Hajdú-Bihari Napló, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-13 / 61. szám

Szíj és bérigénylés­­ & A hajdúböszörményi ta­nács mezőgazdasági osztá­lya 942/1957. számú ügy­iratában arról értesítette a Dózsa Termelőszövetkezetet, hogy a jövőben a szíjazat és bőrellátás tekintetében a MESZÖV-höz kell fordul­­nia. A Dózsa Termelőszövet­kezet értett az ügyiratból. Levélben és telefonon fel­vette a kapcsolatot a Hat­van utca 1. és 70. szám alatt levő vállalatokkal. Igen ám, de mind a kettő elutasította a Dózsa Tsz-t — vagyis jobban mondva egyik a másikhoz utasítot­ta, de szíjakat és bőrt sehol sem adtak. Sem 1957 utol­só negyedévére, sem 1958 első negyedévére. Pedig hogy mennyire szükségük lenne a szíjakra és bő­rökre, azt talán nem is kell mondani, hiszen kez­dődik a tavaszi munka, ja­vítani kellene a lószerszá­mokat. Bőr, szíj azonban nincs. A MESZOV-hoz for­dultak, adjon tanácsot. Igen ám, de február 4-én elküldött levelükre még a MESZÖV sem válaszolt, s azóta is ott állnak a Dózsa Tsz szerszámai javítatlanul. Hogy mikor kapnak szíj- és bőrárut, vagy legalábbis a MESZÖV-től egy levelet, azt nem tudják. Minden­esetre jó lenne, ha intéz­kednének. OMSMMty a nőnap ünnepettjeinett sarában A megye területén minde­nütt nagy szeretettel köszön­tötték a nemzetközi nőnap alkalmával a nőket. Hajdú­­sámsomban is igen nagy lelke­sedéssel ünnepelték meg a nő­napot. Az iskolás lányok mű­sorral köszöntötték a megje­lenteket. Este az úttörők jel­mezbált rendeztek. A legjobb jelmezesek között könyvjutal­­­k itjakat osztottak ki. A Miliei munkaközösség este teán látta vendégül a fiatalokat. A több száz főnyi jelenlevő sok ked­ves emlékkel távozott a nő­napról. A Járműjavító Üzemi Vál­lalat dolgozói is bensőséges keretek között ünnepelték meg a nőnapot. A kultúr­teremben megvendégelték a vállalat dolgozó nőit. A fér­fiak, élén a vállalat vezetői­vel, teával, süteménnyel ked­veskedtek a nőknek és a meg­hívottaknak. Most a nők ültek az asztaloknál, a férfiak kí­­nálgatták a finom falatokat. Minden dolgozó nőt megaján­dékozott a vállalat vezetősé­ge A szabadság-telepi általános iskola férfi tanerői is terített asztal mellett látták vendégül­­ a nőket. Ők szolgálták fel az­­ ételt, italt. A Fazekas Mihály iskola , műsoros est keretében ünne­pelte a nemzetközi nőnapot. A gyermekeik virággal köszön­tötték a szülői munkaközösség tagjait. Kövesdi Lászlóné kö­szönte meg a szép virágokat. Majd az iskola igazgatója üd­vözölte Oroshtázi Istvánnét, aki a napokban szülte meg kilencedik gyermekét. Az is­kola növendékei és a vendé­gek kultúrműsort hallgattak meg, majd utána hajnalig tartó bál következett. Nagyszabású ünnepséget tartottak a nemzetközi nőnap alkalmából Hajdúböszörmény­ben. A Petőfi kultúrház dísz­terme zsúfolásig megtelt ér­deklődőkkel. Meghívták az­­ ünnepélyre özvegy Farkas Mártonnét, a város legidősebb asszonyát, aki most van száz­­negyedik életévében, özvegy Farkas Mártonné 5 gyermeket nevelt fel, hét dédunokája van. A 104 éves asszony megha­tódva köszönte meg a nagy figyelmet, amellyel körülvet­­­­ték. Mindjárt az elején épp félreértést kell el­oszlatnom. Jelen eset­ben nem filmkritikai szándékszom,­­mi. Az ötletet csupán az ana­lógia kedvéért hasz­­náítam, mivel váro­sunkban nem is olyan régen játszották a mo­zik a Szeretem, ahogy az asszony akarja cí­mű filmet. A napokban levelet kaptam. Hogy ki írta, honnan írta, ezúttal nem lényeges. Annyit azonban elárulhatok, hogy férfi írta, az ille­­tő 3 nős ember, tehát férj. Sőt, még azt is elmondhatom, hogy fiatal, melyet majd az alábbiak csalhatatla­nul igazolni fognak. A hozzánk érkezett levél különben kétré­szes volt. Persze, nem úgy, mint egy női kis­kosztüm, hanem mű­faját illetően. Az első oldalon a kísérőlevél arról tájékoztatott bennünket, hogy a túloldalon levő verset hóvirággal és szere­tettel küldi a felesé­gének, aki tanító a megye aljában, egy el­dugott sáros kis köz­ségben. Azt, hogy al­jában, nem mi talál­tuk­­, a szellemes ki­fejezés a levélíró bű­ne. Szóval hóvirággal és szeretettel küldi a verset feleségének s szeretné, ha az meg­jelenne, hogy udvar­lása hőfokát ezzel is bizonyítsa. A kísérőlevél elol­­asása után kezdtem gyanakodni. Ha fele­ségének írta a verset, miért nekünk küldte? — tűnődtem. S hogy lehet az, hogy az or­szág másik feléből áradozta trubadúros vallomásait, holott a gyakorlat legtöbbször azt mutatja, hogy férj és feleség a mérföl­­des távolságokért nem nagyon rajonganak. Dehát lássuk a ver­set — vágtam útját az okoskodásnak, hátha egy új tehetséges köl­tőt avatok, ss milyen boldogság lesz nekem, ha múltamat az a di­csőség is bearanyozza, hogy egy költői nagy­ságot én bérmálhat­tam meg. És eztán láttam a verset. Mit mondjak? Bár ne láttam volna. Ami sablonos és szó­virágos bárgyúságot össze lehet szedni, az mind benne volt. Rí­mesen és rémesen, csöpögve az érzel­gősség olvadt olajától. Szegény asszony! — sóhajtottam, de aztán a férfi védelmét ke­restem. Mégiscsak van benne némi ön­kritika — gondoltam, mert ugye, megtehet­te volna azt is, hogy elküldi a feleségének. De ő nem, hozzánk küldte, vállalta a kri­tikai kockázatot, hős volt bátor és őszinte, s ez mindenképpen imponáló. S miután mindezt így sikerült magam­mal elhitetni, meg­könnyebbülve és fü­­tyülés­re ráírtam, nem közölhető. Néhány nap múlva azonban mentési ér­veim mindegyike füstté vált. Ugyanis új levél érkezett szer­kesztőségünkbe, ex­pressz ajánlva. A fe­leség irta, a megye aljából, a sáros kis faluból, ahol nevelői hivatását teljesíti. „Kedves szerkesztő­ség! — kezdte a leve­lét. — A napokban egy verset kaptam a férjemtől, azzal az ér­tesítéssel, hogy a má­solatot Önöknek is el­juttatta." Elfehéredtem. Aztán a düh pirossága csa­pott szét az arcomon. .Szóval neki is elküld­te, a feleségének. De hiszen ez csaló, egy félkarátos versfaragó, aki becsapott ben­nünket. Volt mersze elküldeni azt a verset, azt a kocsonyás ára­­dozást. Hóvirággal és szeretettel. Tovább olvastam a levelet: „A pt* Msiá* se elten — írta az asszonyka — min­denképpen tiltako­zom." Megnyugodva felsó­hajtottam. Hiába, ha- Zap le az asszonyok előtt. Van bennük esztétikai érzék, kriti­kai rátermettség biz­tos ítélőképesség. Mi­lyen tűzzel, hévvel és határozottsággal tud tiltakozni ez is, mint­ha a sorsa függne tőle. Hát az függőt. Ugyanis a levél to­vábbi részében min­dent megmagyarázott. A Azt, hogy válik a fér­jétől, már rég külön élnek, semmi érzelmi kapocs nem köti őket össze és a vers állítá­sai egytől egyig hazu­gok. A férjnek csak egy szándéka van, hogy nevetségessé teg­y­­e az ismerősök előtt, s hivalkodva bi­zonyítani tudja mág hamuvá vált érzéseit. A vers azóta sem jelent meg. De e pár sort szükségesnek tar­tottam, hogy a feleség minden aggódását és rettegését elűzzem. S írásban adom, hogy ez a rimes rigmus nem is fog megjelenni, le­gyen csak úgy, ahogy az asszony akarja. tl!!!![l!)li!ii![ii!!!!!!i!)!!;iii!l!i;!Hmni.iin.i!iiii. ..i'iiiMHii!i!ii!liiii!!!i!hi!i!!ii^ Közel 60000 átlalános tszmes van Hajdú-Bih­arban torást tartott a megyei művelődési állandó bizotság Most tartotta ülését Kállai Imre elvtárs elnökletével a megyei művelődési állandó bizottság. Az ülés keretében tárgyalták az iskoláztatás kér­déseit. A megye falvaiban, vá­rosaiban az általános iskolák­ba 59 ezer 557 tanuló jár. Ezeknek kis része, 1,7 száza­léka maradt ki. A nevelők és a szülők összefogott munkájá­val ezt a hiányzás 1 százalékot is el akarják törölni. Az a feladat, hogy ne legyen a me­gyében egyetlen egy gyermek sem, aki nem részesül álta­lános iskolai oktatásban. A pedagógusok jó munkája mel­lett szükséges az is, hogy a tanácsok fokozottabb mérték­ben vegyenek részt a hiány­zás elleni küzdelemben. Az nyilvánuljon meg abban, hogy a hanyag szülőket büntessék meg, másrészt a tanácstagok, tanácsvezetők személyes csa­ládlátogatásokkal segítsék a nevelőket feladataik végrehaj­tásában. Csaldfáltogató­k(Iná Icsem­őből Nyíradomy, Józsa, Bagamér, Nagyléta, Újh­áz, Nagyrábé, Szen­tpéterszeg, Hencida, Ti­sza­csege, Gáborján tanácsel­nökei az iskolából távol ma­radó gyermekek szüleit felke­resik, elbeszélgetnek velük. Az eredmény nem marad el, mert rádöbbennek a szülők, hogy mit jelentene gyerme­kük számára, ha nem szerez­nék meg a szükséges tudást, ha nem végeznék el a nyolc osztályos általános iskolát. Ezeknek a családlátogatá­soknak nagy része volt abban, hogy például Tiszacsegén megszűnt a hiányzás, pedig megelőzőleg többen voltak olyanok, akik három-négy hó­napig be sem tették lábukat az iskola kapuján. A megye egyik legnehezebb területe volt ezen a téren Ohat-Terek­­háza, ahol 50 százalékos hiányzást sikerült megszüntet­ni. A bizottság ülésén Csömör Tamás javasolta, hogy készít­senek úsfilmet, amely bemu­tatja, milyen sorsra jut az, aki nem tanul. A javaslatot elfogadták. Határozatot hoztak arról is, hogy felkutatják azokat a no­tórius iskolakerülő gyermeke­ket, akikre szülei nem visel­nek gondot, és nem is hajlan­dók törődni gyermekeik jobb sorsával. Az ilyen gyermeke­ket javító-nevelő intézetben fogják elhelyezni. 4 hofffiveid /tírtís /ó­péMá/a A hiányzás ellen legsikere­sebben a berettyóújfalui já­rás területén végzik a mun­kát. Az állandó bizottság el­nökének, Bak­óczi Imre peda­gógusnak a vezetésével elér­ték, hogy már az év elején gátat vetettek a lemorzsoló­dásnak. A járás minden köz­ségében működnek az állandó bizottságok. Rendszeresen vég­zik a családlátogatásokat. Mindenütt, ahol nagyobb számban fordult elő hiányzás, az állandó bizottság tagjai a szülők és a tanulók részvéte­lével helyi gyűléseket tartot­tak, amelyeken részletesen megtárgyalták a problémákat, a családok helyzetét, ahonnan a gyermekek nem járnak is­kolába. A megyei népművelési ál­landó bizottság tanácskozása hasznos volt, több határozati javaslat született, melyek végrehajtása valóban elvezet ahhoz, hogy az általános isko­lákban még tapasztalható 1,7 százalékos lemorzsolódást is hamar megszüntessék. * (Bencze) f [ írók, tudósok művészek, ^ E a debreceni utcatáblá­ i A város közlekedé­­­­si és építészeti osztá- l lyánál most dolgoz­­t­­ák fel azokat az ada­­­­tokat, melyeket Deb- r­recén új területi tér­­i képének elkészítésé­­­ hez fognak felhasz-­­ nálni. A meglevő­­ ilyen térképek már ^ elavultak, nagy ré­­­­szűk meg a múlt szá-­­ zad 90-e­s éveiből és­­ az 1910-es évekből ^ származik. Azóta új ^ települések létesültek ^ és utcák keletkeztek - r régi utcanevek * megváltoztak s Így ^ alapos c.k merült fel­­ a város legújabb kor­­^ szerű térképének el­­^ készítésére. Ez alka- H lomból időszerű meg­­^­ismerni, hogy Deb­­­­récén hány tudós, C művész, iró, költő ^ munkálkodását tar­­­ totta érdemesnek ar­­^ ra, hogy nevük az r utcatáblákra kerülje­­­­nek. ^ Az utcák névsorá­* ból érdekes megálla- C pítást lehet tenni. A j­ múltban a Homok­* kert, a Csapókert és a Széchelyi-kert terüle­* tén előszeretettel­­ használták újonnan * létesült utcák megje­­l­­ölésére írók és tu­­­dósok neveit. A le­************** véltári adatok szerint a kertségek vezetői maguk kérték a vá­rosi tanácst arra, hogy az általuk adott utcanevek használa­tához járuljon hoz­zá. A belterületi ut­cákat a város kultu­rális ügyosztályának vagy a régi mérnöki hivatal előterjeszté­sére keresztelték el Az utca elnevezésé­nél igen hasznosnak bizonyultak a Déri Múzeum első igazga­tójának, a minden­tudó Zoltai Lajos úr­­nak várostörténeti alapon nyugvó javas­latai is. Debrecennek jelen­leg 816 (az I. kerület­ben 315, a II. kerület­ben 221, a III- kerü­letben pedig 280) ut­cája van. Írók, művészek, tu­dósok és államférfiak közül névadók a kö­vetkezők : Arany János, Ady Endre (utcán kívül teret is neveztek el róla), Balassa Bálint, Bartók Béla, Benczúr Gyula Benedek Elek, Blaháné Köles­ Lujza, Budai Ézsaiás, Bokány Dezső, Cso­konai, Deli Mátyás Diószegi Sámuel, Dóczy József, Dózsa György, Eötvös Jó­zsef, Fazekas Mihály, Gárdonyi Géza, Gva­­dányi József, Guten­berg János, Gyöngyö­si István, Hermann Ottó, Huszár Gál, Jó­kai Mór, Jósika Mik­lós, Juhász Nagy Sán­dor, Kardos Albert, Kiss Áron, Kossuth Lajos, Kazinczy Fe­renc, Kölcsey Ferenc, Köleséri Sámuel, Lil­la, Lőrinc pap, Lu­das Matyi, Maróthy György, Martinovics Ignác, Mártonfalvi József, (ez idő szerint a jeles tudósnak nincs utcája, mert az új névadó Bokány Dezső lett). Mikes Kelemen, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsig­­mond, Munkácsy Mi­hály, Oláh Gábor, Öreg János, Petőfi Sándor, Szabolcska Mihály, Szentgyörgyi István színművész. (Szentgyörgyi István, Csokonai h­­es orvosa is megérdemelné, hogy neve egy utca­táblára kerüljön), Szűcs István, Szávai Gyula, Szoboszlai Papp István, Tán­csics Mihály, Teleki Sándor, (Petőfi ba­rátja), Thaly Kálmán. *********************** * ,J­esse-1­ .Dios (a deb­rt­a­ni színészet meg­alapítója), Zelizy Dá­niel, Zoltai Lajos, Zwingli. Nincs utcája jelen­leg Hunyadi Jánosné Szilágyi Erzsébetnek, akinek nevéről ko­rábban a színház-át­járót nevezték el, most ezt az utcát Liszt Ferenc neve dí­szíti. Az aradi 13 vérta­núnak is van utcá­ja a bel- és külváros­ban. Természetes, hogy a nemzet nagy­jai, Bocskai, Thököly, Rákóczi, Széchenyi, érdemei elsősorban nyertek megerősítést az utcatáblákon. Van még bőségesen Debrecenben­­ utca­melyeket érdemes férfiakról lehetne el­­nevezni, hiszen a név­sorban ilyeneket ol­vashatunk : Nyúzó, Puzdra, Csoroszlya, Böllér, Csutorás és ezekhez hasonló szá­mos korszerűtlen ut­camegjelöléseket. Lesz-e végleges ornorm A MEGYEI KÖNYVTÁRNAK? Február 27-én — mint megírtuk — tüzet fogott a megyei könyvtár kéménye. Veszedelmes tűznek ígérke­zett, mert az itt felhalmo­zott rengeteg értékes könyv pusztulása mérhetetlen kárt jelentett volna. Amikor a kora reggeli órákban sikerült felfedezni a tüzet, a tűzoltók, a kar­hatalom, a honvédség mel­lett önkéntesek is segítség­re sietettek. Papp Albert műbútor asztalos, Nagy Jó­zsef hivatalsegéd, könyvtári dolgozók és sokan mások, így sikerült megmenteni a pusztulást és a könyveket, bútorokat, az ifjúsági könyvtár értékeit. A hatalmas olvasóterem mennyezete ma is a geren­dást mutatja, vizsgálgatták már a szakemberek, itt járt a Művelődésügyi Miniszté­rium könyvosztályának ki­küldötte, de mind ez ideig érdemleges határozat nem született. Igaz ugyan, hogy a rész­leges helyreállítási munka már a tűzeset után megin­dult, a Tetőfedő és Szigete­lő Vállalat dolgozói a tető­zetet igen nehéz körülmé­nyek között is szinte tüne­ményes gyorsasággal hely­reállították, a könyvtári anyag rendezésére is sor került. Ennél több eddig viszont nemigen történt. Bár a köl­csönzés zavartalanul folyik, a könyvtár olvasóterem nélkül van. Mindössze ter­vek születtek. Az egyik szerint, — te­kintettel arra, hogy a könyvtár a látogatottság­hoz mérten igen szűk és gyermekolvasót berendez­ni lehetetlen —, arra gon­doltak, hogy az amúgy is rendkívül magas olvasóter­met két szintre osztják. Eh­hez az elképzeléshez a városi tanács v. b. építési osztálya nem járult hozzá, nehogy az épület műemlék­­jellegét megbontsák. Az épí­tési osztály tudja, mit tesz, mit tehet, szabad tenni, annyi azonban bizonyos, hogy az olvasó emeletre bontása igen sokat segíte­ne a könyvtárom. A másik elgondolás sze­rint az épület külső front­­stílusának megbontása nél­­kül az lenne, ha a Közgaz­dasági Tecnikum felett új emeletet húznának. A minisztérium könyv­tárosztályának nézete vi­szont az, hogy ez is csak rövidebb időre szóló meg­oldás. Más otthonra van szükség. S ebben, ha az ér­veket is tudjuk, igazat kell adni. Miért? Azért, mert a megyei könyvtár a közművelés feladatait mint városi könyvtár is ellátja, más­részt azért, mert a megyei könyvtár új feladatokat kap. Dia-filmtár, színmű­tár létesül és mivel a könyvtár a helytörténeti dokumentumok gyű­lését is végzi, mind nagyobb fé­rőhelyre van szüksége. — Számolni kell azzal is, — közölte Réber László, a Magotát vezető helyettese, hogy a városnak előbb­­utóbb ki kell építenie egy erős fiók-könyvtári hálóza­­tot Debrecen területén, mert a város települési helyzete olyan, hogy a munkások és mezőgazdasá­gi dolgozók által lakott vá­rosnegyedek távol esnek a könyvtártól. Ennek a váro­si fiók-könyvtári hálózatnak az irányítása komoly fel­adatot jelent a megyei könyvtárnak. Ha megnézzük a megyei könyvtár működését, akkor helyi viszonylatban azt is meg kell állapítanunk, hogy a megyei jogú városok vi­szonya a területükön levő megyei könyvtárakhoz ma is tisztázatlan. Ezt a kér­dést előbb-utóbb okvetlenül rendezni kell. A miniszté­riumban az erre vonatkozó elvi megbeszélések meg is indultak. A könyvtár elhelyezése tehát egészen széleskörű kérdéskomplexummá fejlő­dik. A probléma megoldása érdekében ezen a héten a Művelődési Minisztérium pénzügyi szakembere is Deb­recenbe jön, hogy tárgyalá­sokat folytasson a tűzkár heyreállítása, illetve a könyvtár új helyiségbe te­lepítése érdekében. (B. T.) Nagysikerű magyarnóta-est Derecskén A derecskei nőtanács több sikeres rendezvényt szervezett az utóbbi időben. Legutóbb új akciót indítottak, melynek so­rán meghívták a kultúrotthon­­ba azokat a derecskei nőket és férfiakat, akikről köztudomá­sú, hogy szépen énekelnek. A meghívásnak sokan eleget tettek, még 60-70 éves dolgozó parasztok is megjelentek. Meg­beszélték a tennivalókat, ki-s választották a műsoron szerep­lő nótákat, és zsúfolt nézőtér­­ előtt mutatták be a szebbnél­­ szebb magyar dalokat. Sokan nem is tudtak ü­ő­­s helyhez jutni, olyan volt az­­ érdeklődés. A nagy siker ered­­­­ménye bizonyára az lesz, hogy­­ megismétlik a nótaestet. Szó­­ van rendszeres munkáról, kó­rus alakításáról is. A nyugdíjas nőkről emlékezett meg , a HVDSZ A HVDSZ a nemzetközi nőnap alkalmával a nyugdíjas nőkről is megemlékezett. Puskás Géza, a HVDSZ el­nöke köszöntötte a megjelent 60 idős, nyugdíjas nőt, akik a múltban is mind szervezett munkások, vezetőségi tagok vagy bizalmiak voltak. Ezután Kocsis András, a nyudíjasok elnöke és Weisz Gyula titkár elevenítették fel a régi idők harcait, majd 6 tagú női és 4 tagú férfiaktívát választottak, akik havonta kétszer is meg­látogatják a nyugdíjasokat, hogy problémáikról értesülje­nek. Az ünnepség végén a területi bizottság a jelenlévőket meg­vendégelte és hosszasan elbe­szélgetett velük. "Anajin MARCH* * L—1

Next