Hajdú-Bihari Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

Macmillan Leningrádba érkezett (Folytatás az 1. oldalról) zontos mértékig hozzájárul­hat a két ország jobb megér­téséhez, utazása nem volt hiá­bavaló. Harold Macmillan angol miniszterelnök Silwyn Lloyd külügyminiszter és Sir Pat­rick Reilly angol nagykövet szombaton a leningárdi ope­rában megtekintette Szergej Prokofjev Kővirág című ba­lettjét. Az angol és szovjet zász­lókkal díszített díszpáholy­ban az angol vendégekkel együtt helyet foglalt Anasz­­tasz Mikojan, Andrej Gromi­­­ko, Vaszilij Kuznyecov és Jakov Malik. A zenekar az előadás meg­kezdése előtt az angol és a szovjet himnuszt játszotta, ngok is ezt akarják. A kor­mányok kötelessége azonban, hogy kiküszöböljenek min­dent, ami összeütközésekhez és megrázkódtatásokhoz ve­zethet. Macmillan megjegyezte, a világon sok baj származik abból, hogy az emberek nem eléggé ismerik egymást. A kormányoknak fel kell ismer­­niök ezt a körülményt. Ép­pen ebből kiindulva fogad­tam el a Szovjetunióba szóló meghívást — mondotta. — Bizonyos vagyok benne, hogy a kapcsolatok kiépítésével megjavul viszonyunk. Az angol miniszterelnök befejezésül kijelentette, hogy az atommeghajtású jégtörőn tett látogatása hosszú ideig emlékezetes marad számára. Anasztasz Mikojan­ rövid beszédében éltette a népek barátságát. Hangsúlyozta, hogy fejleszteni kell a kap­csolatokat minden szinten, a miniszterelnököktől a mun­kásokig. Az épülő atomm­eghajtású jégtörő meg­tek­­i­n­té­­e Leningrád (TASZSZ) A Le­­ningrádban tartózkodó Ha­rold Macmillan brit minisz­terelnök, Selwyn Lloyd kül­ügyminiszter, Sir Patrick Reilly, Nagy-Britannia moszk­vai nagykövete és kíséretük szombaton ellátogatott az Ad­­miralitás hajógyárba, ahol a szovjet kereskedelmi hajók épülnek. Az angol miniszterelnök és a kíséretében levő személyi­ségek bejárták a gyár mű­helyeit, gépkocsikon valóság­gal körü­lutazták a hatalmas gyártelepet. Az angol vendé­geket elkísérte Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnök­­helyettese, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, Ivan Szpiridonov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségé­nek tagja, Vaszilij Kuznye­cov, a külügyminiszter első helyettese, Jakov Malik, a Szovjetunió londoni nagykö­vete és mások. A gyárlátogatás után az angol vendégek és szovjet kí­sérőik megtekintették a Le­nin atommeghajtású jégtörő hajót. Az angol miniszterel­nök ,sok sikert kívánt azok­nak, akik a jégtörőn hajóz­nak majd. Beszélgetés közben megjegyezte, hogy ez a hajó gyönyörűen egyesíti­­ a hajó­építés művészetének és a tu­dományos kutatómunkának eredményeit. Szilárd meggyőződésem — mondotta a brit miniszterel­nök —, hogy minden nép bé­két akar és, hogy a kormá­ Befejezte tanácskozásait a szakszervezeti nőkonferencia A magyar szakszervezetek nőkonferenciája szombaton folytatta tanácskozását. Az értekezleten megjelent Vas- Witteg­­Miklós, a SZOT alelnöke és a szakszervezetek több más vezetője. A vitában elsősorban a dol­gozó nőket érintő törvények al­kalmazásáról, a nők politika és szakmai neveléséről, s a háztartási munka könnyítésé­ről beszéltek a felszólalók. Szinte valamennyi felszólaló hangsúlyozta a politikai és szakmai nevelés, fontosságát. A kétnapos vitában összesen 32-en szólaltak fel, sokan pe­dig, akiknek a felszólalására már nem jutott idő, írásban nyújtották be javaslataikat, el­gondolásaikat. A felszólalások­ra Bugár Jánosné, a SZOT titkára válaszolt. A tanácskozáson részvevői elhatározták, hogy a Szakszer­vezeti Világszövetséghez és a nagyhatalmak genfi atomérte­kezletéhez táviratot küldenek, amelyben kifejezik a béke iránti vágyukat. (MTI.) A gyarmati kérdés napjainkban A Nagy­­ Októberi Szocialis­ta Forradalom győzelme után a gyarmati népek nemzeti fel­szabadító harca soha nem ta­pasztalt lendületet vett, ami az imperializmus gyarmati rendszerének mélyreható válságához vezetett. A gyar­mati országokban folyó fel­szabadító harc erősödésének fontos tényezője volt a fa­siszta Németország és az im­perialista Japán szétzúzása a második világháborúban. A gyarmati rendszerre a legsúlyosabb csapást a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom után a kínai forradalom mérte. A Kínai Népköztársa­ság megalakulásával bekö­szöntött a világtörténelemnek az a Lenin megjósolta új kor­szaka — mondotta N. Sz. Hruscsov az SZKP XX. kong­resszusán —, amikor Kelet népei tevékenyen részt vesz­nek az egész világ sorsának intézésében, s a nemzetközi viszonyok, hatalmas, új té­nyezőivé válnak. Kína száz éven át a nyuga­ti gyarmattartó országok „rabló merényleteinek tárgya volt”. A Japán imperialisták földrajzi helyzetükkel nem számolva öntartóan bizony­gatták „nyugati” jellegüket. Több évezreden át Kína Euró­pa és Amerika szemében szinonimája volt az „elmara­dottságnak" és a­­sötétség­nek". A barbárságnak, az em­berirtásnak, a felbecsülhetet­len értékű műemlékek szét-­ hurcolásának és értelmetlen lerombolásának számtalan példáját mutatták a „felsőbb­­rendű” emberi kultúra képvi­selőinek szerepében tetszelgő nyugati imperialisták. Az Egyesült Államok poli­tikai és katonai stratégiájá­nak csúfos bukása volt a leg­a „mindenkit térdre kénysze­rítő” dollár hatalmánál. Kí­na kétségbevonhatatlanul megmutatta, hogy az Egye­sült Államok világuralmának gondolata szertefoszlott le­genda, a mai történelmi kor­szakban elkerülhetetlenül ve­reségre van ítélve — még­­a legerősebb imperialista ország fegyveres beavatkozására is — olyan országban, amely szabadságának, függetlensé­gének védelmére kel. A „ke­leti szél” nemcsak­ hazájában győzte le a nyugatit, hanem süvítő orkánként hatott a földgolyó számos függő és gyarmati országában. Előhír­nöke volt az imperialista in­tervenciósok későbbi koreai, vietnami, egyiptomi kudarcá­nak is. A legnagyobb ázsiai ország nemzeti felszabadító harcá­nak győzelme a megválto­zott viszonyok következtében az imperialista hatalmaknak Vietnam és Indonézia népe ellen viselt gyarmati hábo­rúi már eleve sikertelenség­re­ voltak kárhoztatva. A ja­pán­ és olasz gyarmatbiroda­lomnak a második világhábo­rú utáni megsemmisülésével főbb körülmény, amely elő­mozdította a kínai forrada­­lom győzelmét. A „szabad vi­lág” vezető nagyhatalmának katonai „mindenhatósága”­­ vereséget szenvedett. A sza­badság és függetlenség zász­laja alatt elszántan harcoló, s a Kínai Kommunista Párt által vezetett nép­­vitathatatlanná vált, hogy nemcsak a „régi” gyarmat­­tartó hatalmak — Anglia, Franciaország és Hollandia — voltak képtelenek gyarmati birtokaik megtartására, hanem a legfejlettebb amerikai im­perializmus is erőtlennek bi­zonyult. Jól megmutatkozott ez az Egyesült Nemzetek kék zászlaját lobogtató amerikai agresszorok koreai háborújá­ban. Az intervenciósok ko­reai veresége­­ a napnál vi­lágosabban megmutatta, hogy a „kínai forradalom­­ új fejezetet nyitott Ázsia történetében". A Kínai Népköztársaság fejlődése, gazdasági megerő­södése gyökeresen megváltoz­tatta Ázsia politikai helyze­tét, elősegítette India, Indo­­nésia és más volt gyarmati országok nemzetközi helyze­tének javulását A „vörös Kínában“ végbe­menő fantasztikus ipari for­radalom gazdasági számai máris „villámként” hatottak a nyugati gazdasági és poli­tikai körökben. A Daily Ex­press című angol burzsoá na­pilap 1953. június 23-i és 24-i számaiban az 1958-as „sárga veszedelem”-ről ír. Igen ! A „keleti szél” győ­zedelmeskedett a nyugati szél felett. Kína széntermelése 130 millió tonnáról 270 mil­lió tonnára emelkedett. Ang­liának 37 évre, az Egyesült Államoknak 14 évre volt szüksége hasonló ütemű fej­lődés elérésére. A jövő kilá­tásai még kedvezőbbek. 1959 végén Kína acéltermelése el­éri a 18. széntermelése a 380 millió tonnát. Peking joggal reméli, hogy tíz év alatt el­hagyja Angliát. A Kínai Nép­­köztársaság ilyen ütemű gaz­dasági fejlődése sok nyugati embernek hiúsította meg azt a reményét, hogy az Ázsia iparosításáért folyó verseny­ben a „demokratikus” India halad majd az élen. P. Jugyin akadémikus, a Szovjetunió pekingi nagykö­vete mondotta az SZKP XXI. kongresszusának 1959. feb­ruár 4-i ülésén, hogy „a Kí­nai Népköztársaság egész korszakkal előzte meg Ázsia többi országait, ame­lyek nemrég még egy szin­ten voltak vele...” A szocia­lizmust építő Kína sikerei a Szovjetunió hatalmas gazda­sági eredményei mellett­­ egyértelműen bizonyítják a szocialista gazdasági rend­szer fölényét az olyan elma­radott ország esetében is mint Kína a kapitalista rend­szer országaival szemben. A Kínai Népköztársaságban végbemenő mélyreható for­radalmi változások , a szocia­lista építésre való áttérés so­rán szerzett ragyogó tapasz­talatok gazdagították a mar­xista-leninista tanítást. Méltán állapította meg Anasztáz Mikojan : ,,A leni­­nizmus meghódította Kína millió meg millió legjobb fiának eszét, szívét, s meg­­mutatta a kínai népnek a szocializmusba vezető igazi utat. A leninizmus kínai ta­lajon is szárba szökkent, s nagy kínai forradalom ta­pasztalataival gazdagodott.” A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa új fejezetet nyitott a gyarma­ti, a gazdaságilag elmaradott országok történetében is. A írta az Al Akbar című egyip­tomi lap : „Oroszország nem akarja megvásárolni a népek lelkiismeretét, jogait és sza­badságát. Oroszország kezet nyújtott a népeknek, s azt mondta, hogy maguknak a népeknek kell határozniuk sorsukról, hogy elismeri a né­pek jogait és kívánságait, s nem kívánja részvételüket semmiféle szerződésben vagy tömbben. Ha a nyugati imperialisták gyarmatosító politikáját ki­szolgáló filozófusok, közgaz­dászok, történészek és szo­ciológusok , írásaikban nem hajlandók felismerni a józan ész által diktált reális szem­léletet : saját gazdáikkal, gyarmatosító urakkal jutnak a világtörténelem szemét­dombjára. 1949-ben „ezek az urak” azt állították, hogy a „kom­munista doktrínák" megvaló­síthatatlanok Kínában. Ázsiá­ra és Keletre — hangoztatták az imperializmus képviselői — nem alkalmazható Marx és Lenin tanítása. Álláspont­juk igazolására felhozták azt, hogy a keleti országok gaz­daságilag elmaradottak (nem szovjet hétéves terv nagy ösztönző erő a rabláncaik le­rázásáért harcoló országok népei számára. Pedig a bur­zsoá propagandisták még vi­szonylag nem is olyan régen gúnyolódni próbáltak a for­radalom orosz „kísérletén“ s a szovjet ország tervének meghiúsulását jósolták. A va­lóság könyörtelenül szétzúzta az álpróféták „érveit". íme a Szovjetunió gazdasági ere­je. .. mint a „kommunizmus kísértete” járja be Európát, tették hozzá, hogy a gyar­matosítók garázdálkodása miatt !) ; a marxizmus mate­rialista világnézet, a Kelet viszont mindig az „idealista szemlélet” világában éli és fog élni. A legnagyobb ázsiai nagy­hatalom, Kína tapasztalatai meggyőzően bizonyítják: a marxizmus—leninizmus a gyar­mati rendszer védelmezőinek minden reménysége ellenére Ázsiában is a megvalósítás útján halad.­­ Az ókori kultúrák bölcsője nemcsak szellemi, hanem anyagi értékek forrása is. Keletnek nemcsak múltja van, hanem ragyogó, nagysze­rű jövője is. Kína nyomán a gazdasági és kulturális fel­lendülés útjára lépnek a gyar­mati sorból felszabadult, vagy most felszabaduló más orszá­gok is Ázsiában és más vi­lágrészeken egyaránt. A szo­cialista tábor, valamennyi haladó erő — de az egész emberiség — feltartózhatatla­­nul halad előre a kommuniz­mus felé ! Gombár József erősebbnek bizonyult őszinte baráti segítségéről 1959. MÁRCIUS L Q NAPLÓ X. !IIIIIIIIHil!lllllllll!l'!ill!i!llllllillllllllllllllí A magyar és szovjet mezőgazdaság együ­tműködésének hatalmas eredményeiről tárgyaltak az országos mezőgazdasági konferencia második napján .A magyar—szovjet mező­­gazdasági napok alkalmából a Magyar Tudományos Aka­démián rendezett országos mezőgazdasági konferencia szombaton folytatta munká­ját. A tanácskozás másod­­ napján került sor Somos And­rás akadémikus pénteken el­hangzott előadását kiegészítő felszólalásokra. Felszólalt V. K. Gulevszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségé­nek első titkára, Petőfi Sándor, a Helvéciai Állami Gazdaság igazgatója, Ványi József és Kapás László minisztériumi oztályvezető, valamint Ha­lász József, a MEDOSZ fő­titkára. ■ A magyar—szovjet mező­­gazdasági napokat megnyitó országos mezőgazdasági kon­ferencia eredményeit Magyari András földművelésügyi mi­niszterhelyettes foglalta ös­­­sze. (MTI). Megjelent az Alföld új száma Ma reggel megjelent az új­ságárusoknál az Alföld iro­­dalm­i és művészeti folyóirat újabb száma. A több mint 170 oldalas Alföld nagyon gazdag irodalmi, művészeti és tanulmányanyagot tartalmaz. Az új számban Kardos Pál Adyról írt, Mocsár Gábor, Nagy Tibor, Taar Ferenc, Thuróczy György és mások elbeszélésekkel jelentkeztek. A lírikusok közül Bényei Jó­zsef, Boda István, Kalász László, Kiss Tamás, Stettka Éva verseit­ találhatjuk. Dut­­ka Ákos és Várnai Zseni, a magyar költészet nesztorai is megtisztelték a legújabb­ Al­földet verseikkel. Gazdag a Hagyomány­­ ro­vat is. Berecz József a nagy­­kállói Böszörményi László­ról, Kossuth Lajos tántorít­hatatlan hívéről, a szabad­ságharc egyik hőséről írt ta­nulmányt Komoróczi György Landler Jenő eddig ismeret­­len, Debrecenben elhangzott beszédét közli. A tanulmányi rovatban Béres András a kí­nai múzeumokról, Hankiss János a Rigolettóról, Horváth Zoltán Giacomo Pucciniről írt, Pákozdy Ferenc Katheri­­na Mansfield levelezéseinek fordítását közli. Soós­­ Pál Szabó Ervin válogatott írá­sait ismerteti, Kovács Kál­mán Szabó Lőrinc költészeté­ről írt tanulmányt. Ezeken kívül még sok más tanul­mány s egyéb érdekes írás található a folyóiratban. A képzőművészek közül Menyhárt József fametszet­tel, Móré Mihály rajzokkal, a nyíregyházi Soltész Albert tanulmányrajzzal, Balla Lász­ló linóleummetszettel szere­pel -A műmellékleten Félegy­házi László kitűnő tanul­mányfejét találhatjuk. Elkészült a pedagógusai bérrendezéséről szóló végrehajtási utasítás A kormány — mint ismere­tes — korábbi­­határozatával ez év január 1-től 220 millió forintot biztosított a pedagó­gusok fizetésemelésére. A ren­delkezés értelmében több mint 80 000 pedagógus részesül bér­emelésben. Most készült el a bérrendezés végrehajtásáról szóló miniszteri­ utasítás. Ezzel egyidejűleg a Művelődésügyi Minisztérium, intézkedett, hogy a január 1-től visszamenő­­leges hatállyal járó bér­­különbözetet a pedagógu­sok legkésőbb március 3-ig megkapják. Az utasítás hatálya kiterjed a népművelési, tanulmányi és ifjúságvédelmi felügyelőkre valamint azokra a pedagógu­sokra is, akiknek alkalmazása meghatározott időre szól. A kormányhatározatnak megfe­ -------------­lelően bevezetnek két új alap­bér jellegű pótlékot is. Az egyik a mérnök-tanárok részé­re megállapított mérnöki pót­­­lék, amelynek összege 400 fo­rintig terjedhet, a másik az ál­talános iskolai napközi ottho­nokban működő pedagógusok pótléka. Ennek összege 140 fo­rint. A diákotthonokban és iparitanuló-otthonokban­­ fog­lalkoztatott nevelők pótléka a korábbi százról kétszáz fo­rintra emelkedik. A tanulmá­nyi felügyelők képesítésük és szolgálati idejük szerint járó törzsfizetésen kívül havi 500— 700 forint összegű pótlékban részesülnek. Az utasítás lehetőséget ad arra, hogy 1960-tól lényegesen több pedagógust léptethessenek elő soron kívül. A kiemelke­dően dolgozó nevelőket juta­lomképpen két korcsoporttal is feljebb sorolhatják. (MTI.) Újabb véres összetűzés Nyaszaföldön B­l­a­n­tyre (MTI) Nyasza­­földön Blantyre városától északra pénteken véres össze­tűzés volt a bennszülöttek és a katonaság között. Mintegy 200 bennszülött vasrudakkal és botokkal felfegyverkezve meg­ostromolta a chigaruai bíróság épületét és megpróbálta kisza­badítani az épületben fogva­­tartottakat. A katonaság és a rendőrség könnygázbom­bákat hajított a­­ tömeg közé, majd négyszer egymásután sortüzet adott a bennszülöttek­re. Egy ember meghalt, hár­man megsebesültek. Pretoriából jelenti a Reuter hogy csütörtökön 2000 néger asszony tüntetett. A rendőrség gumibotokkal verte szét az asz­­szonyokat. Hét személyt letar­tóztattak. Jönnek már a költözőmadarak A február második felére is áthúzódó hideg idő késleltet­te a legk­orábbi költözőmada­rakat , a seregély, a­ mezei pacsirta, az énekes ige, az erdei pinty és a bíbic érke­zését. A legutóbbi napokban azonban felhangzott már a mezei pacsirta éneke, szórvá­nyosan egy-egy seregély is mutatkozik. A Földközi-ten- Mer ha­t Thuróczy Gyula Tudtuk, hogy súlyos beteg. Tudtuk, hogy ágya szörül a ha­lál settenkedik. Naponként vár­tuk a híreket, reménykedtünk, hogy felgyógyul és visszatér közénk, az ősi színház falai kö­zé, hol évtizedeken át oszto­gatta ..művészetének dús kin­cseit. Nem így történt. És most már csak a szomorú és fájdal­mas bizonyság maradt : feb­ruár 28-ra virradó éjjel meg­halt Thuróczy Gyula, az utób­bi félszázad egyik legjelentő­sebb magyar színésze. 1885-ben született, «egyszerű vasutas család gyeremekeként. Középiskolai tanulmány"-' után elvégezte a Színművészeti Akadémiát s 1906-tól kezdve megszakítás nélkül dolgozott és alkotott a legutóbbi hóna­pokig. Életének túlnyomó ré­szét a múlt rendszer nyomorú­ságos körülményei között ”*e le, olyan világban, hol színész­nek lenni — lenézetten, filléres gondok közt vergődve, de tisz­tán, becsületesen megállva és nagyot alkotva — a legnagyobb emberi próbatételek közé fozott. Thuróczy Gyula kiváló em­ber volt és nagy tehetségű mű­vész. A huszas és harmincas években hosszabb ideig mű­ködött Debrecenben, majd 1945-től kezdve egészen halá­láig színházunk tagja volt. Igazi elismerést csak a népi demokráciában kapott. 1955- ben kormánykitüntetésben ré­szesült, majd 1957-ben meg­kapta aranydiplomáját és a Magyar Népköztársaság érde­mes művésze ki­tüntető cí­met. . Minden fellépése élmény volt. Közönségünk rajongva szerette a nagyszerű művészt. Nemes lelket, tiszta jellemet, hajlíthatalan akaratot, küzde­ni tudást, a művészet lángoló szeretetét, a művész alázatát, a szó szárnyaló szépségét, hi­tét az emberben és az éltben — ez­t hagyta ránk, ez az ő öröksége. . Elment közülünk a bús An­tonius. Hamlet gyötrő mono­lógjára megelelt a kérlelhe­­tetlen halál. És nincs tév­é a fellegekre kacagó, f­űi-hetet­­len Peer Gyntünk. De itt haevá­g­ta örökségét, és sírja" -tra­­misként magasodik művésze­tének emléke. Letesszük a síremlék talap­zatára most tavaszi virágok­ból font koszorúinkat. És meg­őrizzük őt örökre a szívünk­ben.

Next