Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 49-74. szám)

1953-03-01 / 49. szám

IMS MABCIOS 1 V A3 AH N AT 3 A szakszervezetek XVIII. kongresszusának tanácskozása Pavel Efanov, a szovjet szakszervezeti küldöttség vezetőjének felszólalása A szakszervezetek kongresaiss­­­inak pénteki tanácskozásán felszó­­lást­ Pavel Efanov, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Taná­csa elnökségének tagja, a kohá­szati dolgozók szakszervezetének elnöke köszöntötte a kongresz­­­szust a szovjet szakszervezeti­­küldöttség nevében. Az emel­­vn­yre lépő szovjet küldöttet a kongresszus részvevői lelkes tapssal üdvözölték. — Kedves elvtársak! Bará­taim! Engedjék meg, hogy a Szovjet, Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa és a szovjet dol­gozók sokmilliós serege nevé­ben átadjam a szovjet szakszer­vezeti küldöttség szívélyes test­véri üdvözletét a magyar szak­­szervezetek XVIII. kongresszusá­nak és a Magyar Népköztársaság minden dolgozójának.­­• Elvtársak! A szovjet nép a háború utáni években nemcsak helyreállította a háború által el­pusztított népgazdaságát, hanem jelentős mértékben előre is ha­ladt és messze maga mögött hagyta háború előtti gazdasági színvonalát. A szovjet népgazda­ság eredményei lehetővé tették, hogy a szovjet állam óriási mér­tékben megkezdje hatalmas vízi­erőművek, hajózható öntözőcsa­tornák és öntözőrendszerek­­épí­tését a Volgán, a­­ Donon, a Dnyepren és az Amu-Darján. A szovjet nép helyesen nevezi eze­ket az építkezéseket a kommu­nizmus nagy építkezéseinek. A szovjet nép az elmúlt nyáron ün­nepelte a kommunizmus első nagy építkezésen­ek, a V. I. Le­nin hajózható Volga—Don csa­torna építésének a befejezését. Moszkva, hazánk fővárosa, a csatorna révén öt tenger kikö­tője lett A hazánkban folyó ter­mészetátalakító munkálatok az ipar, a mezőgazdaság fejlődésé­nek és ezzel a dolgozók jóléte növekedésének új, széles távla­­tait tárják fel. Történelmi jelentőségű ese­mény volt a szovjet nép éle­tében a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának 1952 októberé­ben megtartott XLV. kongresz­szu­sa, amely egész népünk előtt új távlatokat nyitott. A párt XIX. kongresszusának határozatai, Sztálin elvtárs zse­niális műve, ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szov­jetunióban’" és Sztálin elvtárs beszéde a kongresszuson megad­ják a kommunizmus építkezései­nek programmját hazánkban és­­új munkahőstettekre lelkesítik a szovjet dolgozókat­. A párt XIX. kongresszusá­nak irányelvei a Szovjetunió fej­lesztése ötödik ötéves­­érvéről az 1951—1955. évekre a gazdaság, minden ágának további fellendü­lését, a szovjet nép anyagi jólé­tének, egészségvédelmének és kulturális színvonalának emelke­dését írják elő.­­ Az ipari termelés színvonala az öt év folyamán 70 százalék­kal, ezen belül a termelőeszkö­zök termelése 80 százalékkal, a közszükségleti cikkek termelése­­5 százalékkal emelkedik Az ipari termelés emelkedése, az új, élenjáró technika és technológia bevezetése, a termelési folyama­tok gépesítése és automatizálása a munkavédelem és a balesetel­hárítási technika további javítá­sát teszi lehetővé. Az ötéves terv előírja a mezőgazdasági termés­hozam további emelését, föld­művelés és az állattenyésztés össztermelésének és árutermelé­sének növelését, valamint továb­bi’ mezővédő erdősávok ülteté­sét­— A szocialista termelés állan­dó növekedése, a munka terme­lékenységének emelkedése követ­keztében a Szovjetunió nemzeti jövedelme az ötéves terv folya­mán nem kevesebb mint 60 szá­zalékkal növekedik és a munká­sok, alkalmazottak és parasztok jövedelmének további emelkedé­séhez vezet. A tömegszükségleti cikkek kiskereskedelmi árainak tervszerű csökkentése biztosítja a munkások és alkalmazottak reálbérének mintegy 35 százalé­kos növekedését. Az 1950. évihez képest körülbelül 30 százalékkal növekszik a munkások és alkal­mazottak társadalombiztosításá­ra fordított összeg. Kétszeresre nőnek a lakásépítésre fordított beruházások. A városokban és munkástelepeken csupán az álla­mi építkezés keretében körülbe­lül 105 millió négyzetméternyi lakóterület épül. Az egészségvé­delemre, közoktatásra, tudomá­nyos és kulturális, valamint köz­­művelődési intézményekre fordí­t Elvtársak! Pártunk XIX. kongresszusának határozataival kapcsolatban hatalmas felada­taik vannak a szovjet szakszer­vezeteknek. Hazánk szakszervezetei a kom­munista párt vezetésével még n­agyobb energiával állnak a tömegek munkalendületének élére az ötödik sztálini ötéves terv határidő előtti teljesítésé­ért f°lyó harcban. A vállalatok és hivatalok szak­­szervezeti szervei nagy munkát végeznek a munkások és alkal­mazottak anyagi és életviszonyai­nak további javításában­,­ a laká­sok, kulturális és jóléti létesít­mények építési tervének ellenőr­zésében, valamint a munkavéde­lem további fejlesztésében. A szovjet szakszervezetek a társa­dalombiztosítás anyagi eszközei­nek birtokában évente a dolgo­zók és a gyermekek százezreit küldik üdülőkbe, úttörőtáborok­ba­ és szanatóriumokba. A szak­­szervezetek a klubok, kultúrhá­­zak és kultúrpaloták, parkok, sporttelepek és könyvtárak szé­les hálózatával rendelkeznek. Ezek segítségével jelentős kul­turális és felvilágosító tömeg­munkát végeznek a dolgozók körében, segítenek nekik meg-, ismerni a természet és a társa­dalom fejlődési törvényeit. — Elvtársak! A szovjet állam a béke és a népek közötti barátság következetes politikáját folytatta és folytatja. A Szovjetunió kö­vetkezetes békepolitikája magá­ból a szovjet társadalmi rend lényegéből következik- A háborús propaganda bármely formája országunkban a legsúlyosabb vétségnek számít és a törvény üldözi. A szovjet nép azért har­col a békéért, mert békés alkotó­munkával a természetnek az em­beri haladás és jólét szolgálatába állításával akar foglalkozni, fel akarja építeni a kommunista tár­sadalmat, békében és barátság­ban akar élni más országok né­peivel. — Az amerikai, angol és fran­cia imperialisták koreai, maláj­­földi és vietnami véres gaztettei a szovjet emberek jogos gyűlöle­tét váltják ki. A föld sokmillió becsületes emberével együtt kö­vetelik, hogy haladéktalanul ves­senek véget a vérontásoknak és szüntessék meg az öregek, asz­­szonyok és gyermekek barbár mészárlását.­­— Napról napra nő és erősö­dik a békemozgalom. Sztálin elvtárs bölcs szavai, hogy ,,a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a bé­ke megvédésének ügyét és végig kitartanak mellette"’ — mélyen behatoltak a föld minden részén a becsületes emberek millióinak tudatába, zászlójukká váltak a békéért, a haladásért és a demo­kráciáért vívott harcban.­­ A szovjet szakszervezetek telj­es mértékben támogatják a szovjet kormány békeszerető po­litikáját, segítenek neki a bék­e megvédésében az egész világon. A szovjet szakszervezetek a nemzetköziség elveihez híven, a szovjet dolgozókat a béke és tett beruházások összege az öt­éves terv folyamán körülbelül 50 százalékkal nő az előző ötéves tervhez képest. Új kórházak, szülőotthonok, szanatóriumok, üdülők, bölcsődék, óvodák, fő­iskolák, iskolák, különböző tudo­mányos és kulturális intézmé­nyek épülnek. A köztársaságok fővárosaiban, városaiban, a te­rületi, a határkerületi és a leg­nagyobb ipari központokban vég­rehajtjuk az átmenetet a hétosz­tályos oktatásról a kötelező tíz­osztályos oktatásra- Előkészítjük a középiskolákban a politechni­kai oktatásra való áttérés előfel­tételeit, a népek közötti barátság szel­lemében­­nevelik. Szakadatla­­nul erősítik nemzetközi kap­csolataikat, aktívan rész­tvesz­nek a Szakszervezeti Világszö­­vetség munkájában. — Elvtársak! A szovjet nép nagy örömmel figyeli a szocia­lizmust építő népi demokratikus országok sikereit. Ezek az or­szágok a Szovjetunióval együtt alkotják a hatalmas, békeszerető, demokratikus tábort. Mi önökkel együtt örülünk annak, hogy a magyar nép — miután felszaba­dult a hazai és idegen kizsákmá­­nyolók elnyomása alól — új, hol-­­­dog életet épít. A magyar nép sikerei az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra területén őszinte örömmel töltik el a szovjet embereket. A szovjet nép az egész haladó emberiséggel együtt nagy öröm­mel fogadta nagy vezérünknek, Joszif Visszárionovics Sztálin elvtársnak a Szovjetunió Kom­munista Pártja XIX. kongresz­­szusán mondott beszédét, amely­ben Magyarországot a nemzet­közi forradalmi és munkásmoz­galom rohambrigádjának nevez­te. — Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy további sikereket kí­vánjak önöknek­ és a Magyar Népköztársaság minden dolgozó­jának az ötéves terv teljesítésé­ben, a szocializmus építésében, a békéért és a népek közötti ba­rátságért folytatott harcban. — Elvtársak! A Szovjet Szak­­szervezetek Központi Tanácsa megbízta küldöttségünket, hogy adja át a magyar szakszerveze­tek kongresszusának ajándékun­kat, egy díszdobozt, amelynek fedőlapján Sztálin nlvtára kép­mása van, a háttérben a Kreml­lel. Biztosak vagyunk abban, hogy ez az ajándék a népeink közötti örök barátságnak és a magyar és szovjet szakszerveze­tek testvéri kapcsolatainak szim­bólumává válik. — Éljen és virágozzék a Ma­gyar Népköztársaság! — Éljen a magyar és a szovjet nép közötti örök barátság! — Éljen a Magyar Dolgozók Pártja és a magyar nép vezére, Rákosi Mátyás elvtárs! — Dicsőség a magyar nép leg­jobb barátjának, az egész haladó emberiség vezérének és tanító­mesterének, a béke zászlóvivőjé­nek, a nagy Sztálinnak! Mikor Efanov elvtárs befejezte beszédét, a jelenlevők hosszasan, lelkesen éltették a szovjet népet és Sztálin elvtársat, a békéért harcoló népek nagy vezérét. Favel Efanov, a kongresszus tagjainak viharos tapsa közben nyújtotta át a szovjet küldöttség ajándékát Kristóf elvtársnak, aki a magyar szakszervezetek és a magyar dolgozók köszönetét fe­jezte ki a baráti üdvözlő szava­kért és a küldöttség ajándékáért. „Legyen ez az ajándék — mon­dotta — záloga annak a meg­bonthatatlan, mély, örök barát­ságnak, amelyet a szovjet dolgo­zók, a szovjet nép írén­ érzünk-kívánjuk, hogy a szovjet dolgo­zók hatalmas sikereket érjenek el a kommunizmus építésében és a béke védelmében. Éljen a ma­gyar és a szovjet nép örök, meg­bonthatatlan barátsága! Éljen a magyar nép nagy barátja, a ké­t kongresszus küldötteinek lel­­kes tapsa közben emelkedett szó­lásra Bertus Brandsen, a Szak­­szervezeti Világszövetség alelnö­­ke, az Egységes Holland Szak­­szervezeti Szövetség főtitkára. __ Nyolcvanmillió szervezett munkás nevében, aki a nagy és erős Szakszervezeti Világszövet­ségbe tömörül , hozok szívből jövő elvtársi üdvözletet a Ma­gyar Népköztársaság szakszerve­­zeteinek XVIII. kongresszusa al­kalmával az itt egybegyűlt kül­dötteknek és Magyarország vala­mennyi dolgozójának. Kívánok kongresszusuknak gyümölcsöző és sikeres munkát — kezdte be­szédét. _A Szakszervezeti Világ­­szövetség nevében kötelességem­nek tartom, hogy ezen a kon­gresszuson kijelentsem: a magyar szakszervezeti moz­­galom nagy segítséget nyújt a nemzetközi munkásmozgalom­nak azzal, hogy tevékenyen részt vesz a Szakszervezeti Vi­lágszövetség nemzetközi szak­mai tagozatának munkájában, erősíti a nemzetközi szolidari­tést, hogy ennek az országnak, a szakszervezetei segítik a ka­pitalista és gyarmati országok munkásainak harcát a kizsák­­mányolók és elnyomók ellen. Tevékenyen közreműködnek a világ dolgozói egységének meg­erősítésében és baráti kapcsola­tainak kiszélesítésében. A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa szombaton folytatta tanácskozásait. Megje­lent az ülésen a Népköztársaság minisztertanácsának több tagja, valamint a Szakszervezeti Világ­­szövetség, a szovjet szakszerve­zeti küldöttség és a tobbi kül­földi szakszervezeti küldöttség tagjai. Az ülést Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Taná­csának főtitkárhelyettese nyitot­ta meg. Az első felszólaló Melds Jó­zsef, a vas- és fémipari dolgozók szakszervezetének elnöke volt, majd több felszólalás után Mar­­cel Dedieu, a francia általános munkásszövetség végrehajtó bi­zottságának tagja, a közlekedési szakszervezet titkára szólalt fel. A francia küldöttség — mon­dotta — nagy figyelemmel kíséri az Önök építő munkáját, amely egy új gazdasági és társadalmi rend felépítését, a magyar nép boldogságát szolgálja. A Magyar-Szovjet Társaság és az Országos Béketanács által rendezett nagygyűlésen ismét ta­pasztalhattuk, hogy ennek az or­szágnak dolgozói, mint minden népi demokratikus országban, milyen elszánt akarattal követ­nek el mindent a háború meg­akadályozására, a béke megvé­déséért. Jól tudjuk, hogy a nagy szov­jet népet is ugyanez a szellem tölti el a nyugati kapitalizmus fenyegetéseivel szemben. A fran­cia küldöttség határozottan kije­lentheti m­a az önök kongresz­­szusa előtt is, hogy a francia nép sajátjának tekinti és a szíve mé­lyén érzi a nép igaz fiának, a mi Thorez elvtársunknak immár történelmivé vált mondatát: „Franciaország népe nem fog, sohasem fog harcolni a szovjet nép ellen!“ Stanislaw Kowalczyk, a len­gyel szakszervezetek központi tanácsának titkára üdvözölte ez­után a­ kongresszust, de nagy zászlóvivője, a nagy Sztálini“ A kongresszus megújuló, nosz­­szantartó tapssal köszöntötte a szovjet küldöttséget és lelkesen ünnepelte a magyar és a szovjet nép barátságát. Nekünk, a kapitalista és gyar­­mati országok munkásainak, akiknek kemény és gyakran vé­res harcot kell folytatnunk lét­­fenntartásunk biztosításáért. Ma­gyarország eddigi eredményei gazdag tapasztalatokat és nagy energiaforrást nyújtanak minden­napi küzdelmünkhöz. Fokozza önbizalmunkat, meg­­erősíti hitünket, hogy legyőzzük azokat az erőket, amelyek kizsák­mányolják a dolgozókat. — Amikor arról beszélünk, hogy a haladás tábora egyre job­ban növekszik, azt is hozzá kell tennünk, hogy a haladás élén a Szovjetunió népei állnak. Ők mu­tatják az utat, amely erőt és­ lel­kesedést önt belénk. Éljen és erősödjék a világ dol­gozóinak egysége! Éljen a Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével a szocializmus útján haladó magyar munkásosztály és szakszervezetei! Éljen a Szakszervezeti Világ­szövetség, amely megtestesíti azt a harcot, amelyet a dolgozók gaz­dasági és szociális jogaikért, a demokráciáért, a nemzeti függet­lenségért és békéért vívnak! A Szakszervezeti Világszövet­ség képviselőjének felszólalását a kongresszus résztvevői lelkes taps­sal, sokáig tartó éljenzéssel fo­gadták. — ötmillió lengyel szervezett munkás szívélyes és baráti üd­vözletét és legjobb kívánságait szeretném á­­adni kongresszu­suknak, az egész munkásosztály­nak — mondotta. A lengyel nép is — hangsú­lyozta felszólalásában a küldött — a baráti Magyarországhoz ha­sonlóan — nagy sikereket ér el a szocializmus építésében. Az eredményeket — mondotta — munkásosztályunk lelkesedé­sének, a munkatermelékenység emelkedésének köszönhetjük, va­lamint annak, hogy a lengyel munkásosztály szüntelenül har­­­­col a technika fejlesztéséért, a takarékosságért és a termékek minőségének megjavításáért. A termelékenység emelése terén ko­moly sikereink vannak. Dolgo­zóink 70—75 százaléka vesz részt a munkaversenyben. Népgazdaságunk, tudomá­nyunk és kultúránk történel­münk során eddig soha nem látott, mértékben lendül fel, há­la nagy szövetségesünk, a Szov­jetunió önzetlen és baráti segít­ségének. Ezután a magyar szakszerve­zetek sportegyesületeinek kül­döttsége üdvözölte a Kongresz­­szust- A küldöttség tagjai a kö­zönség tapsától kísérve Csermák József olimpiai­ bajnok vezetésé­vel hatalmas, színpompás zász­lókkal­­ vonultak be, majd Cser­mák József a szónoki emelvényre­­lépett.­­­­ Beszédében a szakszervezeti sportegyesületek több tízezer sportolója nevében köszönetet mondott pártunknak, kormány­zatunknak és a szakszervezetek­nek azért a sokoldalú segítségért, amelyben a magyar sportolók, s köztük a helsinki békeolimpián résztvettek részesültek. A felszólalások után Kristóf István a SzOT főtitkára válaszol. A kongresszus vasárnap reggel folytatja tanácskozásait. A szovjet szakszervezetek segítenek a­ béke megvédésében az egész világon Bertus Brand­sen, a Szakszervezeti Világszövetség képviselőjének beszéde A kongresszus második napja

Next