Néplap, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-01 / 51. szám

VIII. évfolyam, 51 szám. Bátor kezdeményezésre van szükség ,­» régi, az ócska, a meg­szokott, veszedelmes gátnak, szörnyű féknek bizonyul és nem egyszer ez az egyik leg­veszedelmesebb esenségü­l ii.“ Rákosi Mátyás: Beszéd a sztahanovisták I. Országos Tanácskozásán. a Tegnapelőtt ért véget a sztahan­novistá­k 1. Országos Tanácskozá­sa. A Tanácskozás tanulságai kö­zül az egyik, a legmegfontolandóbb Rákosi elv­társ fentebb idézett megalapítása. Nézzük csak, ho­gyan is állunk ezzel a kérdéssel általában, és különösen Debrecen­ben. A felszabadulással, a dicső S Szovjet Hadsereg segítségével, a Szovjetunió támogatásával leráz­tuk magunkról a múltnak egyik bilincsét: az elnyomó, kizsákmá­nyoló Horthy-rendszert. Ezután megszüntettük a régi, az ócska, az elavult és idejét múlta földes­úri rendszert is, amely parasztsá­gunk és különösen földnélküli pa­rasztságunk fejlődését megakadá­lyozta­ Végül az elmúlt évek ered­ményei és tervszerű harcai nyo­mán a Kommunisták Pártja veze­tésével a régi, a megszokott és a fejlődést gátló kapitalista rendszer igen sok maradványát is félredob­­tuk, a kapitalisták, gyárosok, föl­desurak és híveik kezéből a dol­gozó parasztsággal szövetséges munkásosztályé a hatalom, tehát ezen a téren is szakítottunk a ré­givel, a megszokottal, az elavult­tal és újat teremtettünk. Megte­remtettük a nagy Szovjetúnió pá­riája és tapasztalatai nyomán és a nagy Sztálin tanításai alapján az az államformát, a proletárdikta­túrát, amely a munkásosztály és a dolgozó parasztság megbontha­tatlan szövetségén alapszik. Ezek voltak eredményeink a régi lerombolásában és az új meg­teremtésében és ezek az eredmé­nyek roppant fejlődési távlatokat nyitottak meg a magyar dolgozó nép előtt. A dolgozó parasztság megkapta a földesurak földjeit és soha eddig el nem ért éle­tszóvo­­nalat tudott magának biztosítani az elmúlt évek alatt is, és még nagyobb fejlődés előtt álll, mert le­rázza magáról a megszokott, a ré­gi, az elavult egyéni és­­n­yomorú­­ságos gazdálkodás formáit és a föld társas megművelésén­ek útjá­ra lép. A munkásosztály életszín­vonala is szakadatlanul emelke­dett az elmúlt évek alatt, bár rop­pant áldozatokat kellett hoznia az ország újjáépítése és fejlődése ér­dekében. Számtalan vezető állást és hivatalt töltenek be a felszaba­dult munkásosztály tagjai. Ezen a téren is szakítottun­ik a régivel, a megszokottal, az elavulttal és a helytelennel, mert ezek az elvtár­sak legtöbbször sokkal jobban megállják a helyüket, mint az is­kolai végzettséggel ugyan rendel­kező, de sokszor begyepesedett fejű régi hivatalnokok. Ha hazánk­ban szétnézünk, a legtöbb helyt azt látjuk, hogy merészen bátran szakítottunk már a régivel és újat teremtettünk a régi helyett. Vannak azonban helyek, ahol nem merünk, sőt sok hely, ahol nem is eléggé akarunk szakítani a régivel, a megszokottal, az el­avulttal, pedig ezek a mi legvesze­delmesebb ellenségeink közé tar­toznak. Ezt állapította meg Rákosi elvtárs a Tanácskozáson. A debreceni üzemekben igen sok újítás történt, bár az újítási javaslatok száma korántsem üti me­­­, a­ Szíriát mérták el Ezút­tal azonban nem erről van szó, hanem azt kell, hogy megállapít­suk, hogy az újítások kivétel nél­kül egyes munkások kezdeménye­zései voltak. Sokszor, mint ezt a MÁV. műhely (Vagongyár) példá­ján láttuk, az üzem vezetősége nemhogy segített volna az újítók­nak, hanem egyenesen akadályoz­ta az újítási javasatok elkészíté­sét. Más esetekben, mint ez a Hajlított Bútorgyárban, vagy a HÉV-nél történt, az újítók maguk­ra hagyatva, az üzem vezetőségé­től nem támogatva, készítették el újításaikat, amelyet azután nem egy esetben jutalmaztak is. Elég az hozzá, hogy az újító mozgalom a legtöbb debreceni üzemben nem volt eléggé szervezett és nem él­vezett kellő támogatást a vállalat vezetősége részéről, kivéve az egyetlen Textilműveket, ahol való­ban tervszerűen összedolgozott a technikai személyzet a vezetőség­gel és a munkásokkal. Ennek az­után mutatkozik is az eredmé­nye: a termelés állandóan növek­szik és egyre magasabb százalékot érnek el az üzem sztahanovistái. Éppen a Textilgyár példája bi­zonyítja, hogy a Sztahánov-mozga­­lom csak ott fejlődhet ki, csak ott lehet eredményes, ahol a vállalat minden dolgozója a nagy cég érde­kében együtt tud és együtt is akar dolgozni. A sztahanovizmus nem csupán magasabb teljesít­ményt jelent, hanem egyben azt is jelenti, hogy a sztahanovista gyö­keresen szakított a régi termelési módszerrel, felrúgta a régit és új módszert valósított meg. A szta­hanovisták — mondja Sztálin elv­társ — ,,művelt és technikailag képzett emberek, akik munkájuk­ban a pontosság és a szabatosság példaképét adják, akik értékelni tudják az idő szerepét a munká­ban, és megtanulták, hogy az időt nemcsak percek­kel, hanem másod­percekkel is kell mérni". Az idő felhasználása azonban azt is je­lenti, hogy a munkát a szervezett­ség elérhető legtökéletesebb fo­kára emeljük, ezt pedig egy mun­kád, magára hagyatva, nem tudja véghez vinni, akármennyire is szá­mol a másodpercekkel, ehhez az üzem vagy­ az üzem részlegének összefogása szükséges. De az üzem összes munkásainak összefo­gása egyúttal nem egy sztahano­vista kiemelkedését teszi lehető­vé, hanem többet, sőt lehetséges az is, hogy az egész üzemet a munka termelékenységének szta­hanovista fokára emeli. Azonban ez nem lehetséges, ha a régi termelési módszerekhez ra­gaszkodunk, ha nem rúgjuk fel ezeket, ha nem alkotunk meg úja­kat. Ez a legfontosabb feladat-Bátran neki kell fogni a kezde­ményezésnek, a Vagongyárban csakúgy, mint a Hajlított Bútor­gyárban vagy a Bőrgyárban. A Bőrgyár kivételével Debrecenben, még sehol nem alakult­­meg egy kísérleti műhely vagy laborató­rium. A vállalatvezetők nagy része nem állapította még meg, hogy a jelenlegi, a régi, az elavult mun­kamódszerek rosszak, gátjaivá vál­tak a termelésnek, tehát szakítani kell velük. Jók voltak a tőkés­rendszer alatt, de nem jók ne­künk. Elég volt, ne hordjuk to­vább az ura­ságok elviselt ruháit- Bátor kezdeményezésre van szük­ség minden debreceni üzemben, minden üzem minden egyes rész­legében, mert ez fejlődésü­in­k meg­gyorsításának és ellenségeink le­győzésének alapja. G. L. ÁRA 50 FILLÉR Szerda, 1950 március 1. Leszállítják a Szovjetunióban az élelmicikkek és az iparcikkek árát A Szovjetunió minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bi­zottságának határozata alapján az 1940-ben elért új hatalmas termelési sikerek következtében 1950 március 1-től leszállítják a Szovjetunióban az élelmicikkek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árát. Az 1950 március 1-i árleszállítás szám szerint a harmadik a Szovjetúnióban, melynek eredménye­képpen a lakosság egy év alatt nem kevesebb, mint kí­t milliárd rubel nyereségre tesz szert. A Szovjetunióban a rubel tírfolyamát aranyalapra helyezik és a külföldi valutákhoz viszonyítva felemelik az árfolyamát A Szovjetunió minisztertanácsa elre­delte, hogy 1930 március 1-étől kezdve megszünteti a rubel árfolyamának dolláralapon való meghatározását és a rubel arany tartalmának megfele­lően áttér a sokkal szilárdabb arany alapra. Ezáltal a rubel árfolyama a külföldi valutákhoz viszonyítva, nagy mértékben emelkedik. Világszerte fokozódik a békemozgal­om A magyar nők fokozott termelő munkával készülnek a nemzetközi nőnap megünneplésére Jó­ború Magda elvtársnő nyilatkozata A március 1.-i Nemzetközi Nő­napot a béke harcos védelme je­gyében ünnepük a nők százmilliói szerte a világon. A Nemzetközi Nőnappal kapcsolatos előkészüle­tekről Jóbel­y Magda, az MNDSZ főtitkára a következő nyilatkoza­tot adta a MTI munkatársának: " A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség múlt év novemberé­ben tartott­ moszkvai tanácsülé­sén felhívta a világ asszonyait a békeharc fokozására és március 8.-ának minden eddiginél nagyobb szabású megünneplésére. Ennek megfelelően folynak az előkészü­letek világszerte. A Szovjetunió­ban nemcsak a nők, de az egész szovjet nép m­egünnepli március 8.-át, a nők munkahelyeit feldí­szítik, megajándékozzák őket, az egész szovjet társadalom ünnepli a kommunizmus építésében jelen­tős szerepet játszó szovjet nőket. Nagyszabású előkészületek foly­nak Olaszországban és Franciaor­szágban is, ahol a dolgozó nők és a háziasszonyok ezen­­ a napon nagygyűléseken köve­telik a háborús előkészületeit megszüntetését. Hasonló nagygyűléseket tartanak az asszonyok Angliában, az Egye­sült Államokban és a világ többi országaiban is.­­ A magyar nők szintén a békéért folyó harc jegyében készülnek március 8.-ára s elsősorban a termelő munkában való fokozott részvételükkel, jobb és több termeléssel kívánják erő­síteni a nemzetközi béketábor magyar frontját. Az üzemekben dolgozó nők felajánlásokat tesz­nek, bekapcroódnak az egyéni versenybe, bo­rdokat alakítanak. Az üzemek igozó asszonyai ál­talában összekötik március 8.-i. felajánlásaikat az április 4.-i elő­készületekkel és arra töreksze­nek, hogy minél nagyobb lendüle­tet adjanak velük annak a mozga­­lomnak, amely hazánk felszabadí­tásának ötödik évfordulóját ki­magasló termelési eredményekkel kívánja megünnepelni.­­ A falvak dolgozó női is mél­tó módon akarják megünnepelni a Nemzetközi Nőnapot. A termelő­szövetkezeti csoportokban több helyen alakítanak női brigádokat, így pl. a dombegyházi, makói, sá­pi termelőszövetkezeti csoportok­­lótagjai bejelentették, hogy márc­­ius 8-ra brigádot alakítanak. A magyar nők nemzetközi szo­lidaritásuknak kifejezést kíván­nak adni azzal is, hogy március 8-ra leveleket, ajándékokat kül­denek a különböző országok asszo­nyainak. A legtöbb levél és aján­dék a hős szovjet asszonyoknak Olaszország minden részében nagy sikereket ér el a békemozga­lom, amelybe pártállásra való te­kintet nélkül a lakosság egyre szélesebb rétegei kapcsolódnak be. A nápoly városi tanács egy­hangúlag napirendi javaslatot fo­­gadott el, amelyben szükségesnek tartja, hogy 1. a nagyhatalmak kössenek megállapodást a fegyverkezés verseny megállítására, 2. hárítsák el az atombombázá­­sok szörnyű veszedelm­ét, 3. vessenek véget az ideghábo­rúnak és állítsák helyre a bizal­­mat a népek között A nápolyi vá­rosi tanács napirendi határozatát átadták a polgármesternek azzal a felhívással, hogy juttassa el az olasz kormányhoz. .készül. A diósgyőri vasgyárban dolgozó nők 1000 forint értékű ruhaneműt küldenek az olasz gyermekeknek. Tolna megye asz­­szonyai a hős vietnami nők szá­mára készítettek ajándékokat. Március 8-án a magyar nők országszerte gyűléseket ren­deznek, amelyeken kifejezés­re juttatják harcos szolidari­tásukat valamennyi ország harcos asszonyaival, a Szov­­jetúnió iránti szeretetüket és hűséges ragaszkodásukat, a háborús uszítók, az imperialisták iránti engesztelhetetlen gyűlöletü­ket. Mindezek az előkészületek és ünnepségek nagyban hozzájárul­nak ahhoz, hogy a magyar főtár­sadalom még szélesebb rétegei kapcsolódjanak be a béke megvé­déséért egyre fokozódó erővel fo­lyó nagy nemzetközi küzdelembe. — fejezte be nyilatkozatát Jóbo­­ra Magda. Dunn, az Egyesült Államok ró­mai nagykövete a napokban Bo­lognába érkezett, hogy ott meg­nyissa az amerikai tájékoztató iroda székházát. Bologna dolgo­zói az amerikai nagykövetet nagy­szabású béketüntetésekkel fogad­ták. A bolognai üzemekben röp­­gyűléseket tartottak és azokon el­fogadott békehatározatokat eljut­tatták az amerikai nagykövethez. Olaszország demokratikus tö­megei felkészültek a nemzetközi békeküldöttség fogadására és üd­vözlésére. A küldöttség­ kedden akarja átnyújtani békefelhívását az olasz parlamentnek. Az olasz béketanács szombati ülésén Sereni kommunista szenátor ismertette az olasz békemozgalom sikereit. Terjed a békemozgalom Olaszországban

Next