Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-01 / 205. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! f N W ^ Mai számból: ■ B ■■ H íbl^M_________v J XII. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM ÁRA : 50 FILLÉR 1955. SZEPT. 1., CSÜTÖRTÖH ft llilll». llali BffilislilalsL lllll*1Párt és pártépités: Lente Mihály a párt hívó szavára jött vissza (2. Bpffivjjfo, lllll *-«1 gjggl g| JgS oldal) — Emlékezzünk 1930. szeptember 1-re (2. oldal) — A Mezőgazdasjpll raB SUs* sági Akadémia a nagyobb gabonatermésért (3. oldal) — Tanévnyitás Kall ’tsSf»® g|lH8SH0P^ »Sfll fivr* jiffo előtt (3. oldal) — Ma száz éve kezdődött Pest és Debrecen között a táv-SgföS ||||i §Ésj Kfgg flll író forgalom (3. oldal) — Sport (4. oldal) Kezdődik az iskolai év Ma kezdődik az új iskolai tanév. Évnyitóval, ünnepséggel és sok-sok izgalommal, de mindenképpen örömmel, aminek a melegsége évek múlva is parazsat szít, lángot lobbant emlékeinkben. Hányán és hányán indulnak meg ma az iskolák, az egyetemek kapui felé, hogy ünnepélyesen, belül rejtett mosollyal átlépjék az iskolák küszöbét, s rálépjenek a tanév sokszínű gyalogúsára. Debrecenben különös zamata volt mindig a szeptembernek. Ezrével és ezrével sereglettek ide a fiatalok, hogy itt tanulva és tanítva, a széles távlatok felé kémleljenek, s valahogy Debrecenen keresztül is összekössék ezt a kis országot a nagyvilág eszmei és tudományos vérkeringésével. Szándékaik igaz sokszor megfeneklett a sötétség és elnyomás sűrű zátonyain, de a legjobbak mindig újra kezdték, új erővel és új célkitűzéssel. Valami olyan elgondolással, hogy ebben a kis akusztikájú országban olyat kiáltanak, ami visszhangként csendül mindenki fülébe és mindenki szívébe. Szándékuk hányszor és hányszor nem sikerült, de a félbe maradt eredmények is olyan hatalmas vágyat sejtetnek, amilyen csak a legjobbak szívében formálódhatott. Tele voltak nyugtalansággal, modernséggel, hogy itt, ebben a nagyon is elmaradt bábeli zűrzavarban önön szívük szellemi fényénél világosságot teremtsenek. S hogy voltak és sokan voltak ilyenek is — itt Debrecenben is — az egy kicsit annak is köszönhető, hogy fiataljaink mindig szerették a tudást,kutatták az igazságot. És nemcsak az iskolákét, hanem az élet igazságát is, a nyersebbet, az őszintébbet, ami a tudás biztonságával még szebbé, még varázsosabbá kovácsolódott. Ilyenkor az új iskolai év küszöbén valahogy ez mind eszébe jut az embernek. Az a tengernyi múlt, ahol száz és száz megfeneklett akarat árvult és sínylődött, vált csenevésszé. Eszünkbe jut az analfabétizmus ijesztő grafikonja, a műveletlenség, a cselédvilág nyomor mocsara, a középiskolák sok mindent eláruló statisztikája, az egyetemi „numerus clausus“ fenyegető réme. Azonban mindez csak egy percre jut eszünkbe, hogy még élesebben, még tisztábban lássuk napjaink gondját, történelmét. A szeptemberi ragyogást, amikor oly testvérütemben csendülnek fel az elsőosztályosok tiszta szopránjai, az egyetemi hallgatók ujjongó tenorjai, vagy nyugodt basszusai. Debrecen mindig az iskolák, a diákok városa volt, s ma még inkább, százszorosabban az, mint valaha. Diákok, iskolások százai, ezrei bizonyítják ezt, akik ma, az első szeptemberi reggelen elindulnak az iskolák felé. Kövessük csak ezt a hömpölygést, ezt az áradást. Csak a debreceni általános iskolák felé több mint 15 ezer gyermek indul el ma reggel. Milyen sokszínűen hullámzanak, ringanak ezek a kicsinosított arcú kislányok, komolykodó kislegények. Tele vannak élménnyel és várakozással. A Péterfia utcai Általános Iskolában 1078 gyermek kopogása csap majd zajt, a Füvészkert utcaiban 800 gyermek kacagása csendül és a Csapókertben 1015 gyermek rebben majd a csengők dallamára. De a Poroszlai, a Petőfi és a többi általános iskolák is mind várják már az apróságokat, hogy bennük váltsák mindazt szépre és valóra, amit itt annyi sokáig megtagadott a történelem. Különösen első osztályosainkat várják nagy szeretettel. Minden iskolában külön kis emléklappal kedveskednek nekik, hogy az első iskolai nap mindig tartó élmény maradjon bennük is. A Csapókertben meg egyenesen ez lesz az évnyitó ünnepség középpontja. Az óvodából annak rendje és módja szerint búcsúztatják őket, az iskolába pedig az úttörő vezetők kalauzolják be az első osztályosokat az általános iskola komoly berkeibe. Középiskolásainknak, egyetemi hallgatóinknak is ugyanúgy élmény az első nap, a szeptember, mint a legkisebbeknek. Száz és száz munkás- és paraszthallgató álma nő valósággá, s formálódik belőle jövendőnk pedagógusa, orvosa, irányítója. A természettudományi karon félezer hallgató, a bölcsészkaron nem egészen félezren kezdik meg ebben az egyetemi évben is a tanulást. Az orvoskaron csak első évre 180 hallgató iratkozott be az 1955/56-os tanévre. Mindezek csak számok, de ezek mögött a számok mögött ott zúg és forrong a valóság és mindaz a nagy forradalmi átalakulás, ami napjainkra olyan jellemző. Nem akarjuk most elemezni ezeket a számadatokat, de így szeptember sokszínű diákélményeiben jó ezeket is felemlegetni. A szeptemberi indulás azonban még valamire int és figyelmeztet bennünket. Azokra a feladatokra, amelyek az új iskolai évben mind pedagógusaink, mind tanulóifjúságunk előtt állnak. A tavalyi iskolai évről készített statisztikai adatok mind azt mutatják, hogy van mit javítani és kell is a csorbát köszörülni. A tanulmányi átlagot mindig lehet és kell is emelni, s a mulasztási grafikon is arra int, hogy pedagógusainknak már szeptember első napjaiban meg kell kezdeniük a szív szerinti munkát. Ebben a tanévben a lehető legkisebbre kell csökkenteni a hiányzásokat és különösen harcolni kell az igazolatlan távolmaradás ellen. Nem szabad megengedniük még a falusi, vagy tanyai iskolákban sem, hogy az egy tanulóra eső mulasztási nap a tizes szám fölé emelkedjék. De iskolapolitikánkon is van mit formálnunk, van mit alakítanunk. Különösen középiskoláinkban és egyetemeinken, ahol még erősebbé kell tenni a munkás- és paraszthallgatók létszámának az arányát. Persze sohasem szabad a dédelgetés, vagy a kényeztetgetés hibájába esnünk. Már az első napokban rá kell szoktatnunk hallgatóinkat a becsületes munkára, az értelmes tanulásra és az idő okos kihasználására. Hiszen bennük már jövőnk új értelmisége nevelődik, formálódik, akikre a szocializmus felépítésében szép és gyönyörű feladatok várnak Ezeket a feladatokat csak tudással felvértezetten győzhetik le, s hogy legyőzzék, már most, szeptemberben neki kell vágni a munka sűrűjének. Szeptember, az új iskolaév erre is figyelmeztet bennünket. A jövőnkre, amely ott csillog a Péterfián ballagó első osztályos szemében, ott tükröződik a Csokonai Gimnázium tantermében röpködi lányok mosolyában és ott érik az egyetem előtt tervezgető hallgatók álmaiban. Az új iskolai év ezeket váltj majd mind valóra, mert a mi ars poétikánk, hogy az álmok is valósággá érjenek. Befejezés előtta cséplés A megyében mindenütt kiválóan dolgoztak a cséplőgépek Az elmúlt hét végén a cséplőgépek átcsoportosításának következtében, valamint a kedvezőbbé vált időjárás folytén jelentősen meggyorsult az egész megyében a cséplés. Augusztus 27-én még 49 termelőszövetkezetben és 26 községben dolgoztak a cséplőgépek, 29-én, hétfőn pedig már csak 7 tsz-ben és egy-két községben volt csépeletlen gabona. Jelenleg a megye gépállomásain — néhány kivételével — befejezték a gabona cséplését, számottevő munka már csak a polgári járásban van. Ott is fogyósban az osztagosé, mert a nemrég végrehajtott gépátcsoportosításnál Egyekről és Tiszacsegéről 16, Hajdúnánásról pedig 3 gép ment át Görbeházára, Újtikosra, Polgárra és Tiszagyulaházára. Idén a megye egész területén kiválóan dolgoztak a cséplőgépek, tisztán, a szemveszteséget minimálisra csökkentve, és mégis gyorsan végezték a gabona cséplését. Különösebb panaszt egy gépállomás munkájára sem tettek a dolgozó parasztok a csépléssel kapcsolatban, dicséret azonban annál több érkezett a felsőbb szervekhez. Különösen nagy megelégedéssel fogadták a Hajdúszoboszlói Gépállomás körzetébe tartozó termelőszövetkezetek tagjai és egyéni dolgozó parasztok a gépállomás cséplőgépeinek csaknem minden esetben kifogástalan munkáját. A legutóbbi országos kiértékelés szerint a megyék közötti cséplési versenyben Hajdú-Bihar megye az első helyen szerepel. A gépek átlagteljesítménye az utóbbi időben meghaladta a napi 140 mázsát. Igen szép eredményekkel járultak hozzá az elsőség kivívásához a Hajdúböszörményi, Egyeki, Tetétleni, Derecskei és Nagyrábéi Gépállomás cséplőgépvezetői, ahol a gépes napi átlagteljesítménye jóval felülmúlta a tavaly elért cséplési átlagot. A cséplőgépvezetők egyéni versenyében Kristóf Andor, a Tetétleni Gépállomás traktorosa lett az első Hajdú-Biharban. Az elmúlt másfél hónap alatt 93 vagon és 4 mázsa gabonát csépelt el. Bár hivatalos értesítés még nincsen az országos cséplési versenyről, de a Földművelésügyi Minisztérium szóbeli tájékoztatója alapján erősen számíthatunk arra, hogy Kristóf Andor cséplőcsapata kiváló teljesítményével a gépállomások cséplési versenyében országosan első lesz. Mivel a munkacsapat tagjai nagyobbrészt fiatalok, ezért annak idején csatlakoztak a DISZ által kezdeményezett ifjúsági cséplőcsapatok országos versenyéhez. Az eddigi jelek szerint csaknem teljesen bizonyos, hogy a fiatalok versenyében is övék az országos elsőség. A cséplőcsapatok megyei versenyének második helyezettje, a hajdúböszörményi Nagy Imre ifjúsági cséplőcsapata lett, 87 vagon 42 mázsa gabona elcséplésével. Jól szerepelt a Hajdúböszörményi Gépállomás traktorosai között Boros Sándor is, aki ifjúsági munkacsapatával 66 vagon 95 mázsát csépelt el. Debrecen város határában szintén csaknem mindenütt befejezték a cséplést, itt-ott akad már csak némi csépelnie való. . A termelőszövetkezetek a fancsikai Szabadság TSZ kivételével elcsépelték gabonájukat. Az egyéni dolgozók szerin Bánkon a paci részen, Fancsikán és a bellegelői Kefés tanyán dolgoznak még a gépek? A csépelnivaló azonban olyan kevés mindegyik helyen, hogy előreláthatólag ma estig elkészülnek vele. A legtervszerűbben és ennek következtében a leggyorsabban a város II. kerületében haladt a cséplés, ahol augusztus 23-án már leálltak a gépek. A bellegelői Kefés tanyán azonban még a mai napig sem tudták elvégezni a cséplést. Ez a szépséghiba erősen rontja a II. kerület egyébként jó eredményeit. A cséplőcsapatok az elmúlt héten dolgoztak a legeredményesebben, a gépek elérték a napi 140 mázsás átlagteljesítményt. A cséplőgépvezetők között dicséretet érdemel Mészáros István, akinek 54 vagon a teljesítménye és Muzsik József, aki 52 vagon gabonát csépelt el. ÚJ BELÉPŐK HAJDÚ-BIHAR MEGYE TERHELŐSZÖVETKEZETEIBE Hajdú-Biharban az elmúlt héten ismét új belépőkkel gazdagodtak a termelőszövetkezetek. Egy hét alatt a megye területén 226 család, 286 taggal lépett a közös, nagyüzemi gazdálkodás útjára. A tiszacsegei Kossuth Termelőszövetkezet tagjainak száma egy hét alatt 13 új belépővel gyarapodott. Az új belépők között ismert középparasztok vannak, mint a 10,5 holdas Répási István, a 8 holdas Szabó Albert, a 9 holdas Szabó Gábor. A gyümölcskertészetéről híres hosszúpályi Petőfi Termelőszövetkezet tagjainak száma is növekedett 12 családdal. A konyár Béke Termelőszövetkezet erősödését szolgálja az a hat család, melynek tagjai az elmúlt héten lettek a szövetkezet tagjai, köztük Varga János 16 holdas konyári középparaszt is belépett a konyári Béke Termelőszövetkezetbe. A megye több helyén működnek előkészítő bizottságok, hogy mielőbb új termelőszövetkezetekkel gazdagítsák megyénket. A szövetkezeti mozgalom terebélyesedik Hajdú-Biharban. De vannak területek, ahol elzárkózás mutatkozik és több helyen a régi, erős szövetkezetek nem végeznek meggyőző munkát, a káros befeléfordulás akadályozza a fejlesztést. Ilyen befeléfordulás tapasztalható az álmosdi Táncsics, a hajdúböszörményi Vörös Csillag Termelőszövetkezeteknél, pedig a szövetkezetek jó eredménynyel, tagjainak jóléte megadja az alapot a jó felvilágosító munkához. Pezsgő élet indult Püspökladányban. A termelőszövetkezetek állnak az érdeklődés középpontjában. Ebben a nagyközségben ez most a központi probléma. Négy új termelőszövetkezet alakult nemrégen: az Új Élet, Alkotmány, Dózsa, Rákóczi. Az új termelőszövetkezeteknek is vannak már új belépői, de gyarapodnak új tagokkal a régi nagy termelőszövetkezetek is. A legnagyobb forrongás a Kossuth Termelőszövetkezet körül tapasztalható Mint már hírül adtuk csak augusztusban 38 új belépőt vettek fel a tagok sorába, köztük számos, jó munkájáról ismert középparasztot. ó dolguk van a Kossuth tagjainak Mi a titka annak, hogy a Kossuth felé fordul a legnagyobb érdeklődés? Mi az, ami olyan vonzóvá teszi az egyénileg dolgozó parasztok szemében. Nincs itt semmi titok, csupán az történik, hogy a Kossuth élete nyitott könyv a községben. Mindenki megnézheti, olvashatja napjainak történetét és az amit olvasnak, csak azt bizonyítja hogy jó dolga van azoknak, akik a Kossuth tagjai. Jól halad ott a munka és gazdagodik a tagság, gyarapodik a közös vagyon, hónapról hónapra. Az emberek beszélnek a Kossuth kertészetéről, látták sokan és megcsodálták milyen bőséggel ontja termékeit a jól munkált föld. A kertészet vezetője, Gulyás József boldog ember, mert brigádjával eredményes munkát végez. A paradicsom és paprika olyan bőséggel fizet, hogy valóban ellehet mondani: majd leszakad a föld a termés alatti — Sikerült a korai termesztés is — mondja paprikaszedés közben. — A szövetkezetnek az öt holdas tábláról már 30 000 forint a jövedelme, de a java jövedelem csak ezután lesz. Bőven fizetnek az őszi növények is. A tavaszi munkáért a brigádom 2330 forint prémiumot kapott. Lesz prémium több is, mert a termelési tervet ezután is túlteljesítjük. Paradicsomot 800 négyszögölen termelünk és leszedünk 200 mázsát, hiába tamászkodnak egyesek! — fejezte be a szót jóízű nevetéssel. — Milyen jövedelme volt tavaly? — kérdeztük a vidám brigádvezetőt, és s idei jövedelem többszöröse lesz a múlt évinek — Az elmúlt évben 26 000 forint volt a jövedelmem, de az idén a duplája lesz! — Dupla lesz az bizonyos, de nemcsak neki, hanem nekem is — vág a szóba a brigád egyik tagja, Bérczi Károly. — Tavaly is közel jártam a 20 000 forinthoz, kaptam 1600 forint prémiumot is és még külön jutalmat is a közgyűléstől. Az évi munkaegységem 449 volt. Most sem hagyom alább. Az idén már a két fiam is velem dolgozik, no meg a vejem is. Látták, hogy nekem jól fut a csikóm, hát ez évben már velem tartanak, így tehát többszörös lesz a jövedelem. Én és a két fiam 36 mázsa búzát kaptunk csak előlegül, a többit majd októberben. A vejem külön vitte haza a neki járó gabonát. A családom igen megszerette az életet a termelőszövetkezetben. Mi már itt vertünk gyökeret. A fiam kertészeti főiskolára megy, hogy még nagyobb sikerrel dolgozhasson a kertészetben. Higgye el, nagyon jó itt — teszi a pontot a beszéd végére, mip Kiss Mihály is az okos alól — Milyen bizonyítékát tudná elmondani annak, hogy „nagyon jó itt“. — Nem dicsekvésül mondom, de a szövetkezetben való munkám segített ahhoz, hogy 14 méteres házam van már. A régi világban erről álmodni sem mertem. A háztájiban ott van a jó fejős tehenem, négy sertésem. Több mint 30 mázsa tengeri kerül a padlásra, híznak abból a disznók. A kora tavaszi hónapban majd két kövér sertést adok el a szabadpiacon. Ilyen az ember sora itt, de látja mégis vannak, akik kételkednek. Látják a tagok módosodását, de csak firtatják a dolgot, mert sok darazsat dugtak az ember fülébe, sok rosszat beszéltek a szövetkezetekről és ez lassan hámozódik le az emberek véleményéről. — Segít-e személyesen abban, hogy megismerjék az igazat? _ Az emberi kötelesség. Ha jó, miért ne legyen a másik parasztnak is jó? Elmondom én, hogy mire vitte a szövetkezetét a szorgalmas tagság és hogyan emelte saját sorsát is. A napokban is erről beszéltem B. Kiss Mihály barátommal. Értettem a szót, de mégis megkérdezte a végén, de nagyon komolyan. Igaz lelkedre mondod ezt nekem a szövetkezetről? Nyomban válaszoltam, hogy becsületesebben már nem is tudnám elmondani. Lelkem nyugalma rajta — No akkor itt a kezem — válaszolta az én barátom. —■ Veletek fogaik dolgozni. Kezet fogtunk. Én csak azt mondtam neki búcsúzóul: Nyugodtan gyere, ha magadnak jót akarsz! A kertészetben történt bebeszélgetés során arról is meg kellett emlékezni, hogy a Kossuth Termelőszövetkezet jóhírét nemcsak Püspökladányban ismerik. Gulyás József erről így beszélt: 7ökre van a környéken a Kossuth TSZ kertészetének . Mi nagyüzem vagyunk. Püspökladányban két üzletben árusítjuk a konyhakerti növényeket, de árusítjuk a tejet, vajat, túrót, tejfölt is, mivel hát a tehenészek is árut akarnak minél többet piacra adni F arta a fejüket, hogy a kertészet többet ad. De nekünk már nem elég Püspökladány. Szekérre rakjuk a jó portékát és a bárándi, sárrétudvari, meg a többi vásárokon is árusítják konyhakertünk termékeit. Minden piaci napról hazahoznak 500- 600 forintot, de néha ezer forintot is. Az emberek szívesen vásárolják a szép, friss konyhakerti növényeket. Ilyenek a tények és beszédek Püspökladányban. Ezek meggyőző erejűek és viszik előre a dolgozó parasztságot a jobb élet útján. BENCZE MIHÁLY VAp&kia Lityi tiptytyzeteit értéllé