Néplap, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-03 / 101. szám
VN TISZÁNTÚLI A béke és az ötéves terv jegyében százezer ember ünnepelt a debreceni utcákon május 1-én A Népfront pártjai, a demokratikus tömegszervezetek és az egyházak vezetői előtt több, mint három órán keresztül hömpölygött a színpompás felvonulás 6 óra... reggel... Május 1. Az ég borús. Itt te, ott is ablakok nyílnak, aggódó szemek figyelnek fel a felhőkre. — Jajj, csak el ne romlana az idő, el ne romlana mindnyájunk ünnepe. Az élet egyéb jeleit te látni már. A házfelügyelők sok helyen kint állnak földön, vagy létra tetején ég és föld között. Hogyne, öl, is versenyben álnak. Némelyik olyan gonddal cicomázza az épülett, mint szülök dédelgetett gyermeküket, mielőtt útra bocsátják 7 óra ... Kitárulnak a kapuk, az emberek utcára lépnek, ünneplőben vannak, mint a fák is, melyek pompáznak már üde zöld ruhájukban. Az egyik kapun négyen lépnek ki- Egy egész család. Egy percig még együtt vannak... megölelik, megcsókolják egymást s azután elindul ki erre, ki arra. Az apa a gyárral vonul fel, méghozzá a díszcsoporttal. Kék vászonruhája pompás tiszta s ki is van vasalva, hogy szinte kacag, mintha új ruha lenne. Az anya egy darabig még együtt megy a két gyerekkel, de aztán hamarosan e válnak mind a ketten. A kislány jobbra átmegy az álami Svetits leányiskolába és a fiú kereskedelmibe. . — Odakint majd találkozunk! S óra ... Felszakadtak a felhők ... Az utcán már vonulnak a cs oportok■ A Petőfi-térről eltűntek a romok s most hatalmasabb, mint a pesihősök tere. Itt nótaszó harsog, úgy jön az iskola. Három kurt szól egyszerre, jön a rendőr díszszázad. Pompás pattogó induló ritmusára lépve jönnek a Vagongyáristák... S lassan megtelik a tér. Veres Péter, Barcs Sándor és Ries István beszéde az új Petőfi-téren Vasárnap reggel 8 óra után mozgalmassá váltak Debrecen utcái.Hatalmas tömegekben vonultak a férfiak, nők és fiatalok a romtalanított Petőfi-térre, ahol Sztálin, Rákosi és Szakasits eltársak, Dobi István és Erdei Ferenc arcképével díszített vörös és pirosfehér-zöld zászlóval bevont lelátót, állítottak fel. A csoportok rendezetten helyezkedtek el a hatalmas téren. Az első sorokban a honvédség, rendőrség, élmunkások, élűtermek és a Vawárvár dolgozói voltak, hátuk mögött pedig az úttörők nagyszámú tábora foglalt helyet A tribünön elhelyezkedtek a meghívott közélet vezetők, pártvezetők, élmunkások, mintagazdák, a tudományos élet legkiválóbbjai, de ott láttuk őt. Révész Imrét, a tiszántúli református egyházkerület püspökét, Pass László evangélikus esperest, Buzogány Károly unitárius lelkészt, Papp Imre református lelkészt és dr. Weisz Miksa főrabbit is. Több mint 50.000 főnyi hallgatóság jelenlétében a Himnusz hangjai után Horváth András elvtárs, a Függetlenségi Népfront hajdúmegyei elnöke, országgyűlési képviselőjelölt nyitotta meg május elsején,a munka ünnepén a debreceni választói nagygyűlést. Horváth elvtárs üdvözölte a megjelenteket, majd hangoztatta, hogy ez a nap ünnepe az egész világ dolgozó társadalmának. Alkalom arra, hogy a szabadságukat kivívó és megvédő népek bizonyságot tegyenek a függetlenség, a szabadság és a béke mellett és megmutassák az imperialisták felé nagyszerű erőiket. A nagy tapssal fogadott beszéd után Veres Péter, a hajdú-bihari választókerület listavezetője lépett a trakrofon elé. Beszédének elején Rákosi Mátyás szavait idézte, majd visszaidézte a smát rendszer bűneit. — Nemcsak a népet rabolta ki és zsákmányolta ki a feudális Horthy-rendszer, hanem magát a magyar földet is. Megromlott a magyar föld termőereje és ennek következtében a termésátlag is csökkent. Utalt arra, hogy tervszerű és észszerű gazdálkodás mellett meg lehet javítani a föld termőerejét. Veres Péter ezután beszélt az eddigi eredményeinkről, majd kijelentette, hogy az ötéves terv valóban a magyar nép életét, a magyar nép gazdagodását, a magyar nép termelését alapjában megváltoztató , nyugodt létekkel mondhatjuk — forradalmi változást, új, végleges és igazi honfoglalást hoz. Ezután Barcs Sándor, a Nép- front országgyűlési képviselőjelöltje tartotta meg beszédét. — Hangoztatta, hogy ennek az idei májusnak külön hatalmas jelentőséget adnak a történeten horderejű országgyűlési választások, mikor a dolgozó nép odaállt a Függetlenségi Népfront lobogója mellé és illet tesz arról, hogy helyesli az eddigi megtett út irányát és lesi azokat a nagy horderejű terveket, amelyek eddig soha nem tapasztalt általános jólét és virágzás felé viszik hazánkat. Barcs Sándor beszédének további részében kiemelte az ötéves terv jelentőségét, beszélt a béke megőrzéséről, majd ezzel zárta szavait: Éljen a Magyar Függetlenségi Népfront! Éljen Rákosi Mátyás! Lelkes lapsok közepette kezdte meg beszédét R.és István igazságügyminiszter elvtárs. — Az ötödik szabad május elsejének ünnepén büszkén elmondhatjuk, hogy a szociafómus építésének alapfeltételeit megszereztük, mert a politikai és gazdasági hatalom Magyarországon a dolgozó nép kezében van. Részletesen kitért Ries elvtárs a választások szükségességére és hangoztatta, hogy ez a választás tipikusan demokratikus választás lesz, olyan amilyen egy kapitalista Végig, a Vörös Hadsereg útjána Péterfián és a Simonyi-mon, amerre a menet elhaladt, vörös és nemzeti szinti zászlók, Lenin, Sztálin, Rákosi, Szakasits, Gerő, Rajk-képek és különböző dekorációk díszítették a házakat. A Vörös Hadsereg útja és a Csapóutca sarkán felállított tribünről nézték végig a felvonulást Horváth András elvtárs megyei, Kulcsár Ferenc elvtárs városi titkár, a Párt vezetői és a meghívottak, akik között megjelent Révész Imre református püspök is. A menet élén indulókat játszva a MÁV zenekar haladt, mögöttük lépdelt vörös zászló alatt az államvédelmi osztály díszszázada. Elől hatalmas táblán „A dolgozó nép rendjét védjük“ felírás volt látható. Utánuk a rendőrség és a honvédség diszszázada Rákosi elvtárs Véne alatt, menetelt.Megországban lehetetlen lenne. — Aki helyesli az eddig követett utat, aki komolyan akarja az új, szebb, boldogabb, független Magyarország felépítését, amelyben béke és munka s művelt emberek vannak, az tartsa kötelességének, hogy ezen a választáson leszavazzon. Aki nem szavaz le, az megtagadja a közösséget a dolgozó néppel, az nem való közénk, azt ki fogjuk közösíteni a demokratikus közösségből. A nagygyűlés ezután Horváth András elvtárs javaslatira harcos üdvözletét küldte Rákossi Mátyás elvtársnak, a Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa elnökének, majd az Internacionálé hangjaival zárult. És ezután megkezdődött a felvonulás. Tízezrek álltak sorfalat a Vörös Hadsereg útján és éljenzésből, lelkes tapsviharokból kifogyhatatlan volt a nézősereg, védjék hazánkat, a nép Magyarországát“ ,,országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján“ — hirdették a transzparensek A Szabadságharcos Szövetség díszszázada után a debreceni élmunkások, kiváló munkások, munkásújítók és Kossuth-díjasok következtek Lenin hatalmas méretű képe alatt. Soraik között ott volt dr. Sántha Kálmán, a világhírű Kossuth-díjas agysebész. Az MDP rendező gárdájának dísztábora mögött feltűnt Debrecen legnagyobb üzemének, a Vagongyárnak Pompás menete. Eől csacsifogaton vontatott kacsa jött nyakán felírással „Amerika hangja" A csacsit magas cilinderes „Samu bácsi‘‘ hajtotta. A következő kocsin az Atlanti Szövetséget jelképező ketrecben szorongott Bevin Blum és Benelux államok, s nagy igtekezettel próbálták a rácsok«« Megindul a menet a Nagyerdő felé A Petőfi téren megrendezett nagygyűlés lelátója, ahol a pártok, kövületek, a tudományos és szellemi élet kiválóságai és az egyházak képviselői helyezkedtek el. A kép jobb sarkának legszélén ott láthatjuk dv. Révész Imre püspököt is. A hallgatóság egyik csoportja. Az első sorokban a Kossuth-díjasok, élmunkások, mintagazdák, kiváló munkások és Gárdisták állanak kML mn ^- -jan ^ ^ Letették a fogadalmat a ^ ^ hehe magyar hadseregének