Hajdú-Bihari Napló, 1957. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1957-06-25 / 146. szám

1957 1 HAJDÚ-BIHARI Világ proletárjai egyesüljetekt v " m,'' JUNIUS 25 KEDD--------- HAM­BA ■» MUS 6'áll 111381(31 MIC Éf | .1. ÉVFOLYAM, 116. SZÁM JET ^-| HUMA 3 HU­WIM | ■ . . . ■----------Magyarország - Bulgária 1:1 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA L 9 ■ ------------- — -........... ...................................-SU­STÍ r-is? Megkezdték az őszi árpa aratását a hossúpályi határban 14—15 mázsára becsülik a holdankénti termést A megye területén elsőnek a hosszúpályi határban fogtak az aratáshoz. A Petőfi Terme­lőszövetkezet őszi árpa táblája érésbe fordult, és hétfőn reg­gel megkezdték az aratást.­­ A becslések szerint holdan­ként 14—15 mázsás átlagter­més várható. A búza aratását még nem kezdték meg, legalább is je­lentés a megyéből sehonnan sem érkezett erről. A számítá­sok szerint csak a jövő hét elején kezdik a búza aratását, í gyobb területeken a viharos Nehéz aratás lesz, mert nap­i időjárás miatt megdőlt a búza. Ünnepélyes külsőségek kö­zött vasárnap délelőtt került sor Debrecenben a fiatal ka­tonák eskütételére. Már a ko­ra reggeli órákban egymás után érkeztek a szülők, hozzá­tartozók, menyasszonyok, ro­konok, ismerősök az ország minden tájáról, hogy tanúi legyenek ennek az ünnepélyes aktusnak. A Pavillon laktanya is ünnepi díszt öltött. Nemzeti­színű és vörös lobogókat len­getett a szél. Az emelvényen különböző jelmondatok hir­dették a nap jelentőségét. Az egységek már felsora­koztak. Fegyelmezetten állnak, vár­ják a kürtszót, amely majd az ünnepség kezdetét jelzi. A hozzátartozók kíváncsian szemlélik az egyenes sorokat, kutató szemük a fiút, a ro­kont keresi. Most még nem lehet beszélni a katona fiúval, csak az eskütétel befejezése után, délután, de az egyik eleven kisfiú csak kijátssza a katonáik éberségét és bátyjá­hoz furakodik. Csillogó szem­mel, hangos szóval köszönti testvérét, s már szalad is visz­­sza szüleihez. Nyolc óra múlt pár perccel. Az emelvényen elfoglalják he­lyüket a meghívott vendégek, Ambrus István, az MSZMP megyei bizottságának helyet­tes titkára, Pullai Árpád elv­társ, az MSZMP városi bizott­ságának titkára, Ménes János elvtárs, a városi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke, idős partizánok, munkások, parasztok, értelmiségiek, a vá­ros dolgozóinak képviselői. Felhangzik a kürtszó, meg­jelenik a parancsnok, Oláh István alezredes elvtárs. A jelentés után üdvözli az eskü­tételre felsorakozott fiatal harcosokat, majd sor kerül az ünnepi beszédre. Méltatja az eskütétel jelentőségét és állha­tatos, áldozatkész, minden ne­hézséggel bátran szembenéző küzdelemre, munkára szólí­totta fel a fiatal katonákat. A katonaélet nem könnyű, sok fáradsággal, nehézséggel jár, de minden egészséges ember eleget tud tenni ezeknek a követelményeknek. Az ünnepi beszéd elhang­zása után elvonultak az egy­ségek, és a fiatal katonák kü­lön-külön letették a honvéd­esküt, amit aláírásukkal is szentesítettek. Több száz fia­tal harcos ajkán hangzott el a szent fogadalom: „Eskü­szöm, hogy hazámat, a Ma­gyar Népköztársaságot min­den külső és belső ellenség ellen, életem feláldozásával is megvédem .. .” Az eskütétel befejezése után ismét felsorakoztak az egysé­gek és a fiatal harcosok ne­vében Szilágyi Ferenc honvéd tett fogadalmat, hogy ezentúl az eskü szellemében élnek és dolgoznak. A magasabb parancsnokság képviselőjének üdvözlő beszé­de után került sor a díszme­netre. Kemény, feszes léptek­kel egymás után vonultak el a parancsnokok, a szülők, a rokonok, az ismerősök előtt a fiatal harcosok. A fegyelmezett menet arról tanúskodott, hogy» a nép fiai már eddig is tanultak a had­seregben, s az elkövetkező idők nehézségeivel is meg fog­nak birkózni. Erre kötelezi őket a haza parancsa és most már esküjük «... HONVEDESKO Hajrá ááá... Oláh István alezredes elvtárs ünnepi beszédét mondja Én, Kónya József honvéd esküszöm... 8300 hold kalászos a Hortobágyon géppel aratják Régi írások szerint a felszabadulás előtti években alig termeltek valamivel nagyobb területen kalászost a Hortobágyon, mint amennyi te­rületet egy fogattal meg lehe­tett munkálni. A felszabadulás után évről évre újabb terüle­teket hódítottak el művelésre a pusztától. Ebben az évben a Hortobágyon levő hat állami gazdaságban összesen 8300 hold kalászost takarítanak be, é­s ezt mind géppel. 26 kom­bájn és 22 aratógép gondosan előkészítve, indulásra készen áll, s a tervek szerint a hét végén megkezdődik a betaka­­rítás. KODÁLY ZOLTÁN RÉSZVÉTELÉVEL vasárnap ünnepélyesen megkezdődött a hajdúsági zenei ker ..A debreceni szakiskola jövője: példát adni a szol­fézs és hangszertanítás ösz­­szehangolására, énekalapon történő hang­szer tanítással új énekre bírni a hangszere­ket, a környékre kisugár­zó működéssel hangzó élet­re bírni a néma berkeket." Június 23. Kodály Zoltán. Vasárnap kezdődött a haj­dúsági zenei hét, amely nem­csak napjaink, de az elmúlt évek és talán évtizedek leg­kiemelkedőbb zenei megmoz­dulása Debrecenben. Valami olyasmi indult itt el, ami ed­dig csak vágy, elképzelés volt, s testet öltöttek azok a gon­dolatok is, amelyek szépségét a gyakorlati megvalósulás mutatja igazán. Tulajdonképpen miről is van szó? Nem kevesebbről, mint egy egyhetes zenei prog­ramról, naponkénti hangver­senyekről, új és új kórusbe­mutatókról, tehát a zene, az éneklés diadaláról. A hajdúsági zenei hét kö­zéppontjában Kodály művei és művészete áll. Azok a kó­rusművek, amelyek csodála­tosan egyesítik a magyar nép zenekultúrájának minden szépségét, tisztaságát, művé­sziességét. S éppen ezért kell leírnunk, hogy Kodály ünnep­lése és a magyar nép zene­kultúrájának ünneplése egyet jelent. Kodály ünneplése valamit nagyon egyszerűen és nagyon érthetően bizonyít. Ezt: „Egy ország zenekultúráját nem egyes zenészek csinálják, ha­nem az egész nép. Része van abban mindenkinek a legki­sebbekig. Egyesek hiába dol­goznak, ha nem kíséri őket milliók visszhangja. Minden ország zeneszerzése — ha ere­deti — a maga népe dalain alapul. Ezért kell azokat ál­landóan énekelni, figyelni, ta­nulni.” Ezeket a szavakat Kodály Zoltán mondta 70. születés­napjának előestéjén a magyar ifjúságnak. A hajdúsági zenei hét ün­nepi megnyitóján részt vett Kodály Zoltán is. Városunk nem először látta vendégül a nagy művészt és tanítót, s ez a találkozás ismét felejthetet­len élményt jelentett szá­­munkra. Kodály Zoltán vasárnap dél­előtt érkezett Debrecenbe. Első útja a zeneművészeti szakiskolába vezetett, mely most már az ő nevét viseli. Az iskola a városi tanács jó­voltából kifestve, kitatarozva külsőségében is méltóan vár­ta nagy névadóját. (Folytatás a 3. oldalon.) Debrecen népe szeretettel üdvözli Kodály Zoltánt Román vasutaskk­üdöttség Debrecenben A Népszabadság egyik múlt­heti száma hírt adott arról, hogy román vasutasküldöttség érkezett Magyarországra. A román küldöttség Alexandru Lungu vasútigazgató vezetésé­vel hétfőn Debrecenbe is el­látogatott. A MÁV Igazgató­ság vendégeként meglátogat­tak néhány helyi vasutas léte­sítményt, majd fogadáson vet­tek részt, melynek során Mi­­halka László vasútigazgató ajándékot nyújtott át a dele­gáció tagjainak. Tízezer méter új villanyhálózat községtejlesztési alapból és társadalmi munkával Néhány évvel ezelőtt kap­csolták be a villanyhálózatba a derecskei járásban Sárándot. Az elmúlt héten csütörtökön a műszaki felülvizsgálat befeje­zése után újabb utcasorokat kapcsoltak be az utcai villany­világításba. Az év eleje óta kö­zel 3000 méter hosszú vezeté­ket építettek ebben a kis köz­ségben részben községfejleszté­si alapból, részben a falu la­kosságának hozzájárulásával, társadalmi munkával. A társadalmi összefogás ki­emelkedő eredményt hozott a megye több községeiben is! Míg tavaly összesen 7 kilométerrel növekedett az egész megyében a villanyhálózat, addig ebben az évben már a községfejlesz­tési alap felhasnálásával és társadalmi munkával közel 10 000 méter új vezetéket épí­tettek. Nagylétán és Monos­­torpályiban a község adta az oszlopokat, Hajdúböszörmény­ben, Hajdúbagoson és Vértesen több mint százan segítettek a földmunkákban. AZ ISKOLAI ÉV VÉGÉN A Péterfia utcai általános iskola udvarán évzáró ünne­pélyre sorakoznak az osztá­lyok. Öröm végignézni a fe­hér inges, piros nyakkendős, kék nadrágos pajtásokon. Sze­mükben ott csillog a várako­zás izgalma. Ma meglátják egész évi munkájuk eredmé­nyét, az évvégi bizonyít­ványt.­­ Az emelvényen Ménes Já­­­­nos elvtárs és Cseke Sándor­­ főhadnagy elvtárs foglal he­­­­lyet az iskola igazgatója és a­­ szülői munkaközösség elnöke­i mellett. Szebbnél szebb ének­­­­kari számok, szavalatok hang­zanak, és Balogh József igaz­gató beszámolója után a Szó­dat hangjai zárják be a szép ünnepélyt. Az osztályok bevo­nulnak tantermükbe. Most kö­vetkezik a legizgalmasabb pillanat: a bizonyítványosztás. Nézzünk be az egyik terem­be! A IV. d) osztály tanter­mét egészen megtöltötték a gyermekek és az érdeklődő szülők. Eljött a patronáló­s üzem, a Hajdú-Bihari Malom­­i­­pari Egyesülés igazgatója, az iskola lelkes barátja, Papházi Sándor elvtárs is. Jól ismerik a gyermekek, hiszen több íz­ben meglátogatta az osztályt. A gyermekek is voltak üzem­­látogatáson a Hortobágy Ma­lomban, ahol körültekintő gondossággal Rénes elvtárs vezette őket. A fiúk várakoz­va tekintenek az asztalon so­rakozó szebbnél szebb köny­vekre. Papházi Sándor elv­társ kedves hangú beszédben búcsúzott el az osztálytól és kiosztotta a jutalomkönyve­ket. Az osztály minden tagja szeretettel gondol a patronáló üzem dolgozóira, akik­ év köz­ben is annyi kedves ajándék­kal tették szebbé iskolai éle­tüket. Büszkék vagyunk a Malomipari Egyesülésre, ame­lyik már több ízben nyerte el az élüzem címet és amelyik­nek dolgozói az ellenforrada­lom nehéz napjaiban is helyte­álltak és szorgalmas munká­val gondoskodtak a lakosság ellátásáról.

Next