Hajdú-Bihari Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

Megkezdődött az MSZMP VII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) finommechanikai termék volt. A magyar népgazdaság jelen­tős behozatalra szorul fontos nyersanyagokból, nevezetesen vasércből, olajból, fából.­­ A szovjet szállítások a magyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek legnagyobb részét fedezik. Íme így keres­kedik egy szocialista nagyha­talom, a Szovjetunió egy ki­sebb szocialista országgal, a Magyar Népköztársasággal — állapította meg Kádár János elvtárs — majd így folytatta: Nincs és soha nem­ is volt a világon olyan kapitalista nagyhatalom, amelyik keres­kedelmi forgalmát úgy fej­lesztette volna egy kis ország­gal, hogy annak kedvező mó­don, túlnyomóan nyersanya­got szállítana és tőle na­gyobbrészt kész ipari termé­ket vásároljon. De ez ellen­kezne is a kapitalizmus lé­nyegével. A kapitalizmus sa­ját népének kizsákmányolá­sán kívül más népeket is ki­zsákmányol. Az előbbit a­­, kezdeményezés és vállalko­zás szabadságának”, az utób­bit a „kereskedelem szabad­ságának“, az egészet pedig a „szabad világnak” nevezi. A magyar—szovjet barátság ma erős. Ez a barátság a ma­gyar nép erőforrása, nagy tá­masza, és boldogulásának zá­loga. A magyar—szovjet barát­ságot szüntelenül erősíte­ni, örök és megbontha­tatlan barátságként meg­tartani — ez pártunk és kormányunk legfőbb külpolitikai feladata. Elvtársiak! Szoros egységben haladunk, jó barátságban élünk a szocialista tábor vala­mennyi országával, a Szov­jetunióval, a Kínai Népköze­társasággal, az Albán Népköz­társasággal, a Bolgár Népköz­társasággal, a Csehszlovák Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­sággal, a Lengyel Népköztár­sasággal, Mongol Népköztár­sasággal, a Mongol Népköztár­­tásus Köztársasággal, a Ro­mán Népköztársasággal, a Vietnami Demokratikus Köz­társasággal. örülünk, hogy a szocialis­ta tábor valamennyi országa nagy lendülettel halad előre a szociaizmus útján, új és új nagyszerű eredményeket el­el. A szocialista tábor egysé­gének szilárd és megbontha­tatlan alapja a közös társa­dalmi, politikai rendszer, a szocializmus építésének közös útja, a közös világnézet, a bé­ke megőrzésére irányuló együttes erőfeszítés. Együtt­működésünket a táboron, be­lül nemcsak az egyenjogúság, a területi integritás, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a bel­­ügyekbe való be nem avatko­zás szabályozza — hanem eze­ken túlmenően a kölcsönös segítésnyújtás elve. Szépen fejezte ki Hruscsov elv­társ, amikor Berlinben azt mondot­ta: Tá­borunk­ban az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv uralkodik. A szocialista tábor, amelynek magva és ve­zető ereje a Szovjetunió, napjainkban a haladás és a béke fő ereje a vilá­gon. A Magyar Népköztársaság a szocialista tábor egyenjogú és megbecsült tagja. Népünk életbevágó érdekeinek hű szolgálata megköveteli: kül­politikánk egyik fő feladata a jövőben is az legyen, hogy to­vább erősítsük a szocialista tábor erejét, egységét és ha­tározottan visszaverjünk min­den kísérletet, amely ez el­len irányul. Népköztársaságunk viszonya a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem ki­elégítő. Közülük is leginkább az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányával vannak ko­moly ellentéteink. Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős összegeket folyósíta­nak a Magyar Népköztársaság elleni aknamunkára. Mintegy 5000 magyar disszidenst fel­vettek az USA hadseregébe. Fenntartják az úgynevezett „Szabad Európa” rádióállo­mást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköztár­saság ellen. Azt a példátlan gyakorlatot folytatják, hogy miközben diplomáciai kapcso­lat áll fenn országaink között, az amerikai kormány hivata­los küldöttei támadják a Ma­gyar Népköztársaság hivatalos küldötteinek mandátumait az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben és más nemzetközi szer­vezetekben. Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a nor­mális viszony kialakí­tását az Amerikai Egye­sült Államok és a Ma­gyar Népköztársaság kö­zött, mert ez megfelel a két ország népei érde­keinek. Mi tiszteljük a tehetséges és magas civilizációt kifejlesztett amerikai népet. Üdvözöljük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi időben valamelyest hozzájárultak a vitás kérdések tárgyalások útján való rende­zéséhez, a nemzetközi helyzet bizonyos enyhítéséhez. A két ország közötti viszony normali­zálása megkívánja, hogy az USA felelős körei vizs­gálják felül és korrigál­ják a hamis presztízs­okokból mindmáig fenn­tartott, idejét múlt, ba­rátságtalan és célra nem vezető politikájukat a Magyar Népköztársaság­gal szemben. Lényegében arra van szük­ség, hogy az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvét és mondjon le hiábavaló kísérle­teiről, amelyekkel be a­kar avatkozni a Magyar Népköz­­társaság belügyeibe. Vélemé­nyünk szerint ezen az alapon nem nehéz a magyar-­ameri­kai viszony normalizálásának útját és módozatait megtalál­ni. Kormányunk ennek érde­kében kész minden célszerű­nek látszó lépés megtételére. Elítéljük a Német Szö­vetségi Köztársaság kor­mányának külpolitiká­ját. Adenauer kancellár színleg a­­békéről beszél, ugyanakkor — mint az egész világon — itt Magyarországon is mindenki tudja, hogy a békéről hangoz­tatott szólamok mögött Nyu­­gat-Németorszá­gban erőltetett fegyverkezés folyik és minden­áron a hidegháború fennállá­sára törekszenek. Közismert a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányának ellenséges magatartása a Német Demok­ratikus Köztársasággal szem­ben. A magyar nép a nyu­gatnémet agresszív szel­lemmel szemben, teljes mértékben szolidáris a Német Demokratikus Köz­társaság békepolitikájá­val. A Magyar Népköztársaság és az első német munkás-paraszt állam, a Német Demokratikus Köztársaság törekvései teljes mértékben azonosak. Üdvözöl­jük a szocializmus építésében elért nagy sikereiket, örü­lünk, amikor látjuk, hogy gyorsa­n haladnak előre, s az egy főre eső termelésben és fogyasztásban rövidese­n elérik és túlszárnyalják a Német Szövetségi Köztársaságot. Kí­vánjuk: a Német Demokrati­kus Köztársaság dolgozói ér­jenek el új sikereket a szo­cializmus építésében, államuk erősítésében, a béke megőrzé­sére és a két német állam közeledésére irányuló politiká­jukban. Teljesen szolidárisak­­ va-­­ bé megállítani a felszabadu­­ltunk a felszabadulá­­lásért és függetlenségért vívott sukért most küzdő gyár- , , , ,,. _ , mati népekkel. harc folyamatát, s győzelmes-Meggyőződésünk, hogy az hadik a gyarmati népek igaz­imperializmus nem tudja több­­ságos harca. Magyarország viszonya a NATO-államokkal Szomszédaink Népünk óhajának felel meg, hogy valamennyi szomszédos országgal és néppel a jó vi­szony kiépítésére törekszünk. A Szovjetunióihoz fűződő jó baráti kapcsolatainkról már részletesen beszéltem. Közvet­len szomszédunk a testvéri Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság, ör­vendünk a szocializmus építé­sében elért nagyszerű sike­reknek, s annak, hogy a két népi állammal állandóan fej­lődik barátságunk, a legben­sőbb egyetértés és a proletár internacionalizmus szilárd alapjain. Szomszédunk továbbá Ju­goszlávia. Jugoszláviával az államközi kapcsolatok 1953. augusztusa óta fokozatosan normalizálódtak. A viszony 1956-tól 58-ig erősen romlott, majd a lassú javulás eredmé­nyeként ez idő szerint a dip­lomáciai, állami, gazdasági, s néhány társadalmi kapcsolat — mint például a sport — területén normálisnak nevez­hető. Véleményünk szerint az ismert ideológiai ellentétek ellenére­­ megvan a lehető­sége annak, hogy a két állam között normális, jó szomszédi viszony álljon fenn. Mi erre törekszünk, mert meggyőző­désünk szerint ez Jugoszlávia és Magyarország népeinek kö­zös érdeke. A jó szomszédi viszony­­kedvező alakulásában szerepet játszik az, hogy a jugoszláv kormány néhány fontos nemzetközi kérdésben pozitív fellépésével segíti a békéért folyó harcot, az vi­szont nehezíti a viszony ala­kulását, hogy támadják bará­tainkat — mint a legutóbbi időszakban —, a Kínai Nép­­köztársaságot és az Albán Népköztársaságot. Másik szomszédunkkal, Ausztriával ez idő szerint nem kielégítő a viszonyunk, s ezt sajnálatosnak tartjuk. Szerintünk nincs elvi akadá­lya annak, hogy a két szom­szédos lám között — az elté­rő belső társadalmi rendszer ellenére — jó kapcsolatok alakuljanak ki. Nehezíti azon­ban az előrehaladást, hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát illetően a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges nyugati körök mes­terkedéseitől engedi befolyá­­soltatni politikáját. Az oszt­rák kormány még mindig tű­ri, hogy Ausztria területén a Magyar Népköztársaság ellen aknamunkát folytató hírügy­nökségek és magyar fasisz­ta szervek tevékenykedjenek és garázdálkodjanak. Ez is számottevően zavarja viszo­nyainkat. Mi a kölcsönös előnyökkel járó tényleges jóviszony kialakítására törekszünk, mert meggyőződésünk, hogy ez a Magyar Nép­köztársaság és az Osztrák Köztársaság népeinek kö­zös érdeke. Szolidárisak vagyunk a gyarmati népekkel Semmiféle tényleges érdek­­ellentét nincs a Magyar Nép­­köztársaság és az európai semleges államok, nevezetesen Ausztria, Svédország, Svájc közötti Ellenben közös érdek a béke fenntartása, a békés egymás mellett élés, az or­szágok közötti kapcsolatok bővülése. Ezért arra törek­szünk, hogy viszonyunkat ja­vítsuk velük. Véleményünk szerint a semleges országok bizonyos pozitív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább betölthetnek az országok és népek békés egy­más mellett élésének előmoz­dításában. Elvtársak! Korunk legfon­tosabb eseményei között tart­ja számon az emberiség, hogy az utóbbi 10—15 esztendő alatt a népek egész sora — közöttük India, Indonézia, Irak, az Egyesült Arab Köz­társaság — rázta le magáról az imperialisták igáját és lé­pett az önálló nemzeti fejlő­dés útjára. Velük jó a viszo­nyunk, arra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fronton vagyunk velük az imperializ­mussal szemben, szélesíteni akarjuk velük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Bizonyos mértékig a Ma­gyar Népköztársaság is hoz­zájárulhat a gyarmati sorból felszabadult országok önálló iparának fejlesztéséhez. NAPLÓ, 1959. DECEMBER , KEDI Enyhülés a nemzetközi helyzetben Három évvel ezelőtt az át­meneti súlyos nehézségek ide­jén népköztársaságunk nem­zetközi helyzete is bonyolulttá, nehézzé vált. Rágalmazó had­járatot indítottak ellenünk az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében és­ más nemzetközi szer­vezetben. Az ENSZ ellenünk hozott határozataival a reak­ciós amerikai körök ki akar­ták erőszakolni, hogy beavat­kozzanak belügyeinkbe. Mi az ENSZ alapokmányával is el­lentétben álló törvénytelen ha­tározatokat nem ismertük el, és nem fogjuk elismerni a jö­vőben sem. A határozatok kö­z­ül évenként felmelegített hecckampány mindenkor szov­jetellenes és hidegháborús célt szolgál. Népköztársaságunk belső megerősödésével párhuza­mosan megerősödött nemzet­közi helyzetünk is. A kapita­listák bojkottja és rágalom­hadjárata részben már a múl­té. Ami a legfontosabb: né­pünk tömegei ellőtt lelepleződ­tek és a magyar közvélemény előtt hitelüket vesztették. Még ellenségeink is kénytelenek tudomásul venni, hogy népköztársa­ságunk konszolidálódott és megerősödött. A Magyar Népköztársaság ba­rátai pedig, akik a legsúlyo­sabb helyzetben is szolidári­sak voltak velünk, ma érté­kelik eredményeinket és be­csülik népünket. Nemzetközi helyzetünk meg­szilárdulását annak köszönhet­jük, hogy következetesen szembeszálltunk minden impe­rialista beavatkozási kísérlet­tel és annak, hogy népünk he­lyesli és támogatja külpoliti­kánkat. Ez kötelez bennünket, hogy nemzetközi helyzetünket a jövőben is az eddigi politi­ka alapján erősítsük tovább, min Elvtársak. A nemzetközi helyzetben az elmúlt két-há­­rom esztendő a­latt bizonyos enyhülés következett be. Ez a változás döntően a Szovjet­unió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom és a világ békemozgalma erős növekedésének, a békepolitiká­­nak köszönhető. Kiemelkedő és jelentős eredmény volt Hruscsov elvtá­rs amerikai út­ja, amelyet a világon minde­nütt üdvözöltek a békeszerető emberek. Hruscsov elvtársat az egész világon még a kom­munizmustól távoleső emberek is úgy tekintik, mint akinek a legnagyobb személyes érde­me van abban, hogy a hideg­háború jege töredezik, örv­­ünk, hogy közöttünk van, és szívből gratulálunk amerikai útja sikerének. Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vonatkozó javaslatának be­nyújtása az Egyesült Nemze­tek Szervezetében, örvendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének nagy többsége ezt a javaslatot he­lyesléssel fogadta és — közös amerikai—szovjet i­ndítványra egyhangú szavazattal a tízes leszerelési bizottság hatásköré­be utalta. Nagy horderejű az a megegyezés, amelyben Hrus­csov elvtárs és Eisenhower el­nök leszögezte, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgya­lások útján kell rendezni. Tennivalónkat abban látjuk, hogy a Magyar Népköztársa­ság, egyetértésiben a Szovjet­unióval, a szocialista tábor valamennyi országával, haté­konyan segítse elő békés cél­­jaink megvalósítását. Támogatjuk az orszá­gok és népek egymás közötti viszonyában a bé­ A kongresszus elnöksége Az elnökség tagjává választották Kádár János elvtár­sat, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, Apró Antal, Biszku Béla, Teher Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós elvtársakat, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjait, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső elvtársakat, a Politikai Bizottság póttagjait. Az elnökség tagja Barta Eletre elvtárs, a Kender-Jutagyár pártbizott­ságának titkára, Benke Valéria elvtárs, a Központi Bizott­ság tagja, Blaha Béla elvtárs, a bányász szakszervezet fő­titkára, Brutyó János elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Czinege Lajos elvtárs, a Szolnoki megyei pártbizottság első­titkára, Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Erdei Lászlóné elvtárs, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnöke, Földes Andrásné elvtárs, a Ba­ranya megyei pártbizottság tagja, Gáspár Sándor elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Hevesi Gyula elvtárs akadé­mikus, Krizsanyák Jánosné elvtárs, a pásztói Szabadság Termelőszövetkezet elnöke, Lombos Ferenc elvtárs, a Győr megyei pártbizottság elsőtitkára, Major Tamás elvtárs, a a Központi Bizottság tagja. Molnár Ernő elvtárs, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának elsőtitkára. Nemes­kéri János elvtárs, a Lenin Kohászati Művek pártbizottsá­gának titkára. Nógrádi Sándor elvtárs, a Központi Bizott­ság tagja, Paizer György elvtárs, a székesfehérvári városi pártbizottság titkára, Papp Sándor elvtárs, a Csongrád megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Priestol József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Révész Géza elvtárs, a Központi Bizottság tagja, dr. Sik Endre elvtárs külügyminiszter, Szakasits Árpád elvtárs, a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének elnöke, Tálas László elvtárs, a pécsi járási pártbizottság titkára, Zala József elvtárs, a Csepeli Vasmű dolgozója. Az elnökség tagjává választották N. Sz. Hruscsov elv­társat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, az SZKP küldöttségének vezetőjét, valamint a többi testvérpártok küldöttségének vezetőit. A kongresszus titkársága A kongresszus titkárságainak elnöke Marosán György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, a kongresszus titkárságának tagjai: Kelen Béla elvtárs, a budapesti pártbizottság titkára, Orbán László elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Sándor József elvtársi, a Központi Bizottság tagja, Szilágyi Dezső elvtárs, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője, Szirmai István elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Szurdi István elv­­társ, a Központi Bizottság tagja. A szerkesztő bizottság A szerkesztő bizottság elnöke Kállai Gyula elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, tag­jai: Ac­zél György elvtárs, a Központi Bizottság tagja. Friss­­i István elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Gödör Ferenc elvtárs, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság elsőtitikára, Kiss Árpád elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Kiss Dezső elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Nemes Dezső elvtárs, a Politikai Bizottság póttagja, Szirmai István elvtárs, a Köz­ponti Bizottság tagja. A jelölő bizottság A jelölő­ bizottság elnöke Nógrádi Sándor elvtárs, a Köz­ponti Bizottság tagja, a bizottság tagjai: Brutyó János elv­társ, a Központi Bizottság tagja, Czinege Lajos elvtárs, a Szolnok megyei pártbizottság elsőtitkára, Gyenge Károly elvtárs, a Fejér megyei pártbizottság titkára, Horváth János elvtárs, a IX. kerületi pártbizottság eJsőfitkár®, Jakab Sán­dor elvtárs, a Nógrád megyei pártbizottság elsőtitkára, Ju­hász János elvtárs, a sztálinvárosi pártbizottság elsőtitkára, Prantner József elvtárs, a Tolna megyei pártbizottság első­­titkára, Nemeslaki Tivadar elvtárs, a Komárom megyei pártbizottság elsőtitkára, Sándor József elvtárs, a Köz­ponti Bizottság tagja és Szabó Piroska elvtárs, a budapesti­­ pártbizottság osztályvezetője. A fellebbviteli bizottság A fellebbviteli bizottság elnöke Harmati Sándor elvtá­rs, a Központi Bizottság tagja, a bizottság tagjai: Bakó Ágnes elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Cservenka Ferencné elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Kiss János elvtárs, a XIII. kerületi pártbizottság elsőtitkára, Oláh György elv­társ, a Szolnok megyei Tanács­­ végrehajtó bizottságának elnöke, Olt Károly elvtárs, az állami egyházügyi hivatal vezetője. A mandátumvizsgáló bizottság A mandátumvizsgáló bizottság elnöke Ilku Pál elvtárs, a Központi Bizottság tagja. A bizottság tagjai: Anda János elvtárs, az I. kerületi pártbizottság elsőtitkára, Csik­esz Jó­zsef­né elvtárs, a budapesti pártbizottság titkára, Dapsi Károly elvtárs, a Honvédelmi Minisztérium politikai cso­portfőnöke és Farkas Aladár elvtárs, a XII. kerületi párt­bizottság első titkára. A szavazatszedő bizottság A szavazatszedő bizottság elnöke Török István elvtárs, a Köz­ponti Bizottság tagja, a bizottság tagjai: Borka Attila elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Kelemen Lajos elvtárs, a X. kerületi pártbizottság első tiitkára, Martin Ferenc elv­társ, a SZOT titkára és Méhes Lajos elvtárs, a budapesti pártbizottság osztályvezetője. k és egymás mellett élés elvének teljes érvényesí­tését. Támogatjuk az atomfegyver­­kísérletek megszüntetését, az atomfegyvermentes zónák lét­rehozását, az atomfegyverek használatának megtiltását, megsemmisítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német békeszerződés meg­kötésére vonatkozó javaslato­kat. Támogatjuk a teljes le­szerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat és helyesnek tart­juk, hogy addig is, amíg ez megvalósulhat, közbeeső intéz­kedések történjenek. A hadse­regek létszámának csökkenté­se, a külföldi támaszpontok megszüntetése, a külföldön ál­lomásozó csapatok kölcsönös visszavonása. Mi a békés egymás mellett élést az egyre szélesedő nem­(Folytatás a 3. oldalon)

Next