Néplap, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-01 / 77. szám

032 ÁPRILIS 1 KEDD LEMARADT A BEGYŰJTÉSBEN: PÜSPÖKLADÁNY KÖLÖNC A JÁRÁS NYAKÁN! A begyűjtésben hátul kullog. A mulasztásokat, hibákat látva ezért nyilatkozik igy Rohács József elv­­társ, járási párttitkár: — Püspökladány kölönc a járás nyakán! A múlt esztendőben, a begyűjtés idején is így volt: az egész me­gyére szégyent hoztak a ladányiak, mert a baromfi- és tojásbegyűjtés­­ben való csúfos lemaradásért Ladánytól megvonta a minisz­ter a szabadpiaci értékesítés jogát. Jogosan kérdik, most mit tett a püspökladányi tanács, hogy meg­javuljon munkája, de érje ez év­ben újabb szégyen? Ne siránkozzon , cselekedjen a tanácselnök A válasz nem biztató: nem tanultak a tavalyi hibák­ból. A tanácsnál eluralkodott a megal­kuvás, a gyengébb ellenállás, nem teszik harci feladatukká a begyűj­tés ügyét. Szabó Sámuel tanácsel­nök például legutóbb egy tanács­kozáson a sertésbegyűjtéssel kap­csolatban személyesen kezdemé­nyezte a siránkozó hangulatot. Mondván: nehezen fog haladni a begyűjtés, mivel nincs elegendő sertés Ladányban. A tanácselnök­nek nem voltak jók az értesülései, melyekre a siránkozást „alapítot­ta"’, mert kiderült, hogy két nap alatt teljes mértékben biztosították a kövér sertésekről szóló köte­lezvények aláírását. Az ilyen megalkuvó magatartás a begyűjtést szabotálok malmára hajtja a vizet. Ezzel a magatartással jár együtt fez­ is, hogy a püspökladányi ta­nácsnál — ahol nem teszik harci feladattá a begyűjtést — nem ve­szik igénybe a versen­ymozgalom­ előrelendítő erejét sem. Ebben a nagy, több mint 16,600 főt szám­láló községben nincs versenytábla és nincs szégyentábla, mintha minden a legjobb rendben menne és nem volna szükség begyűjtőd versenymozgalomra. A negyedévi tervteljesítés utolsó napján megkérdeztük: hol a ver­senytábla? Miért lapudl az ajtó mögött a versenytábla ? — Hát azt bizony nem tudom megmondani lortelenében mond­ja a tanácstitkár, — de talán a 3-as szobában van. Igaza volt. Ott lapult az ajtó mögött, üre­sen. A jó begyűjtés alapja a jó nyil­vántartás, de ezzel is úgy vannak Ladányban, mint a verseny­táblá­val: van, de nincs köszönet benne. A nyilvántartást ugyanis igen el­hanyagolta a tanács, az elmúlt évi hátralékok kimutatásával, a vételi jegyek könyvelésével annyira­­ :­­maradtak hogy a járási tanács 10 dolgozója segített rendbeh­ozni a könyvelést. így derült ki: az elmúlt évi baromfibeadásból­­csak 53 százalékot teljesítettek, tojásbeadásból 57 százalékot. A legjellemzőbb a begyűjtés terén végzett hanyag munkára, hogy a be­adási kötelezettségek el­mulasztása miatt kivetett kár­térítés összege Ladányban 800 ezer forint. Ha a mulasztókat idejében figyel­meztették volna kötelezettségeik teljesítésére, ha érvényt szereztek volna a begyűjtési törvény rendel­kezéseinek akkor nem lenne eny­­nyi hátralék, a tanács sürgősen javítsa meg begyűjtési munkamódszerét. Tegyék élő erővé a begyűjtési ver­senyt, használják fel a verseny nyilvánosságát, dicsérjék az élen­járókat, pellengérezzék ki a kulá­­kokat, a szabotálókat s mindazokat, akik nem restelkednek egy sorba kerülni azokkal, akik elhanyagolják a dolgozó nép törvényének teljesí­tését, a begyűjtés ügyét. A tanács tekintse egyik leg­fontosabb feladatának a hátra­lékok begyűjtését, alkalmazza keményen a­ törvény rendelke­zéseit. • Támaszkodjon a beadásban élenjá­rókra, járjanak elől személyes jó­ példával a tanács, a begyűjtési ál­landó bizottság tagjai, szervezze­nek aktívákat a tömegszervezetek soraiból, tegyék naprakész állapot­ba a begyűjtési nyilvántartást és akkor megjavul munkájuk. A megye egyik legjobb járása a püspökladányi, első lehet igen könnyen, de ehhez az szükséges, hogy a járási székhely segítse da­dáihoz és ne legyen kölönc a járás nyakán. Ki akar egy sorba kerülni a szabotáló kidákokkal? Az 1952-es év első negyedévi ter­vét sem teljesítették Ladányban és ah­hoz, hogy teljesíteni tudják a jövőben begyűjtési feladataikat A „Ságvári“ tsz becsületes dolgozói kizárták maguk közül a lógósokat . Szavazásra teszem fel Só­vágó Sándorné, Erdős Gyula és Oláh Lajos ügyét! Akarjátok-e elvtársak, hogy tagjai maradja­nak a termelőszövetkezetünknek, vagy nem? Hatvankilencen ültek a terem­ben a hajdúböszörményi ,,Ság­­vári" termelőszövetkezet dolgo­zói Feszült volt a hangulat, Bá­csi Imre elnök szavai úgy hang­zottak ott, mint a mennydörgés. Egyszerre emelkedtek azonban a kezek a levegőbe: a tsz-tagok megszavazták a három lógós ki­zárását. Ez a három ember szinte „ve­zére" volt a távolmaradóknak, mindig volt valami fontosabb’’ tennivalójuk, — éppen a legna­gyobb munkák idején. Egy kéz azonban nem emelke­dett, akkor sem, mikor azt kel­lett eldönteni, hogy kívánják, de akkor sem amikor azt hogy ne zárják ki. A „semleges" kéz tu­lajdonosa Madácsi János volt. * Tavaly sok volt a lógás: nagy kárát látta annak a „Ságvári“ termelőszövetkezet. Kevesebb lett a tagok jövedelme mert kapá­lásnál, aratásnál, betakarításnál néha 10—15 tag is hiányzott. A télen is akadt elég munka a tsz­ben: trágyahordás, a tégla­égetéshez földkitermelés és egyéb. Mégis a 19 tagból 10—18 feléje sem ment a termelőszövetkezet­nek. Ha be is néztek, akkor is csak azért, nem­-e osztottak vala­mit, amiből ők is részesülhetné­­nek. Nem nagyon féltek a szö­vetkezet határozatától: „úgy sem büntetnek itt meg senkit“ —mon­dogatták egyesek. Az országos tanácskozás hatá­rozatait a tsz elnöksége megbe­szélte a tagsággal, úgy döntöt­tek: többet akarnak termelni mint tavaly, ezért megszilárdítják a munkafegyelmet. Szigorúan meg­büntetik a lógósokat, naplopó­­kat, munkakerülőket. Kik azok, akik összetartanak ? A becsületes dolgozók erélye­sen követelték: ki kell zárni a lógósokat. Inkább kevesebben le­gyünk — de jól dolgozzunk és akkor többet keresünk mint ta­valy. — Ez volt Gajdán Imre elv­társ és a többi becsületes dolgozó véleménye. Nemcsak a lógásban, a köz­gyűlésen is megtalálta a zsák a foltját: egyik lógós mentette a másikat. Varga Mihály és Bagdi Károly még fel is állt. — Ne zárjuk ki őket, még ja­vulhatnak. Persze a tagság ezt nem vette figyelembe. A becsületes dolgo­zók véleménye az volt: volt idő, bebizonyíthatták volna, hogy szorgalmasan akarnak dolgozni. Madácsi János Madácsi János „semlegességé­nek"’ ellenben könnyű megtalálni a magyarázatát Néhány hete, hogy a már kizárt Sóvágónéval való beszélgetése után Ma­dácsi beállított a vezetőséghez: — Én ugyan családtag vagyok, de adjanak nekem is háztáji föl­det. Dolgozok én is úgy, mint a másik. Megérdemlem A vezetőség helyesen az alap­szabály értelmében járt el: nem adott háztáji földet a családtag részére. . Van olyan család a ,,Ságvári”-ban is, ahonnan álon is dolgoznak a tsz-ben, ha azok mindegyikének 100 négyszögöl földet adnának, akkor a szövet­kezet földjét feloszthatnák is­mét kisüzemi parcellákká.) Néhány napra rá Elek Imre brigádvezető, amikor azt mondta Madácsi Jánosnak, hogy ,,álljon melléje a lónak”, sértődötten így válaszolt: — Addig nem még veteményes földet nem kapok. Ennek már két hete. Madácsi „semlegessége“ azóta feléje sem néz a szövetke­zetnek, pedig most van a legna­gyobb munka, a verés. Szüksége van a termelőszövet­kezetnek minden munkáskézre, hogy a tavaszi rossz időjárás okozta hátrányt be tudják hozni. Madácsi inkább a lógósok sza­vára hallgat, akárcsak Szabó Im­re a növénytermelési brigád egyik tagja. Nála is baj van a munkafegyelemmel. Legyen a legsürgősebb munka, ő azért el­megy a zsibogóra. Balogh Sándor ugyan nem a zsibogóra jár, most jött kedve a tuskózáshoz, amire egész télen lett volna ideje. A vezetőség most felfigyelt a lógósokra: hármat kizártak so­raikból. Nem érezhetik magukat azonban biztonságban Madácsi János, Szabó Imre és Balogh Sándor sem, ha nem végzik el becsülettel a m­unkájukat. A szövetkezet erősödött azzal, hogy a három notórius lógóst el­távolította soraiból. Rácz Béla. Pető Sándor elvtárs, a Rákosi-telepi „Dózsa“ tsz párttitkára és „Az aratás“... Irodalmi matiné az MSzT-ben A Szovjet Könyv Ünnepi Hete keretében vasárnap délelőtt 10 óra­kor irodalmi matinéra gyűltek ösz­­sze dolgozóink a Magyar-Szovjet Társaság nagytermében, amelyen Tamás Aladár elvtárs méltatta munkánk, harcunk győzelmét elő­segítő, új embert formáló Szovjet könyvet. Az irodalmi matinét több debre­ceni kultúrcsoport szereplése ve­zette be, majd Tamás Aladár elv­társ tartotta meg előadását. — A szovjet irodalom — mond­ta többek között — megtanít az élet szeretetére, a valóság mély és alapos megismerésére, de m­egtaé­nít arra is, hogy megszeressük a munkát. Élenjáró irodalom, ame­h­­hez hasonlóval nem büszkélkedhet egy nemzet sem a szovjet népen kívül. Van a szovjet irodalomnak még egy páratlan erénye: a béké­ért folytatott szívós, tudatos, ál­landó harc. A nagy­ tetszéssel fogadott el­adást hozzászólások követték. Kar­dos Pál, Ferencz István egyetemi hallgató, Tóth István szakérettsé­gis és mások. A küz­ünség különö­sen nagy tetszéssel fogadta Pető Sándor elvtársnak, a Rákosi-telepi „Dózsa” tsz párttitkárának felszó­lalását. Pető elvtárs élő példákkal mutatott rá arra, hogy munkájuk megjavítása, a termelés fokozása terén mit jelentett számukra a szov­jet irodalom és különösen Nyiko­­lajeva „Az aratás” című műve Az irodalmi matinéval egyidejű­leg szépen, gondosan összeállított könyvkiállítás is vollt az MSZT- ben. GÉPÉSZMÉRNÖK LESZ MÓZES ISTVÁN LAKATOS TANULÓ A gyerek, ha a múltban hat elemi elvégzése után rászánta magát, hogy elmegy szakmát ta­nulni, akkor arra is vállalkozott, hogy három-négy esztendeig, amíg az inasidő „letelik”, gyalupad tetején, vagy esetleg alatta a forgácson, ha susz­terinasnak ment, akkor a „panklin” kellett alud­nia. Élelmezése sem volt valami mesébe illő. Bab, meg krumplileves, de sokszor csak verés volt az ebédje és ha a „mesterúr”-nak rossz volt a han­gulata, akkor ugyanez este is megismétlődött. A hajdani lakatosinas több éves gyakorlati munkáját műhelyen kívül töltötte. Vágó és kala­pács helyett seprűt és lapátot nyomtak a kezébe, hogy disznóórát takarítson, vagy segítsen a „nagy­ságom asszonynak”, piacról hazavinni az összevásá­rolt élelmet, miegyebet. Mindezek­­ mellett napi 15—16 órát dolgozott és a felszabadulása után leg­több esetben ki volt téve annak, hogy nyakába vehette az országutat. A „régi” szakmunkások közül ezért senki sem emlékszik vissza szívesen a hajdani, főleg ütéssel, veréssel eltelt keserves „inasévekre”. Most nézzük meg a mai tanulóifjúság sorsát. Mózes István már kisgyerek korában furt-fara­­gott. Nagyon érdeklődött a gépek, motorok iránt. Mindenféle vasdarabot összegyűjtött és azzal „mesterkedett”. Amikor hetedik osztályos tanuló volt, végleg döntött: géplakatos tanuló lesz. Ez a vágya az elmúlt évben teljesedett. Az MTH 29-es számú tanműhelyébe (Vagongyár) ment és azóta, ott is dolgozik. Tanulóideje mindössze két esztendő, azonban ez alatt tökéletesen elsajátít­hatja a géplakatos szakmát. Tanítómesterei ki­válóan képzett szakmunkások és tudásuk legja­vával ismertetik meg Mózes Istvánt és néhány száz társát. A múltban egy ipari tanuló számára csak hiú ábránd lehetett, hogy gépészmérnök legyen. Mó­zes István azonban nem ábrándozó, hanem — an­nak ellenére, hogy mindössze tizenhat éves, — ko­molyan gondolkodó, határozott ember. Terve a jövőre nézve az, ha szakmájából felszabadul, ak­kor elvégzi a szakérettségit, majd beiratkozik a műegyetem gépészmérnöki karára s jó tanulási eredményeivel eléri, hogy gépészmérnök lesz. E terv végrehajtása csak Mózes Istvántól függ. Ren­delkezésre áll­ minden lehetőség, amellyel 1945 megajándékozta. Mózes István tudja kinek köszönheti, hogy je­lene napfényes, jövője nagyszerű. 1945-nek kö­szönheti mindezt. A Szovjet Hadseregnek, akik szétzúzták hazánkban is , az évszázadokon keresztül zsarnokoskodó úri rendet. Ez­zel meg­változott a magyar nép, közte a tanulóifjúság sorsa is. Mózes István meghálálja ezt. Brigádja, a „Vörös Október" versenyre hívta Szabó István ta­nuló brigádját, jelenleg a „Vörös Október” ha­lad az élen. 1945 április 4-e óta a mózesistvánok sorsa nem reménytelen küzdelem, hanem a boldogulás és érvényesülés. Palcza Ferenc. 4400 új tag — két esztendő alatt Vasárnap a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszerve­zete egésznapos területi konfe­renciát tartott, melyen megbe­szélték a szakszervezet munkáját. Medveczki Lajos elvtárs be­számolójában hangsúlyozta, hogy az elmúlt két év alatt a szakszer­vezet komoly munkát végzett. A dolgozók 90 százalékát beszer­vezték a munkaversenybe■ Két év alatt 55 új alapszervezet alakult s ugyanezen idő alatt 100 új tag lépett be a szakszervezetbe. A dolgozók segélyezésére közel százezer forintot fizettek ki, a sportra több mint 950.000 forin­tot fordítottak. Medveczki elvtárs beszámolója után értékes hozzászólások kö­vetkeztek. Bírálattal segítették a szakszervezet munkáját. K­u­l­­csár Ferenc elvtárs, a Párt Me­gyei Bizottságának szervező tit­kára felszólalásában megállapí­totta, hogy a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszerve­zete jó munkát végzett, ha azon­ban most elhízzák magukat, a­me­k­­or az eredmények semmivé vál­nak. Harmincegy néplap-levelező részesül jó munkájáért könyvjutalomban Március hónapban 817 levél érke­zett szerkesztőségünkhöz, munkás, paraszt, értelmiségi, valamint diák levelezőinktől. E hónapban kitűnt alábbi, harmincegy legjobb levele, tönket szerkesztőségünk jó munkájá­ért könyvjutalomban részesítette: Garamvölgyi István Püspökladány Gael Zsigmond Biharragybajom. Csombordi Kálmán Püspökladány Süril László Debrecen-HALÉP, Papp János Derecske, Gépállomás. Grébur Ferenc Vagongyár, Vékony János Vagongyár, Sólyom Balázsné Furta -Sallai“ tszcs. Jamniteki Józsefné Debrecen Ruhagyár Cs. Nagy István Kishegyes ..Kossuth" tszcs. Erdei Sándor Kishegyes „Kossuth" tszcs. Szabó Péter Kishegyes ,­Kossutt"' tszcs. Füil­ip Ferenc Tetétlen Gépállo­­más. Csízek István Orvosi Műszer­gyár. Kovács Ferenc Textilgyár. Lu­kács János Állami Áruház. Makkai Gyula Vagongyár. Fodor Gyula Be­re­tty­őszen­tmál­l­on, csátré Julia Haj­dúböszörmény Gépállomás, Csatári Lajos Fűtőház, Gém Ferencné Nád­udvar Gépállomás, Karok Józsefné Dohánygyár, Fényes Jenőné Hajdú­­hadház. Mihály Sándor Hajdúhad­­ház Mirjánszki József Püspökla­dány, Iván Ferenc Nagyhegyes,, Al­kotmány" tszcs. Czirják Ferenc Deb­recen Szakérettségis Kollégium- Tárcsas Mihályné Alföldi Nyomda Navratil Anna Alföldi Nyomda. Ra­­dács József Püspökladány Gépállo­más. Radács Ilona Alföldi Nyomda. A debreceni megjutalmazottak a könyvet átvehetik a szerkesztősé­günkben reggel 8-tól este 6-ig a vi­­dékieknek postán elküldjük.

Next