Néplap, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

Tiszámon 1949 X 1. SZOMBAT VI. évi 228 Ara 60 fillér Közel 12 millió forint Tervkölcsönt jegyzett estig Hajdú megye és Debrecen Rákosi Mátyás elvtárs hatalmas útmutató beszéde a nagybudapesti pártaktiva előtt Pártunk tanult a Rajk-kémbanda ügyéből — A Magyar Népköztársaság is semmisnek tekinti a Jugoszláviával kötött szerződés? — Még jobban megerősítjük demokratikus honvédségünket — Tovább emeljük iparunk termelékenységét — Mezőgazdaságunk szocialista szektora novemberben eléri vetésterületünk 7 százalékát — Hazánk fejlődése legteljesebb összhangban áll a nagy Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártjának vezére péntek délután nagy beszédben ismertette a jelenlegi politikai helyzetet és az abból adódó feladatainkat, az MDP nagybudapesti pártaktívája előtt. Kovács István elvtárs meg­nyitószavai után az egyébegyütt bu­dapesti kommunisták perceken ke­resztül éltették Sztálin és Rákosi elvtársakat, majd a taps elültével Rákosi elvtárs megkezdte beszédét: hadát hívták meg a szabadságharc idején Jugoszláviába. — Most már tudjuk, hogy Ti­­toék egyik főgondja a felszabadító háború alatt az volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igazi fia pusztuljon el ebben a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője nemcsak arról rán­totta le a leplet, hogy Titonak a háború alatt gyanús tárgyalásai voltak a németekkel, de arról is, hogy százával ölette le azokat a szabadságharcosokat, akik az ame­rikai imperialisták­al ,szemben a Szovjetunióban látták népük támo­gatóját. — Most már tudjuk Rajk vallo­másából, hogy az egész jugoszláv „szocializmus” csak a látszatra ké­szül, csak engedmény volt a dol­gozó jugoszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllal hozták létre, hogy Titoék így hatásosabban tud­ják leplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szov­­jetúnióval szemben. A per rávilágí­tott arra, hogy amíg a népi demo­kráciákban a régi rend, a reakció nem, volt leverve, addig az impe­rialisták Tito Jugoszláviáját mint stratégiai tartalékot kezelték. En­nek a tartaléknak ez időben külön jelentőséget adott az, hogy szo­cialistának tudta magát lejátszani s mint ilyen,­ a népi demokráciák országaiban kémei, diplomáciája és befolyása révén nagy segítséget tudott nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szemben. Ami­kor azonban a harc eldőlt, a reak­ciót a népi demokráciák leverték, amikor a jugoszláv árulók ameri­kai urai a stratégiai tartalékot, Tito bandáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni. Ranko­­vics erről nyugodtan azt mondta Rajknak, hogy „a felszabadulás után, 1945-ben, 46-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyu­godtan maradhat a háttérben, ki­játszva látszólagos forradalmisá­­gát, a Szovjetúnió és a többi népi demokratikus országok felé. Neki, már mint Jugoszláviának, akkor kellemetlen feladatokat a Szovjet­únió ellen és a népi demokráciák ellen nem kellett vállalnia. Szovjetunió vezette béketábor ügyével A magyar dolgozó nép másfél nap alatt több, mint 6 millió forinttal túljegyezte az 500 milliós Ötéves Tervkölcsönt Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát Tisztelt Pártaktiva! — Összehívtuk Pártunk nagy­­budapesti vezetőit, hogy megtár­gyaljuk velük Rajk és kémbandá­jának felszámolásával kapcsolatban a tanulságokat és azokat a teendő­ket, amelyek a legközelebbi időben Pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állnak. — Rajk kombandájának leleple­zése ma már teljes jelentőségében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát, amely beszivárgott so­raink közé és a Párton, a népi de­mokrácián belül készült titokban arra, hogy minden vívmányunkat megsemmisítse. A leleplezéssel kap­csolatban fény derült az amerikai imperialisták stratégiai tervére, amely nem kevesebbett tűzött ki célul, minthogy az új világháború bevezetéseképpen az összes népi demokráciákat kiszakítsa a Szovjet­unió vezette békefrontból és az im­perialisták táborába vigye át. — Egy esztendő óta arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai im­perialisták nagyon magabiztos han­gon beszéltek valami „Operation X” nevű tervről, amelynek egyik fon­tos része abban állt, hogy benyo­mulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanakkor hallottunk úgynevezett mélyértelmű fejtegeté­seket arról, hogy az elmúlt két vi­lágháború tapasztalatai alapján helytelen volna az imperialisták ré­széről totális háborúra venni az irányt, azaz olyan háborúra, amely egyszerre az egész Szovjetunió ve­zette békefront megsemmisítését tűzi k ki célul. E helyett ezen az im­perialista hangok bizonyos korlátolt, körülhatárolt célok érdekében foly­tatandó háborúra akartak irányt venni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciáknak leszakítása a Szovjetúnió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a hidegháború, az a fokozódó kardcsörtetés, amelynek a berlini légihíd csak egy része volt, hozzá­tartozott a terv előkészítéséhez.­­ Az imperialisták e korlátolt tervének tengelye és­ alapja az az árulókból, kémekből, Gestapo-ügy­­nökökből álló banda lett volna, amely ma Jugoszlávia élén áll. En­nek a gyülevész bandának lett vol­na az a feladata, hogy az amerikai imperialisták megbízásából faltörő kosként szerepeljen a népi demo­kráciák ellen. Rajkék leleplezése végre a maga meztelenségében megvilágította a jugoszláv árulók üzelmeit. A Rajk-per folyamán teljes fény derült a Tito-bandának az imperialistákkal való kapcsolataira is A Rajk-per folyamán nyilván­valóvá vált, hogy Tito és bandájá­nak árulása nem tavaly júniusban kezdődött, hogy ennek a bandának tagjai külön és együttvéve hosszú esztendők óta, mint rendőrspiclik, kémek, besúgók, provokátorok, vagy Gestapo-ügynökök dolgoztak. Az is bizonyítást nyert, hogy a rá­juk vonatkozó kompromittáló ira­tok a Gestapo irattárából az Egye­sült Államok kémszolgálatának a kezébe kerültek és hogy a jugo­szláv vezetők ma ugyanúgy végre­hajtják az amerikai imperialisták és a kémek utasításait, mint ahogy Rajk végrehajtotta Horthy rendőr­ségének, később az amerikai és a jugoszláv kémszervezeteknek a parancsait.­­ Most már tudjuk, hogy a je­lenlegi jugoszláv vezetők jelenté­­keny részét 1941-ben a Gestapo küldte haza a francia internáló tá­borból. Fény derül ezzel kapcsolat­ban a jugoszláv szabadságharcokra is. Most már tudjuk, hogy mint­­Spanyolországban, a hősök mellett ott settenkedtek az árulók, a Raj­kok is, úgy Jugoszláviában a fa­siszták­ ellen önfeláldozóan küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugo­szláv hősök mellett ott nyüzsögtek a Titok, a Rankovicsok, Kardeljek, Gyilaszok és a többi rendőrspiclik, akiknek egyik legondja a szabad­ságharc folyamán az volt, hogy a jugoszláv nép legjobb fiainak, Ar­­szo Jovanovicsnak, Zsuljevicsnak, Hebrangnak küzdelmét ellensúlyoz­zák. Most már tudjuk, hogy Ti­,­toék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egész Jugoszlávia lett a népi demokráciák elleni imperialista támadópolitika rohamcsapata . A reakciós erők veresége után azonban — mintt Rankovics mon­dotta — a helyzet annyira megvál­tozott, hogy Jugoszláviának az ad­digi tartalékszerepet betöltő mivol­tát fel kellett adni és magának, Jugoszláviának kellett előtérbe lép­­nie. — Jugoszlávi­a lett a népi demo­kratikus korm­ázati rendszernek megdöntésére való harcban a rohamcsapat. — Nálunk, az országon ez annyit jelentet­t Rajk és ban­dája utasítás­­!;] )ott arra, hogy fegyveres­ek­ állítsák vissza Magyarország a kapitalizmust. Ebben az utat nemcsak az volt benne, de ország minden reakciós ere támaszkodni, de a terv .j^^^L/.asához meg­kapták volna,"ar~aní­él-amerikai zó­nában összegyűjtött nyilasokat, csendőröket, horthysta tiszteket és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét.­­ Az ilyen fegyveres orvtáma­dás kiegészítő része lett volna va­lami nemzetközi konfliktus, amely­nek le kellett volna kötnie a Szov­­­jetúnió erejét és ugyancsak kiegé­szítő részei lettek volna különböző zavargások, köztük a katolikus re­akció mozgósítása, amely, a többi népi demokráciák számára megne­hezítette volna, hogy az így meg­támadott A­agyarország segítségé­re siessenek.­­ Ennek a tervnek a fényénél értjük meg többek között, hogy miért tartott és tart Jugoszlávia­ gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. .Ez a hadsereg tudva­levőleg időnként 700.000 főt szá­mol.­­ Ma már világos, hogy Tito Itt is amerikai gazdáinak utasítá­sait követte, akik a jugoszláv ka­tonák vérével hajtották volna vég­re tervüket, híven ahhoz a politi­kájukhoz, amely szerint más kezé­vel kell kikapartatni a gesztenyét a tűzből. ■— Ez volt az „Operation X”, az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizo­nyítja, hogy a mohó imperialista rablók és Gestapo-iskolát járt pro­vokátorok, Tito, Rankovics, Gyi- Iasz, közös szerzeménye. A Rajk­­banda leleplezése fényt vetett ezek­re az aljas tervekre és mellékesen fényt vetett arra is, hogy a"­ jugo­szláv árulók nem az idén augusz­tusban határozták el, hogy a görög szabadságharc megfojtásához se­gédkezet nyújtanak, hanem már, amint Rankovics ezt Rajskai kö­zölte, tavaly kész volt a terv Tito és a görög monarchofasiszták együttműködésére. Fény derült­­arra is, hogy Dávidszenty és tár­sainak demokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelen­ség, hanem szerves része volt az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik közös üzelmeinek­. Ran­kovics jugoszláv belügyminiszter — mint Rajk közli — „aláhúzta azt, hogy figyeljek fel arra, hogy már abban az időben, tehát 1948 októ­berében, amikor én vele beszélget­tem, Mindszenty minden eddiginél súlyosabb, élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a Sa­ját feje és meggyőződése alapján történik"­. Tito és Mindszenty együttes támadását a magyar népi demokrácia ellen Amerika irányította . A népi demokratikus orszá­gokban a további demokratikus szo­cialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vetni. Azt is mondotta Ranko­vics, hogy az iskolák államosítása körül A Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzendü­lést­­a kormány intézkedéseivel szemben. Mindszenty most a kü­lönböző nagyhatalmi körök sugal­latára és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, feb­­ruárra, 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyé­ben, városban, járásban, a falvak­ban hasonló zendülések robbanja­nak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben". Ezze­ kapcsolatban Rajk rámutatott arra, hogy a reakciós katolikus klérus megmozdulásait Csehszlovákiában és Lengyelországban ő azonnal úgy értékelte, mint az amerikaiak által megrendezett,­ Mindszentyvel pár­huzamos akciókat.­­ Végül fény derült arra is, mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titoék és Rajkék terve sikerül. A kép, amelyik kialakul, valóban megdöb­bentő. — Ha a terv sikerül, Magyaror­­szág afféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a bel­grádi csatorna egyéb szemete al­bérletbe kapott volna meg és ame­lyet Tito spiclijei,­­ Rajk Lászlók.

Next