Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-01 / 179. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! ^ —.................... — lip 111 11?®® fflf Bk Spille Dolgozó parasztok! §§||«ra« fgjfj Jlll |ra| J|@fl||b|L­gj|§|| Jglll Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és gépállomások dol­wip JjPf gőzei ! Előre a betakarítási és begyűjtési békeverseny győzel. IPSgl '$353S!­!m fasSf**1”' WWmB? WffM HajfeCTgy. I méért megyénk elsőségéért m*b Wli#%r L ...­­ X. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM ____________________ ARA . 50 FILLÉR_____________________________________SZOMBAT, 1953 AUGUSZTUS 1. Szüntelen harcot az ellenség ellen Néhány héttel ezelőtt jelent meg kormányunk programon­ja, mely a dolgozó nép életszínvo­nalának további, még fokozot­tabb emelését tűzte ki célul. A korm­ányprogrammot nagy lel­kesedéssel fogadta az egész dol­gozó nép. Munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, pár­tunk és kormányunk újabb gon­doskodását látták benne és még jobb munkával, még nagyobű eredmények elérésével felelte­k e nagyszerű programaira. Dolgozóink lelkesedését még­­inkább fokozta Rákosi elvtárs­nak a budapesti pártaktívan el­mondott beszéde. Rákosd elvtárs beszéde nyomán még világosabbá lett mindenki számára, hogy kormányunk intézkedéseit pár­tunk Központi Vezetőségének út­mutatása nyomán dolgozták ki, a párt mutatott rá azokra a hiá­nyosságokra, melyeket a szocia­lizmus építése során állami szer­veink elkövettek, pártunk mu­tatta meg a hibák kijavításának útját, mely egyben dolgozó né­pünk jólétének még fokozottabb emelkedését jelenti. Pártunk szólt a dolgozó néphez és a dol­gozók megértették belőle, hogy a párt útmutatása — mint min­dig — most is helyes, egyedüli helyes út.De a nagyszerű program is az ellenséget is megmozdulásra késztette. Azok a jóindulatú Hi­székenyek, akik úgy gondolták, hogy az ellenség már szét van verve, hogy az ellenség megmoz­dulásával már nem kell számol­ni, azok most ezekben a hetek­ben láthatták, hogy alaposan té­vedtek, hogy az ellenség azonnal fokozott dühvel veti magát a harcba, amint azt látja, hogy jelentősebb lépést teszünk előre, amint lehetőségét látja annak, hogy akár a szocializmus építé­sének nehézségeiből, akár egyes szerveink által elkövetett hibák­ból tőkét kovácsolhat magának. A Járóműjavítóban megbúvó jobboldali szociáldemokrata ele­mek szinte szervezkedtek és ar­ra igyekeztek rávenni a becsü­letes dolgozóikat, hogy ne telje­sítsék a tervet, hogy gyártsanak selejtet, mert most már nem bün­tethetnek, azt lehet csinálni amit akarnak, amit az ellenség akar. A Dohánygyárban és igen sok üzemben lehetett ilyen megnyil­vánulást tapasztalni. Az ellenség aljas mesterkedése igen élesen jelentkezett a falvakban. A ku­­lák egyes helyeken még attól sem riadt vissza, hogy a dolgozókat megtámadja és tettleg bántal­mazza­ Kiss Gy. János bárándi kulák esete bizonyítja ezt­, aki Makikai Kálmánné dolgozó pa­­rasztasszonyt megtámadta és megverte. Egri János sárándi kuláik a tszes búzáját kezdte arat­ni, amíg illetékes szervek „fel nem világosították”, hogy ebben az országban törvényes rend van, itt az történik, amit a nép akar, aki ezzel nem ért egyet, az a törvényekkel találja magát szembe. Ezekben a napokban a kulákok különösen a begyűjtés akadályo­zására vetették magukat. Meg kell mondani, hogy egyes helye­ken, ahol a pártszervezeteik nem fejtettek ki elég alapos nevelő munkát a dolgozó parasztok kö­zött, az ellenségnek sikerült is egyeseket megtéveszteni, hogy ne teljesítsék a cséplőgéptől a be­adást. Nagy József, Oláh Lajos, Erdei Sándor és a többi vámos­­pércsi dolgozó paraszt — akik­nek 10 százalékkal felemelték a beadását, a beadás nem telje­sítése miatt — most saját káru­kon tanulhatják meg, hogy nem érdemes az ellenségre hallgatni, hogy a törvényekkel nem lehet szembekerülni. Hogy ebben az országban tör­vényes rend van, hogy itt az tör­ténik, amit a nép akar, amit a nép törvényei előírnak, azt ép­pen ezekben a napokban tapasz­talhatták akár az ellenség,­­akár az ellenség uszályába került dol­gozók. Párszer­vezetein knnek, nép­nevelőinknek az a feladata, hogy a dolgozók között folytatott fo­kozottabb politikai nevelőmun­­kával világosítsák fel dolgozóin­kat intézkedéseink jelentőségé­ről. Pártszervezeteink leplezték le az egész falu előtt a kulák mesterkedését, hogy a kulák a dolgozó parasztok ellensége. Hogy ez mennyire így van, azt is saját kárukon tapasztalhatják azok, akik felszólítás ellenére sem tettek eleget beadásuknak és ezért 10 százalékkal felemel­ték beadásukat. De saját káru­kon tapasztalhatták azok az üzemi dolgozók is, akik rossz minőségű árut gyártottak, vagy kimaradtak a munkából. Nem­csak kevesebb bért kap az, aki rossz árut gyárt, vagy hiányzik, de a becsületes, dolgozók is meg­vetik a selejtgyártókat, a lógóso­kat- Pártunk nemcsak azt tűzte ki célul, hogy egyre több fo­­gyasztási cikk kerüljön a dolgo­zókhoz, hanem azt is, hogy sok­kal jobb minőségű árut kell gyártani. A párt politikája ellen, a dolgozók ellen vét az, aki az ellenségre hallgat és selejtet gyárt- A fegyelmezetlen, a selejt­­gyártó munkás akarva nem akarva az ellenség szekerét tolja, az ellenségnek segít. Rákosi elvtárs beszédének el­hangzás­a után az ellenség mint­ha óvatosabb lett volna­ Ez azonban nem jelenti azt, hogy beszüntette aknamunkáját, nem jelenti azt, hogy most már nem fejt ki dühödt ellen,állást minden intézkedésünk­kel szemben. „Ezért most fokozott éberségre és harc­készségre van szükség — figyel­meztet bennünket Rákosi elvtárs, — úgy a pártban, mint a mun­kásosztályban, mint az­­egész dol­gozó népben." Az utóbbi napok­ban elért eredményeink: A­­h­aj­­dú-Bihar megyei Banya és Építő­­anyagipari Egyesülés elüzem­­el­vénye, Makkai Károly, a Járó­műjavító gyalusának 150 száza­lékos teljesítménye, Cserni János sárrétudvari kombájnos 400 hold learatott és elcsépelt gabonája, a nagylétai járás jó munkája, a darvasi szabadpiac és az itt fel nem sorolt, de kiváló eredmé­nyek, munkahőstettek bizonyít­ják, hogy dolgozó népünk egysé­gesen követi pártunkat és kemé­nyen harcol a kormánypro­gramja végrehajtásáért.De a harcos helytállás, az el­ért eredmények ne tegyenek bennünket elbizakottottakká. Ne feledjük, hogy éppen fokozódó eredményeink váltják ki tíz el­lenség még aljasabb mesterkedé­sét, ezért éberen őrködjenek pártszervezeteink, párttagjaink, minden becsületes dolgozó, hogy az ellenség minden lépését le tudjuk leplezni, hogy szüntele­nül harcoljunk az ellenség ellen, mert csak az ellene folytatott kemény harc biztosíthatja pár­tunk és kormányunk nagyszerű programja­j­á­n­a­k maradéktalan végrehajtását. Az Országos Béketanács békenagygyűlése Az Országos Béketanács pén­teken délután a koreai fegyver­szüneti egyezmény megkötése al­kalmából béke­nagygyűlést ren­dezett Budapesten az EBEDOSZ székházban amelyet ez alkalom a mai zászlóikkal, a nagytermet, hol a gyűlés lezajlott, ugyancsak zászlókkal, virágokkal díszítet­ték. A nagygyűlés elnökségében fog­lalta­k helyet a többi között Mi­hályit Ernő és Nánási László, az Országos Béketanács alelnökei, Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja, Kris­tóf István a SZOT elnöke, Kádas István a DISZ Központi Vezető­ségének titkára, Dezséri László — Aliig egy hónappal ezelőtt — kezd­te beszédét — innen szállt világgá a Béke­ Világtanács bu­dapesti ülésének határozata, a ,,budapesti felhívás’", amely így kezdődik: , Nagy reménység született: ma már minden ember látja, hogy lehetséges a megegye­zés. Véget lehet vetni a vé­rengzésnek, végezni lehet a hidegháborúval". És így fe­jeződik be: A béke itt van kapuink előtt, rajtunk áll, hogy elérjük.” E felhívás óta még közelebbi valósággá vált ez a nagy remény­ség. Négy nap óta fegyverszünet van Koreában. A béke világtáborának száz és százmilliói a koreai fegyverszü­net kivívásának cáfolhatatlan bi­zonyítékát láthatják abban, hogy helyesek voltak a Béke-Világta­­nács budapesti ülésszakának ha­­tározatai, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzetből a világ békéje felé vezető egyetlen út a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése. A fegyverszünet cáfol­hatatlan igazolásra, a budapesti ha­tározatnak — hangsúlyozta Mi­hályfi Ernő — amely többek kö­zött így szólt: „A Béke-Világ­­tanács elhatározta, hogy egyete­mes jellegű akcióba kezd a tár­gyalás érdekében. E kampány so­rán a népek ki fogják fejezni kü­lönböző és szervezett rom­ák kö­zött azt a követelésüket, hogy az államok közti viszályokat és az összes nézeteltéréseket békés úton rendezzék.” Ezekben a napokban, amikor a koreai fegyverszünet aláírásán érzett öröm és hála tölt el minden becsületes békét szerető embert az emberiség túlnyomó nagy több­ségének hálája és szeretete száll azok felé, akik ennek a fegyver­nyugvásnak a lehetőségét elsősor­ban megteremtették. A haladó emberiség hálája és szeretete száll a Szovjetunió vezetői felé, a Szovjetunió po­litikáját irányító Kommunista Párt felé, amely most ünnepli alakulásának 50. évfordulóját. És a békét kívánó emberiség há­lás és szerető üdvözletét küldi a hős koreai népnek és a bátor kínai önkénteseknek, akiknek hősi helytállása vívta ki ezt a győzel­met, amely velük együtt a béke és a demokrácia világtáborának na­gy győzelme lett. Ezekben a mostani­­ Eren­ evangélikus püspök, Beresztóczy Miklós, a katolikus papok or­szágos bé­kebizotságánaik elnöke. Ugyancsak az elnökség sorai­ban volt Han Hjo Szam, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarországi követe Fián En- Azun a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének tanácsosa, továbbá Monica Bel­­ton, a nemzetközi Sztálin béke­­díjjal kitüntetett angol írónő. Nánási László az Országos Bé­ketanács alelnöke nyitotta meg a nagygyűlést. Megnyitó szavai után Mihályi­ Ernő népművelési miniszterhelyettes, az Országos­­os Béketanács alelnöke emelke­dett szólásra. burg szavaival élve — az egész emberiség számára jó napokban helyes nekünk is beszámolnunk magunk felé érzéseinkről és el­határozásainkról, arról, hogy mit tudtunk eddig tenni a hozzánk oly testvéri közelbe került koreai nép segítésében. 1950 június óta, amikor az im­perialisták koreai támadása meg­kezdődött, a magyar dolgozó nép szíve minden szeretetével fordult a koreai szabadsághősök, a szen­­vedő édesanyák, az árván maradt­­ gyermekek felé. Népünk ezernyi f­­amujelét mutatta őszinte együtt­érzésének, szere­te­tének, segítő szándékának. Mihályfi Ernő a továbbiakban sorra vette mindazt a testvéri se­gítséget, amellyel a dolgozó magyar nép enyhí­tette a koreai nép szenvedé­sét, segítette szabadsága vé­delmében, majd hangsúlyozta, hogy rendkívül nagy feladatok állnak még a ko­reai nép és az egész béketábor előtt. Tovább fogunk harcolni a tar­­tós békéért és részt akarunk ven­ni, részt fogunk venni abban az építőmunk­ásban, amely Koreában ezen a héten megkezdődött. Eh­hez az építéshez felajánlotta se­gítségét a nagy Szovjetunió, fel­ajánlja segítségét a béke minden híve, hogy a szabadságáért és függetlenségéért vívott véres há­ború okozta súlyos sebek beheged­hessenek. Mihályfi Ernő beszédét a béke­­nagygyűlés résztvevői „Megvéd­­jük a békét!" felkiáltások köze­­pette, hosszantartó tapssal fogad­ták. Ezután több felszólalás hang­zott el. Beszélt Péter János tiszántúli református püspök, a Béke-Vi­lágtanács tagja. Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes beszéde A világ népei meglátták a háború híveinek gonosz arcát _ Az elmúlt három esztendő során egyek voltunk küzdelem­ben és tiltakozásban az értünk is szenvedő koreai néppel, _ kezdte beszédét Péter János. — Elmondhatjuk , amint egyek voltunk a támadók elleni tilta­kozásban, úgy vagyunk egyek most az egyházon belül és az egyházon kívül minden jószándé­kú emberrel, az örömben és há­laadásban a kivívott győzelem felett és abban az eltökéltség­ben, hogy folytatjuk tovább a küzdelmet a béke biztosításáért. Péter János hangsúlyozta, hogy a koreai nép határtalan szenvedésének tükrében a világ népei ismét meglátták a háború híveinek gonosz arcát. De ez a felismerés nem félelmet, hanem reménységet és bátorságot ad, annak tudatát adja, hogy a bé­­keszerető népek új küzdelmek felé mennek ugyan, de egyben új győzelmek felé is. A béke el­lenségei még megvannak, tevé­kenységük tovább fokozódik, de a béke ügyének sikere éppen azt mutatja, hogy tevékenységük ha­tása egyre zsugorodik. Hálás szívvel a béke eddigi eredményeiért, szeretettel őriz­zük az elesett hősök emlékét. Hálaadásunkba, szeretetünkbe foglaljuk újra meg újra a koreai és a kínai nép sorsát. Szeretettel tekintünk mindazokra az erőkre, emberi vállalkozásokra, a Béke- Világtanács nagy munkáira, amelyek az eddigi eredmények­hez hozzásegítettek bennünket mondott a beszéde befejezéséül. Nánási László zárószavában arról beszélt, hogy a béke erői­nek Koreában elért győzelme serkentse békebizottságainkat még jobb, még eredményesebb munkára. A győzelem a béke magyarországi híveinek adjon újabb erőt, hogy kitüntető meg­bízatásuknak becsülettel tehes­senek eleget. A szovjet kormány jegyzéke Ausztriához Július 30-án I. I­ Iljicsov, a Szovjetunió ausztriai f­őbiztosa eljuttatta Raab osztrák kancel­lárhoz a szovjet kormány követ­kező jegyzékét: „Az osztrák kormány kifejezett kívánságával kapcsolatban a Szovjetunió kormánya lehetsé­gesnek ismerte el, hogy 1953 augusztus 1-től kezdve magára vállalja az Ausztriában állomá­sozó szovjet megszálló csapatok fenntartásával kapcsolatos összes költségeket és ezzel megszabadít­ja az osztrák állami költségve­tést az említett kiadásoktól.” A m­inisztertanács határozata a háztáji földterületekről A minisztertanács a termelő­szövetkezeti csoportok alapsza­bályának a háztáji földterületére vonatkozó rendelkezéseit az aláb­­biak szerint módosítja: 1. Az alapszabályban jelenleg — fél—háromnegyed kat, holdban megállapított háztáji földterület nagysága 1953 szeptember 1­től kezdődően egy kát. holdig terjed­het. Háztáji földterületre a család­tagok számára való tekintet nél­kül minden olyan termelőszövet­kezeti család jogosult, amelynek külön háztartása van. NAGY IMI­E, a minisztertanács elnöke.

Next