Hajdú-Bihari Napló, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Száztíz évvel ezelőtt jelent meg a Kommunista Kiáltvány, amely a világ proletárjait az egyesülésre hívta fel és rámutatott arra, hogy „minden eddigi társadalom története az osztályharcok története”. Továbbá: „De a mi korunkat, a burzsoázia korát az jellemzi, hogy az osztályellentéteket egyszerűsítette. Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy egymással homlokegyenest szembenálló osztályra, burzsoáziára és proletariátusra.” Napjainkban ennek vagyunk tanúi és részvevői, hiszen a kiáltvány megjelenése óta a folyamat nem állt meg. A kiáltvány megjelenése óta eltelt évszázad története ezernyi ezer ténnyel bizonyította be, hogy a világon nemzetközi méretekben folyik az osztályharc, a nemzetközi burzsoázia és a munkásosztály között, amely harcaiban minden esetben a nemzetközi burzsoáziával találja magát szemben. Amikor például Oroszországban győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az egész világ burzsoáziája összefogott, hogy a győzelem eredményeképpen létrejött fiatal szovjet állaomot megdöntse és megfojtsa. A nemzetközi burzsoázia szervezte meg a szovjetek állama ellen 14 ország intervencióját és a különféle ellenforradalmi , bandáik lázadását. A munkásosztály egy államban való győzelmében soha megnyugodni és belenyugodni nem tudó nemzetközi burzsoázia jóakaratú helyeslése kísérte a hitleri Németország táfimadását is a Szovjetunió ellen a második világháborúban. A történelem és az események valóságos iróniája, hogy a továbbiakban a nemzetközi burzsoáziának egy része fog , csikorgatva volt kénytelen együttműködni és harcolni a Szovjetunióval a háború további menetében. Hazánk történelmében is megmutatkozott a nemzetközi burzsoázia összefogása 1919- ben, amikor a nagy entente teljes támogatásával és résztvételével Magyarország ellen felvonultatták a környező államok hadseregeit és az el-szigetelt tanácsköztársaságot hősi ellenállása ellenére is leverték. Ez alkalommal a hivatalosan egymással még hadiállapotban levő országok uralkodó osztályai szorosan együttműködtek. De talán egyetlen történelmi esemény sem bizonyítja világosabban a nemzetközi burzsoázia egységes állásfoglalását a szocializmus és a munkásmozgalom ellen, mint a magyarországi 1956-os ellenforradalom. Ez alkalommal az egész világ burzsoáziája felujjongott és repeső szívvel várta az újabb fejlemények hírét. Az ellenforra ,dalom napjaiban a tőkés országok rádióadói szinte szünet nélkül közvetítették a magyarországi események hírét és győzelmi mámorba rin- ■ gatták az egész világ minden rendű és rangú reakciósait, mindazokat, aki a szocializ- mus, a munkásosztály és a dolgozó parasztság halálos ellenségei ... Szinte tökéletesen egyhangúan szóltak a rádiók, s az öröm osztatlan volt és nemzetközi méretű a reakciós berkekben az ellenforradalom minden előnyomulása után. Általános ujjongás volt a válasza a terrorra, a szadizmusra, a gyilkosságokra, a mindenre, ami a régi feudál-kapitalista rendszert a legjobban jellemezte. A nemzetközi burzsoá- ázia ezúttal is bebizonyította, hogy a munkásosztály ellenségei össze tudnak fogni, hogy minden eszközzel harcoljanak a munkásosztály ellen ... Az elmilíz évszázad azonban éppen ezért azt a gyakorlatban nélkülözhetetlen tapasztalatot is nyújtotta számunkra, hogy a kapitalista járom leküzdésére irányuló harc valamennyi ország dolgozóinak közös érdeke, s ebben a harcban egységesen kell fellépniük az összes országok dolgozóinak. Ez létérdek. Tehát minden nemzet dolgozói vállvetve kell hogy harcoljanak a közös ellenség ellen, mert egyik nemzet munkásosztálya sem választhatja el a maga harcát a többitől, hiszen a nemzetközi burzsoázia egyformán ellensége valamenynyinek. Amikor a nemzetközi burzsoázia a szocialista országok ellen 1956 novemberében Budapest utcáin támadásba lendült, ugyanakkor Párizsban a Francia Kommunista Párt székháza ellen intézett galád támadás és más országokban megszervezett fasiszta jellegű tüntetések világosan bizonyították, hogy a nemzetközi burzsoázia nemzetközi támadása indult meg a munkásmozgalom ellen. Azt viszont a reakciós sajtó szégyenteljes örömujjongása mutatta meg a Budapesten felakasztott, megkínzott kommunisták láttára, hogy voltaképpen mire is gondolnak a burzsoázia képviselői, amikor a munkásosztály felszabadításáról beszélnek: fasizmus, fehérterror, böllérbicska, szadizmus... Hónapokig, esetleg évekig tartó, s minden eddiginél borzalmasabb terror, véget nem érő vérengzés, minden eddiginél súlyosabb elnyomás — ez lett volna a magyar nép és elsősorban a magyar munkásosztály sorsa, ha a világ munkásmozgalma nem siet akkor segítségünkre a proletár internacionalizmus elvi alapján. A proletár internacionalizmus által meghatározott segítséget elsősorban a Szovjetunió adta meg a magyar népnek szorongattatása legsúlyosabb napjaiban. Ez a Szovjetuniónak a nemzetközi munkásmozgalom iránti kötelessége volt. „A proletár internacionalizmus megköveteli — tanítja Lenin — először, hogy egy országban folyó proletárharc érdekeit a hírendeljük a világméretekben folyó proletárharc érdekeinek, másodszor, hogy az a nemzet, amely legyőzte saját burzsoáziáját, képes legyen és hajlandó legyen a legnagyobb nemzeti áldozatokra a nemzetközi tőke megdöntése érdekében.” A Szovjetunió létezésének első percétől kezdve minden időben hajlandó volt a legnagyobb áldozatokra... óriási segítséget adott a felszabadult népi demokratikus országoknak, gyárak építéséhez, tapasztalatok átadásában, a legmodernebb technika bevezetésében és minden nemzetközi fórumon. „A Szovjetunió népei ezzel az odaadással és ezzel az áldozatkészséggel kivívták maguknak az egész munkásmozgalom örök háláját’ — mondotta Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Igen sok fontos tanulságot vont le a nemzetközi munkásmozgalom a magyarországi ellenforradalomból. Egyike ezeknek az, hogy a különféle országok munkásmozgalma most már minden esetben a nemzetközi burzsoáziával találja magát szemben és ezzel a siker reményében csakis úgy veheti fel a harcot, ha a nemzetközi munkásmozgalomra támaszkodik. Ezek a proletár internacionalizmus főbb elvei. Mi tehát így és ezért vagyunk internacionalisták, és azt valljuk, hogy egységeseknek kell lennünk a világ valamennyi kommunista és munkáspártjával, mert elveink azonosak és ugyanazért a végcélért küzdünk. Egységeseknek kell lennünk, mert velünk szemben — a világ dolgozóival szemben — összeforrottan és egységesen áll a minden pillanatban támadásra kész nemzetközi burzsoázia, amely egyáltalában nem válogat az eszközökben. Egységesnek kell lennünk, mert a munkásosztály ellenségei mindig össze tudnak fogni, hogy minden eszközzel harcoljanak ellenünk. Mindez azonban nem meríti ki a proletár internacionalizmus elveit, mert napjainkban ennél sokkal szélesebb jelentése van. Hiszen az imperializmus, a felszabadító gyarmati harcok, a béke fenntartásáért folytatott világküzdelem és a proletárforradalmak korában élünk. A proletár internacionalizmus ma már elsősorban azt jelenti, hogy teljes egységben, kölcsönösen segítik egymást, és együttműködnek a szocialista világrendszer országai, hogy kölcsönösen meggyorsítsák a szocializmus építését és ebben minél nagyobb eredményeket érjenek el. A proletár internacionalizmus ma azt is jelenti, hogy a nemzetközi munkásmozgalom teljes erejével támogatja a gyarmati és félgyarmati sorban élő népek felszabadító harcait, és tevékenyen szervezi, segíti és vezeti a népek békéért folytatott küzdelmét. Ily módon tehát minden nemzet munkásosztályának — a magyar munkásosztály harca is — egybefonódik az egész emberiség boldogságáért, békéjéért és jövőjéért folytatott harcával és annak egy részét képezi. A magyar munkásmozgalom tevékenysége, a szocializmus építése hazánkban tehát alá vannak rendelve a nemzetközi munkásmozgalom érdekeinek, az egyenjogúság, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása és a nemzeti sajátosságok, adottságok figyelembevétele alapján. Éppen a proletár internacionalizmus elvei, a nemzetközi munkásmozgalom elért sikerei tették lehetővé, hogy Magyarország fejlődése ne másolja mindenben a Szovjetunió módszereit, mert hazánkban már nem tisztán kapitalista környezetben kezdtük meg a szocializmus építését. Számunkra tehát sokkal kedvezőbb körülmények voltak, mint annakidején a Szovjetunióban, s ezért volt helytelen a többek között a gyorsított ütemű iparosítás és több más gazdasági célkitűzés. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy szegyesek azt képzelték, hogy a katonai egyenruha hasonlósága, meg az iskolai osztályzatok egyformasága jellemzi a szocialista országok egységét és a nemzetközi munkásmozgalom összefogását. Mindebőlből leszűrhetjük a következtetést. A proletár internacionalizmus által megszabott kötelességünk, hogy Magyarországon a nemzeti sajátosságok, a hazai adottságok figyelembevételével és felhasználásával a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatainak alkalmazásával meggyorsítsuk nemzeti fejlődésünket. Ebben a munkánkban mérhetetlenül nagy segítséget kapunk a nemzetközi munkásmozgalomtól, általában a szocialista országoktól, különösen pedig a Szovjetuniótól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitotta meg minden nép számára az utat a szocializmus felé — felmérhetetlen nagy segítséget jelent ez minden nemzet számára. A Szovjetunióban a szocialista építés sikere adott reményt és lendületet az egész munkásmozgalomnak. A Szovjetunió győzelmei tették lehetővé a fasizmus eltiprását, hazánk felszabadulását, a nagy Kínai Népköztársaság megalakulását és idézték elő a gyarmati rendszer széthullását. A Szovjetunió állandó segítsége — anyagi és erkölcsi, politikai és diplomáciai — tette lehetővé a mi számunkra, hogy az elmúlt évek latt hatalmas eredményeinket elérjük... Mérhetetlenül sokat szenvedett a magyar nép történelme során az idők viharjaiban, míg lassan lecsúszott a veszendő népek közé, a mélypontig, 1944-ig. Hogy ma Magyarország független, szuverén és szabad, ezt a nemzetközi munkásmozgalomnak köszönheti.. . Száztíz évvel ezelőtt jelent meg a Kommunista Kiáltvány, amely így fejeződik be: Világ proletárjai egyesüljetek! Ez az egyesülés adott erőt elmúlt harcainkhoz, ez az egyesülés, ez az egység jövőnk legbizonyosabb záloga. Világ proletárjai egyesüljetek! Md * VLADIMIR MAJAKOVSZKIJ : JtlájiLi elseje llvaszd Vörös trónt! a tél havát ! Május elseje, május elseje. A fökj egyharmadán Tépés Hogy megtört már a csutak köbünkét döngöli, kihányhassuk ninden rádió, szemetét a télnek. — Párizs is zeng bele, erősítsétek minden dalsor,aság forradalmi őrhelyét, — minden vers-lab — .. , Kürtösi a sar!A kalapácsos a nemzetközi szövetséget,zolidaritás marsát. A mai nap neve : Május elseje. Május elseje. A mi zászlónk szívesen, Május elseje. Mi! Emberiség ! Közönség ! Tömeg ! Ne ingjunk soha meg, , Röpítsen május friss szele! Az utca hív ! Lábhoz a láb ! Rombold talpaddal a jeget! Olvaszd a tél havát! ADY ENDRE: Sohse hull le a vörös csillag : Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig, Nap, Hold, Vénusz lehullott régen Ezer eséssel, ezer jajjal : S ő dölyföl a keleti égen. Egy csillagból is jöhet hajmi. Sohse vörös a hulló csillag. Vörös csillag, ragyogj és trónolj. Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt. Mióta ember néz az égre. Szeszélye az égi világnak. Vörös csillag volt a reménye. Y— ifTM- n-*- TI*- 'a— itT- V'Tr dl- tr.— tr- i mr - — — - — — — — — ——— — — — — Május elseje, a földön szétterül, szálasan, szélesen, zárkózz a sorba te és parasztok körül. '■ _ , Még nem közönség! * a rd5drö’ Tömeg ! az utolsó úri gazda te ingjunk soha meg, és gazdag — úr nevét Röpítsen május friss szele! Még nem vetettük múzeumba az utolsó trónt az utca hív ! * Lábhoz a láb! A . . . tombold a fehe£ talpaddal a ***& fmnteU«" a jeget ! magad egy frontban védd — a munkások A CSILLAGOK CSILLAGA A francia munkásosztály a tilalom ellenére is ünnepel Párizs (MTI) Mint ismeretes, a rendőrprefektus az idén is betiltotta a párizsiak hagyományos május 1-i ünnepi felvonulását, ahogyan 1945 óta minden évben a betiltás volt a mindenkori kormányok válasza a munkásosztály nagy nemzetközi ünenpének párizsi előkészületeire. Ahogy azonban a tilalom ellenére minden évben tízezrével gyűltek össze a párizsiak a Bourse du Travail körül, az idei május 1-én is itt tartják meg a párizsi dolgozók nagygyűlését. A naggyűlésen Benoit Fraction, a CGT főtitkára szól Párizs munkásnépéhez. A francia főváros üzemeiben a kibontakozó szakszervezeti egység jegyében készülnek a május 1-i tömeggyűlésre. A munkásság körében továbbra is egymást érik a tiltakozások a rendőrprefektus betiltó határozata ellen. A tiltakozás csak hevesebb lett azzal, hogy a múlt szombaton Algériában a gyarmatosítás hívei a tilalom ellenére is szabadon tüntethettek.