Hajdú-Bihari Napló, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

r (Folytatás az I. oldalról) Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az értel­miségi dolgozóikkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. Elítéljük azt a szektás néze­tet is, mely szerint, „akik eddig nem léptek be a pártba, azok­ra már nincs is szükség“. Az MDP-nek azokkal a volt tag­jaival szemben, akik eddig nem léptek be a pártba, türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tagságainak túlnyomó részével a szocializmus győzel­méért vívott hosszú és eredmé­nyes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagok közül azokat, akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésé­vel kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket. A Központi Bizottság élesen elítéli az olyan, helyenként megmutatkozó elvtársiatlan és intrikus magatartást, mely mindenáron és mindenkiben hibáit keres. Ezt egészségtelen, vagy­ éppen a párt növekvő ere­je és egysége láttán elkesere­dett ellenforradalmi elemek szítják kívülről. Komoly fogyatékossága a párt­­építés eredményeinek az, hogy viszonylagos lemaradás mutat­kozik néhány budapesti és vi­déki üzemben, egyes értelmisé­gi pártszervezetek fejlődésé­ben és a kisebb falvak párt­­szervezeteinek fejlődésében és a kisebb falvak pártszerveze­teinek építésében. Párfőmu­nkánk komoly fogya­tékossága volt az is, hogy a pártszervezetek rendszeres köz­ponti irányítása gyenge volt. A hibák kijavítása érdekében a Központi Bizottság elhatá­rozta: 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonatko­­zású határozatainak végrehaj­tása s az operatív feladatok megoldása érdekében létre kell hozni a Központi Bizottság tit­kárságát. 2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottságot, amely a párt soraina­k tisztasá­ga felett őrködik. Működéséért a Központi Bizottságnak felel. 3. Valamennyi pártszerv­­nek a pártmunka egyik legfon­tosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres káder­munkát, az eddiginél azonban lényegesen korlátozottabb ha­táskörben. 4. A funkcionáriusok elméleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni. 5. Az elméleti kérdések meg­felelő feldolgozásának elősegí­tésére meg kell indítani a párt tudományos folyóiratát, a Tár­sadalmi Szemlét. 6. Központi előadássorozatot kell indítani a legfontosabb el­méleti kérdések tisztázására, a Nagy Imre—Losonczy-féle cso­port által képviselt, a marxiz­mus—leninizmust meghamisító revizionista nézetek és osztály­áruló politika leleplezésére, az októberi események helyes, marxista-leninista értékelésé­nek kidolgozására; ezen előadá­sok alapján széles körben helyi előadássorozatot kell szervezni. 7. Elő kell készíteni és né­hány hónapon belül össze kell hívni az országos pártértekez­­letet a párt helyzetének és fel­adatainak megtárgyalása, a pártmunka új tapasztalatainak megvitatása, a párt vezető szerveinek megerősítése és véglegesítése céljából e getlen” szakszervezetek, va­lamint a munkásállammal szembeni sztrájkjog reakciós követelését visszautasítottuk. A munkástanácsok jelenté­keny része megalakulásuk után még hosszú ideig az el­lenforradalom tartalékerőit képezte. A területi munkás­­tanácsok feloszlatása óta azonban a munkástanácsok általában komoly pozitív fej­lődésen mentek át s ma már kezdik betölteni népgazdasá­gunk fejlődésében hasznos szerepüket. Hasonló eredmé­nyek mutatkoznak az ellen­­forradalom tömegbefolyásá­nak visszaszorításában más területen is. Különösen nagy eredménynek kell tekinteni a magyar bányászok helytál­lását. A széntermelés fokoza­tos emelkedése, gyáraink és üzemeink folyamatos munká­jának biztosítása s ezzel a mu­nka­nélkü­liség ves­zély­én­ek elhárítása szintén jelentősen hozzájárult az ellenforradalom politikai befolyásának csök­kenéséhez s a szocializmus erőinek további tömörítésé­hez. A szocializmus biztos tá­maszai azok a termelőszövet­kezetek, amelyeket az ellen­­forradalom támadása sem tu­dott megingatni, örvendetes az is, hogy az ellenforrada­lom nyomása alatt szétesett termelőszövetkezetek nagy számban újjászerveződnek. Mindez meggyőzően bizonyít­ja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom, a szocializmus mé­lyen begyökereződött a ma­gyar falu életébe. Az élet általános konszoli­dálásának ez a viszonylag gyors folyamata is bizonyítja, mennyire alaptalan az ellen­­forradalmi elemeknek az az állítása, mintha befolyásuk a dolgozók soraiban szilárd len­ne. A tények azt mutatják, hogy ha a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség egy része az ellenforradalmi támadás napjaiban meg is volt zavarodva, a többség ki­tartott a szocializmus és a né­pi államhatalom mellett. A dolgozók átmenetileg megté­vesztett része is, pártunk fel­világosító munkája az ellen­forradalmi ténykedések le­lepleződése és a népi hatalom megszilárdulása eredménye­ként, vagy már kiszabadult, vagy pedig kiszabadulóban van az ellenforradalom­ esz­mei-politikai befolyása alól­ Az ellenforradalom ideoló­giájának, pártellenes, mun­kásosztályellenes, szovjetunió­ellenes nézeteinek („nemzeti kommunizmus”, „semlegesség” stb.) végleges megsemmisíté­se pártunktól komoly további eszmei munkát és politikai agitációt követel. A folyamat meggyorsítása érdekében foly­tatni kell aktívaértekezletek, nyilvános pártnapok, gyűlé­sek tartását, nyerzék azoknak a jelenté­seknek és törvényjavaslatok­nak kidolgozását, amelyeket az alkotmány szerint az or­szággyűlés elé kell terjesz­teni. 6. A budapesti, megyei, já­rási és a helyi tanácsok (Bu­dapest és más városok kerü­leti, illetve a községek taná­csai) a törvényben előírt mó­don és hatáskörben készítsék elő s hívják össze teljes ülé­süket. 7. A Magyar Szocialista Mun­káspárt azon tagjai, akik az or­szággyűlésben s annak külön­­böző bizottságaiban, a tanácsi szervekben s a tanácsok végre­hajtó bizottságaiban tagként helyet foglalnak, a megfelelő pártszervek irányítása mllett az említett államhatalmi szervek munkájának megkezdése előtt üljenek össze, alakítsák meg pártcsoportjukat, tárgyalják meg az alkotmányos munka meg­felelő politkai előkészíté­sének kérdéseit, a napirendre kerülő fontos kérdéseket és ha­tározzák meg a pártcsoport tag­jaira kötelező egységes állás­pontot. 8. A Központi Bizottság üd­vözli a Hazafias Népfront me­gyei képviselőcsoportjainak már megkezdett működését. A­­képviselőcsoportok ülésein ál­talában igen pozitívek. Hasz­nos tevékenységet folytat már­is a­ Magyar N­épközt­ár­saság és választóik javára képvise­lői munkája során a­ képvise­lők egész sora. Javasoljuk, hogy a képviselői csoportok mu­nkáját a Hazafias Népfront helyi bizottságai továbbra is rendszeresen irányítsák. A Központi Bizottság vélemé­nye szerint szükséges a Haza­­fias Népfront Országos Taná­csa, valamint annak Elnök­sége munkájának megindítá­sa is. A súlyos próbatétel idején a népfront szerveiben működő vezetők közül néhány­an maga­tartásukkal méltatlanná váltak a dolgozó nép bizalmára. Ugyanakkor örvendetes módon kitűnt az is, hogy az előbbiek­nél jóval nagyobb azoknak a száma, akik korábban, nem vol­tak ismert politikai vezetők, de az ellenforradalom támadása idején a szocialista forrradalom hűséges védelmezőinek bizo­nyultak. Helyes, ha az ilyen emberek szerepet kapnak a Ha­zafias Népfront legmagasabb vezető szerveiben is. Szükséges­sé vált az is, hogy a Hazafias Népfront vezetésében különbö­ző szerveinek személyi összeté­telében változtatásokat hajt­sunk végre és a népfront mun­kájába nagyobb mértékben vonják be a néphatalomhoz hű különböző pártállású és pártonkívüli személyeket. A Hazafias Népfrontot a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi­ Bizottsága, mint a kommunista és pártonkívüli hazafiak tömör­ülését nagyra értékeli és ennek megfelelően úgy véli hogy l­e kell töltenie az ország közéletében azt a megtisztelő helyet, amely megilleti. f A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának ülése 4­ 2 N­A­P­L­Ó­I II. A szocializmus erőinek összefogása Ill. Az államigazgatás és államhatalmi szervek munkája A párt építésével párhuza­­momosan jelentős előrehaladás­­történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom el­leni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzde­lem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bo­nyolult politikai helyzetben in­dult meg és még­ távolról sem ért véget - - -V­ . _ Decembertől, miután az el­lenforradalom nyílt erőit (a fegyveres osztagokat, s az ok­tóber 23-a után gombamódra szaporodó fasiszta és egyéb burzsoá restaurációs pártokat és szervezeteket) szétvertük, maradványukat pedig illegali­tásba szorítottuk, a harc új szakasza kezdődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett „területi­“ és „központi” munkástanácsok, a különböző „forradalmi bi­zottságok“, valamint az író- és újságírószövetség becsületes tagjai tiltakozása ellenére, a valóságban a nyílt harcban ve­reséget szenvedett ellenforra­dalom rejtett állásai voltak. E szervezetek közül egyesek fel­oszlatása, mások működésének felfüggesztése teljesen helyes intézkedéseknek bizonyultak. Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmisí­téséhez a proletárdiktatúra eszközeinek következetes és erélyes alkalmazása elengedhe­­tetlenül szükséges, de nem er­eendő. A megtorló intézke­dések mellett feltétlenül szük­ség van az ellenforradalom eszmei és politikai leleplezé­sére és elszigetelésére. A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló táma­dás során az ellenforradalom a főcsapást a proletárdiktatúra vezető ereje, a párt ellen irá­nyította (a párt rágalmazása, tekintélyének rombolása, a pártszervezetek, a pártházak, más pártintézmények feldúlá­­sa, a párttagok megfélemlíté­se), hogy ezután a szocializ­mus vezető nélkül maradt tö­megeinek egy részét szembe­állíthassa a népi hatalommal, azaz saját érdekével. Az ellen­­forradalom a régi pártvezetés által elkövetett hibák miatt a tömegek egy részében meglévő jogos elégedetlenséget felhasz­nálva, a dolgozók osztályöntu­datát soviniszta, nacionalista, revizionista, antiszemita és más burzsoá ellenforradalmi nézetekkel igyekezett megza­varni, a megtévesztett embe­reket tartalékerőként meg­­szerri­s támadást indítani a bért­ áramhatalom ellen. Az ellenforradalom a kisa­játított gyárosokon, földbir­tokosokon, nagykereskedőkön, kulákokon, a volt horthysta­­fasiszta tiszteken, rendőrtisz­teken, csendőrökön kívül még december közepén is rendel­kezett jelentékeny olyan tar­talékokkal, melyek a megza­vart és átmenetileg az ellen­­forradalom eszmei és politi­kai befolyása alá került réte­gekből, kismértékben mun­kás- és parasztrétegekből is, nagyobb mértékben egyes ér­telmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értel­miségi (egyetemista, diák) rétegekből tevődtek össze. Egyes dolgozó rétegek ideológiai megzavarását, a párt, a szocializmus erőinek megbénítását mindenekelőtt Nagy Imréék idézték elő an­­timarxista, revizionista, való­jában a proletárdiktatúra ta­gadását jelentő burzsoá­ na­­cionalista, szovjetellenes né­zeteikkel. Nagy Imréék a re­vizionista nézetekkel egy frontba kerültek az imperia­lista burzsoáziával, s október 23-a előtt az ellenforradalom előőrseinek, a november 4-i fordulat után pedig utóvédei­nek szerepét töltötték be. A szocializmus erőinek tö­mörítése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt vi­szonylag gyorsan és sikeresen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csoport által képviselt revizionista nézetekkel szem­ben és magasra emelte a marxizmus—leninizmus, a proletárdiktatúra, a proletár nemzetköziség általuk elárult zászlaját. A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szo­cialista Munkáspárt szerveze­teiben elvi—politikai egység alakult ki. Párttagságunk egyre világosabban látja a Nagy Imre—Losonczy-csoport áruló tevékenységét és az a véleménye, hogy sikeres élet­rehaladásunk előfeltétele a jövőben is az lesz, hogy e csoport antimarxista néze­teit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mértékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az ellenforradalom eszmei-politikai befolyása alól és tömörítjük őket újra a néphatalom védelmére és a szocializmus építésére. A revizionista nézetek elle­ni harcban indult meg, s fo­lyik még ma is a munkásosz­tály régi szervezeteinek, a szakszervezeteknek a megszi­lárdítása. A párttól és a mun­kás-paraszt kormánytól .Jug-A kormány tevékenysége az ország életének rendbehozata­la terén az elmúlt két és fél hónap alatt jelentékeny ered­ményeket ért el. A közrendet és közbiztonsá­got, melyet az ellenforradal­mi fegyveres bandák és e ban­dákban nagyszámban aktivi­zálódott, börtönből kiszabadí­tott fasiszta és közönséges bűnözők megbontottak és ve­szélyeztettek, sikerült helyre­állítani. Ezt követően az or­szágban megindult a közle­kedés és a mindennapi ter­melőmunka folyamata rendes mederben folyik. E munkában a belügyi és honvédségi szervek — azokon belül különösen a karhatalmi szervek — megállották helyü­ket , híven teljesítették köte­lességüket. Fokozatosan javít­ják munkájukat a kezdetben bizonytalankodó Igazságügyi szervek is. Az államigazgatá­si szervek (minisztériumok, tanácsok) munkája is jelentős haladást ért el. Mindennek eredményeképpen a kor­mányszervek és tanácsigazga­tási szervek irányító munká­ja s ezzel együtt tekintélyük az állampolgárok előtt meg­szilárdult. Ehhez hozzájárult, hogy az ellenforradalommal szembeni erélyes adminisztratív intéz­kedésekkel párhuzamosan az államigazgatás terén is ko­moly lépés történt a bürokra­tizmus csökkentésére. A mi­nisztériumok egy részének összevonása, a központi hiva­talok tisztviselői létszámá­nak mintegy 45 százalékos, a megyei és járási tanácsok apparátusának mintegy 40 százalékos csökkentése — he­lyesen — a községi tanácsok tisztviselői létszámának mint­egy 4500 fővel való növelésé­vel együtt került, illetve ke­rül végrehajtásra. A határozott megtorló rend­szabályok alkalmazása az el­lenforradalmárokkal szem­ben s ezzel egyidejűleg az állam bürokratikus kinövései­nek lefaragása erősíti a dik­tatúrát az osztályellenséggel szemben és ugyanakkor biz­tosítja a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztését a dol­gozó tömegek javára. Habár az ellenforradalom döntő vereséget szenvedett és kudarcra van ítélve minden provokációs kísérlete, a jövő­ben is szükség van az állami szervek és a dolgozó nép éber­ségére és elszántságára az el­lenforradalom minden moz­golódásával szemben. Az ellenforradalom erői ugyanis, amelyeket a nyugati imperialista körök anyagi eszközökkel és uszító pro­pagandahadjárattal támogat­tak és támogatnak, nem adták fel a harcot. Szétszórt erői illegalitásba vonulva, titko­san szervezkednek, újabb pro­­vokációkkal próbálkoznak, rém­ és álhírek terjesztésével igyekeznek gátolni a nép­­bé­kés, alkotó munkájának fej­lődését, a sebek begyógyításá­­nak munkáját. Januárban például a klerikális reakció a hitoktatás ürügyén politikai támadást szervezett az isko­lákban a népi demokratikus rendszer ellen. A Központi Bizottság vé­leménye szerint az állam­igazgatási szervek munkája területén erősíteni kell a kor­mány irányító tevékenységét, hogy a Minisztertanács s a különböző állami szer­vek ki­elégítően megoldhassák a ren­des kerékvágásba került ál­lamélet sokrétű feladatát. Az ország életének stabilizálása elérte azt a fokot, amikor az államigazgatási szervek mű­ködése mellett időszerűvé vált az államhatalmi szervek rendes, alkotmányos tevé­kenységének megkezdése, illetve folytatása. A kormányzati és államha­talmi szervek munkájával kapcsolatban a következő in­tézkedésekre van szükség: 1. Szervezettebbé kell ten­ni a minisztériumok, főható­ságok, valamint a budapesti és megyei tanácsok vezetői­nek irányítását, tájékoztatá­sát és feladataik ellátása köz­ben több segítséget kell nyúj­tani részükre. 2. Az államigazgatási szer­vek munkájának további ja­vítása érdekében a jelenlegi helyzetben különösen fontos a vezetés megerősítése. 3. Főleg három területre kell nagy figyelmet fordíta­ni : a) a közoktatási és kul­turális, b) az állami tervezés és gazdasági vezetés, e) a belügyi, honvédelmi és igaz­ságügyi kérdésekre. 4. Mind az államigazgatási, mind a társadalmi munka te­rületén meg kell tenni min­den szükséges intézkedést, hogy a munkásőrség, amely­nek szervezése ezekben a na­pokban kezdődik az üzemek­ben, a bányákban, az állami gazdaságokban és termelő­­szövetkezetekben, a munkás­paraszt államunk, szocialista rendünk és népünk, vagyoná­nak erős védelmező erejévé váljon minden ellenforradal­mi támadási kísérlettel szem­ben. 5. Az ország törvényes rendjének helyreállítása le­hetővé és egyben szükségessé teszi, hogy a Magyar Nép­­köztársaság legfőbb államha­talmi szerve, az országgyűlés minél előbb megkezdje tör­vényhozó tevékenységét. En­nek elősegítésére az ország­­gyűlés valamennyi szervének haladéktalanul el kell kezde­ni munkáját. Az Elnöki Ta­nácsban és a kormányban dolgozó párttagok kondomé. A magyar népnek, a munká­soknak, parasztoknak,­­értel­miségieknek a párt és a kor­mány kezdeményezése nyo­mán elért egyik döntő sikere az ellenforradalmi támadás következtében megbénult ter­melőmunka megindítása és a gazdasági élet helyreállítása. A termelőmunkában a bá­nyász elvtársak haladnak az­­élen. A széntermelés lendüle­tes emelkedése, a napi 80 000 tonnás termelési szint elérése a gazdasági élet vérkeringése megindításának legfőbb előfel­tételét teremtette meg. A szén­termelés emelkedése nyomán megindult a normális terme­lés mind a nehéz-, mind a könnyűiparban. A mezőgazda­­sági termelés a dolgozó pa­rasztság szorgalmas munkája eredményeként nagyobb törést nem is szenvedett. A vasút, valamint a közlekedés és szál­lítás más területén a személy­es teherforgalom helyreállt és állandóan fejlődik. A közellá­tási a rendkívüli események ellenére mindvégig kielégítő volt, sőt sok téren meghalad­ta a korábbi évek színvonalát. Az állam­i bolti kiskereske­delem ez év januárjában 10 százalékkal, a szövetkezeti kis­kereskedelem 22 százalékkal több árut adott el, mint­­ múlt év januárjában. A közellátás színvonalának fenntartásában, a gazdasági vérkeringés megindításában, az ország fizetőképességének biztosításában saját erőfeszí­téseink mellett döntő szerepe volt a testvéri szocialista or­szágok segítségének. Különö­sen a szovjet nép a gazdasági segítségnyújtás terén is igen nagy részt vállalt magára. Feb­ruár 1-ig testvéri országokból 700 millió forint értékű segít­ség érkezett, s további 200 millió forint értékű segítség szállítása indult meg hazánk­ba. Még a térítés nélküli segély­­nyújtásnál is nagyobb értékű támogatást jelent számunkra a szocialista országok által nyújtott, illetve kilátásba he­lyezett mintegy 300 millió dol­lár értékű áruhitel, továbbá a Szovjetunió 60 millió dollár, Kína 25 millió dolár összegű szabad devizában nyújtott hi­­tel segítsége. Népünk munkája és a szo­cialista országoknak a prole­­tárinternacionalizmus szelle­mében nyújtott testvér segít­sége, együttesen hozzásegített bennünket ahhoz, hogy pén­zünk szilárdságát biztosítsuk, s a nagyobb arányú munka­­nélküliséget elkerüljük. A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy az Intéző Bi­zottság és a Minisztertanács által kezdeményezett párt- és kormányintézkedések az ipar, a mezőgazdaság, a rózses­edés és kereskedelem vonalán, a termelés , a gazdasági élet helyreállítására általában, azaz ezt a gyakorlati élet igazolta, helyesek voltak. Sikereink mellett látnunk kell hiányosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a ko­rábban is súlyos terheknek érzett bajok orvoslásához, már újabb nehézségek je­lentkeznek. Az ipar terme­lési költségei az ellenfor­radalom előtti időkhöz ké­pest, részben az indokolt béremelések, még inkább azon­ban egyéb okok, éspedig főleg a meglazult munkafegyelem, a teljesítménybérezés­ndokolat­­lan felszámolása, a teljesítmé­nyek csökkenése és a Teljesítő­­képesség -ossz kihasználása következtében nagymérték n­em emelkedtek. Í­gy az államnak az iparból a korábbinál jóval kevesebb a bevétele. De a meglazult állami fegyelem kö­vetkeztében csökkent a lakos­ság adófizetése is. Ezeket a hiá­nyosságokat sürgősen ki kell küszöbölnünk ahhoz, hogy a baráti országok nagyszabású segítségét ésszerűen felhasz­nálva, tartósan biztosítani tudjuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát, a költ­ségvetés egyensúlyát, a kül­kereskedelem egyensúlyát, s ily módon megvédjük népün­ket egy esetleges pénzrom­lás veszélyétől. Mindez elengedhetetlen fel­tétele annak, hogy teljes erő­­vel hozájárulhassunk népgaz­daságunk termelési szerkezeté­­nek átalakításához, a gazdasá­gi vezetés decentralizálásához, megjavításához, valamint a leg­haladottabb ipari országok­kal szemben fennálló technikai elmaradottságunk felszámolá­sához és ezzel biztos alapot te­remtsünk legfőbb célunk, a dolgozó nép életszínvonalának és életkörülményeinek további következetes javítása szám­ár­a. Gazdasági téren a kommu­nisták és főleg a kommunis­ta vezetők fő feladatai ma a következők: 1. A szocialista bérezés el­­vének helyes alkalmazásával, a teljesítmény nélkül történő bérkifizetések megszüntetésé­vel, a munkafegyelem meg­szilárdításával és a termelés ésszerű megszervezésével biz­tosítani kell a munka terme­lékenységének növelését és a termelési költségek lényeges csökkentését. 2. Vissza kell állítani az adófegyelmet, biztosítani kell a lakosság adóinak pontos befizetését. 3. A szocialista tervgazda­ság elvének érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasági vezetés decentrali­zálását a vállalatok, állami gazdaságok, a termelőszövet­kezetek önálló gazdasági ve­zetésének fejlesztését. Érvényesíteni kell a terme­lőüzemekben egyrészről az igazgatók, főmérnökök, főr­g­­ronómusok, főkönyvelők út­­ján a központi irányítást. (Folytatás a 3. oldalon) | IV. A gazdasági munka területén

Next