Hajdú-Bihari Napló, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-01 / 283. szám

v HAJDú-BIHARI ^ Világ proletárjai egyesüljetek / 1957. DEC. 1. VASARNAP JjggLfe Ára : 80 filler Ok JEf lg­fi II. ÉVFOLYAM: 283. SZÁM J1L11N­1 JPf JmIA VgLS» Meg kell szilárdítanunk az életszínvonalat Kádár János felszólalása a vasas szakszervezet kongresszusán A vasas szakszervezet 22. kongresszusa szombaton reg­gel megkezdte a vitát a Köz­ponti Vezetőség beszámolója és a számvizsgáló bizottság jelentése felett. A kongresszuson megjelent és felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke. Felszólalásában a többi között a következőket mon­dotta: Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Szak­társak! Szívből üdvözlöm a 22. kongresszus valamennyi rész­vevőjét, és a testvéri külföldi szakszervezetek képviseleté­ben megjelent elvtársainkat és szaktársainkat. A vasas szakszervezet ta­nácskozása mindenképpen nagy esemény a magyar mun­kásmozgalom életében és a Magyar Népköztársaság életé­ben is, ahol proletárdiktatúra van. Mi közel állunk a szakszer­vezethez, nemcsak azért, mert vagyunk néhányan a pártban és a kormányban, akik vas­ipariak vagyunk, hanem mert összeforrott a munkánk a vas­­ipariak harcával. Tudják az elvtársak, hogy ez a székház nemcsak a vas­ipari munkásságnak, hanem a forradalmi munkásoknak is székhelye volt az egész Horthy ellenforradalmi periódus alatt. Itt találkoztak az írók a mun­kássággal. Emlékszem arra a szívszorongató napra, amikor 1941 júniusában egy vasár­nap mint kommunisták néhá­nyan eljöttünk — magam is — az itt ülésező földmunkás kongresszusra és hírét vettük hogy a hitleri fasiszták meg­támadták a Szovjetuniót. Sok minden fontos esemény ment végbe, de a forradalmi mun­kásság szerepét mutatja, hogy jelenleg a felfegyver­zet­­t népet jelképező munkás­őrségben van két olyan köz­ponti zászlóalj, amely köz­ponti tartalékát képezi a munkásőrségnek, és azok kö­zül az egyik a vasas zászló­alj. Azt lehet mondani, hogy a vasipari munkásság a szó igazi értelmében vett harcban és az alkotás időszakában na­gyon nagy szerepet játszott. A vasipari munkásság derékhadát képezi a ma­gyar munkásságnak. Hal harcolnunk azért, hogy egy minden más nélküli egy­szobás főbérletet­ el merjen vállalni. Miért? Azt mondta: Fiaim, ma dolgoztok, de nem tudom, hogy holnap dolgoz­t­ok-e. Itt mi albérlők va­gyunk. Mi már sokszor vol­tunk adósok ottan, de azután megfizettük adósságunkat. Itt adnak nekünk — mondta — haladékot, ha nem tudunk fizetni, de ha főbérletet ve­szünk és egyszer nem fize­tünk, nincs lakás. És nem mentünk más lakásba. Azt hiszem, nem kell Önök­nek elmesélni, hogyan lak­tunk mi ott a Horthy-rend­­szer idején. De nézzük a kü­lönbséget. Akkor tízezer lakás volt kiadó Budapesten év­számra, de egy munkásember nem mert főbérleti lakásba bemenni. Mutassanak nekem Nézzünk előre. Mit kell megoldanunk? Szocializmust kell építeni, szocialista társa­dalmat kell építenünk. Emel­nünk kell az életszínvonalat. Azt is meg­mondom elvtár­sak, hogy jövőre és még az­után a fő dolgunk nem az emelés lesz, nehogy becsapjuk az embereket. A fő dolgunk az lesz, hogy nagyon szilárd alapot építsünk a már elért életszínvonal alá. A legna­gyobb bűn volna a munkás­emberrel szemben, ha eltűr­nénk azt, hogy egy hajszálon lógjon az életszínvonal és azt várnánk, hogy mikor bille­nünk ki az egyensúlyból. Ezt mi nem engedhetjük meg A szakszervezetben felelő e­­­nberek vannak. Meg kell szilárdítanunk az életszínvonalat, éspe­dig abban a mértékben, ahogyan lehetőségeink engedik — és ez a termelési oldala a ma egy vasipari szakmun­kást, aki egy szempillantás alatt ne merne elvállalni egy ötszobás főbérleti lakást, ha valaki felkínálja neki. (De­rültség.) Ez is a dolog lénye­géhez tartozik. Gondolkozzunk tehát! Száz­ezrével vannak olyan dolgozó em­berek, akik igenis a föld alól jöttek ki és emberré vál­tak. Ezek az emberek odúk­ból a lakásokba mentek. Ez is oka annak, hogy a lakás­kérdés terén olyan feszült a helyzet a dolognak, mert eszerint fo­gunk előre menni. Megtanul­tuk, hogy nem lehet szocializ­must építeni a tömegek nél­kül. Nem lehet szocializmust építeni papíron, tervek alap­ján, hanem csak a néppel együtt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az életszínvonal emelése a szocializmus építé­sének a része. Termelni kell és olcsóbban kell termelni, mint ahogyan most terme­lünk. A Szovjetunióban ma­gasabb a termelékenység, mint nálunk és Svájcban szintén magasabb. Most van­nak ilyen ifjú világhódítók néhány tízezren, akik elmen­tek a paradicsomba megpró­bálni, hogy ott hogyan is megy. (­Derültség.) Komolyan mondom: Ezeknek a disszi­dált fiatalembereknek és a svájci tőkéseknek egybehang­zó véleménye, hogy a magyar munkás nem bírja a nyugat* (Folytatás a 2. oldalon) A lakáskérdés egykor és most Az utóbbi időben nagyon sok vita folyt a felszabadulás eredményeiről. Sokat beszél­tünk a régi hibákról és szid­juk a hibákat. De amikor olyan emberek, akik még éle­tükben két kiló kőpor ára ér­tékét nem termelték, gyaláz­­zák a magyar népet, 12 éves munkájának eredményeit, azt elvtársak nekünk meg kell védenünk. Az ellenforradalom utáni konszolidációban benne van a vasipari munkásság becsü­letes munkája is. Ez nagyon fontos számunkra — mondot­ta, majd a lakáskérdésről szólt. Ma az országban ez a leg­jobban feszítő szociális kér­dés. De ugyanakkor állítom azt is, ha ezt közelebbről meg­vizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy a lakáskérdés is maga­sabb fokon jelentkezik ma a dolgozók számára, mint aho­gyan ezelőtt 20—25 esztendő­vel jelentkezett. Mi arra is tudunk válaszolni, hogy miért. Megemlítem azt a vasárna­pot, amikor itt megtudtuk, hogy a hitleristák megtámad­ták a Szovjetuniót. Ez a nap egyúttal az a nap is volt, amelynek törvényszerű logi­kája szerint Magyarországon százezrével meg kellett sem­­misülniök a lakásoknak. Miért? A Hitler-fasisztákért. Nem mi semmisítettük meg, hanem a Hitler-fasiszták, az Imrédyk, meg a Bárdossyk, akik eladták ezt a népet és ezt az országot. Mi nem felel­hetünk azért, amit ők tettek. Milyen most a lakáshely­zet? Igaz, hogy szűk a keret, sok az igénylő, de nézzük meg ezt a kérdést is egy kicsit közelebbről. A legegyszerűbb dolgot ve­szem. Én hat esztendeig a VII. kerületben laktam egy két­­szobás­ konyhás lakásban. Egy nagy szoba és egy kis szoba, meg egy konyha volt ebben a lakásban. A konyha deszka­fallal ketté volt választva, de csak ember magasságban. Mi egyébként a konyhában lak­tunk. Ebben a lakásban négy család, 23 ember lakott. A lakbér magas volt, de még­­égy kicsivel több lakbért el bírtunk volna viselni. Az én családom így nézett ki: Anyám segédmunkás volt, testvérem bőripari munkás, én pedig vasipari munkás, k­icsit többet kerestünk, mint amennyit­ ott fizettünk. Egy­szer azt mondtuk anyámnak, menjünk el nagyobb lakásba, évig kellett anyám­ Olcsóbban kell termelni A Debreceni Ruhagyár 600 000 forintot ajánlott fel lakásépítésre Az időszerű gazdasági feladatokról tárgyaltak a megye ipari vezetői Szombati számunkban be­számoltunk S­­­o­z­i­c­s­k­a Fe­renc előadásáról, amelyet az ipar és a kereskedelem idő­szerű kérdéseiről, feladatairól tartott, a megye iparának ve­zetői előtt. Az előadást több órás vita követte. Felszólalt a vitában Molnár József, a Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója. Beszélt arról, hogy hiánycikként keze­lik a mosógépet. De ezután sem tudnak eleget adni, ha előfordul olyan eset, mint ami a Hajdúsági Iparműveknél tör­tént. Ez a vállalat 29 ezer da­rab mosógép szállítását vállal­ta ebben az esztendőben, de csak 5800 darab motort kapott. Hozzávetőleg 42 millió forint értéket termelhettek volna, így még a tíz milliót sem érik el. A jobb együttműködés se­gített volna rajtuk. A Hajdúböszörményi Kar­bantartó Vállalat párttitkára, F­e­j­s­z é­s Gábor dolgozóik pa­naszáról beszélt. Járt és jár is nekik a 15 százalékos idény­pótlék. Nemrégiben ezt meg­vonták tőlük — jogtalanul. Most hiába járnak egyik hiva­talból a másikba, nincs fórum, ahol visszakapják a pótlékot. Kérte a megyei pártbizottsá­got, adjon segítséget munká­jukhoz. Érdekes problémáról szólt Téglás László, az Útfenn­tartó Vállalat igazgatója. Miért van az ? kérdezte, hogy ná­luk az útépítő munkások nem­­ kapnak nyereségrészesedést, jóllehet van a vállalatnak nye­resége, fizethetne is. Ugyan­akkor ha ezek az emberek az Aszfaltútépítőnél ugyanazt­­ a munkát végeznék, megadnák nekik a 13. havi fizetést. Mind­ez a kivételezés csak azért van, mert szolgáltató vállalat­nak minősítették őket. A vsam­kaverseny pozitív eredményei­nek elsorsolása után káros és hibás jelenségként említette, hogy a vállalat műszaki dol­gozói bürokratikus úton, kör­levéllel akarták versenyre szó­lítani az útőröket. Ezután a szocialista vagyon jobb keze­léséről beszélt. Többek között megemlítette, hogy náluk egyes emberek a vállalati mo­torkerékpárt sajátokénak te­kintik. A központban az eső­köpenyek megérkezése után majd mindenkit új köpeny­ben lehet látni. Élénk helyes­léssel találkozott az a vélemé­nye, hogy jelenleg a kisiparo­sok eltértek a szolgáltató mun­kák végzésétől, nagyobb vál­lalkozásokat folytatnak. Ciffra László őrnagy, a B. M. megyei főosztályának vezetője a társadalmi tulaj­don fokozottabb védelméről beszélt. Elmondotta, hogy az ellenforradalmi események után ismét erősen kifejlődött a kapitalista harácsoló szellem. Létesültek olyan csatornák, amelyeken át a szocialista tu­lajdon átvándorol a kisiparba. Az elmúlt fél esztendőben hoz­závetőleg hatmillió forint volt az az összeg, amely hűtlen ke­zelés, lopás, sikkasztás folytán a bűnözők zsebébe került. Fi­gyelmeztető, intő jel ez a gaz­dasági vezetők, a kommunisták számára. Javítani kell az em­berek gondolkozásmódját, job­ban kell óvni a társadalmi tu­lajdont. Nagy Ferencné, a Debre­ceni Ruhagyár párttitkára sok olyan javaslatot tett, amelyet a megyei és városi pártbizott­ság a közeljövőben megvaló­sít. A lakásínségről szólva el­mondotta, hogy ők a vállalati nyereségből 600 ezer forintot ajánlottak fel lakásépítkezésre a tanács­nak. A Ruhagyár eredményei biz­tatóak, szépen emelkedik a termelés. Negatívum viszont, hogy például több olló veszett el, mint ahány munkásuk van. Sérelmezte, hogy az ipariga­zolványok kiadásánál nem vet­ték figyelembe a vállalatok véleményét és javasolta : az iparigazolványok felülvizsgá­lását ne azok intézzék, akik azokat kiadták. A Lakatos és Gépipari Vál­lalat igazgatója, Balázs Jó­zsef javasolta, hogy növeljék a raktárak befo­gadóképességét. Milliókban jelentkezne ennek előnye. Helyeselte, az egy, vagy hasonló profilú vállala­tok összevonását és példákkal igazolta, hogy a népgazdaság jó hasznát látná az összevonás­nak. A kereskedelem sajátossá­gairól, eredményeiről, az ipar­ral való kapcsolatuk néhány hibájáról beszélt Darai Béla, a városi tanács v. b. kereske­delmi osztályának vezetője. Több hozzászólás után Sto­­zicski Ferenc adta meg a vá­laszt. Hangsúlyozta, hogy az értekezlet elérte célját, fel­tárta azokat a hibákat, ame­lyeknek kijavításával eredmé­nyesebben kezdhetjük az 1958-as tervévet. — Most már az a feladat — mondotta —, hogy a kommu­nisták fokozottabban segítsék a termelést, vonják be mun­kájukba a tömegszervezeteket. Közös munkájuk jó eredmé­nyeket fog hozni. Ezután Farkas István, a szakszervezetek megyei taná­csának elnöke ismertette az üzemi tanácsok feladatait, a létesítésükkel kapcsolatos ten­nivalókat. Az értekezlet Ambrus Ist­ván zárszavával ért véget. i i íj i rmtír- ír- -- .......... mm •- --- ■ —————— Hagy a foig-aiom :illiHIIII)liHtllllllllllllllillllliiilllillllllllllllilllllllillll!iiilllll!lllllllllllltllllillllHII!l az Állami Áruházban az édesség és játékáru boltokban Soha olyan forgalom nincs a debreceni üzletekben, mint november hónap végén és decemberben. Ilyenkor vá­sárolják be a családok a szükséges téli ruhaneműt, de a nagy forgalomhoz két­ségtelenül hozzájárul az is, hogy decemberben van a Mikulás és a karácsony. — Mindenki igyekszik kedves ismerősét, a család tagjait valami ajándékkal meglepni, nekik örömet szerezni. Debrecen legnagyobb üz­letében, az Állami Áruház­ban a délutáni órákban alig lehet bemenni, különösen nagy a forgalom a kötöttáru őszi­­in,­­ahol olcsó és ízlé­ses divatcikkeket, pulóvere­ket lehet vásárolni. Ez az osztály egy nap alatt 82 ezer forintot forgalmazott. A többi osztályon sem sokkal kisebb a forgalom. Sokan vásárolják a kiváló minősé­gű férfiöltöny anyagokat, férfi ingeket és hosszú ujjú férfi pulóvereket, a vidékiek inkább a köd­mönök és kucs­mák iránt érdeklődnek. Az ünnepek előtti nagy forga­lmira jellemző, hogy az Ál­lami Áruház Vörös Hadsereg útja 20. szám alatti üzlete egy nap alatt 520 ezer forin­­tot forgalmazott, jóval töb­bet, mint amennyi egy napi terve. Az Állami Áruház no­vemberben csúcsforgalmat ért el, egy hónap alatt 13 millió forint forgalom volt. Nemcsak a ruhanemű, ha­nem az édesség iránt is most a legnagyobb az érdeklődés. Mindjárt itt a Mikulás, a gyermekek öröme. A 30. sz. üzletben már most sok a vá­sárló — de sok az édesség is. Ez a bolt naponta átlago­san 10 000 forint értékű cso­koládét, cukrokat ad el. — Mint ahogy Kovács Jolán elárusítótól megtudtuk, a kö­vetkező héten még nagyobb árubőség lesz az üzletében. A Kiskereskedelmi Válla­lat a játéküzletek árukészle­tét is kiegészítette. A Vö­r­ös Hadsereg útján lévő 18-as játékáru boltba nemrégiben nagyobb mennyiségű r­ulfei­­v baba érkezett. Ez annál az érdekesebb, mert az el­­múlt években éppe­n az oly sokak által­ keresett baltában volt hiány. Sokféle játék, műanyag... körvasút, gépek, összerakható fiújátékok ta­­lálhatók meg a debreceni játékáru­szletekben, , Koncz Julika hajdúhadházi kislány is sok édességre, csoko­­rádéra vágyik. Kovács Jolán kiszolgálónő kedvesen ajánlja áruját. Nagyobb a mackó, mint a gyerek, de Nagy Zsófika mégsem ijed meg tőle. Tapasztalatcsere a hajdúszoboszlói egyetemi tangazdaságban A hajdúszoboszlói egyetemi tangazdaságban pénteken és szombaton egésznapos tapasz­talatcserén vettek részt a me­gye azon termelőszövetkeze­teinek elnökei és tehéngondo­­zói, amelyek kevés állatállo­mánnyal rendelkeznek, vagy nem megfelelő az állatok ho­zama s egy pár olyan szövet­kezetnek az elnöke is, akik ed­dig kiváló eredményeket értek el az állattenyésztésben. A tapasztalatcsere célja az volt, hogy megismerkedjenek a részvevők a nagyüzemi állatte­nyésztéssel. Az első nap meg­tekintették a szoboszlói tan­gazdaság állatállományát, majd Balogh Sándor, a me­gyei tanács főállattenyésztője számolt be arról, hogyan áll­nak a termelőszövetkezetek az állattenyésztésben, milyen ká­rokat okozott az ellenforrada­lom, s hogyan igyekeznek most a termelőszövetkezetek bizto­sítani a földjükhöz megfelelő állatlétszámot, ezen keresztül a talajerő utánpótlást. Szakszervezeti nagygyűlés lesz december 3-án A szakszervezetek megyei­­ A nagygyűlésen Gáspár tanácsának elnöksége decent- ! Sándor, a Szaktanács főtitká­­rer 3-án, kedden délután 5 ír. tart beszámolót a IV. órai kezdettel a központi , Szakszervezeti v­ágkong­­művelődési otthonban a szak- , ^ # _ * szervezetek aktivistái része­­i resszusról és az időszerű n nagygyűlést tart.­l kérdésekről.

Next