Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-01 / 52. szám
mese. március 1., csütörtök W f anyagtakarékossági verseny április 4 tiszteletére a Táncsics Cipőgyárban Az elmúlt tizenegy esztendő alatt nagyon sokszor elmondtuk már, hogy mit adott népünknek a felszabadulás,miért lett 1945. április 4-e milliók emlékezetében az igazabb élet szimbólumai. A felelet bennünk él, mindnyájunkban, s újra és újra formát keres, papírra kívánkozik, hogy mindig előttünk álljon emlékeztetőként... mert sokan bizony hamar felejtenek. Neumacher Imre, Kozma József és társai azonban olyan embereik, akik soha nem felejtik el, hogy a Kovács-féle cipőgyárban régen milyen munkai körülmények között dolgoztak, s ugyanott ma a Táncsics Mihály Cipőgyárban mennyire más az élet. Azelőtt majdnem minden munkát kézi erővel végeztek, most viszont elsősorban a gépekre hárul a dolgok neheze. A súlyos mángorlógépet akkor karral kellett rángatni, ma ezt a műveletet önműködő gépi szerkezet végzi. Könnyebb lett az élet, az emberek javát szolgálják végre az alkotó emberi gondolatok. A kozmajózsefek és neumacherimrék ezrei, százezrei tudták ezt, tudják, hogy mitkaptak a felszabadulástól, miért ünneplik április 4-ét munkaversennyel, miért igyekeztünk minden évben többet és jobbat termelni. Szabászműhely vállalása páronként 40 fillér A Táncsics Mihály Cipőgyár dolgozói nagy elhatározással fezdtták az idei esztendőt. A januári termelési értekezleten megfogadták, hogy 1951-ban a tervezettnél 2 százalékkal jobb minőségű árut gyártanak. Kollektíván vállalták továbbá, hogy a felsőbőrnél 30 fillért, a bélésbőrnél 10 fűlért, egyéb kellékanyagoknál pedig 16 fillért takarítanak meg minden pár cipőnél A vállalatban különösen nagy feladat hárult a szabászműhelyre, mivel az egész gyárban itt van legtágabb tere az anyaggal való takarékoskodásnak. A műhely 102,6 százalékra teljesítette január havi tervét, a szabászok átlagteljesíttménye pedig a tervezett 116 százalékkal szemben 139 százalék volt az év elsőhónapjában. Ezek a számok annak a ténynek bizonyítékai, hogy a tervteljesítéssel nincs baj a szabászműhelyben. Az itt dolgozók legtöbbje régi munkás, egyik-másikuk több évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkezik. Forró Imre szabász például már 34 éve dolgozik a cipőiparban, s hogy tapasztalatait jól hasznosítja, arra bízónyílék elmúlt ható átlag 148 százalékos munkateljesítménye. De van, aki ennél is eredményesebben dolgozott januárban: Kányási István szabász 207 százalékra teljesítette havi normáját. Ezek az eredmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az egész gyár 101,4 százalékra tudta teljesíteni januári tervét. De ne foglalkozzunk most az egész gyárral, maradjunk továbbra is a szabászműhelynél. S mivel az előbbiekben utalás történt arra, hogy a szabászok tehetnek legtöbbet az anyaggal való takarékoskodás terén, ezért vizsgáljuk meg hogy az egész évre vállalt takarékossági verseny feltételeithogyan tartották meg a szabászműhelyben a vállalak óta eltelt idő alatt. A terv — mint már mondottuk — a cipő felsőbőrnél 30, a bélésbőrnél pedig 10 fillér értékű anyag megtakarítása páronként, amelyet a szabásnál a liftrfelület ésszerűbb kihasználásával, a selejtbőr csökkentésével kell elérniük. A megtakarítás: egy forintnál is több Vállalásuk szerint tehát a szabászoknak a januárban elkészült 14 000 pár cipő önköltségi érát a tervezettnél 5600 forinttal kellett volna csökkenteniük. Ezzel szemben az anyaggal való helyes gazdálkodás eredményeként 14 629 forintot takarítottak meg, páronként tehát nem 40 fillérrel, hanem valamivel több mint egy forinttal csökkentették a tervezett előállítási költséget. E dicsérendő eredményről szólva meg kell említeni, hogy az érdemből valamivel nagyobb rész illeti a bélésből vágókat, mint a felsőbőrrel foglalkozókat, mert a bélésből több volt a megtakarítás. Ha a szabászok idei anyagtakarékossági eredményeit összehasonlítjuk a tavalyival, akkor azt látjuk, hogy tavaly sem pazarolták a bőrt, de míg az elmúlt esztendőben havonta átlag 679 forint értékű anyagot takarítottak meg, addig idén januárban ezt az összeget sokszorosára sikerült emelni. Hogy viszonylag rövid idő alatt hogyan tudták ezt az ugrásszerű fejlődést elérni, e kérdésre a feleletet több tényező összegzése után kell megfogalmaznunk. Az első ilyen tényező amely előbbre vitte a takarékosság ügyét, az volt, hogy a MEO a bőrgyárból érkező nyersanyagot ma már fokozottabban ellenőrzi az átvételnél így jobb minőségű bőrök kerülnek a szabászműhelybe, könnyebb őket gazdaságosan felhasználni. Nagymértékben elősegítette a takarékossági eredmények fokozását az is, hogy idén gyermekszándédokat készítenek, s ennél a modellnél szabás közben bő lehetőség kínálkozik a variálásra. Kisebb részekre kell tudniillik felszabdalni a nagy tábla bőröket, így tégabb tere van a beosztásnál az egyéni elgondolások, számítások megvalósításának. A lehetőségeket ki is használják, s ha egy-egy új fogással sikerül a hulladékbőrt kevesbíteni, az még jobban megnöveli a kedvüket a további takarékoskodásra. De nagy ösztönzést ad a takarékossági mozgalomban való részvételre az is, hogy idén bevezették a szabászoknál a takarékossági prémiumot. Januárban 1432 forintot fizettek ki a bélés- és felsőbőr szabászoknak anyagmegtakarítási eredményeikért. Kovács János maga 234 forint prémiumot kapott. Aki becsülettel teljesíti kötelességét Magyarnomorog hoszszain kíséri a kanyargós műutat, mintha nem akarna attól megválni. Az, út két oldalán jómódú csinos házak, szép tisztára meszelve, kíváncsian szemlélik az úton elrobogó teherautókat, autóbuszokat és egyéb járműveket. Alkonyodáskor egyre több járókelőt lehet látni, amint kannával a kézben igyekszenek a falu közepén levő tejátvevő helyre. A délutáni fejes idején iparkodik mindenki teljesíteni tejbeadási kötelezettségét. Egyébként az egész község arról nevezetes, hogy igen jól áll a begyűjtési versenyben. A hírek szerint a magyar homorogiak meg akarják szerezni a járásiban az első helyet. A községben több olyan egyénileg dolgozó paraszt van, aki egyik vagy másik beadási cikkből már egész évre teljesítette kötelezettségét. Balogh Imre például évek óta mindig jóval a határidő előtt teljesíti beadását. Ismerik is az egész faluban. Szeretik és megbecsülik. A községi begyűjtési csoport vezetője, Puszkár Mátyás, a következőképpen nyilatkozott Balogh Imréről. — Imire bácsi? öt példaként tehet állítani a falu elé. Nincs vele soha semmi baj! A házatája is arra vall Balogh Imrének, hogy gazdája szorgalmas ember. Bekopogunk hozzá elbeszélgetni egy kicsit. A kopogásra 18 év körüli lánya jött ki kicsit csodálkozva, hogy vajon az idegenek mit akarnak. De máris szíves szóval mondja: — Jöjjön be, no! Ellentmondást nem tűrve invitál a szobába. A barátságos meleg szobában találjuk Balogh Imrét. Hellyel kínál. Leülünk az abrosszal letakart asztal mellé. Balogh Imre — ahogy a falusiak hívják — Imre bácsi, 58 év körüli ember, látszik rajta, hogy sokszor megfogta az eke szarvát. Elbeszélgetünk vele erről is, arról is. Lassan a mezőgazdasági munkákra terelődik a szó. Imre bácsi csendes megelégedéssel hangjában mondja: — Hét nekem bizony kevés földem van, mindössze 6 és fél hold, azon gazdálkodom. Nem mondom, nyáron meg kell fogni a munka végét, de azért nem panaszkodom. Az asszony meg a lányom is velem együtt dolgozik, de meg is van a járatja. Tavaly bevezettettük a villanyt, s ha már villanyunk volt, vettünk hozzá egy 1800 forintos rádiót is. Jó az, ha van, szívesen elhallgatjuk esténként, sok mindenről tájékoztat bennünket. Kis gondolkozás után folytatja: — A beadással sincs nekem semmi bajom, teljesítem azt is. Tudom, hogykötelességem, no meg aztán ha nem teljesíteném idejében, még megszólna a falu. Ez pedig szégyen lenne rám nézve, hiszen évek óta mindig határidő előtt teljesítem a beadást. — Büszkén ,elmosolyodik. — Két évvel ezelőtt is kaptam a pontos beadásért egy szép új kerékpárt, be kellett menni érte Biharkeresztesre, ott adták át ünnepélyes keretek között. Az 1956-os évben hogy áll Imre bácsi a beadással? Úgy gynlolom kell szégyenkeznem eddig — folytatja önérzetesen. — Már teljesítettem egész évi sertés, vágómarha és baromfi beadási kötelezettségemet. A tejből és a tojásból pedig az egész évinek mintegy háromnegyed részét már beadtam, a kivetett pénzadó felét is befizettem. De rövidesen teljesíteni fogom mindenből egész évi kötelességemet — mondja. Mivel töltik a teli estéket? — Hát ha van ráérő idő, átjönnek a szomszédok, a rokonok és elbeszélgetünk mindenről. Vagy ha éppen kedvünk tartja, kártyázgatunk is egy kicsit. De nem pénzre — teszi hozzá — csak úgy hatvanhatozunk. Azt még a lányom is megtanulta már — mondja nevetve. — Ugyan édesapám, miért mondja el, még kiírják az újságba — pírul el Rózsi, a lánya. — És az asszonyok mivel töltik az időt esténként — kérdezzük. Balogh Imréné válaszol, ahol éppen most jött tie a szobába. — Ehun van ni — mutat a rokkára —, ezt hajtjuk. Fonunk. A lények is, asszonyok is. Rózsi nem állja meg, hogy meg ne jegyezze: Bárcsak törne össze az a rokka. Nem szeretek fonni, jobb annál a hímzés. És hogy bebizonyítsa, amit mondott, varródobozához menekül, nehogy a végén még fonnia kelljen. A családfő *. szót. De azért esténként is szoktunk dolgozni — mondja. — Hogy úgy mondjam, szórakozva dolgozgatunk. Kosarat fonunk — legalább nem kell érte pénzt adni — s közben elbeszélgetünk, vagy éppen a rádiót hallgatjuk. Balogh Imréné nem bírja megállni szó nélkül. Én azt hittem, hogy szerződtetni jöttek az elvtársak. — Igen — folytatja Imre bácsi — mostanában gyakran járnak szerződtetni. Nem is lenne semmi baj, szívesen kötnék én szerződést, jó dolog az, nem fizet arra rá az ember. Két éve annak, hogy kendert termeltem, jól jöttem ki vele. Csakihát az a baj, hogy kicsi a földeim, oszt az ember csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér. A további beszélgetés során a termelőszövetkezetekre terelődik a szó. — Hát jól élitek azok, szorgalmasan is dolgozgatnak — mondja Balogh Imre. — Mi, egyénileg dolgozók jól megvagyunk velük. Én is a tsz darálójában daráltatok. Megfizetem a percentet s szívesen megcsinálják. — Nem rossz dolog az a termelőszövetkezet — tűnődik el... Csak az idő,TM,TM már meg — mondja kis idő múlva —, legalább hozzá tudnánk fogni a munkához, mert később nagyon szorgos lesz, ha sokáig kitart a tél. Bizony kemény a tél. Bár itt bent a szobában barátságos meleg van, odakünn az idő kezdi kimutatni foga fehérét. A szoba ablakára az esti szürkületben szeszélyes jégvirágok rajzolódtak. Esteledik. Mi is elbúcsúzunk Balogh Imrétől s családjától. Ha a község minden dolgozójt úgy teljesíti beadási kötelezettségét, mint Balogh Imre, akkor a községnek nem lesz nehéz elérni a járási begyűjtési versenyben az első helyet. a. NÉPUI Hibák a verseny szervezésében A felsorolt szép eredmények mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy bár a fejlődés a múlt évek eredményeihez viszonyítva elvitathatatlan, azért vannak még hibáik a Táncsics Mihály Cipőgyárban. Az egyik legsúlyosabb hiba, hogy a szakszervezet nem szervezi megfelelően a versenyt, egyáltalán nem gazdája a munkaversenynek. A januári termelési értekezlet jól sikerült ugyan, az évi terv teljesítésével kapcsolatos vállalásokat megtették a dolgozók, de ezzel abba is maradt a verseny további fejlesztése, részletezése. A szakszervezet elfeledkezett arról, hogy az évi felajánlásokat csak úgy lehet teljesíteni, ha megszervezik a negyedévi és azon belül a havi vállalásokat is. Ez azonban nem történt meg. Nem menti az üzemi bizottság felelősségét az a tény, hogy nincs függetlenített vb. elnöke a gyárnak, mert a jelen adottságok mellett is meg lehetett volna találni a médiát a verseny élőbbé tételének. Különösen akkor, ha ehhez a gyár vezetői is megadták volna a kellő segítséget Pajna Sándor elvtársnak, a gyár műszaki vezetőjének ígérete azonban biztosíték arra, hogy a következő havi termelési értekezleten már sokkal meghatározottabb formát öltenek majd a versenyvállalások, így mód nyílik arra, hogy a minőségi és anyagtakarékossági verseny eredményei egyre inkább javuljanak, s április 4-re a Táncsics Mihály Cipőgyárban idáig soha nem tapasztalt magaslatokat érjenek el. Varga Benedek Szombaton kezdődik a magyar—szovjet barátság hónapja A magyar—szovjet barátság hónapja bizottsága szombaton délután 7 órakor rendezi meg a magyar—szovjet barátság hónapja megnyitó ünnepségét a Központi Kultúrotthonban. Dr. Kádár László egyetemi tanár, az MSZT megyei szervezet elnöke megnyitója után ünnepi beszédet mond Bencsik István, a Mezőgazdasági Akadémia igazgatója, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke. Ezután kultúrműsor következik, melyben közreműködnek A Csokonai Színház művészei, a Debreceni Népi Együttes, a Zeneművészeti Szakiskola zenekara és a Szitanyiszlavszkij stúdió tagjai. Kínában betelt a riksák sorsa Sanghaj város utolsó két riksáját a napokban múzeumba helyezték. Ezzel a gyarmati rendszer egyik legszégyenletesebb találmánya került múzeumba. De a kínai nép nem felejti el, hogy 1933-ban Sanghajban 24 378 riksa kulit tartottak nyilván, ami családtagokkal együtt meghaladta a százezer embert. Embertelen munkára kényszerítették őket a gazdagság és a pompa érdekében. Mint a jószágokat, úgy kezelték a kulit, combjuk izmossága, bokájuk karcsúsága alapján alkalmazták és választották ki őket a vállalkozók. Figyelembe vették, hogy ez a jármű nem igényel garázst, az emberló megvan ablak és istálló nélkül, s még parkolókovácsra sincs szükség. Embertelen hajszát követeltek a kuliktól, átlagosan percenként 130 métert s óránként tízkilométeres távolságot kellett megtenniük. A kulik tiltakoztak, sokszor felemelték szavukat az embertelen kizsákmányolás ellen. 1029-ben a kulik Pekingijén sztrájkot szerveztek, a hatóság megtorló intézkedéssel felelt, egyszerre 210 kulit fejeztek le akkor. Véget ért a gyarmati rendszer Kínában. A kínai nép dicső pártja vezetésével következetesen harcol a szocializmus mielőbbi megvalósításáért. Siker koronázza munkáját. A kínai nép ma már az első ötéves terv végrehajtásán dolgozik. Ennek eredményeképpen 1957 végéig az ipari termelés megkétszereződik, az acélgyártás 3,1-szeresére növekedik. A kínai parasztok is élnek szabadságjogukkal, és ma már 110 millió kínai parasztcsalád közül 70 millió belépett a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe. Tények, a dolgozók megváltozott életkörülményei bizonyítják, hogy Kína hétmérföldes léptekkel halad a szocializmus felé. Egyik ilyen tény az a hír is, hogy Sanghaj utolsó két riksáját múzeumba helyezték, örök emlékezésül a gyarmati rendszerre. A kínai nép eredményes harca a gyarmati rendszer felszámolására példaképül szolgál a többi, ma még gyarmati sorban élő nép számára. A riksának mindenütt előbbutóbb ez a sorsa: múzeumba kerül. A riksák a múzeumba kerülnek, a gyarmati rendszer pedig a történelem szemétdombjára. (f-né) 3 ÖTVEN ÉVES A DEBRECENI BOCSKAI SZOBOR T nemcsak az embereknek, hanem középületeknek, szobroknak, emlékműveknek is van évforduló ünnepük. Félszáz éve már, hogy Debrecenben felállították a magyar történelem egyik haladó nagyságainak és szabadsághősének, Bocskai István fejedelemnek szobrát, mely a város emlékműveinek egyik legszebbike. 1906. február utolsó napjainak egyikén a Csokonai kör választmányi ülést tartott, melyen Boldizsár Kálmán író vetette fel először a gondolatot, hogy Debrecen a lelkiismereti és közszabadság nagy harcosa iránti háláját a bécsi békekötés 300. évfordulója alkalmából szobrának felállításával tegye emlékezetessé. A Bocskai szobor felállításának eszméje általános tetszésre talált és arra késztette a Csokonai-kört, hogy a hajdúvárosokkal együtt tervezett országos jellegű emlékünnepélytől különállóan minden erejét a gondolat megvalósításának szolgálatába állítsa. A szoborművek létesítésének történetében szinte példa nélkül áll, hogy a debreceni Bocskai szobor a legrövidebb idő alatt méltó helyére került, a Nagytemplom és Kollégium közötti térre. Ennek ugyanis az a magyarázata, hogy a milleniumi esztendőben Budapesten felállított szobormű, anynyira megnyerte a bronzöntő, Hirman Ferenc tetszését, hogy a szoboralkotó Holló Barnabás szobrászművész engedélyével másodpéldányt készített róla A szobor tehát 1906 tavaszán már tíz év óta készen volt a bronzöntő gyár raktárában. Mikor a debreceni Bocskai szobor felállításának terve nyilvánosságra került, Debrecen város tanácsánál felmerült a gondolat, e szobormásolat megszerzésére. A város megbízásából Oláh Károly kultúrtanácsnok sikeres tárgyalásokat folytatott az országos hírű Holló Barnabás szobrászszal és Hirman bronzöntővel, akik hajlandók voltak mintegy 15 000 korona ellenében a másodpéldányt Debrecennek átengedni. A székesfőváros tanácsa sem emelt kifogást az ellen, hogy a pesti szobor mását elszállítsák. Hátra volt most már a legnagyobb probléma megoldása, a szobor helyének kijelölése. 1902-ik évben ugyanis Debrecen lakossága közadakozásból a 48-as szabadságharc emlékére emlékművet emelt a kollégiumi kertben. Ez a művészi szempontból kevéssé sikerült szobor Tóth András debreceni szobrászmester munkája volt, mely azonban nem nyerte meg senkinek a tetszését sem. A szobor ugyanis egy páncélba öltözött amazont ábrázolt, melyet a népnyelv „Zsuzsi“-nak nevezett el s állandó tárgya volt a gúnyolódásnak. Kapóra jött tehát a Bocskai szobor, mely alkalmat adott arra, hogy a talapzattal együtt mintegy nyolc méter magas „Zsuzsit“ eltávolítsák. A sokat bírált emlékművet elbontották és egy ideig a városháza udvarának egyik sarkában lefedve helyezték el. Az első világháború alatt ágyúcsövet öntöttek belőle. A művészi önérzetében megbántott Tóth Andrást a Bocskai szobor bizottság azzal kárpótolta, hogy a talapzaton álló két fegyveres hajdú vitéz figuráját vele készíttette el. A nagy gyorsasággal felállított emlékmű leleplezésére azonban még egy ideig várni kellett, mert a zűrzavaros politikai viszonyok miatt elrendelt képviselőválasztások elvonták a közfigyelmet a szobor ügyétől. Már a bécsi békekötés 300. évfordulója is eltelt, amíg aztán 1906 őszén eltávolították a deszkafalakat a szobor mellől, hogy az osztrák császárt fegyveres békére kényszerítő Bocskai István ércalakja hirdethesse Debrecenben a hajdú ősök vezérének múlhatatlan érdemeit. Balassa Sándor olvasdatel fel. Autó, motor, Pneumatik javítások dokkozások, zománcozás akkumulátor töltés. Lakatot és Gépipari Vállalat Debrecen, BÉKE U. 2. SZÁM. 1