Néplap, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-01 / 77. szám
032 ÁPRILIS 1 KEDD LEMARADT A BEGYŰJTÉSBEN: PÜSPÖKLADÁNY KÖLÖNC A JÁRÁS NYAKÁN! A begyűjtésben hátul kullog. A mulasztásokat, hibákat látva ezért nyilatkozik igy Rohács József elvtárs, járási párttitkár: — Püspökladány kölönc a járás nyakán! A múlt esztendőben, a begyűjtés idején is így volt: az egész megyére szégyent hoztak a ladányiak, mert a baromfi- és tojásbegyűjtésben való csúfos lemaradásért Ladánytól megvonta a miniszter a szabadpiaci értékesítés jogát. Jogosan kérdik, most mit tett a püspökladányi tanács, hogy megjavuljon munkája, de érje ez évben újabb szégyen? Ne siránkozzon , cselekedjen a tanácselnök A válasz nem biztató: nem tanultak a tavalyi hibákból. A tanácsnál eluralkodott a megalkuvás, a gyengébb ellenállás, nem teszik harci feladatukká a begyűjtés ügyét. Szabó Sámuel tanácselnök például legutóbb egy tanácskozáson a sertésbegyűjtéssel kapcsolatban személyesen kezdeményezte a siránkozó hangulatot. Mondván: nehezen fog haladni a begyűjtés, mivel nincs elegendő sertés Ladányban. A tanácselnöknek nem voltak jók az értesülései, melyekre a siránkozást „alapította"’, mert kiderült, hogy két nap alatt teljes mértékben biztosították a kövér sertésekről szóló kötelezvények aláírását. Az ilyen megalkuvó magatartás a begyűjtést szabotálok malmára hajtja a vizet. Ezzel a magatartással jár együtt fez is, hogy a püspökladányi tanácsnál — ahol nem teszik harci feladattá a begyűjtést — nem veszik igénybe a versenymozgalom előrelendítő erejét sem. Ebben a nagy, több mint 16,600 főt számláló községben nincs versenytábla és nincs szégyentábla, mintha minden a legjobb rendben menne és nem volna szükség begyűjtőd versenymozgalomra. A negyedévi tervteljesítés utolsó napján megkérdeztük: hol a versenytábla? Miért lapudl az ajtó mögött a versenytábla ? — Hát azt bizony nem tudom megmondani lortelenében mondja a tanácstitkár, — de talán a 3-as szobában van. Igaza volt. Ott lapult az ajtó mögött, üresen. A jó begyűjtés alapja a jó nyilvántartás, de ezzel is úgy vannak Ladányban, mint a versenytáblával: van, de nincs köszönet benne. A nyilvántartást ugyanis igen elhanyagolta a tanács, az elmúlt évi hátralékok kimutatásával, a vételi jegyek könyvelésével annyira :maradtak hogy a járási tanács 10 dolgozója segített rendbehozni a könyvelést. így derült ki: az elmúlt évi baromfibeadásbólcsak 53 százalékot teljesítettek, tojásbeadásból 57 százalékot. A legjellemzőbb a begyűjtés terén végzett hanyag munkára, hogy a beadási kötelezettségek elmulasztása miatt kivetett kártérítés összege Ladányban 800 ezer forint. Ha a mulasztókat idejében figyelmeztették volna kötelezettségeik teljesítésére, ha érvényt szereztek volna a begyűjtési törvény rendelkezéseinek akkor nem lenne enynyi hátralék, a tanács sürgősen javítsa meg begyűjtési munkamódszerét. Tegyék élő erővé a begyűjtési versenyt, használják fel a verseny nyilvánosságát, dicsérjék az élenjárókat, pellengérezzék ki a kulákokat, a szabotálókat s mindazokat, akik nem restelkednek egy sorba kerülni azokkal, akik elhanyagolják a dolgozó nép törvényének teljesítését, a begyűjtés ügyét. A tanács tekintse egyik legfontosabb feladatának a hátralékok begyűjtését, alkalmazza keményen a törvény rendelkezéseit. • Támaszkodjon a beadásban élenjárókra, járjanak elől személyes jó példával a tanács, a begyűjtési állandó bizottság tagjai, szervezzenek aktívákat a tömegszervezetek soraiból, tegyék naprakész állapotba a begyűjtési nyilvántartást és akkor megjavul munkájuk. A megye egyik legjobb járása a püspökladányi, első lehet igen könnyen, de ehhez az szükséges, hogy a járási székhely segítse dadáihoz és ne legyen kölönc a járás nyakán. Ki akar egy sorba kerülni a szabotáló kidákokkal? Az 1952-es év első negyedévi tervét sem teljesítették Ladányban és ahhoz, hogy teljesíteni tudják a jövőben begyűjtési feladataikat A „Ságvári“ tsz becsületes dolgozói kizárták maguk közül a lógósokat . Szavazásra teszem fel Sóvágó Sándorné, Erdős Gyula és Oláh Lajos ügyét! Akarjátok-e elvtársak, hogy tagjai maradjanak a termelőszövetkezetünknek, vagy nem? Hatvankilencen ültek a teremben a hajdúböszörményi ,,Ságvári" termelőszövetkezet dolgozói Feszült volt a hangulat, Bácsi Imre elnök szavai úgy hangzottak ott, mint a mennydörgés. Egyszerre emelkedtek azonban a kezek a levegőbe: a tsz-tagok megszavazták a három lógós kizárását. Ez a három ember szinte „vezére" volt a távolmaradóknak, mindig volt valami fontosabb’’ tennivalójuk, — éppen a legnagyobb munkák idején. Egy kéz azonban nem emelkedett, akkor sem, mikor azt kellett eldönteni, hogy kívánják, de akkor sem amikor azt hogy ne zárják ki. A „semleges" kéz tulajdonosa Madácsi János volt. * Tavaly sok volt a lógás: nagy kárát látta annak a „Ságvári“ termelőszövetkezet. Kevesebb lett a tagok jövedelme mert kapálásnál, aratásnál, betakarításnál néha 10—15 tag is hiányzott. A télen is akadt elég munka a tszben: trágyahordás, a téglaégetéshez földkitermelés és egyéb. Mégis a 19 tagból 10—18 feléje sem ment a termelőszövetkezetnek. Ha be is néztek, akkor is csak azért, nem-e osztottak valamit, amiből ők is részesülhetnének. Nem nagyon féltek a szövetkezet határozatától: „úgy sem büntetnek itt meg senkit“ —mondogatták egyesek. Az országos tanácskozás határozatait a tsz elnöksége megbeszélte a tagsággal, úgy döntöttek: többet akarnak termelni mint tavaly, ezért megszilárdítják a munkafegyelmet. Szigorúan megbüntetik a lógósokat, naplopókat, munkakerülőket. Kik azok, akik összetartanak ? A becsületes dolgozók erélyesen követelték: ki kell zárni a lógósokat. Inkább kevesebben legyünk — de jól dolgozzunk és akkor többet keresünk mint tavaly. — Ez volt Gajdán Imre elvtárs és a többi becsületes dolgozó véleménye. Nemcsak a lógásban, a közgyűlésen is megtalálta a zsák a foltját: egyik lógós mentette a másikat. Varga Mihály és Bagdi Károly még fel is állt. — Ne zárjuk ki őket, még javulhatnak. Persze a tagság ezt nem vette figyelembe. A becsületes dolgozók véleménye az volt: volt idő, bebizonyíthatták volna, hogy szorgalmasan akarnak dolgozni. Madácsi János Madácsi János „semlegességének"’ ellenben könnyű megtalálni a magyarázatát Néhány hete, hogy a már kizárt Sóvágónéval való beszélgetése után Madácsi beállított a vezetőséghez: — Én ugyan családtag vagyok, de adjanak nekem is háztáji földet. Dolgozok én is úgy, mint a másik. Megérdemlem A vezetőség helyesen az alapszabály értelmében járt el: nem adott háztáji földet a családtag részére. . Van olyan család a ,,Ságvári”-ban is, ahonnan álon is dolgoznak a tsz-ben, ha azok mindegyikének 100 négyszögöl földet adnának, akkor a szövetkezet földjét feloszthatnák ismét kisüzemi parcellákká.) Néhány napra rá Elek Imre brigádvezető, amikor azt mondta Madácsi Jánosnak, hogy ,,álljon melléje a lónak”, sértődötten így válaszolt: — Addig nem még veteményes földet nem kapok. Ennek már két hete. Madácsi „semlegessége“ azóta feléje sem néz a szövetkezetnek, pedig most van a legnagyobb munka, a verés. Szüksége van a termelőszövetkezetnek minden munkáskézre, hogy a tavaszi rossz időjárás okozta hátrányt be tudják hozni. Madácsi inkább a lógósok szavára hallgat, akárcsak Szabó Imre a növénytermelési brigád egyik tagja. Nála is baj van a munkafegyelemmel. Legyen a legsürgősebb munka, ő azért elmegy a zsibogóra. Balogh Sándor ugyan nem a zsibogóra jár, most jött kedve a tuskózáshoz, amire egész télen lett volna ideje. A vezetőség most felfigyelt a lógósokra: hármat kizártak soraikból. Nem érezhetik magukat azonban biztonságban Madácsi János, Szabó Imre és Balogh Sándor sem, ha nem végzik el becsülettel a munkájukat. A szövetkezet erősödött azzal, hogy a három notórius lógóst eltávolította soraiból. Rácz Béla. Pető Sándor elvtárs, a Rákosi-telepi „Dózsa“ tsz párttitkára és „Az aratás“... Irodalmi matiné az MSzT-ben A Szovjet Könyv Ünnepi Hete keretében vasárnap délelőtt 10 órakor irodalmi matinéra gyűltek öszsze dolgozóink a Magyar-Szovjet Társaság nagytermében, amelyen Tamás Aladár elvtárs méltatta munkánk, harcunk győzelmét elősegítő, új embert formáló Szovjet könyvet. Az irodalmi matinét több debreceni kultúrcsoport szereplése vezette be, majd Tamás Aladár elvtárs tartotta meg előadását. — A szovjet irodalom — mondta többek között — megtanít az élet szeretetére, a valóság mély és alapos megismerésére, de megtaénít arra is, hogy megszeressük a munkát. Élenjáró irodalom, amehhez hasonlóval nem büszkélkedhet egy nemzet sem a szovjet népen kívül. Van a szovjet irodalomnak még egy páratlan erénye: a békéért folytatott szívós, tudatos, állandó harc. A nagy tetszéssel fogadott eladást hozzászólások követték. Kardos Pál, Ferencz István egyetemi hallgató, Tóth István szakérettségis és mások. A küzünség különösen nagy tetszéssel fogadta Pető Sándor elvtársnak, a Rákosi-telepi „Dózsa” tsz párttitkárának felszólalását. Pető elvtárs élő példákkal mutatott rá arra, hogy munkájuk megjavítása, a termelés fokozása terén mit jelentett számukra a szovjet irodalom és különösen Nyikolajeva „Az aratás” című műve Az irodalmi matinéval egyidejűleg szépen, gondosan összeállított könyvkiállítás is vollt az MSZT- ben. GÉPÉSZMÉRNÖK LESZ MÓZES ISTVÁN LAKATOS TANULÓ A gyerek, ha a múltban hat elemi elvégzése után rászánta magát, hogy elmegy szakmát tanulni, akkor arra is vállalkozott, hogy három-négy esztendeig, amíg az inasidő „letelik”, gyalupad tetején, vagy esetleg alatta a forgácson, ha suszterinasnak ment, akkor a „panklin” kellett aludnia. Élelmezése sem volt valami mesébe illő. Bab, meg krumplileves, de sokszor csak verés volt az ebédje és ha a „mesterúr”-nak rossz volt a hangulata, akkor ugyanez este is megismétlődött. A hajdani lakatosinas több éves gyakorlati munkáját műhelyen kívül töltötte. Vágó és kalapács helyett seprűt és lapátot nyomtak a kezébe, hogy disznóórát takarítson, vagy segítsen a „nagyságom asszonynak”, piacról hazavinni az összevásárolt élelmet, miegyebet. Mindezek mellett napi 15—16 órát dolgozott és a felszabadulása után legtöbb esetben ki volt téve annak, hogy nyakába vehette az országutat. A „régi” szakmunkások közül ezért senki sem emlékszik vissza szívesen a hajdani, főleg ütéssel, veréssel eltelt keserves „inasévekre”. Most nézzük meg a mai tanulóifjúság sorsát. Mózes István már kisgyerek korában furt-faragott. Nagyon érdeklődött a gépek, motorok iránt. Mindenféle vasdarabot összegyűjtött és azzal „mesterkedett”. Amikor hetedik osztályos tanuló volt, végleg döntött: géplakatos tanuló lesz. Ez a vágya az elmúlt évben teljesedett. Az MTH 29-es számú tanműhelyébe (Vagongyár) ment és azóta, ott is dolgozik. Tanulóideje mindössze két esztendő, azonban ez alatt tökéletesen elsajátíthatja a géplakatos szakmát. Tanítómesterei kiválóan képzett szakmunkások és tudásuk legjavával ismertetik meg Mózes Istvánt és néhány száz társát. A múltban egy ipari tanuló számára csak hiú ábránd lehetett, hogy gépészmérnök legyen. Mózes István azonban nem ábrándozó, hanem — annak ellenére, hogy mindössze tizenhat éves, — komolyan gondolkodó, határozott ember. Terve a jövőre nézve az, ha szakmájából felszabadul, akkor elvégzi a szakérettségit, majd beiratkozik a műegyetem gépészmérnöki karára s jó tanulási eredményeivel eléri, hogy gépészmérnök lesz. E terv végrehajtása csak Mózes Istvántól függ. Rendelkezésre áll minden lehetőség, amellyel 1945 megajándékozta. Mózes István tudja kinek köszönheti, hogy jelene napfényes, jövője nagyszerű. 1945-nek köszönheti mindezt. A Szovjet Hadseregnek, akik szétzúzták hazánkban is , az évszázadokon keresztül zsarnokoskodó úri rendet. Ezzel megváltozott a magyar nép, közte a tanulóifjúság sorsa is. Mózes István meghálálja ezt. Brigádja, a „Vörös Október" versenyre hívta Szabó István tanuló brigádját, jelenleg a „Vörös Október” halad az élen. 1945 április 4-e óta a mózesistvánok sorsa nem reménytelen küzdelem, hanem a boldogulás és érvényesülés. Palcza Ferenc. 4400 új tag — két esztendő alatt Vasárnap a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete egésznapos területi konferenciát tartott, melyen megbeszélték a szakszervezet munkáját. Medveczki Lajos elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy az elmúlt két év alatt a szakszervezet komoly munkát végzett. A dolgozók 90 százalékát beszervezték a munkaversenybe■ Két év alatt 55 új alapszervezet alakult s ugyanezen idő alatt 100 új tag lépett be a szakszervezetbe. A dolgozók segélyezésére közel százezer forintot fizettek ki, a sportra több mint 950.000 forintot fordítottak. Medveczki elvtárs beszámolója után értékes hozzászólások következtek. Bírálattal segítették a szakszervezet munkáját. Kulcsár Ferenc elvtárs, a Párt Megyei Bizottságának szervező titkára felszólalásában megállapította, hogy a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete jó munkát végzett, ha azonban most elhízzák magukat, amekor az eredmények semmivé válnak. Harmincegy néplap-levelező részesül jó munkájáért könyvjutalomban Március hónapban 817 levél érkezett szerkesztőségünkhöz, munkás, paraszt, értelmiségi, valamint diák levelezőinktől. E hónapban kitűnt alábbi, harmincegy legjobb levele, tönket szerkesztőségünk jó munkájáért könyvjutalomban részesítette: Garamvölgyi István Püspökladány Gael Zsigmond Biharragybajom. Csombordi Kálmán Püspökladány Süril László Debrecen-HALÉP, Papp János Derecske, Gépállomás. Grébur Ferenc Vagongyár, Vékony János Vagongyár, Sólyom Balázsné Furta -Sallai“ tszcs. Jamniteki Józsefné Debrecen Ruhagyár Cs. Nagy István Kishegyes ..Kossuth" tszcs. Erdei Sándor Kishegyes „Kossuth" tszcs. Szabó Péter Kishegyes ,Kossutt"' tszcs. Füilip Ferenc Tetétlen Gépállomás. Csízek István Orvosi Műszergyár. Kovács Ferenc Textilgyár. Lukács János Állami Áruház. Makkai Gyula Vagongyár. Fodor Gyula Berettyőszentmállon, csátré Julia Hajdúböszörmény Gépállomás, Csatári Lajos Fűtőház, Gém Ferencné Nádudvar Gépállomás, Karok Józsefné Dohánygyár, Fényes Jenőné Hajdúhadház. Mihály Sándor Hajdúhadház Mirjánszki József Püspökladány, Iván Ferenc Nagyhegyes,, Alkotmány" tszcs. Czirják Ferenc Debrecen Szakérettségis Kollégium- Tárcsas Mihályné Alföldi Nyomda Navratil Anna Alföldi Nyomda. Radács József Püspökladány Gépállomás. Radács Ilona Alföldi Nyomda. A debreceni megjutalmazottak a könyvet átvehetik a szerkesztőségünkben reggel 8-tól este 6-ig a vidékieknek postán elküldjük.