Révész Imre református püspök is. A menet élén indulókat játszva a MÁV zenekar haladt, mögöttük lépdelt vörös zászló alatt az ál­lamvédelmi osztály díszszázada. Elől hatalmas táblán „A dolgozó nép rendjét védjük“ felírás volt látható. Utánuk a rendőrség és a honvédség diszszázada Rákosi elvtárs Véne alatt, menetelt.­­Meg­országban lehetetlen lenne. — Aki helyesli az eddig köve­tett utat, aki komolyan akarja az új, szebb, boldogabb, független Magyarország felépítését, amely­ben béke és munka s művelt em­berek vannak, az tartsa kötelessé­gének, hogy ezen a választáson leszavazzon. Aki nem szavaz le, az megtagadja a közösséget a dol­gozó néppel, az nem való közénk, azt ki fogjuk közösíteni a demo­kratikus közösségből. A nagygyűlés ezután Horváth András elvtárs javaslatira harcos üdvözletét küldte Rákossi Mátyás elvtársnak, a Függetlenségi Nép­front Országos Tanácsa elnökének, majd az Internacionálé hangjaival zárult. És ezután megkezdődött a fel­vonulás. Tízezrek álltak sorfalat a Vörös Hadsereg útján és éljenzés­­ből, lelkes tapsviharokból kifogyha­tatlan volt a nézősereg, védjék hazánkat, a nép Magyar­­országát“ ,,országunk nem rés, hanem erős bástya a béke front­ján“ — hirdették a transzparensek A Szabadságharcos Szövetség díszszázada után a debreceni él­­munkások, kiváló munkások, munkásújítók és Kossuth-díjasok következtek Lenin hatalmas mé­retű képe alatt. Soraik között ott volt dr. Sántha Kálmán, a világ­hírű Kossuth-díjas agysebész. Az MDP rendező gárdájának dísztábora mögött feltűnt Debre­cen legnagyobb üzemének, a Va­gongyárnak Pompás menete. Eől csacsifogaton vontatott kacsa jött nyakán felírással „Amerika hangja" A csacsit magas cilinderes „Samu bácsi‘‘ hajtotta. A következő ko­csin az Atlanti Szövetséget jelké­pező ketrecben szorongott Bevin Blum és Benelux államok, s nagy igtekezettel próbálták a rácsok«« Megindul a menet a Nagyerdő felé A Petőfi téren megrendezett nagygyűlés lelátója, ahol a pártok, kövületek, a tudományos és szellemi élet kiválóságai és az egyházak képviselői helyezkedtek el. A kép jobb sarkának legszélén ott láthat­­juk dv. Révész Imre püspököt is. A hallgatóság egyik csoportja. Az első sorokban a Kossuth-díjasok, élmunkások, mintagazdák, kiváló munkások és­­ Gárdisták állanak kML mn ^- -jan ^ ^ Letették a fogadalmat a ^ ^ hehe magyar hadseregének

Next