Hajdú-Bihari Napló, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

SZTAHANOVISTA vagy volt sztahanovista ? C . n­e beszélgetés Kiss István kőművessel Már égen foglalkoztat a go.: -ólat, hogy ne. seresem re : jó ismerősömet, Kiss Ist­­vá híres-neves kőművest, aki­­r. :ve nemcsak - ükebb h.i-' zá' an, Debrecenben, a ma­gjáén, hárem az egész or- ! Melyik : keresi ? — kérdez­te . — Az öreget, va­n a fia­t. Hirtelenében nem is tud­tán hányadán állok, mert hi­­s­z't. nem o’yan öreg az én ...)S István barátom hogy így titulálják. Far pillanatig hall­­gatom. Azután eszembe jutott, de­­ van egy ismertető jele, am . ha megemlítek, bizonyára megtalálják. — A sztahanovista Kiss Ist­vánt keresem, tudja, a híres kőművest... — fűztem hozzá a magyarázatot.­­ A volt sztahanovista Kisst ? — kaptam vissza a kér­dést, s nemsoká a választ is. A Csapó utcai építkezésen dol­gozik Miről is beszéltünk ? Nehéz volna hirtelen szavakba önteni azt a sok-sok mindent, amiről megemlékeztünk. A közelmúlt legrosszabb eseményéből indult el beszélgetésünk, az ellenfor­radalom kártevéséből, amely­nek egyik utórezgésével talál­koztam tegnap is a „volt” szta­hanovista kifejezés képében. Ha kicsiben is, de az elmúlt 12 év eredményének tagadása csendült ki ezekből a szavak­ból. — Szóval „volt sztahanovis­ta” így titulálnak... — s a megbántottságtól kissé fátyolos lett hangja. Az elmúlt küzdel­mes évek juthattak eszébe, a nagy hajrák, a túlfeszített normával vívott harcok. A lel­'■ .­..ban jó mirhát jelentett. A gór ' álból csiUV hőn dól­­''n tett lett Először az Épí­­'.5 Ipari Vállalatnál érdeklőd­­tem, hogy merre találom Kiss Istvánt ? A válaszon —mondanom se kell — elgondolkoztam Külö­nösen ami a „volt" jelzőt illet­te Felcsigázott érdeklődéssel ndultam e' másnap reggel, '’­■egy megkeressem a „volt“ sztahanovistát A Csapó utcai építkezésen hiába kerestem. — Nem itt dolgozik kérem, h­anem az Apafi utca 18. szám alatt. Ide irányítottam lépteimet. S valóban meg is találtam nem­­kevésbé híres társával, La­­boncz Mihály Kossuth-díjas kőművessel együtt. Az állvá­nyon dolgoztak, éppen vakol­tak kes, lendületes munka, a be­csületes munka, mert nem in­gyen adták azokat a jelvénye­ket legalábbis Kiss Istvánnak nem. Mint ahogy Laboncz Mi­hálynak is meg kellett dolgoz­nia, míg mellére került a Kos­­suth-díj koszorúja. Sok-sok nagyszerű küzdelem tanúsága a hat sztahanovista jelvény, amellyel Kiss István büszkél­kedhet. S most ezt valaki, vagy talán valakik mind szeretnék eltemetni, a feledés, a meg­­nemtörténés homályába bur­kolni. De nem lehet a megtör­téntet meg nem történtté nyil­vánítani. Nem szabad enged­nünk, hogy ez a ködösítés si­kerrel járjon. 15-re elkészítette az új bér­­ndi­ort amely szerint az órabér mellett a teljesítményt is figyelembe veszik, és ennek megfelelően emelkedik vagy csökken a szakmunkás illetve a segédmunkás órabére. Kiss elvt­t­­sen­ erről még csak hal­­lomása. S"m értesültek.) J­­égnyugtató I/CvtijtSZL ! Éppen ezért aggasztja őket ez építőipar helyzete, jövője. Merre ? Hová ? Milyen lehe­tőségek állnak előttük? Nap mint nap az anyaghiányról ''adanak, de maguk is tapasz­talják, hiszen Laboncz Mihály is mész hiányában nem tudja folytatni kis családi házának építését, és még húszan van­nak a vállalatnál hasonló hely­zetben. S nincs aki ismertesse előt­tük a jövőt. Nincs ? Úgy gondoljuk, hogy lenni kell! A vállalatvezetésnek, a munkástanácsnak volna a feladata, hogy a kétkedést, a bizonytalanságot, amely több dolgozónál is megtalálható, el­oszlassa. Nehéz munka ez, hi­szen a felsőbb szerv, a minisz­térium sem ad kellő támoga­tást. Késnek a megnyugtató válaszok, a tervek az 1957-ben végzendő munkákhoz. Ennek ellenére meg kell találni a módját, hogy megmutassák a jövő feladatait, hiszen a szo­cializmus, az ország építését nem fejeztük be. Nagyon sok lakást, iskolát, gyárat és üze­met kell még építenünk. Az építőipar előtt nagy feladatok állnak, amelynek megoldása csak a célt ismerő emberekkel lehetséges. Mindenki, akit csak illet, járuljon hozzá, hogy az építőiparban dolgozók minél jobban, minél igazabban ismer­jék a célt: a szocialista Ma­gyarország felépítését. S ebben az építőmunkában —­— úgy hiszem — lesznek még sztahanovista Kiss Istvánok és Kossuth-díjas Labancz Mi­­hályok. Kovács Béla Hol van Kiss István ? Felejthetetlen munkasikerek Építeni kellene Félreértés ne essék. Nem a sztahanovista eredmények iz­zasztó rendszerével, vagy a jel­vények odaítélésének sokszor hibás módszerével értünk egyet, hanem a becsületes munka elismeréséért, megbe­csüléséért szállunk síkra. A Kiss Istvánok és Laboncz Mi­­hályok becsületes, áldozatkész, szocializmust építő munkájá­nak becsületéért emelünk szót. Mert ők most is — a többi be­csületes munkással együtt — amikor az építkezéseken meg­lazult a fegyelem, nagyon sok a magas bért követelő, de a teljesítménnyel mit sem törődő — helytállnak, eleget tesznek munkásbecsületüknek. A jelenlegi nehéz helyzetben sem panaszkodnak, csak iga­zuk tudatában kérnek. Az el­lenforradalom rátámadt az építőiparra is. Kevés a munka­­lehetőség és még kevesebb az anyag, a mész, a tégla, a ce­ment, a fa. Decemberben még az állomás építkezésén szösz­­mötöltek, januárban a Csoko­nai Színházban tettek-vettek, február elejétől itt az Apafi utcán dolgoznak, tataroznak. Tataroznak a vérbeli falazó művészek, akiknek keze nyo­­mán, sztahanovista módon, napról napra métereket nőttek a falak. Kitűnő minőségű mun­kájukat országszerte elismer­ték. Mintha a sast a medve cam­­mogására ítélnék — így érzik magukat, de most is lelkiisme­retesen helytállnak. Gondola­tuk a falazáson jár, mert tért kívánnak, akárcsak a madár a szabad szárnyaláshoz. S ta­lán nem is olyan soká meg­kapják a tért, ha nem is Deb­recenben, de Egercsehiben, ahol a vállalat 100 bányász­lakás építkezéséhez kezd hozzá a közeljövőben. De ez a jövő. A ma még fájó. Úgy érzik, hogy félre vannak állítva, senki sem gon­dol velük. Nem kérik ki véle­ményüket, a munkástanács még soha nem hallgatta meg őket A központban zajlik az élet, és ők most távol vannak mindentől. (Úgy gondoljuk, hogy ez részben saját hibájuk is.) Hallomásból értesülnek a vállalat dolgairól és bizony ezek a „hallottamok” sokszor valótlanságot takarnak. Nem ismerik a bérezés rej­telmeit, pedig volna egy-két szavuk a jelenlegi bérezéshez. Az órabért elfogadhatónak tartják, de úgy gondolkodnak, hogy a teljesítményt is figye­lembe kell venni, mert ez mu­tatja meg, ki milyen lelkiisme­retesen dolgozik. (Jellemző, hogy a vállalat már március Az aprómagvak kárlevél elleni védekezésről gyakorlati bemutatóval egybekötött ankétot tartanak az állami gazdaságok A Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyei állami gazda­ságok növényvédelmi fele­lősei részére értekezletet tar­tottak a minap Debrecenben. Huzsán László a gödöllői ag­rártudományi egyetem ad­junktusa a belterjes gazdál­kodás szempontjából különös jelentőségű aprómag termelés fejlesztéséről beszélt. Ismer­tette a lucerna és herefélék kártevői elleni mechanikai, kémiai és biológiai védeke­zést. Az előadás és a soron következő feladatok megbe­szélése után a Hortobágyon levő Borsosi Állami Gazda­ság horti üzemegységében gyakorlati bemutatót tartot­tak. Bemutatták a vincellér­­bogár és egyéb koratavaszi kártevők és lárváik elleni vé­dekezés módszereit, a DDT- vel való porozást és a bogár­fogó árok készítését. A bo­gárfogó árkokat azzal az NDK-ból kapott réselő ekék­kel készítették, amelyekből a tavasz folyamán tízet kaptak a megye állami gazdaságai. A múlt év októbe­rében D. Szabó La­jos kályhásmester látatlanban felvál­lalta Jaka­b József gépállomási dolgozó cserépkályhájának átépítését­— Nem is nézi meg, hogy mi ott a teendő? — kérdezte Jakab József a mes­tertől. — Nem. Nálunk úgyis egységár van. Csempénként 5 fo­rint. Majd utólago­san elszámolunk. — Kérem, hát ak­kor várom magát. A viszontlátásra. * A megállapodás után egy hétre Ja­kab Józsefet ottho­nában felkereste egy ember. — Kérem szépen, önöknél kell átépí­teni egy cserépkály­hát? — Igen. — No akkor én hozzá is kezdenék — így az ember. — De én nem ma­ Kontármunka —­ gával állapodtam meg — így Jakab. —■ Nem tesz sem­mit kérem. Sógorok vagyunk D. Szabó­val, a nevem: Bod­nár Ernő. Hogy a pénzt én kapom, vagy ő, igazán nem számít. •­ A kályha ilymó­­don átépíttetett. * De nem lett jó. Füstölt, szivárgott, megrepedezett. E tényt konstatálva Ja­kab József panaszt tett a mesternél. Amaz levélben vála­szolt. Többek között így: „A kályha jó, ezért én felelősséget vállalok. Százkilenc csempés a kályha, a 5 forint, az össze­sen 543 forint. Ha nem fizet, a kályhát lebontatom. A leve­let november 15-én keltezték. A mester viszont csak novem­­ b­r FORINT bét végén látta a kályhát... * Időközben Bodnár Ernő, aki az átépí­tést elvégezte, pénze végett ügyvédhez fordult. Név sze­rint dr­ Balassa Zsigmondhoz. Dr. Balassa meghallgat­ta a sérelmet és fel­szólító levelet kül­dött Jakab József­hez, amelyben kö­veteli az átépítési dí­jat, plusz 11,70 fo­rintot, a felszólító levél értékeként. El­lenkező esetben a követelést bíróság útján lenne kényte­len behajtani — ad­ta tudtára végül tel­jes tisztelettel a le­endő alperesnek. * Hősünk ezek után felkereste a KIOSZ-t onnan is két szakértő cserépkályhást, Kiss Jenőt és Zirkuly Gyulát. A két szak­ember megállapítot­ta, hogy az­­ 5 fo­rintért jó minőségű munkát kellett vol­na végezni D. Szabó Lajosnak. A mester azonban a munkát átadta sógorának, aki szakképzettség­gel nem rendelke­zik. Kontár: A cse­répkályha átépítése emiatt szakmailag nem fogadható el, az 545 forint nem fizet­hető­­ka, stb. Utó­iratunk és egyben kérdésünk: Mi legyen a cserép­kályha sorsa? E so­rok írója azt a taná­csot adta Jakab Jó­zsefnek, hogy ne fi­zessen. Az ügyben érdekelteknek meg azt javasolja, hogy ne igyekezzenek egy családos ember zse­béből kontármun­káért kiszedni 545 forintot még­­ 5 forintonként sem. — Sütő — pH az üs­tS-U&s! Már bejárta az egész or­szágot a hír, hogy jön az Arend-Loránd ü­tökös. Na­pilapok, folyóiratot, mind gyakrabban közölnek tudó­sításokat az új jövevényről. Ezek a tudósítások csak fo­kozzák az emberek érdek­lődését. Éppen ezért hatá­rozta el a Napló Kiadóhiva­­tanaénetterjesztő füzetet bocsát az olvasók rendeli”-“ *. '.sere az üstökös­­ről, az ü­stökö­­kkel kapcso­latos rí'i tabonákról. A szén kiállító a ismertető­­ forintos áron kapható a vá­ros minden részén. Az éjszakai műszak Mindenekelőtt legtöbb szó az éjszakázásról esik. Ez okoz ma legnagyobb gondot a tex­tilgyári munkásnőknek, vagyis az, hogy a Textilgyárban há­rom műszakban, tehát éjsza­ka is dolgoznak. Nagyon fá­rasztó ez. Többször kérték már ennek megszüntetését, de nem lehet, mert kicsi a kapa­citás, a termékükre pedig szükség van. Hogy mennyire szükség van, igazolja az is, hogy nemrégiben a gyárveze­tőség több ezer méter export megrendelést utasított el, mert nem győzik legyártani. Épít­kezni szeretnének, a terv meg is van, de a jóváhagyás ké­sik. Ha ez az építkezési terv valóra válik, akkor megoldód­na az asszonyok legnagyobb gondja: megszűnne az éjsza­kai munka. Amin segítettek Annyi könnyítést már né­hány hónapja elértünk, — mondják —, hogy szombaton éjjel az üzem nem dolgozik, így valamennyi dolgozónak kellemes vasárnapja lehet. Örömünkre szolgál az is, hogy a Debreceni Ruházati Bolt március 26-án, a fizetés napján sátrat állított fel az üzemben. Legtöbb dolgozó nő itt megvásárolhatta mindazt, amire éppen szüksége volt. Sok textilgyári asszony mondotta el, hogy szeretné­nek műbőrkabátot venni. Eddig nem jutottak hozzá, bár szabad óráikban sokszor felkerestek evégből több ru­haüzletet is. A rádióban hal­lották, az újságokban olvas­ták, hogy egyre nagyobb mennyiségben készítik ezt az olcsó és nagyon jól bevált ra­ A dolgozók igényeinek kielégítésén fáradozzunk Ülést tartott az I. kerületi tanács Az I. kerületi tanács az ok­tóberi ellenforradalom óta el­ső tanácsülését tartotta. Az­ok­ban Márkus Vince a végrehajtó bizottság elnöke ismertette a nemzetközi és belpolitikai helyzetet, vázolta az ellenforradalmi eseménye­ket. Azután László Zsig­­mond, a végrehajtó bizottság titkára tartott részletes beszá­­rz-ró, a szakágá­grt­si szer­vek munkájáról és időszerű fel­ed­tásról. Szakill Andris, Ha­mmer Ferenc, Zil­ahi István után Nagy László teszelt a peda­gógusok szerepéről az iskolai nevelés területén, majd fel*­hívta a tanács figyelmét arra, hogy minden munkájában a dolgozók idényének kie­ígí* ti’? vor:.’etje. Ilersmann Jó* z::’, dr. Z'".vnSezar F­árdor és mások az el­entor.adalmárok­­tól való elhatárolásra hívták 'el a f!"ye’met. és a nehéz la­­káskörülmények megoldására serkentették a végrehajtó bi­zottságot. A tanácsülés nagy figyelmet fordított az állandó bizottsá­­gok munkájára, és a tan-'cí­­tgeok átcsopo­rtossak:''”ól ig­ekszik e bizottságok mun­káját eredményesebbé tenni. aln zon tiq fi dá­k A TEXTILGYÁRBAN Asszonyok, fiatal lányok dolgoznak a Textilgyár kézi­munka üzemében. Ha van rá idő, folyik a terefere a va­sárnapi ebédről, az eltöltött pihenőnapról, vagy éppen a fejük fölött tornyosuló kisebb­­nagyobb gondokról, házati cikket. Éppen ezért az a kérésük, ’ r'Y a ' ■ kmtúli Nagykereskedelmi Vállalatnál rájuk is gondoljanak, és jut­tassanak számukra műbőrka­bátot hanem a vásárlására is kiter­­jesztenék. A részletvásárlás Ha már a vásárlásnál tar­tunk, hadd mondjunk el még egy-két gondot. Az egyik ilyen gond a részletvásárlás, ponto­sabban: annak megszüntetése Nagyon örültek a textilgyá­riak annak, hogy tűzhelyet, csőbútort, rádiót és egyéb drágaságokat tudtak részletre vásárolni. Ma is szívesen ten­nék ezt. Nagyon jól tudják, hogy kevesebb az áru. Szinte minden árucikk készpénzért is elfogy. Éppen ezért nem azt kérik, hogy egy-két hónap múlva, de ahogy a gazdasági helyzet megengedi, feltétlenül állítsák vissza a részletvásár­lást. Sőt szeretnék, ha azt tu­ Értékes kezdeményezés: A Debreceni Zenei Szakiskola három megye területén fiókiskolákat javasol (Budapesti tudósítónktól.) A Művelődésügyi Miniszté­riumban értekezletet tartot­tak a megyei művelődésügyi osztályvezetők. Az értekezle­ten Ihos Ferenc minisztériumi osztályveztő tartott megnyitó beszédet, majd Mihályfi Ernő miniszterhelyettes szólt a népművelés előtt álló legfon­tosabb kérdésekről. A tanácskozás után a Haj­dú-Bihar megyei Napló tudó­sítója kérdést intézett Ihos Ferenc minisztériumi osztály­­vezetőhöz, művelődésügyünk felvetődött legfontosabb kér­déseivel kapcsolatban. — A népművelés leglénye­gesebb kérdéseit tisztáztuk — mondotta Ihos Ferenc — a népművelési munka termé­szeténél fogva alapvetően társadalmi jellegű tevékeny­ség. Az elmúlt évek során egyik fő hiba az volt, hogy az állami irányítás nem tá­maszkodott széles társadalmi csoportokra. Magyarán: ha a népművelési irányító szervek csak hivatalok akarnak lenni, munkájuk csődöt mond a szé­les társadalmi bázis hiányá­ban. Összefügg ezzel a kér­déssel az is, hogy a népmű­velési felügyeletet általában olyan emberek végzik, akik nem művészek, s ugyanakkor feladatuk mégis művészeti területeken végzett munka irányítása. Ezt csak akkor vé­gezhetik jól, ha az egyes mű­vészeti területek legjobb szakembereire támaszkodnak. Minden egészséges kezdemé­nyezést, jó ötletet a legmele­gebben fel kell karolni, szá­mításba kell vennie a műve­lődésügyi szerveknek, hogy irányításukban a társadalmi jelleg dominálóan kifejezésre jusson. — Egyik ilyen, művelődés­­ügyi szerveink részéről a leg­teljesebb támogatásra szá­mottevő kezdeményezés Deb­recenben a Gulyás György által vezetett zenei szakisko­lától indult ki. Az elgondolás az, hogy a Debreceni Zenei Szakiskola három másik me­gyében: Szabolcs-Szatmárban, Szolnok és Békés megyében fiókiskolákat állít fel. Sza­­bolcs-Szatmár megyében a tanács magáévá tette és a legmesszebbmenően támogat­­ja a debreceni kezdeménye­zést. Értesülésem szerint már a helyet is kijelölték, ahol zeneiskola létesül. De Szolnok és Békés megye részéről is melegen pártfogolják a ter­vet . Hasonló ügyes, hasznos, önálló kezdeményezések meg­születését várjuk a széles társa­dalmi bázisra épülő művelő­désügyi munkától. Hogy ez a reményünk nem alaptalan, annak már számos jele mu­tatkozik. Elgondolások mű­vésztelep létesítésére, kezde­ményezések a színjátszók da­rabszükségletének kielégíté­­­sére. Már megmozdultak az írócsoportok is, több megyé­ben helyi irodalmi lap meg­indítását vették tervbe.­­ Egészséges, széles rétegeket átfogó, minden hasznos el­gondolást megvalósító, a kul­túrát a tömegek legszemélye­sebb ügyévé tevő művelődési f­unkára van szükség és en­nek vonalai máris derengenek a felvetett elgondolásokban. Kiss István A citrom és a narancs... Ebben az üzemben nagyon sok gyermekes anya dolgozik. Panaszkodnak, hogy nem jut­­nak hozzá a citromhoz, a na­­rancshoz. A főutcán levő boró­tok legtöbbször akkor osztják, amikor ők még dolgoznak, a Bethlen utcán levő 77-es szá­mú fűszer és csemegebolt is más időpontot választ osztás­­ra. Pedig egy kis jóindulattal, figyelmességgel a Bethleni ut­­cai bolt könnyen tudna ezért segíteni. Csupán az időpontot kellene összeegyeztetni. A textilgyári munkások többsé­ge ugyanis ebben a boltban szerzi be az élelmiszert. Nem kivételt kérnek, hanem egy kis megértést. Vegyszeres gyomirtásra készülnek a megyében A megyében már az elmúlt évben is nagy területen vé­geztek vegyszeres gyomirtást a termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok őszi veté­sein. Ez évben ismét nagy az érdeklődés a gyomot pusztító jól bevált módszer alkalmazá­sa iránt. A mikepércsi nö­vényvédő állomással már több mint 9000 holdra kötöt­tek szerződést a termelőszö­vetkezetek és állami gazdasá­gok. A növényvédő állomás készül a nagy munkára. Több gépük már a gyü­mölcsfa-permetezéseknél és a műtrágyaszórásnál dolgozik, tisztogatják, javítják a gyom­irtásra használatos gépeket is. N­A­P­LÓ 3

Next