Néplap, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-01 / 228. szám
Tiszámon 1949 X 1. SZOMBAT VI. évi 228 Ara 60 fillér Közel 12 millió forint Tervkölcsönt jegyzett estig Hajdú megye és Debrecen Rákosi Mátyás elvtárs hatalmas útmutató beszéde a nagybudapesti pártaktiva előtt Pártunk tanult a Rajk-kémbanda ügyéből — A Magyar Népköztársaság is semmisnek tekinti a Jugoszláviával kötött szerződés? — Még jobban megerősítjük demokratikus honvédségünket — Tovább emeljük iparunk termelékenységét — Mezőgazdaságunk szocialista szektora novemberben eléri vetésterületünk 7 százalékát — Hazánk fejlődése legteljesebb összhangban áll a nagy Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártjának vezére péntek délután nagy beszédben ismertette a jelenlegi politikai helyzetet és az abból adódó feladatainkat, az MDP nagybudapesti pártaktívája előtt. Kovács István elvtárs megnyitószavai után az egyébegyütt budapesti kommunisták perceken keresztül éltették Sztálin és Rákosi elvtársakat, majd a taps elültével Rákosi elvtárs megkezdte beszédét: hadát hívták meg a szabadságharc idején Jugoszláviába. — Most már tudjuk, hogy Titoék egyik főgondja a felszabadító háború alatt az volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igazi fia pusztuljon el ebben a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője nemcsak arról rántotta le a leplet, hogy Titonak a háború alatt gyanús tárgyalásai voltak a németekkel, de arról is, hogy százával ölette le azokat a szabadságharcosokat, akik az amerikai imperialistákal ,szemben a Szovjetunióban látták népük támogatóját. — Most már tudjuk Rajk vallomásából, hogy az egész jugoszláv „szocializmus” csak a látszatra készül, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllal hozták létre, hogy Titoék így hatásosabban tudják leplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szovjetúnióval szemben. A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nem, volt leverve, addig az imperialisták Tito Jugoszláviáját mint stratégiai tartalékot kezelték. Ennek a tartaléknak ez időben külön jelentőséget adott az, hogy szocialistának tudta magát lejátszani s mint ilyen, a népi demokráciák országaiban kémei, diplomáciája és befolyása révén nagy segítséget tudott nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szemben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, amikor a jugoszláv árulók amerikai urai a stratégiai tartalékot, Tito bandáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni. Rankovics erről nyugodtan azt mondta Rajknak, hogy „a felszabadulás után, 1945-ben, 46-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugodtan maradhat a háttérben, kijátszva látszólagos forradalmiságát, a Szovjetúnió és a többi népi demokratikus országok felé. Neki, már mint Jugoszláviának, akkor kellemetlen feladatokat a Szovjetúnió ellen és a népi demokráciák ellen nem kellett vállalnia. Szovjetunió vezette béketábor ügyével A magyar dolgozó nép másfél nap alatt több, mint 6 millió forinttal túljegyezte az 500 milliós Ötéves Tervkölcsönt Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát Tisztelt Pártaktiva! — Összehívtuk Pártunk nagybudapesti vezetőit, hogy megtárgyaljuk velük Rajk és kémbandájának felszámolásával kapcsolatban a tanulságokat és azokat a teendőket, amelyek a legközelebbi időben Pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állnak. — Rajk kombandájának leleplezése ma már teljes jelentőségében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát, amely beszivárgott soraink közé és a Párton, a népi demokrácián belül készült titokban arra, hogy minden vívmányunkat megsemmisítse. A leleplezéssel kapcsolatban fény derült az amerikai imperialisták stratégiai tervére, amely nem kevesebbett tűzött ki célul, minthogy az új világháború bevezetéseképpen az összes népi demokráciákat kiszakítsa a Szovjetunió vezette békefrontból és az imperialisták táborába vigye át. — Egy esztendő óta arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai imperialisták nagyon magabiztos hangon beszéltek valami „Operation X” nevű tervről, amelynek egyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanakkor hallottunk úgynevezett mélyértelmű fejtegetéseket arról, hogy az elmúlt két világháború tapasztalatai alapján helytelen volna az imperialisták részéről totális háborúra venni az irányt, azaz olyan háborúra, amely egyszerre az egész Szovjetunió vezette békefront megsemmisítését tűzi k ki célul. E helyett ezen az imperialista hangok bizonyos korlátolt, körülhatárolt célok érdekében folytatandó háborúra akartak irányt venni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciáknak leszakítása a Szovjetúnió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a hidegháború, az a fokozódó kardcsörtetés, amelynek a berlini légihíd csak egy része volt, hozzátartozott a terv előkészítéséhez. Az imperialisták e korlátolt tervének tengelye és alapja az az árulókból, kémekből, Gestapo-ügynökökből álló banda lett volna, amely ma Jugoszlávia élén áll. Ennek a gyülevész bandának lett volna az a feladata, hogy az amerikai imperialisták megbízásából faltörő kosként szerepeljen a népi demokráciák ellen. Rajkék leleplezése végre a maga meztelenségében megvilágította a jugoszláv árulók üzelmeit. A Rajk-per folyamán teljes fény derült a Tito-bandának az imperialistákkal való kapcsolataira is A Rajk-per folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy Tito és bandájának árulása nem tavaly júniusban kezdődött, hogy ennek a bandának tagjai külön és együttvéve hosszú esztendők óta, mint rendőrspiclik, kémek, besúgók, provokátorok, vagy Gestapo-ügynökök dolgoztak. Az is bizonyítást nyert, hogy a rájuk vonatkozó kompromittáló iratok a Gestapo irattárából az Egyesült Államok kémszolgálatának a kezébe kerültek és hogy a jugoszláv vezetők ma ugyanúgy végrehajtják az amerikai imperialisták és a kémek utasításait, mint ahogy Rajk végrehajtotta Horthy rendőrségének, később az amerikai és a jugoszláv kémszervezeteknek a parancsait. Most már tudjuk, hogy a jelenlegi jugoszláv vezetők jelentékeny részét 1941-ben a Gestapo küldte haza a francia internáló táborból. Fény derül ezzel kapcsolatban a jugoszláv szabadságharcokra is. Most már tudjuk, hogy mintSpanyolországban, a hősök mellett ott settenkedtek az árulók, a Rajkok is, úgy Jugoszláviában a fasiszták ellen önfeláldozóan küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett ott nyüzsögtek a Titok, a Rankovicsok, Kardeljek, Gyilaszok és a többi rendőrspiclik, akiknek egyik legondja a szabadságharc folyamán az volt, hogy a jugoszláv nép legjobb fiainak, Arszo Jovanovicsnak, Zsuljevicsnak, Hebrangnak küzdelmét ellensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy Ti,toék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egész Jugoszlávia lett a népi demokráciák elleni imperialista támadópolitika rohamcsapata . A reakciós erők veresége után azonban — mintt Rankovics mondotta — a helyzet annyira megváltozott, hogy Jugoszláviának az addigi tartalékszerepet betöltő mivoltát fel kellett adni és magának, Jugoszláviának kellett előtérbe lépnie. — Jugoszlávia lett a népi demokratikus kormázati rendszernek megdöntésére való harcban a rohamcsapat. — Nálunk, az országon ez annyit jelentett Rajk és bandája utasítás!;] )ott arra, hogy fegyveresek állítsák vissza Magyarország a kapitalizmust. Ebben az utat nemcsak az volt benne, de ország minden reakciós ere támaszkodni, de a terv .j^^^L/.asához megkapták volna,"ar~aníél-amerikai zónában összegyűjtött nyilasokat, csendőröket, horthysta tiszteket és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét. Az ilyen fegyveres orvtámadás kiegészítő része lett volna valami nemzetközi konfliktus, amelynek le kellett volna kötnie a Szovjetúnió erejét és ugyancsak kiegészítő részei lettek volna különböző zavargások, köztük a katolikus reakció mozgósítása, amely, a többi népi demokráciák számára megnehezítette volna, hogy az így megtámadott Aagyarország segítségére siessenek. Ennek a tervnek a fényénél értjük meg többek között, hogy miért tartott és tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. .Ez a hadsereg tudvalevőleg időnként 700.000 főt számol. Ma már világos, hogy Tito Itt is amerikai gazdáinak utasításait követte, akik a jugoszláv katonák vérével hajtották volna végre tervüket, híven ahhoz a politikájukhoz, amely szerint más kezével kell kikapartatni a gesztenyét a tűzből. ■— Ez volt az „Operation X”, az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizonyítja, hogy a mohó imperialista rablók és Gestapo-iskolát járt provokátorok, Tito, Rankovics, Gyi- Iasz, közös szerzeménye. A Rajkbanda leleplezése fényt vetett ezekre az aljas tervekre és mellékesen fényt vetett arra is, hogy a" jugoszláv árulók nem az idén augusztusban határozták el, hogy a görög szabadságharc megfojtásához segédkezet nyújtanak, hanem már, amint Rankovics ezt Rajskai közölte, tavaly kész volt a terv Tito és a görög monarchofasiszták együttműködésére. Fény derültarra is, hogy Dávidszenty és társainak demokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem szerves része volt az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik közös üzelmeinek. Rankovics jugoszláv belügyminiszter — mint Rajk közli — „aláhúzta azt, hogy figyeljek fel arra, hogy már abban az időben, tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty minden eddiginél súlyosabb, élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a Saját feje és meggyőződése alapján történik". Tito és Mindszenty együttes támadását a magyar népi demokrácia ellen Amerika irányította . A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vetni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül A Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzendülésta kormány intézkedéseivel szemben. Mindszenty most a különböző nagyhatalmi körök sugallatára és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben". Ezze kapcsolatban Rajk rámutatott arra, hogy a reakciós katolikus klérus megmozdulásait Csehszlovákiában és Lengyelországban ő azonnal úgy értékelte, mint az amerikaiak által megrendezett, Mindszentyvel párhuzamos akciókat. Végül fény derült arra is, mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titoék és Rajkék terve sikerül. A kép, amelyik kialakul, valóban megdöbbentő. — Ha a terv sikerül, Magyarország afféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg és amelyet Tito spiclijei, Rajk Lászlók.