Néplap, 1949. július (6. évfolyam, 150-175. szám)
1949-07-01 / 150. szám
ITISZÍHTÍNX 1 ^ ^ ' ^jjjj ^|Unai. A kritika hangján A Hajlított Bútorgyárban lezajklott tervértekezlet igen alkalmas arra, hogy a tanulságokat leszűr■ de elkerüljük az ott jelentkező , kétségtelenül jelentős hibákat. A legnagyobb őszinteséggel és komoly kritikával fel kell tárnunk abákat, mert csak így érhetjük azt is, hogy a már elkövetett hibába még egyszer nem esünk vissza. A tervértekezletek célja az, hogy az üzem dolgozói élve a proletárdiktatúrában számukra biztosított jogokkal, hatékonyan és irányító módon beleszóljanak az üzem vezetésébe. Nos, a proletárdiktatúrának ez az igen döntő sajátossága nem jelentkezett a Bútorgyárban és ez volt a legszembetűnőbb különbség a Textilgyár és a Bútorgyár tervértekezlete között. Semmi olyan ok nem magyarázza a különbséget, amely a Bútorgyár számára a másik üzemmel szemben hátrányosabb helyzetet teremtene. A hibák nem külső, hanem belső körülmények miatt keletkeztek. Első és legfontosabb ok az ér-*-itekezlet előkészítésében van. A Bútorgyárban az értekezlet napján, tehát alig pár órával előbb értesültek a dolgozók arról, hogy délután 2 órakor az üzem egyik legfontosabb ügyéről, a hároméves terv legdöntőbb szakaszában elvégzendő feladatokról kell dönteniük. Ikihez csatlakozik az, hogy a dolgozók nem szereztek előre tudomást arról, hogy az értekezleten iiilyen fontos szerev vár rájuk. Amikor a hozzászólásokra került sor, akkor sem tudtak a vállalatvezető által elmondott tervekhez érdemleges módon hozzászólni már azért sem, mert a vállalatvezető beszámolója sem tartalmazott olyat, ami a tervet közelebb hozta volna a dolgozókhoz. A dolgozók nem ismerkedtek meg a problémákkal, ennélfogva nem is tudtak az értekezlet sikejéhez felszólalásaikkal hozzájárulni. Nagy általánosságban hallottak a hátralevő 1. hónap feladatairól, di az ő egyéni dolgaik, feladataik rejtve maradtak. A hibákról annyit hallottak, hogy megvannak, de a hibákat senki sem tárta fel előttük. Ez az értekezlet azonban nemcsak az előkészítés hibáit és hiányosságait tükrözte vissza. Villanásnyi időre felidézte az üzem belső munkájának és működésének lányosságait is. Mint a vállalatvezető beszámolói s útjából megtudtuk, a Bútorgyár most akar a tapasztalatcsere terén kezdeményező lépéseket tenni. — Azért csak most, mert meg akarták várni a tervismertető értekezlet ünnepélyes pillanatát. Mi lett volna, ha egy-két hónapig nem következett volna be ez a kétségkívül ünnepélyes pillanat? Várjon addig nem lett volna tapasztalatcsere a Bútorgyárban? Nem véletlen, hogy a Textilgyár tervértekezletéről szóló beszámolónk egyik alcíme így hangzott: „Egyre közelebb jön a terv”. Ebben rejlett a textilgyári értekezlet nagy értéke, amit a Bútorgyárban nem tapasztalhattunk. Bár maga a vállalatvezető felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad a tervről nagy általánosságban beszélni, ő maga esett ebbe a hibába. Ezen az értekezleten nem hallottunk sem az egyes üzemrészek konkrét feladatairól, sem a gyár legközelebbi terveiről. Nem tudtuk meg azt, hogy a ■ nost építés alatt álló üzemrész milyen célokat szolgál a telepítés után. Nem tudtuk meg, milyen beruházásokra készült a gyár .Milyen tervei vannak az utóbbi időben a 4 százalékkal megnőtt önköltség visszaszorítására. Nem tudtuk meg azt sem, hogy milyen elképzelései vannak az üzem vezetőségének a szociális és kulturális gondoskodás terem Hogy például milyen módon akarják megoldani az üzem dolgozóinak igen nagy problémáját, az üzemi étkeztetést. Hogyan akarják megvalósítani végre a dolgozó nők régi kívánságát, a napközi otthont. b Az, hogy„, az értekezlet végül r.pi rí!u-(,Va -?tta be a reményeket, feltétlenül innen ered A beszámoló nem keltette fel a dolgozók érdeklődését, így magyarázt ell mifo r mindössze heten jelentkeztek hozzászólásra, túlnyomóreszt olyanok, akik a tervébe u rt(5„e/°k ftszítésébei? hivatalosan ez:„k éSZtVettek’ Felszólalásaikban ' ‘?.n. nagy általánosságokat mondtak. Amint a Faipari Központ egyik kiküldötte jellemezte „országos méretű” felszólalások voltak ezek, az ország bármely üzemében el lehetett volna mondani, amiket itt hallottunk. A felszólalók beszéltek a kritika és ön- Tuka hatalmas jelentőségéről de nem gyakorolak kritikát, sem önkritikát. Az egyik felszólaló különösen kihangsúlyozta, hogy nem ülhetnek a babérokon, de nem mondotta el az újabb babérok szerzésének legcélravezetőbb módjait. Az általánosságban mozgó felszólalásokban a legtöbb szó a szocializmus építéséről esett. Egy pillanatra sem kételkedünk abban hogy a felszólalók következetes harcosai a szocializmus építésének. Azt azonban fontosnak tartjuk megállapítani, hogy a szocializmus azzal nem épül fel, ha erre vonatkozó akaratunkat csupán szavakkal fejezzük ki és a szocializmus eljövetelét egy tervértekezleten tényként leszögezzük A szocializmus felépítése azon is múlik, hogy az ilyen tervértekezleteket kihasználjuk-e a nagy cél érdekében? Megragadunk-eminden alkalmatarra, hogy feladatainkat világossá tegyük, ne csak mint távon celt, hanem mint legközelebbi napi feladatot. Apró, napi feladatok sikeres megoldásán, munkás hétköznapjaink összekapcsolódó, szoros egymásután következő problémáinak megoldásán keresztül juthatunk el a szocializmusba. Fz az értekezlet megerősítette „azt a hitünket is, hogy ahol az üzemvezetés nem tart szoros kapcsolatot a gyár dolgozóival, az égetően sürgős problémák felvetése helyett nagy általánosságban mozgó frázisokban merül ki a tervértekezlet tevékenysége. A Bútorgyárban a dolgozók nem vettek tevékeny módon részt a terv megalkotásában, mert egész egyszerűen nem ismerik a feladatokat. Ennek bizonyítására megemlítjük azt, hogy az üzem termelési felelőse — a gyár egyik legeredményesebben dolgozó élmunkása — sem ismeri a termelési programot. Hogyan ismerhetné azt a többi dolgozó a gépházban, a hajlítóban, az asztalos műhelyben, a tényezőben, a csomagolóban és a többi munkahelyeken. Helytelenül tennénk azonban, ha a Bútorgyár dolgozóinak a termelő munkával kapcsolatos viszonyát a tervértekezleten szerzett benyomások alapján ítélnénk meg. "Az a lelkes versenyszellem, amely az egyes brigádok munkáját áthatja, a tapasztalatcsere megszervezésére irányuló alulról jövő kezdeményezés, a munkaversenyek során elért eredmények, az egymásután alakuló új brigádok azt bizonyít fi Külügyminiszterek Tanácsának határozatai a szovjet békepolitika sikerét jelentik Visinszkij nyilatkozata a „Pravdádnak és az „Izvesztijádnak a külügyminiszterek párisi értekezletéről Moszkva: A moszkvai rádió jelenti: , A „Pravda” és az „Izvesztija” tudósítója azzal a kérdéssel fordult Visinszkij külügyminiszterhez, nyilatkozzék a Pakisban tartott külügyminiszteri értekezletről. Visinszkij nyilatkozatában többek között a következőket mondotta: Mint ismeretes az értekezlet napirendjén két kérdés szerepelt: a német kérdés és az osztrák szerződés. Az 1947-ben tartott két előző értekezlet, amelyen a német kérdést megvitatták eredménytelenül végződött, mert az Egyesült Államok, Nagybritannia és Francia-ország kormányai nem mutattak hajlandóságot a német kérdés megoldására. Emlékeztetni kell arra, hogy az Egyesült Államok és Nagybrtannia kormányai még 1946-ban irányt vettek Németország kettészakítására, félretéve azokat a kötelezettségeket, amelyeket Potsdamban vállaltak. Ez az irányvonal kezdettől fogva kudarcra volt ítélve, mert ellentmond Németország történelmi fejlődésének s Európa minden demokratikus országa és az egész világ demokratikus körei részéről elítélésre talált. A külügyminiszterek mostani ülésszakán a nyugati nagyhatalmák szükségesnek tartották, hogy négyhatalmi kozultációról állapodjanak meg a német kérdésre vonatkozólag a háromhatalmi konzultáció helyett, amelyet az utóbbi két évben alkalmaztak, durván megszegve a potsdami egyezményt. Ami az osztrák szerződés kérdését illeti, ebben annak következtében sikerült megegyezni, hogy az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormányai kénytelenek voltak megváltoztatni álláspontjukat és visszavonni azokat az ellenvetéseket, amelyeket a kelet-ausztriai volt német javakra vonatkozó jogos szovjet követelésekkel szemben emeltek. Az osztrák szer írtékról megegyezéssel más fontos kérdsek is rendeződtek, amelyek más kérdést jelentettek Jugoszlávia és Ausztria között. A Jugoszláviának Ausztriával szemben emelt területi igényeit itl ki kell jelenteni, hogy már két évvel ezelőtt Jugoszlávia képviselői a Szovjetunió háta mögött titkos tárgyalásokat folytattak Angii, megbízottaival de nem tudtak elérni semmiféle egyezményt. Világos, hogy az ilyen kulisszák mögötti tárgyalások következményeiért a szovjet kormány nem vállalhat magára semmiféle felelősséget. Megbukott az „erős kéz“ politikára Mindennek ellenére az Egyesült Államok, Nagybritannia és Francia-ország kormánya — mint a párisi külügyminiszteri értekezleten teljesen lelepleződött — , nem adták fel a reményt arra, hogy folytassák az úgynevezett „erős kéz” politikáját és ezen az úton eredményt érjenek el. Ezt a célt szolgálták azok a javaslatok, amelyek arra irányultak, hogy törvényesítsék a német kérdésben tett külön intézkedéseket, szakadár tevékenységüket és rákényszerítsék a másik tárgyaló félre a német kérdéssel kapcsolatos antidemokratikus terveiket. Nem gondoltak kevesebbre, minthogy Németország keleti övezete egyszerűen csatlakozzék a bonni tlkotmányhoz. Fogadja el a megszállási szabályzatot és rendelje alá inasát a három nyugati kormány diktatúrájának. Teljesen szabadkezet kívántak maguknak minden Németországot érintő kérdésben. A nyugati külügyminiszterek ezt a progamot akarták megvalósítani a külügyminiszteri értekezleten, de nem sikerült nekik a szovjet küldöttség szilárd álláspontja miatt. .Kénytelenek voltak más kiutat kerürni a kiakult helyzetből, más megoldást keresni a német kérdésben. Új javaslataikban már semmi utalás sem volt arra, hogy a három nyugati hatalom németországi politikája helyes volna, hanem ellenkezőleg éppen az jutott kifejezésre, hogy erőfeszítéseket kell tenni Németország gazdasági és politikai egységének helyreállítására, hogy a külügyminiszterek tanácsának következő ülésszakán elérjük azt az eredményt, amelyet ebben a vonatkozásban nem sikerült eérni. Ez természetesen semmiképpen nem lehet a nyugati hatalmak németországi politikája „helyessége” megerősítésének nevezni, mint ahogy ezt az Egyesült Államok hivatalos körei bizonyítani igyekeznek. A három nyugati miniszter eltért korábbi álláspontjától A szovjet küldöttség álláspontját meghatározta az a törekvés, hogy meggyorsítsa a német kérdés rendezését, az a cél, hogy helyreálljon Németország, mint békeszerető és demokratikus állam, előkészítsék a potsdami elvek alapján a Németországgal kötendő békeszerződést. Hogy igyekszik is a három nyugati kormány tagadni, tény mart, hogy a négy külügyminiszter megegyezése alapján kiadott hivatalos közlemény a szovjet javaslatok szellemében épült fel. A közlemény a szovjet javaslatok szellemében épült fel. A közlemény egyes pontjai mind világosan mutatják, hogy a három nyugati külügyminiszter eltért korábbi álláspontjától, amely abban állt, hogy a Szovjetunió részvétele nélkül oldják meg a német kérdéseket, mint ahogy ebben 1948-ban Londonban egymás között megállapodtak és ez év tavaszán Washingtonban is megerősítettek. ják, hogy a Bútorgyár dolgozói tudatában vannak a többtermelős, az új szocialista munkamódszerek fontosságának. A dolgozókban rejlő hatalmas lehetőségeket, az „arany tartalékot” gondos ideológiai neveléssel felszínre kell hozni. A tervértekezletnek — a márTak megtárgyalt hiányosságai mellett volnak komoly értékei is. — Két dolgozó, Kársai elvtárs a szabászoktól. Kovács elvtárs a ha jutóktól, felszólalásaikkal mutatót adtak abból, hgyan kell a dolgozóknak saját üzemük problémáit megoldáshoz segíteni. A tervértekezlet ennek alapján két tanulságot szolgáltatott. Az egyik az üzem hivatalos vezetősége sámára az, hogy a tapasztalatokat leszűrve, megkeresik a dolgozókkal a legszorosabb kapcsolatot, mert a Bútorgyár dolgozói csakúgy, mint az ország többi üzemeinek dolgozói, az irányításra, az üzem és ország vezetésére leginkább hivatottak. A másik tanulság az üzem valóságos gazdái, a dolgozók számára az, hogy a jövőben fokozottabb módon kell beleszólniuk az üzem vezetésébe, ha azt akarják, hogy a felszólalók által kifejezett távoli szépséges céljukat, a szocializmust megvalósíthassák. Ezeket a tapasztalatokat szűrtük le a Bútorgyár értekezletén. Ha ilyen módon kiértékeltük az értekezletet, csak akkor fogadhatjuk el az üzemi bizottsági elnök megállapítását, amely szerint a bútorgyári tervértekezlet értékes és hasznos tanulságokat hozott mindnyájunk számára. MOCSÁR GÁBOR A párisi értekezlet eredményei A Külügyminiszterek Tanácsa, párisi ülésszakának eredményeiről szólva rá kell mutatni a legfontosabb eredményekre: ez annak a politikának kétségtelen sikertelensége, amely Németország kettészakítása, a nemzetközi kapcsolatok kiélezésére irányult és kétségtelen sikere annak a politikai irányvonalnak, amely Németország egységének helyreállítására, a nemzetközi kapcsolatok megjavítására, a nemzetközi együttműködés medjára irányul.